FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KIADVÁNYA. /.é^(^^6,f/J -"t. MAGYARORSZÁG 1 MADARAI A HAZAI MADÁRVILx4G MEGISMERÉSÉNEK VEZÉRFONALA 170 EREDETI SZÖVEGRAJZZAL ÉS 9 MŰMELLÉKLETTEL IRTA DK. MADARÁSZ GYULA M. N. MÚZEUMI IG.\ZGATÓ-ÖR ANHANG: DIE VÖGEL UNGARNS AUSZUG IN DEUTSCHER SPRACHE. ■^- BUDAPEST, 1899—190:3. \6-7ofain. Aquilinae. Sasok 235 Aquila 235 Aquila chrysaélus. Szirti sas 236 Aquila heliaca. Parlagi sas 237 Aquila maculata. Fekete sas 238 Aquila pomerana. Lármás sas . 239 Hieraéíus 242 Hieraétus pennatus. Törpe sas 242 Archibuteo 243 Archibuteo lagopus. Gatyás ölyv 243 Circaetus 244 Circaétus gailicus. Kigyász sas 244 Haliaetiis 245 Haliaétus albicilla. Réti sas 245 Milvus 246 Milvus milvus. Vörös kánya 246 Milvus korschun. Barna kánya 247 Pernis " 249 Pernis apivorus. Darázs-sas 249 Subfam. Biiteoninae. Ölyvek 250 Buíeo 250 Buteo buteo. Közönséges ölyv 250 Buteo menetricsi. Kaukázusi ölyv 252 Buteo zimmermannae. Keleti ölyv .... 255 Buteo ferox. Fehérfarkú ölyv • 257 Subfam. Accipilrinae. Héják 258 As/ur 258 Astur palumbarius. Héja 258 Accipiter 260 Accipiter nisus Karvaly 260 Circus 261 Circus aeruginosus. Vörhenyes rétihéja 261 Circus cyaneus. Kékes rétihéja • 263 Circus macrurus. Fakó rétihéja 264 Circus pygargus. Szürke rétihéja ... ... 266 II XVI II Tartiilom. Oldal VII. Rend. (Ordo Pelecaniformes) Evezőlábúak 267 I. Család (Fam. Pelecanidac) Gödényfélék 267 Pelccanus 267 Pelecanus crisims. Borzas gödény 268 Pelecanus onocrotalus. Nagy gödény 268 Pelecanus roseus. Kis gödény 269 II. Család (Fam. Phalacrocoracidae) Kárókatnafélék 270 Phalacrocorax 270 Phalacrocorax carbo. Nagy kárókatna 270 Phalacrocorax desmaresti. Középtengeri kárókatna 271 Phalacrocorax pygmaeus. Kis kárókatna 272 VIII. Rend (Ordo Anseriformes) Lúdalakúak 274 I. Család (Fam. Anatidae) Réczefélék . 274 Siibfam. Merginue, Biwárréczék 275 ^ícrga1lser 275 Merganser castor. Nagy buvárrécze 275 Merganser serrator. Kontyos buvárrécze 276 Mergus ;> 277 Mergus albellus. Kis buvárrécze 277 Sabfam. Analinae. Réczék 278 Erismaíura 280 Erismatura leucocephala. Kékcsörü récze - . . . . 280 Oedemia 281 Oedemia fusca. Bársony récze 281 Somateria 283 Somateria molissima. Dunna récze 283 Claiígula 284 Clangula clangula. Lármás récze 284 Harelda , 285 Harelda glaciális. Jeges récze 285 Xetta 287 Netta rufina. Rötfejü récze 287 Fuligula 287 Fuligula fuligula. Kontyos récze 288 Fuligula marila. Hegyi récze 288 Aylhia 289 Aythia ferina. Barát récze 290 Aythia nyroca. Czigány récze 290 Alarmaronetta 291 Marmaronetta angustirostris. Márványos récze 291 Spatula 292 Spatula clypeata. Kanálcsörü récze 292 i)afLla 293 Dafila acuta. Nyílfarkú récze 293 Qiicrquedula 294 Querquedula qucrtiucdu'a. Böjti léczc 294 Eutielta 295 Eunetta falcata. Sarlós récze 295 Nettio7i 296 Nettion crecca. Csörgő récze 296 Mareca 296 Marcca penelope. Sípoló récze ... 296 Tartalom. XIX Oldal Chau/elasíHus 297 Chaulelasmus streperus. Kendermagos récze 297 Anas 298 Anas bosca.-. Tőkés récze 298 ladorna 299 Tadorna tadorna. Bütykös récze 299 Casarca 300 Casarca casarca. Rozsdás récze 300 Siibfain. Anserinac. Ludak . 300 Branta 301 Branta l:)emicla. Örvös lúd 301 Auser 302 Anser fabalis. Téli lúd 302 Anser neglectus. Vöröslábú lúd . . . 304 Anser anser. Nyári lúd 304 Anser albifrons. Nagy lilik 305 Anser erythropus. Kis lilik 305 Chen 306 Chen hyperboreus. Sarki lúd 306 Suhfam. Cygninae. Hallíjúk 307 Cygnus 307 Cygnus olor. Néma hattyú 307 Cygnus cygnus. Énekes hattyú 307 Cygnus bewicki. Kis hattyú 308 IX. Rend. (Ordo Ardeiformes.) Gémalakúak 309 I. Alrend (Subordo Ardeae). Gémek 310 I. Család (Fam. Ardeidae). Gémfélék 310 Pyrrherodias , • • 311 Pyrrherodias purpurea. Vörös gém 311 Ardea 312 Ardea cinerea. Szürke gém 312 Herodias 313 Herodias álba. Nemes kócsag . 313 Garzelta 314 Garzetta garzetta. Kis kócsag 314 Ardeola 315 Ardeola ralloides. Üstökös gém 315 Bubulciís 317 Bubulcus lucidus. Egyptomi gém 317 Nycticorax 31 8 Nycticorax nycticorax. Éjji gém , 318 Botaurtcs 319 Botaurus stellaris. Bölömbika 319 Ardetla 320 Ardetta minuta. Törpe gém 320 II. Alrend (Subordo ciconiae). Gólyák 321 I. Család (Fam. Ciconiidae). Gólyafélék 321 Cicoma , • ■ ■• 321 Ciconia nigra. Fekete gólya 321 Ciconia ciconia. Közönséges gólya 322 II* XX Tartalom. Oldal III. Alrend (Subordo Platalcac). Barázdáscsőrűck . . . . , 323 I. Család (Fam. Ibididae). íbiszfélék 323 Plegaihs 324 Plegadis falcinellus. Közönséges batla 324 II. Család (Fam. Plataleidae). Kanalasgémfélék 325 Platalea 326 Platalea leucorodia. Kanalasgéni 326 X. Rend. (Ordo Gruiformes.) Darualakúak 327 I. Család (Fam. Gruidae). Darufélék . • 327 Grm 329 Grus grus. Szürke daru 329 Anlhropoidcs 330 Anthropoides virgo. Szííz daru 330 XI. Rend. (Ordo Charadriiformes.) Lilealakúak 332 I. Alrend (Subordo Otides). Túzokok 332 I. Család (Fam. Otididae). Túzokfélék 334 Otis 334 Otis tarda. Túzok 334 Tetrax 335 Tetrax tetrax. Reznek 335 II. Alrend (Subordo Oedicnemi). Ugartyúkok .... .... 336 I. Család (Fam. Oedicnemidae). Ugartyúkfélék .... . . ... 336 Oediaiemiís . . . ... 336 Oedicnemus oedicnemus. Ugartyúk . • 337 III. Alrend (Subordo Cursorii). Futók 338 I. Család (Fam. Cursoriidae). Futómadárfélék 338 Cursorius . ... ..... 338 Cursorius gallicus. Futöniadár 338 II. Család (Fam. Glareolidae). Székicsérfélél; ... ... . 339 Glareola • • 339 Glareola pratincola. Közönséges székicsér .... 339 Glareola melanoptera. Feketeszámyú székicsér 340 IV. Alrend (Subordo Charadrii). Lilék 340 I. Család. (Fam. Charadriidae). Lilefélék 341 Vanelliix 342 Vanellus vanellus. Bíbicz ....... 342 Chaetusia . 343 Chaetusia gregaria. Bibiczlile 343 Squalarola 344 Squatarola helvctica. Nagy lile 344 Charadrius , . . . . 345 Charadrius pluvialis. Arany lile 345 Eudromias . 345 Eudromias morinellus. Havasi lile . . ... 345 Aei^/alitis 346 Aegialitis hiaticola. Parti lile 346 Aegialitis dubia. Kis lile 347 Aegialitis alexandrina. Széki lile 348 Tartalom. XXI Oldal II. Család (Fam. Haematopodidae). Kőforgatófélék o/g Siibfam. Ilaemalopodimw. Tengeriszarkák 34^ Haematűpjis ^ Haematopus ostralegus. Tengeriszarka 3.0 Subfarn. Arenariinae. Köforgalók Areiiaria „^^ 350 Arenaria intcrpres. Köforgató oer, III. Család (Fam. Scolopacidae). Szalonkafélék 351 Subfarn. Tolaninae. Sárfntók 3g.. Rcairvi rostra „,„ ooJ Recurvirostra avocetta. Gulipán . oco J ln)ia7itopus . „_ Himantopus himantopus. Székiszarka 050 Aiífneníiis „_^ o54 Numenius arquatus. Nagy póling 3^4 Numenius tenuirostris. Vékonycsöríí póling occ Numenius phaeopus. Kis póling 3^^ Limosa oc/: 000 Limosa lapponica. Északi lotyószalonka . 355 Limosa limosa. Nagy lotyószalonka 357 Totanus 3^0 Totanus fuscus. Fekete sárfutó 35^ Totanus calidris. Fütyülő sárfutó 350 Totanus stagnatilis. Tavi sárfutó 3^0 G/Oltis _ nc^^ Glottis nebularius. Szürke sárfutó 3^^^ Hclodromas .,^2 Helodromas ochropus. Zöidlábú sárfutó 352 Rhyacophihís 353 Rhyacophilus glarcola. Réti sárfutó 353 Trhigoides 354 Tringoides hypoleucus. Hegyi sárfutó 354 Pavoiicella 05c Pavoncella pugnax. Veszekedő sárfutó 355 Subfarn. Scolopacinae. Szalonkák 365 Calidris 355 Calidris arenaria. Fehér partfutó 355 Limonites 35^^ Limonites temmincki. Tcmmink partfutó 357 Limonites minuta. Törpe partfutó 358 Ar(]ua(el/a 35g Arquatclia maritima. Tengeri partfutó 368 Triiiga 369 Tringa canutus. Izlandi partfutó 359 Tringa alpina. Északi partfutó 370 Tringa subarquata. Vörhenyes partfutó 371 Limicola 372 Limicola platyrhyncha. Szélescsőrü partfutó 372 Gallinago 372 Gallinago major. Nagy sárszalonka 373 Gallinago gallinago. Közép sárszalonka 373 GaUinago gallinula. Kis sárszalonka 375 Scolopax 375 Scolopax rusticuia. Erdei szalonka 375 XXII Tartalom. Oldal IV. Család (Fam. Phalaropodidae). Víztaposó félék 377 Plialaropiis . . , 377 Phalaropus hyperboreus. Víztaposó 377 XII. Rend. (Ordo Lariformes.) Sirályalakúak 379 I. Család (Fam. Laridae). Sirályfélék 380 Siibfam. Sterninae. Halászkák 380 Hydroprogne 380 Hydroprogne caspia. Nagy halászka 380 Gelochelido7i 382 Gelochelidon anglica. Kaczagó halászka 382 Síertia 383 Sterna cantiaca. Tengeri halászka 383 Sterna fluviatilis. Közönséges halászka 385 Sterna minuta. Apró halászka 386 Hydrochelidon 387 Hydrochelidon leucoptera. Fehérszárnyú halászka 387 Hydrochehdon nigra. Fekete halászka 388 Hydrochelidon leucopareia. Szürkehasú halászka 389 Siibfam. Lan'nae. Sirályok 390 Larus 390 Larus ridibundus. Közönséges sirály 391 Larus melanocephalus. Feketefejü sirály 395 Larus minutus. Törpe sirály 397 Larus canus. Szürke sirály 398 Larus cachinnans. Lósirály 399 Larus fuscus. Feketehátú sirály 400 Larus affinis. Keleti sirály 401 J^íssa 401 Rissa tridactyla. Háromujjú sirály 401 II. Család (Fam. Stercorariidae). Halfarkasfélék 403 Sfercorarius , 403 Stercorarius pomatorhinus. Sodortfarkú halfarkas 403 Stercorarius crepidatus. Közép halfarkas ■ . 404 Stercorarius parasiticus. Sarki halfarkas 405 XIII. Rend. (Ordo Alciformes.) Alkák 407 I. Család (Fam. Alcidae). Alkafélék 407 Siihfam. Alcinae 408 yl/ca 408 Álca torda. Közönséges alka 408 Sabfain. Fratercnlinae 409 Fratercula 409 Fratercula arctica. Pengecsörü alka 409 XIV. Rend. (Ordo Procellariiformes.) Viharmadarak 411 I. Család (Fam. Puffinidae). Vészmadárfélék 412 PuffiHUs 412 Puffinus kuhli. Déli vészmadár 412 Puffinus yelkouanus. Középtengeri vészmadár 413 . Tarialom. XXIII Oldal XV. Rend. (Ordo Colymbiformes.) Buváralakúak 414 I. Család (Fam. Colymbidae). Búvárfélék 4;l^5 Co/xíubus 4j_r, Colymbus septentrionalis. Északi búvár 415 Colymbus arcticus. Sarki búvár 435 XVI. Rend. (Ordo Podicipedidiformes.) Vöcsökalakúak 418 I. Család (Fam. Podicipedidae). Vöcsökfélék 419 Podicipc.s 419 Podicipes eristatus. Búbos vöcsök 41 9 Podicipes griseigena. Vörösnyakú vöcsök 42o Podicipes auritus. Füles vöcsök 42i Podicipes nigricollis. Feketenyakú vöcsök 422 Podicipes fluviatilis. Apró vöcsök 422 XVII. Rend. (Ordo Ralliformes.) Guvatalakúak 424 I. Család (Fam. Rallidae). Guvatfélék 424 lulica 425 Fulica atra. Szárcsa 425 Galliimla 427 Gallinula chloropus. \'izi tyúk 427 Crcx 428 Crex crc.x. Haris 428 PorrMiin 428 Porzana porzana. Pettyes vízicsibe 429 Porzana pusilla. Törpe vizicsibe . - 429 Zaponiia 431 Zapornia parva. Kis vizicsibe 431 Ralliis 432 Rallus aquaticus. Guvat 432 XVIII. Rend. (Ordo Columbiformes) Galambok 433 I. Család (Fam. Columbidae) Galambfélék 433 Columba 433 Columba ocnas. Vadgalamb 434 Columba livia. Szirti galamb 434 Columba palumbus. Örvös galamb 435 II. Család (Fam. Turturidae) Geilefélék 436 Tuiiiir 436 Turtur turtur. Gerle 436 XIX. Rend. (Ordo Pteroclidiformes) Talpastyúkok 438 I. Család (Fam. Pteroclididae) Talpastyúkfélék 438 Syrrhaptes 439 Syrrhaptes paradoxus. Talpastyúk 439 P/erochcms 440 Pteroclurus c.xu.stus. Sivatagtvúk 440 XXIV Tartalom. Oldal XX. Rend. (Ordo Galliformes) Tyúkalakúak 441 I. Család. (Fam. Tetraonidae) Fajdfélék . ^^^ 'Jc/rao ^42 Tetrao urogallus. Siketfajd 440 Lyrurus ^^.,^ Lyrurus tetrix. Nyirfajd 440, Tdrastes 44. Tetrastes bonasia. Császármadár 444 II. Család (Fam. Phasianidae) Fáczánfélék 445 Perdíx 44^ Perdix perdix. Fogoly 445 Caccabis 44^ Caccabis saxatilis. Szirti fogoly 44^ Coturnix 44^ Coturnix coturnix. Fürj 44^^ Die Vögel Ungarns (német kivonat) 4rj Magyar nevek ,„^ ^"^^^ .'.'.'.'.'.'.'.'.'.'. 635 A füzetek megjelenésének időrendje . ^^4 Corrigenda . . 665 A TÁBLÁK JEGYZÉKE. II vil- in. IV. V. VI. -VIII. IX. 1. Tábla. Ptilocorys senegalensis 50—51 Budytes campestris, B. taivanus » flavus, B. beema » borealis, B. paradoxus 60 — 61 B. feldeggi Ruticiila mesoleuca ) phoenicurus j 98—99 Cyanistes cyanus 13g 139 ÍButeo menetriesi | » zimmermannae { 1^"^ — 155 Buteo zimmermannae ]56 157 Larus ridibundus 392 393 I Larus melanocephalu.s 1 j Ri.ssa tridactyla ( 402-403 I. BEVEZETŐ RÉSZ. E könyv szerzője első sorban azt a czélt tűzte maga elé, hogy egyrészt azt mutassa ki, mely fajok fordulnak elő Magyarországon, még pedig szigorú vizsgálatok és összehasonlítások alapján úgy, hogy egyszersmind - a változásoknak alávetett fajoknál — határozottan meg- állapíthatók legyenek ama klimatikus formák, melyek a magyar birodalom területén uralkodnak, avagy azt érintik; másrészt, hogy az egyes fajok földrajzi elterjedésének általános vázlata mellett azoknak Magyarország területén való előfordulási módozatait is feltüntesse. E munka annál nagyobb nehézségekbe ütközött, mivel Magyarország madárvilágáról hasonló irányú munka megírását még nem kísérelték meg, sőt az irodalomban elszórtan megjelent dolgozatok is alig foglal- koznak kritikailag az úgynevezett helyi formákkal, bár ez a modern szisztematikának tulajdonképen egyik legfontosabb követelménye. Közel negyed század múlt el azóta, hogy 1881-ben közrebocsáj- tottam e munka legelső csiráját magában rejtő kis füzetet, melynek czíme: « Rendszeres névsora a magyarországi madaraknak és az ezekre vonatkozó irodalom ». E könyvecske mindazokat a madárneveket foglalja össze, melyek mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban magyar fajokként szerepelnek. Van benne 345 név, ezek közül nyolcz szinonim, harminczkettő pedig olyan fajra vonatkozik, melynek Magyarországon való előfordulását mindeddig semmiféle adat sem igazolta. Ilyenek p. o. Eíanus melanopterus , Garntlus infaustus, Sturnus ttnicolor^ Anthtts obscuriis, Turdtís rtíficoUis, Turdus artogularis^ Pyrgita petronia^ Lagopíis mutus^ lyingoides mactilaris^ Larus ichthyaetus, Larus martmis stb. Óvatosabb volt Frivaldszky János 1891-ben megjelent «Aves Hungáriáé ;> czímű munkájában, minthogy abban a kétes fajok közül már sokat elhagyott. Mindazonáltal Frivaldszky sem foglalkozhatott kritikailag az egyes helyi formákkal, hiszen ő az ornithologia terén nem volt szakember és nevezett munkáját is csak a Budapesten tartott Il-dik nemzetközi ornitholomai konc^resszust előkészítő bizottság buzdítására XXVIII Bevezető rész. írta meo-, mint a Magyar Nemzeti Múzeum állattári osztályának akkori vezető őre. De minthogy Petényi S. János hátrahagyott irományaiból jecyyzetek állottak rendelkezésére, érdekes adatokkal fűszerezhette mun- káját. E könyvben 325 madárfajjal találkozunk, bár ezek közül 12 faj kétes, 7 faj pedig csak szinonim. A tulajdonképi faunára tehát szorosan véve csak 306 faj esik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Frivaldszky könyvében csakis a szorosabb értelemben vett Magyarország orniszának ismertetésére ■ — Horvátország és Szlavónia elhagyásával — vállalkozott. De nem szándékszom az idevágó irodalom tárgyalásába bocsájt- kozni, annál kevésbbé, mert azt különben is már több oldalról méltatták : ezúttal tisztán Frivaldszky jÁNOS-ról óhajtottam volt röviden megemlé- kezni és emlékének e helyen néhány szót szentelni, már csak azért is, mert ő évek hosszú során keresztül, a legkedvezőtlenebb körülmények között is kitartó buzgalommal működött a Magyar Nemzeti Múzeum állattári osztályának élén s mindvégig a legnagyobb szeretettel, való- ságos önfeláldozással igyekezett osztálya fölvirágzását előmozdítani. A megbízható irodalmi adatokon kívül jelen munkámban főleg sok évi megfigyeléseimet és három nagyszabású gyűjteményt kellett alapul vennem. Ezen gyűjtemények közül az első helyen áll a Magyar Nem- zeti Múzeumé, mely honi madarakból mintegy 5000 példánynyal rendelkezik s a faunát csaknem teljességében képviseli. E gyűjteményből csak 16 faj hiányzik s ezek jobbára oly unikumok, melyek más múzeumok- ban vagy magángyűjteményekben őriztetnek. Ilyenek p. o. Melanocoryplui sihirica (CsATÓ gyűjt.), Etmetta falcata (bécsi udv. Múzeum), Bulmlcus lucidiis (HUSZTHY gyűjt.), Chaetusia gregaria (gr. ESZTERHÁZY gyűjt.), Fratercula arctica (Zágrábi Múzeum) stb. A második számottevő nagy gyűjtemény a Zágrábi Múzeumé, mely Horvátország és Szlavónia orniszát teljes mértékben karolja föl s különösen a magyar-horvát tengerpart madárvilágát illető példányokban gazdag. A harmadik CSATÓ JÁNOS kedves jó barátomnak szép és nagy magángyűjteménye Nagy-Enyeden, a mely a magyar, főleg pedig a Királyhágón túli részekből való madarakból több ezer példányt számlál. E több mint félszázadon át fáradságos munkával össze- hordott gyűjtemény Erdély madárvilágának teljes képét tükrözteti vissza. Mielőtt Magyarország madárvilágának általános jellemzésére áttérnék, szükséges, hogy e helyen könyvem másik czélját is feltüntessem, azt, a mely a madarak meghatározására vonatkozik. A ki madarak meghatározásával már foglalkozott, tudja, mily nehéz összehasonlítások nélkül, pu.szta leírásokból valamit meghatározni, külö- nösen akkor, ha oly fajkörökről van szó, melyekben az egyes formák egymá.shoz rendkívül hasonlítanak. Ennélfogva nekem is nagyon ügyelnem Bevezető rész. XXIX kellett arra, hogy a madarak leírását a lehető legnagyobb pontossággal adjam. Épen nem szükséges azonban, hogy e leírások hosszúra nyúljanak, sőt rövidségük épen azok világosságát segíti elő. Elég, ha a legfontosabb jellemvonásokat magukban foglalják. Ha valaki madár meghatározására vállalkozik, első sorban a madár külső morfológiájával kell tisztába jönnie. A madár minden egyes részének megvan a maga tudományos elnevezése. Ez alkalommal nem bocsájtkozhatunk a madár külső morfo- lógiájának magyarázatába, hanem megelégszünk avval, hogy a XXX. oldalon a madár morfológiáját föltüntető olyan ábrát mellékeljünk, a melyen a madárnak minden egyes része, annak magyar és latin tudományos nevével együtt föl van tüntetve. A külső morfológián kívül gyakran a madár belső szerkezetét, vagyis anatómiáját is figyelembe kell venni, de ezen belső jellemvonások leginkább a rokonságok kimutatására vannak hivatva s nagy szerepet játszanak a szisztéma megállapításánál ; ilyen anatómiai jellemvonásokkal az egyes rendek, családok, alcsaládok és nemek általános jellemzésénél fogunk majd találkozni. A madarak meghatározását megkönnyítik az úgynevezett meg- határozó táblázatok, a melyek segélyével a kevésbbé szakavatott orni- thologus is könnyű szerrel képes még a legnehezebben meghatározható madaraknak lehető legpontosabb meghatározására is, csak arra kell ügyelnie, hogy a meghatározó táblázat minden egyes tételét megfelelően alkalmazza. A meghatározó táblázat alkalmazását a következő példa magyarázza. Vegyünk egy ritka s nehezebben meghatározható madárfajt kezünkbe p. o. a déli füzikét {^Hypolais poly^lotta). Tegyük fel, hogy ezt a madarat nem ismerjük s csak annyit tudunk róla, hogy az Éneklők rendjébe tartozik. Keressük fel tehát az Éneklők rendjénél a családok meghatározó táblázatát (1. old.), vegyük sorba az ott felsorolt jellemvonásokat és keressük, melyik csoport alá illik leginkább a szóban forgó madár. Megjegyzendő, — s ez igen fontos — hogy a jellemvonások keresésénél mindig az egynemű betűket kell követnünk, nem pedig össze-vissza kutatnunk. így példának okáért, ha az a) alatt fölvett jelleg nem alkalmazható madarunkra, ne folytassuk a keresést az a^) alatt, hanem az a) pontról egyenesen az ennek megfelelő, illetőleg vele ellentétes pontra, a b) pontra menjünk át; ha ez sem illik példányunkra, menjünk tovább c) alá, a hol meg fogunk állapodni, mivel az ezen pont alatt lévő jelleg madarunkra reá illik. Ellenpróbaképen átolvashatjuk a d), c) és /) pontokat is. Visszatérve a t) pontra, látni fogjuk, hogy ez alá több család sorakozik. Először is tehát r^) alatt folyta.ssuk a jellegek XXX Beveztítő rész. JEGYZET. *<>» A madár felső része alatt értjük a hom- loktól a farkig, beleszámítva a szárnyaknak felső felü- letét; az alsó része alatt pedig az alsó áll közötti résztől az alsó farkfedők végéig. A madár dolmányát a hát és vállrészek alkotják. A toka, torok és begy együttesen nyak elejének mondatik. Az alfelnyilás és az alsó fark- fedők közti rész : farcsikalja (crissum). m — (maxilla), a csőr felső kávája md = (mandibula), a csőr alsó kávája. pin — (PLUMES NASALis), orrfcdő tollak. f = (frons), homlok, c = (corona), fejtető. =(occiput), nyakszirt vagy tarkó ex = (cERvix), nyak hátsó része. 1 = (lórum), csőr és szem közötti rész. a = (auricula), fültáj. ma = (regio malaris), kantár (az állkapocs tollakkal fedett része mt = (mentum), toka (az alsó áll- kapocs villaágai közti rész). g = (gúla), torok. j =: (jugulum), begy. pt = (pectus), mell. p =^ (parauchenium), nyak oldala. d =: (düpsum), hát. u ^= (uropygium), derék rész (a felső testnek azon része, mely a hát- és farkfedök között fek- szik). abd =; (abdomen), has (melltől az alfélig). ra = (regio analis), alfeltáj. h = (hypochondria), vékonya (a has oldalának a czomb és al- feltáj közé eső része). t = (tibia), lábszár. ta := (tarsus), csüd. dg = (digiti), ujjak. hl = (hallux), hüvelykujj. A = (alula), fiókszárny (a szárny hüvelykujjának megfelelő toll). Rp = PEMiGES primariae), első- rendű evező tollak. Rs = (remiges secundakiae), má- sodrendű evező tollak. Tp := (tectrices primariae), az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollak. Ts =; (tectrices secundakiae), a másodrendű evezőknek meg- felelő fedőtollak. Tmd = (tectrices alae mediae), közép fedőtollak. Tm = (tectrices minores), apró fedőtollak. se = (regio scapularis), vállrész, vagy vállfedőtollak. R = (rectrices), fark- vagy kor- mánytollak. tcs =: (tectrices caudae superio- res), felső farkfedö tollak. tel = (tectrices caudae inferio- REs), alsó farkfedö tollak. A madár külső morfológiája. Bevezető rész. XXXI keresését. Miután ott nincs mit keresnünk, eljutunk az ennek megfelelő d^) ponthoz. Ezen d^) pont alá sorakozik rt'^) és e-). Madarunk ez utóbbihoz fog tartozni. De miután itt sem jutunk végeredményhez, mivel ezen pont ismét több részre oszlik, tovább megyünk és az e^) pontnak e^) pontja alatt végre megállapodunk. Itt két családra, vagyis Sylvüdae és Turdidae családokra való utalással találkozunk. Ez esetben e két család- nak jellegeit kell közelebb szemügyre vennünk (63. és 89. old.). Miután ezt elvégeztük s meggyőződtünk arról, hogy madarunk csüdjének mellső része pajzsolt, s így csakis a Poszáta-félék családjába (Fam. Sylvüdae) tartozhatik, fölkeressük ezen családnál a 7te7nek meghatározó táblázatát. Itt ugyanazon rendben mint az imént az egyes pontokat sorra veszszük s csak ott állapodunk meg, a hol az egyes jellemvonások a madárra tökéletesen reáillenek. Ez esetben a b"" pont alatt fogunk megállapodni, mely a Hypolais nemhez (75. old.) vezet. Ott ismét a fajok meghatározó táblázatát kell a föntiek módjára igénybe vennünk, de miután ezen nem- nél csak két fajról lehet szó, a meghatározó kulcs alapján a kettő között könnyű lesz a választás. Végre megtudjuk, hogy madarunkat tudományos néven Hypolais polyglotta-nsk hivják, a 77. oldalon pedig megleljük annak pontos leírásán kívül szárnyainak rajzát, továbbá földrajzi elterjedését és hazánkban való előfordulási módját. Minden fajnál a tudományos név alatt a madár magyar neve olvasható, ez alatt pedig a madár összes ismert szinomiái vannak fölsorolva. A szinoni- mika összeállításánál a British Museum nagy katalógusát (Cat. B. Brit. Mus. I— XX VII.) vettem alapul. De az ott előforduló szinonimikát tőlem telhetőleg revíziónak vetettem alá, azt, a hol annak szüksége mutatkozott, kijavítottam és esetleg kiegészítettem. Most pedig Magyarország madárvilágáról kell néhány szóval röviden, általánoságban is megemlékeznünk. Hazánk madárvilága nemcsak azért érdemes a figyelemre, mert a territoriális viszonyoknál fogva elég nagy változatot képes fölmutatni, hanem azért is, mert abban főleg a közép-európai fajok egyrészt a keletiekkel, másrészt a Földközi tenger mellékéről valókkal találkoznak ; zoogeografiai szempontból sem tagadható tehát rendkívüli fontossága. Madarainknak zömét a közép-európai fajok alkotják, míg a leg- gyöngébben a nyugat-európaiak vannak képviselve. A keleti fajok meg- lehetős számmal találhatók, úgyszintén az északiak is, mely utóbbiak főképen a tavaszi és őszi vonulás alkalmával mutatkoznak, ámbár sok északi faj, mely a mediterrán szubregióba vonul telelni, nálunk nem található, nyilván azért, mert területünk vonulási útirányaikon kívül esik. Igen szép számot mutathatunk föl a mediterrán szubregió sajátos madaraiból, de XXXII Bevezető rész. ezek főleg a magyar-horvát tengerpart vidékeire szoritkoznak s nem igen jutnak Horvátországon és Szlavónián túl észak felé. Ezen mediterrán madarak a következők : Pyrrhocorax pyrrhocorax (LiNNÉ) Emberiza cia^ LiNNÉ* E^nberiza 7nclanocepJiala^ Scop. Ptilocorys senegalensis (P. L. S. MüLL.) Sylvia siibalpina^ BONELLI Sylvia orpheus, Temm. Sylvia melanocephala^ (Gmel.) Hypolais polyglotta (ViElLL.) Monlicola cyantis (LiNNÉ) Saxicola aurita^ Temm. Saxicola melanoleuca (GüLD.) Cypselus mclba (LiNNÉ) Cypselus niurimis^ Brehm. Dcndrocopiis lilfordi (Sharpe & Dresser) Phalacrocorax desmaresti, Payr. Stcrna cantiaca^ Gmel. Puffinus kuhli (Boie) Píiffinus yelkouanus (ACERB.) Columba livia BONN. Caccabis saxatilis (Mey.)** Magyarország madárvilága az idő szerint hiteles megfigyelések alapján 364 fajt ölel föl, azelőtt minden valószinűség szerint ennél is több volt. De ez a szám előreláthatólag még ezután is csökkenni fog a kultúra előrehaladásának arányában. A nagy magyar Alföldön hajdan, a Duna és Tisza szabályozása előtt, a mikor e folyamok megáradt vize mért- földekre menő területeket öntött el, a vizi madarak milliárdjai tanyáztak a nagyobbára nádasokkal és egyébb buja vizi növényekkel dúsan borított, kietlen, parlagon heverő területeken. Ki mondhatná meg, minő ritka fajok verődtek össze e vad, elhagyatott vidékeken ? ! E szempontból igen nevezetes pontjai voltak az országnak : a Hortobágy, az Ecsedi-láp, Bodrogköz, stb., hol a vizimadaraknak minden faja mesés tömegekben volt található. A nemes kócsag (Herodias álba) az ország nádas területein mindenütt közönséges fészkelő madár volt, még Pestmegyében is. Most azonban csak a Kis-Balaton nádasaiban és talán Szlavónia egyes helyein A magyar-horvát tengerparton kívül még Erdélyben is előfordul. A magyar-horvát tengerparton kívül még Temesmegyében is előfordul. Bevezető rész. XXXIII fészkel még. Tíz esztendővel ezelőtt én is találkoztam vele a titeli náda- sokban, a hol most — pár év óta — dús szántóföldek terülnek el. Ugyanott telepekben fészkeltek régente a pelikánok különböző fajai. E madarak most csakis a vonulási időszakban mutatkoznak helyenként. Hasonló sorsra jutott nálunk a feketefejű sirály {Larus luelanocephalns), melynek telepeiből egykoron az öreg Baldamus szebbnél szebb fészek- aljakat gyűjtött. iLgyszóval, a madaraknak egyik legnagyobb ellensége --■ a kultúra. Jelenleg Magyarországon, Horvátországgal és Szlavóniával együtt, 87 állandó madarat ismerünk; itt fészkelő költözködő madár van 151- az átvonulok .száma 56; téli vendég 24 és rendkívüli 46. Az állandóak költözködők és rendkívüliek közül legtöbb faj az Éneklök rendjére esik (137); a téli vendégek közül legtöbb a Ludak rendjére (9), míg az átvonulókból legtöbb faj a Lilealakúakra jut (23). Különben az ide mellékelt táblázat a magyaror.szági madaraknak előfordulási módozatait részletesen tünteti föl. R e n d Passeriformes . Coraciaeformes . Cuculiformes . . Piciformes . Strigiformes . Acclpitrifonncs . Pclecaniformes . Anseriformes . Ardeiformes . Gruiformes Charadriiformes . Lariformes . Alciformes . Procellariiformes Colymbiformes . Podicipedidiformes Ralliformes Columbiformes . Pteroclidiformes . (iallifonnes Állandó Költöz- ködő 48 1 10 7 13 1 4 "Ít" 65 7 1 1 1 14 3 7 12 15 151 Téli 24 Átvonuló 56 Rend- kívüli 24 46 O.sszcscn 2 1 3 — 3 — 9 9 8 1 1 — 1 1 23 3 — 9 2 2 — — — 1 — — 2 — — 1 I — — 2 — — — 150 9 1 11 12 33 6 34 13 2 44 19 2 2 2 5 7 4 2 6 3()4 Ili II. RENDSZERTANI RÉSZ. 1. Rend. ORDO PASSERIFORMES. Éneklök. Az éneklők rendje legmagasabb helyen áll a madarak rendszerében, vagyis phylogenetikailag legtávolabb esik a Reptiliáktól. E rend, mely mintegy 6500 fajt tartalmaz, az egész föld kerekségén el van terjedve ; jelenleg négy alrendre osztják.* Jellemek: 1. A légcső alsó részén lévő alsó gégefőnek {sy7dnx) 5 vagy 7 izompárja van s az izmok a hörgők félgyürűinek végéhez tapadnak. 2. A csűd paizsos ; a lábak járásra, ugrásra és fákon való ülésre alkalmasak; három ujj (il-ik, Ill-dik és IV-dik) előre, a lúivelyk [hallux) pedig hátra irányult (Aiiysodactyli). 3. A fartőmirigy csupasz és a vakbélnyújtvány mindig megvan ; a nyakcsigolyák száma 15-nél nem több 4. A fiókák eleinte csupaszok s míg repülni nem tudnak, a fészket el nem hagyják. A családok meghatározó táblázata : a. A csőr erős, többé-kevésbbé megnyúlt. a^. Az első evező a második közepéig ér, a második rövidebb a harmadiknál, or'. A csőr vaskos ; a felső káva éle sima . . Corvidae. b'^-. A csőr nyúlánk ; a felső káva éle közel a hegyéhez kissé bemetszett Oriolidae. b^. Az első evező igen rövid, rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál, a második a leghosszabb Stttmidae. b. A csőr erős, rövid és kúpidomú Fringillidae . * Acromyodi, Desmodactyli, Oligomyodi és Tracheophoiies, melyek közül csak az elsőnek vannak képviselői Európában. 1 Passeviformes. c. A csó'r többé-kevésbbé vékony és hegyes. c^. A csűd hátsórésze is paizsos . Alaudidae. d^. A csüd hátsórésze sima. d\ A másodrendű evezők rendkívül hosszúak s nélia egészen befedik az elsőrendű evezőket. Motacillidae. e'^. A másodrendű evezők normálisak s nem fedik az elsőrendűeket. e'^. A csőr töve többé-kevésbbé lapított. e^. A szárny hosszú, hegyes és laposan simul a testhez Syhiidae és Ttirdidae. f^. A szárny aránylag rövid, kerekített és domborúan símúl a testhez. f-\ A csőr egyenes Chiclidae. g'-'. A csőr hajlított Troglodytidae. /'■'. A csőr töve nem lapított. g^. A csűd vékony, hosszú, hosszabb, mint a hüvelyk (hallux) kétszer véve. Regulidae. h^. A csűd erős, meglehetősen rövid, rövidebb mint a hüvelyk kétszer véve. k^. A csőr aránylag rövid Paridae. i-\ A csőr aránylag hosszú Siitidae. g^. A csőr hosszú árforma és ívalakban hajló Certkiidae. d. A csőr meglehetősen erős és ragadozószerű, hegye felé oldalt összenyomott s fogacskás Lanüdac. e. A csőr duzzadt, a másodrendű evezők és néha a farktollak végén viaszszerű függelék Ampelidae. f. A csőr lapított és tövénél erősen kiszélesedik. e^. Az elsőrendű evezők száma 9 . ■ Hirundinidae. /\ Az elsőrendű evezők száma 10 Muscicapidae. I. Család. Fam. Corvidae. Varjúfélék. A varjúfélék családja, az agyrendszer és értelmi tehetség kiváló fejlettségénél fogva, a legelső helyen áll az éneklők rendjében és morphologiai meg biológiai különbségeit tekintve, három jól határolt alcsaládra osztható.* A varjúfélék omnivorák, azaz rovarokkal, hússal, férgekkel, gyümölcscsel stb. táplálkoznak. Fészküket fáidra, odúkba, épületekbe, sziklahasadékokba rakják s magá- nosan vagy kolóniákban költenek. Költésük korán tavaszra esik. Rendszerint 3 — 9 zöld vagy zöldesfehér alapszínnel bíró szürke, barna vagy fekete foltokkal tarkázott tojást raknak. A tojások nagysága, alakja és mustrázata természetesen a fajok szerint változik. Tavaszszal és őszszel vedlenek. Sharpé (Cat. B. Br. Mus vol. III. p 4. IS??"! csak két alcsaládot különböztet meg. Fa,m. Coi'vidae. Jellemek. A csőr erős, vaskos, néha megnyúlt és hajlott. Az orrlikakat toll- serték fedik, kivétel a vetési varjú, melynek arcztája vén korában csupaszszá válik s így elveszíti az orrlikakat fedő toll és szájzugsertéket is. A láb és karmok erősek. Az első rendű szárnyevezök száma 10; az első evező a második feléio- ér, a második rövidebb a harmadiknál. A varjúféléknél gyakran fordul elő a színbeli eltérés (albinismus, xanthochrois- mus és ezek kombinácziói). Egy egész sorozat ilyen színbeli eltérés látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Van a többek között egy szürke vaqú [Corone coTuix), melynek háta és hasa tiszta fehér. Első tekintetre a Perzsiában élő Corone capellana fajra emlékeztet, a csőrnek és szárnyaknak fakó árnyalata azonban elárulja a színbeli eltérést. A csőr eltorzulása szintén gyakori jelenség. A dimorphismusnak is szerepe van e családban. Soká azt hitték, hogy a fekete varjú {^Corone coroiie) és a szürke varjú [C. cornix) különálló tajok. De végre tüzetes vizsgálatok után kiderült, hogy e kettő tulajdonképen egy és ugyanazon fajnak kétalakúsága. Ugyanez áll a közönséges csóka [Lycus ■tnonedula) és a keleti csóka (Z. collnris) alakokra is. Az alcsaládok meghatározó táblázata : a. A csőr erős, vaskos, színe barna vagy fekete. ^^ A szárny hosszú, hegye és a fark vége közötti távolság kisebb a csüd hosszánál Corvináé (3. old.). b^. A szárny rövidebb, hegye és a fark vége közötti távolság nagyobb a csüd hosszánál Garrnlinae (10. old.). b. A csőr kevésbbé erős és vaskos, színe sárga vagy vörös Fregulinae (11. old.). Subfam. Corvináé. A nemek meghatározó táblázata : a. Az első evező hossza megfelel a másodrendű evezők leghosszabb tollai- nak, vagy még amazoknál is hosszabb. ű\ Az arcztáj nem csupasz. a'^. A csőr hosszabb, vagy akkora, mint a csűd. «"l A szárny 40 %!-nél hosszabb Corvits (4. old.). b"^ A szárny 35 %-nél rövidebb ..... Trypanocorax (fiatal) (5. old.). b\ A csőr rövidebb a cstídncl Lycus (7. old.). /;'. Az arcztáj csupasz Trypanocorax (vén) (5, old.). b. Az első evező meglehetős iiosszú, de a másodrendű evezők leghosszabb toUainál rövidebb Corone (6. old.) c. Az első evező, a másodrendű evezők legrövidebb tollainál is rövidebb Niicifraga (8. old.). 1* Passeriformes. Corvus. Linné, Syst. Nat. I. p. 155. (1766.) CORVUS CORAX, Linné. Holló. Corvus corax, Linné, S. N. L p. 155. (1766.) Corvus maxinius, Scop. Ann. I. p. 34. (1769.) Corvtis leucophaeus, \ ,^,^^ " / ' \ Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. VIII. p. 27. 1827.) Corvus fnajor ) Corvus leucomelas, Wagl. Syst. Av. 4. (1827.) Corvus cacolotl, Wagl., Isis, 1831. p. 527. Corvus sylvestris, \ Corvtis littoralis, I „ , , . \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 163—165. (1831.) Corvus peregriJius, I Corvus moíifauus, ) Corvus ferroensis, Schl. Bijdr. Dierk. Amsterd. p. 6. (1858.) Coi'vus corax feje. Leírása: A hím tollruházata egészben fekete, aczél-kékes és lilaszínű zománcz- czal bevont ; a tollak töve szürkés ; a torok és begy tollai lándzsaszerűleg meg- nyúltak ; a csőr és lábak feketék ; szeme barna. Hossza k. b. 63, szárnya 43, csőre 8, csüdje 7 %i. A tojó és fiatal valamivel kisebb a hímnél, tollruházata pedig gyengébb fényű. Földrajzi elterjedése : A palaearctikus és nearcticus regio : egész Európa, Észak- és Közép-Ázsia, Észak-Amerika egész Mexikóig 1. Sharpé. (C B. Br. Mus. vol. IIL p. 16, 1877). Magyarországon mindenütt előfordul, a hol alkalmas helyek, t. i. nagy erdő- ségek kínálkoznak, a hol egyszersmind állandó madár. A magy. nemz. múzeumi példányok a következő termőhelyekről származnak : Gödöllő, Hódmezővásárhely (albino), Alcsuth, Drávafok, Palics, Kárpáthegység és Temes-Kubin. Fa,m Corvida,e. Trypanocorax. BoNAPAKTE, Consp. Gcn. Av. I. p. 384. (1850 ) TRYPANOCORAX FRUGILEGUS (Linné). Vetési varjú. Corvus friigilegus, Linné, Syst. Nat I. p. 156. (1766.) Coloeus frugilegus (Linné), Kaup, Natüil. Syst. p. 114. (1829.) Corviis agrori/m, \ Corvus granorum, ' Brehm, Vög. Deutschl. p. 170- 171. (1831 ) Corvus advena, I Corvus agricola, Tristr., Proc. Zool. Soc. 1864. p. 444. Trypanocorax frugilegus (Linné), Bp., Consp. Gen. Av. I. p. 384. (1850.) Trypanocorax frugilegus feje. Leírása: A ven hím arcza csupasz; egész testét fekete tollak fedik, melyek élénk lilaszínű zománczfényben ragyognak; fején a zománcz inkább kékbe, néhány evezőjén pedig zöldbe játszik. Csó're és lábai feketék; szeme barna. Hossza k. b. 50, csőre 6, szárnya 32, farka 19, csüdje 5-5 %. A tojó valamivel kisebb, tollazatának fénye pedig valamivel gyengébb. A fiatal vetési varjú arczát és orrlikait tollak fedik. Ilyenkor nagyon hasonlít a fekete varjúhoz (Corone corone)^ a melytől abban különbözik, hogy testalkata kisebb, tollzománcza élénkebb, és a mi a fő, hogy a torok és begy tollainak alakja rendes, míg a íekete varjúnál lándzsa alakot mutat. Fiatal vetési varjú (Trypanocorax frugilegus) feje. Passeriform es. Földrajzi elterjedése : A vetési varjú egész Európában, még az északi sark- körben is honos. Az északi tartományokban rendes vonuló, mig délen, p. o. Spanyol-, Franczia-, Olasz- és Görögországban állandó, részben minálunk is. Észak- ról óriási seregekben vonul október és november hónapokban a déli enyhébb éghajlatok alá. Földrajzi köre dél és délkelet felé : Északkeleti- Afrika és Kis-Ázsia ; kelet felé : Oroszország, Turkesztán és Szibéria nyugati része, a honnan télre Afganisztánba, Perzsiába és Kelet-India észak-keleti részébe költözködik. A vetési varjúnak hazánkban való elterjedése meglehetó'sen nagy, de koránt- sem olyan, minó't a mezei kultúra megkívánna. Ennek egyedüli oka abban rejlik, hogy nálunk e faj még mindig nagy üldöztetésnek van kitéve. Corone. Kaup, Natürl. Syst. p. 99. (1829) A fajok meghatározó táblázata: a. Egészen fekete corone (6. old.) b. Dolmánya és hasa hamuszürke subspc. cornix {6.o\á.). CORONE CORONE (Linné). Fekete varjú. Corvus corone, Linné, Syst. Nat. I. p. 155. (1766.) Corvus subcorone, 1 Corvus hiemalis, / ^^^^hm Vög. Deutschl. p. 167. (1831.) Corvus orientális, Eversm., Add. Pali., Zoogr. Rosso-Asiat. II. p. 7. (1841.) Corvus assimilis, Brehm, Vogelfang, p. 57. (1855.) Corvus pseudocorone, Hume, Nests and Eggs Ind. B. p. 410. (1874.) Corone corotie, (Linné), Sharpé, Cat. B. Br. Mus. vol. III. p. 36. (1877.) Leírása : Az egész madár fekete, gyenge lilás fénynyel ; elsőrendű evezó'i inkább zöldesbe játszanak ; a torok és begy tollai lándzsa-alakúak. Csőre és lába fekete, szeme sötétbarna. A tojó gyengébb fényű, mint a hím. Hossza k. b. 50, szárnya 33, farka 2L5, csőre 57, csüdje 5*5 %i. Földrajzi elterjedése : Sharpé szerint (C. B. Br. Mus. 111. p. 27.) Európa és Észak-Ázsia, egész Kelet-India északnyugati részéig és Kínáig terjed. Magyarország- ban csakis a legnyugatibb határszéleken található. CORONE CORNIX (linné). Szürke varjú. Corvus cornix, Linné, Syst. Nat. I. p. 156. (1766.) Corvus cinereus, Leach, Syst. Cat. Mamm. etc. Br. Mus. p. 18. (1816. Corone cornix, Kaup, Natürl. Syst. p. 99. (1829.) Corvus subcornix, Brehm, Vög. Deutschl. p. 168. (1831.1 Corvus cornix acgyptiaca, Brehm, Jour. f Orn. I p. 97. (1853.) Corvus tenuirostris, Brehm, Vogelfang. p. 57. (1855.) Corone corone cornix, Prazák, Journ. f. Orn. XLV. p. 412. (1897.) Fani. Corvida,e. Coroiie cornix feje. Leírása : Fölül és alul világos hamuszürke, az egyes tollak gerincze sötétebb ; feje, torka és begye fénylő kékesfekete; a torok és begy tollai lándzsalakúak ; szárnya és farka fekete, lila és zöldes zománczczal befutva. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 48, szárnya 32, farka 20, csó're 5'5, csüdje 5-5 %j. Földrajzi elterjedése : Sharpé szerint (C. B. Br. Mus. 111. p. 32.) Nagy-Brittania, Közép- és Dél-Európa és Szibéria. Nálunk mindenütt egyaránt gyakori. Lycus. BoiE, Isis 1822. p. 551. A fajok meghatározó táblázata : a. Egészben sötétebb, nyakán hiányzik a krémfehér félöv monedula. [7. old.). ő. Világosabb, nyaka mindkét oldalán egy krémfehér félövvel subsp. coliaris (8. old.). LYCUS MONEDULA (Linné). Közönséges csóka. Corviis monedula, Linné, Syst. Nat. I. p. 156. (1766.) Corvus spermolegus, Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. VIII. p. 40. (1817.) Lycus monedula, (Linné), Boie, Isis, 1822. p. 551. Monedula turrium \ Monedula arborea ' Brehm, Vög. Deutschl. p. 172 — 173. (1831.) Monedula septejitrionalis, I Monedula spermolegus (Vieill.), Brehm, Vogelfang. p. 60. (1755.) Lycus tnonedula feje. PBSseriformes. Leírása: Háta és hasi oldala sötét palaszürke, világosabb szürke árnyalattal; feje tetején fénylő kékesfekete sipkát visel ; a fejnek és nyaknak hátralevő része hamuszürke, selyemszerü fénynyel, mely a nyakszirt táján legvilágosabb és leg- élénkebb ; a szárny és fark fekete ; a másodrendű evezők és a fedőtollak lila-, az elsőrendű evezők és a kormánytollak zöld zománczosak ; csőre és lába fekete, szeme kékes-fehér. A hím és tojó közt alig van különbség. Hossza k b 35, szárnya 23, farka 13.5, csőre 3.3, csűdje 4 %). Földrajzi elterjedése : Európa és Észak-Ázsia. Minálunk az egész országban mindenütt előfordul ; Erdélyben és a délkeleti részeken azonban, a hol a L. coliaris helyettesíti, gyérebben található. LYCUS COLLARIS (Drumm.). Keleti csóka. Corvus Cúllaris, Drummond, Ann. N. H. XVIII. p. 11. (1846.) Lycos coliaris, Bonap., Consp. Gen Av. I. p. 384. (1850.) Monedula daurica, (nec Pali.) Brehm, Vogelfang. p. 60. (1855.) Corvus monedula, Severtz., Turkest. Jevotn. p. 63. (1873.) Corvus monedula coliaris, Richm., Proc. U. St. Nat. Mus. XVIII. p. 457. (1896.) E keleti forma az előbbi törzsfajtól abban tér el, hogy a nyakszirt és a nyak baloldalának szürke szine ezüstfehér árnyalattal erősen bevont s a nyak mindkét oldalán krémfehérszínű félöv van ; háta és hasa világosabb szürke mint a Lycus mouedula-é. Azonban a LyciLS monedula és Lycus coliaris között átmeneti soro- zatok vannak. Földrajzi elterjedése : Sharpé szerint Kelet-Európától Perzsián át Afghanisztánig és Kasmírig terjed (Cat. B. Br. Mus. vol. III. p. 28.). Magyarországban a keleti és délkeleti részeken, főleg pedig Erdélyben fordul elő. Nucifraga. Bkisson, Orn II. p. 58. (1760 ) A fajok meghatározó táblázata: a. A csőr vaskosabb, hegye inkább tompított ; a szélső farktollakon lévő fehérség keskenyebb . . . caryocatactes (8. old.). l) A csőr karcsúbb, a felső káva hegye előrenyúló ; a szélső farktollakon lévő fehérség szélesebb s a tollnak majdnem V3 részét elfoglalja subspec. niao-orhyncha (9. old.). NUCIFRAGA CARYOCATACTES (Linné). Közönséges havasi szajkó. Corvus caryocatactes, Linné, Syst. Nat. I. p. 157. (1766.) Caryocatactes macutatus, Koch, Syst. baier. Zool. p. 93. (1816.) Nucifraga guttata, VieilL, N. Dict. v. 354. (1817.) Caryocatactes nucifraga, Nils., Orn. Suec. p. 90. (1817.) Nucifraga brachyrhync/ios, Brehm, Lehrb. Naturg. europ. Vög. p. 104. (1823.) Nucifraga minor, \ A, •/• .x/ / 7 ; í Brehm, Isis, 1833. p. 970—975. Nucifraga platyrhynchos, J ' ' - p ^ Caryocatactes guttatus, Nilss., Skand. Faun. I. p. 149. (1835.) Caryocatactes caryocatactes (Linné), Schl., Rev. Crit. IV. (1844.) Nucifraga caryocatactes pachyrhynchus , Blasius, Ornis II. p. 543. (1886.) Fam. Corvida,e. Nucifraga caryocatactes feje. Leírása: Az uralkodó szín fölül és alul csokoládbarna s fejét és tarkóját kivéve, fehéres foltokkal sűrűn behintett; begyén és mellén a foltok legnagyobbak, míg torkán és dereka táján legapróbbak; alfeltája és alsó farkfedöi fehérek; szárnya és farka zöldesbe játszó fénylő fekete; a farktollak vége k. b. 2 %i.-nyire fehér; csó're és lába fekete, szeme barna. Hossza k. b. 33, szárnya 19, farka 13, csőre 4, csüdje 3*5 %.. Földrajzi elterjedése: Észak- és Közép-Európa, Észak-Azsia Kináig. Nálunk, a hol a magas hegyeket fenyvesek borítják, mindenütt előfordul, és állandó madár. NUCIFRAGA MACRORHYNCHA, Brehm. Szibériai havasi szajkó. Nuci/raga macrorhynchos, Brehm, Lehrb. Naturg. eur. Vög. p. 103. (1823.) Nuci/raga kamata, Brehm, Isis 1833. p. 975. Nucifraga a/pcstris, 1„, ,, ,^ ^^/.,or^\ ^r -^ . ( Brehm, Vogelfang. p. 66. (1855.) Nucifraga arqiiata, ^ ' ^ ^ Nuci/raga caryocatactes leptorhynclius, Blasius, Ornis, II. p. 543. (1886.) Nucifraga caryocatactes macrorhy?icka, Kolhbay, Jour. f. Orn. XLIII. p. 25. (1895.) Leírása: Mindenben hasonlít az előbbi fajhoz, csakhogy csőre karcsúbb és felső kávája megnyúlt; a farktollainak fehér végződése pedig nagyobb kiterjedésű. A szélső tollak fehérsége a tollnak majdnem egy harmadát foglalja el. Földrajzi elterjedése: Szibéria és Japán. Hazájából néha kivándorol s ilyenkor úgyszólván egész Európát ellepi, a mikor aztán Magyarországon is előfordul, s úgy a hegyvidéket, mint a lapályokat is meglátogatja. A Magyar Nemzeti Múzeumban a következő évekből és termőhelyekről van- nak példányaink : 1834. Nógrád vm, 1888. Alcsuth, Fehér vm. 1836. Pest vm. 1890. Podbjel, Árva vm. 1885. Nyitra vm. 1893. Zuberec, Árva vm. 1887. Csalóköz-Somorja, Szeg- 1894. Nógrád vm. zárd és Hegykő. 10 Pasaerií'ormes. Subfam. GarruUnae A nemek meghatározó táblázata : a. A fark igen hosszú, tollai a középsők felé fokoza- tosan hosszabbodnak ; az első evező a hegye felé keskenyedik Pica (10. old.). b. A fark közepes hosszúságú, vége gyengén lekere- kített ; az első evező rendes ... Garrulus (11. old.). Pica. Brisson, Oin. II. p. 35. (1760 ) PICA PICA (Linné). Szarka. Corvus pica, Linné, S^^st. Nat. I. p. 157. (1766.) ry. ^\ í Gerini, Orn. Meth. Dig. II. p. 40. (1769.) Fjca caudata, j & r- \ / Corvus nisticus, Scop., Ann. I. Hist. Nat. p. 38. (1769.) Pica rusíicoruin, Forst., Syn. Cat. Br. B. p. 48. (1817.) Pica melanolettca, Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. XXVI. p. 121. (1818.) Pica europaia, Boie, Isis 1822. p. 551. Pica albiventrii\ Vieill., Fauna Frang. p. 119. (1828.) Pica ger/nanica, \ Pica septentrionalis, ' Brehm, Vög. Deut.schl. p. 177—78. (1832.) Pica hietnalis, I Garniliis piciis, Temm., Man. d'Orn. III. p. 63. (1835.) Pica bottanensis, Deless., Rev. Zool. 1840. p. 100. Pica megaloptera, Blyth, Journ. As. Soc. Beng. XI. p. 193. (1842.) Pica média, Blyth, Journ. As. Soc. Beng. XIII. p. 393. (1844.) Pica sericea, Gould, Proc. Zool. Soc. 1845. p. 2. Pica tibetana, Hodgs. Ann. Nat. Hist. III. p. 203. (1849.) Pica varia japonica, Temm., et Schl. Faun. Jap. Aves p. 81. (1849.) £^7 Cd i cit>o^tic(x 1 Pi a hine?isis { (Schleg.), fide Bonap. Consp. Gen. Av. I. p. 383. (1850.) Cieptes pica (Linné), Cab. Mus. Hein. I. p. 229. (1851.) Pica leuconotos, Brehm, Vogelfang p. 62. (1855.) Pica rusiica (Scop.), Dresser, B. Eur. IV. p. 509. (1873.) Pica pica (Linné), Sharpé, Cat. B. Br. Mus. III. p. 62. (1877.) Leírása: Feje, nyaka, melle, háta, alfeltája, farkfedöi és lábszártollai tiszta feketék;' dereka táján ujjnyi széles fehéres öv mutatkozik; válla és hasa tiszta fehér; szárnya fekete; elsőrendű evezőinek külső szegélye zöld, másodrendű evezői pedig zöldbe hajló aczélkék zománczczal borítottak ; az elsőrendű evezők belső zászlaja tiszta fehér, de hegyük felé feketével szegélyezett; alsó szárnyfedői feketék; farka fölül fénylő sötétzöld, vége pedig zöldesfekete, s a hol e két szín találkozik, rézvöröses bíborszín van ; csőre és lába fekete, szeme sötétbarna. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 50, szárnya 20, iarka 28, csőre 3"5, csűdje 4*5 %. Faw. Corvida,e. 1 i Földrajzi elterjedése : Seebohm szerint (Hist. Br. B. I. p. 563.) az egész palaeark- tikus zónakör: a Mediterrántól fölfelé az Északi Sarkkörig, kelet felé Syria, Dél- Perzsia, Beludsistan, Himalaya, Japán, Dél-Kina, Formosa és Hainau ; továbbá Észak- Amerikában a nyugati Egyesült-Államok. Egész Magyarországban mindenütt közönséges. Garrulus. Brisson, Orn. II. p. 46. (1760 ) GARRULUS GLANDARIUS (Linné). Szajkó. Corvus giandariiis , Linné, Syst. Nat. I. p. 156. (1766.) Glaiidarius pictiis, Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 99. (1816.) Garrulus glandarius (Linné), Leach, Syst. Cat. Mamm. ect. Br. M. p. 18. (1816.) Lanius glandarius (Linné), Nilss. Orn. Suec. I. p. 75. (1817.) Glandarius germanicus, 1 ^ , , , ^ „, ^. V,,,. ,. ) Brehm, Vög. Deutschl. p. 180. (1832.) GlaTidartus seplenlrioiiahs, j ' & Glandarius, robustus, \ „, ^ . , . \ Brehm, Vogelfang p. 63. (1855.) Glandarius taemurus, \ » p> t \ / Leírása: A fejtető tollai meghosszabbodtak. A fej homlok felőli részén s a szemek körül fehér hoszszfoUok vannak ; tarkója, nyaka és háta vörhenyes, szürke árnyalattal, mely a tarkón violás-, a vállakon pedig hamvas .színt mutat; torka fehér ; kantára fekete és szakált képez ; hasa szürkésfehér, vörhenyes árnyalattal, mely oldalt a legélénkebb; felső és alsó farkfedöi fehérek; szárnya fekete; az elsőrendű evezők külső zászlaja szürkésfehér, a másodrendűeké a tő felőli résznek több mint felén hófehér; a harmadrendű evezők sötét gesztenyebarnák fekete csúcscsal ; a fiókszárny s az első- és másodrendű evezőknek megfelelő fedötollak gyönyörű világos türkiszkékek, kobaltkékkel és feketével haránt sávoltak; farka fekete, tövén szürkés, néha kékbe hajló harántsávozásnak nyomaival ; csőre feketés, Iába világos, barnás szaruszínű; szeme, szivárványhártyája világos halványkék. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 36, szárnya 19, farka 17, csőre 3, cstídje 4 %n. Földrajzi elteijedése : Európa. Magyarországon az erdőkben mindenütt gyakori és állandó madár. Subfam. Fregulinae. Pj^rrhocorax. ViEiLi.., N. Dict. d'Hist. Nat. p. 568. (1816.) PYRRHOCORAX PYRRHOCORAX (Linné). Havasi holló.* Corvus pyrrhocorax, Linné, Syst. Is'at. I. p. 158. (1766.) Pyrrhocorax alpinus, VieilL, N. Dict. d'Hist. Nat. VI. p. 568. (1817.) Pyrrhocorax pyrrhocorax, Temm., Man. d'Ornith. I. p. 121. (1820.) * Földi János «Term. hist.» 1801. — i-Árva szajkó, havasi holló. Violaszínnel feketéllő, orra és lábai sárgák. Kétségkívül egyez, ama bizonytalan és még egy ornithologustól is hitelesen nem látott remete-hollóval {Corvus eremita L.!» 1 2 Passeritbrmes. Pyrrhocorax alpinus, var. digitatus, Hempr. et Ehrb., Symb. Phys. fol. (1829. Pyrrhocorax monianus, Brehm, Vög. Deutschl. p. 176. (1831.) Fregilus pyrrhocorax, Swains, Classif. B. 11. p. 268. (1837.) Pyrrhocorax planiceps, Brehm, Vogelfang p. 61. (1855.) Pyrrhocorax forsitht, Stoliczka, St. Feath. 1874. p. 462. Pyrrhocorax pyrrhocorax feje. Leírása: Az egész madár fekete; csőre sárga narancsszínű árnyalattal, lába korallvörös, karmai feketék; szeme sötétbarna. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 37, szárnya 26, farka 17, csőre 3, csűdje 4'5 %». Földrajzi elterjedése : Dél-Európa és Közép-Ázsia hegyvidékei. Minálunk a magyar-horvát tengerpart sziklás hegységeiben fordul elő s innen északra csak elvétve mutatkozik. A Magyar Nemzeti Múzeum honi példánya Zólyom megyéből való : egy másik példány a lékai (Huszty E.) gyűjtemény birtokában van, melyet 1886 november 26-án Feketevároson, Sopron v. -megyében lőttek. II. Család. Fam Oriolidae. sárgarigófélék. A varjúkkal közel rokonságban álló sárgarigóféléket főképen a következők jellemzik. A csőr felső kávájának élén, közel a hegyéhez, egy kis bemetszés van. Az orrlikak szabadon állanak s tollserték nem fedik. A hím és tojó egymástól elütő ruhát visel. Fészküket nagy ügyességgel villaszerű ágak közé szövik, melybe 4 — 6 tojást raknak ; a tojások fehér, néha rózsás árnyalatú alapszínűek és sötét foltokkal tarkázottak. E család mintegy 50 fajt számlál s ezek, a minálunk is honos Oriolns galbula-\. kivételével, mely a költés idejére a palaearktikus körbe jő, az aethiopiai, keleti és ausztráliai tropikus zónakörben élnek. Fam. Oríolidae. 13 Oriolus. Linné, Syst. Nat. I. p. 160. (1766.) ORIOLUS GALBULA, Linné. Sárgarigó. Oriolus galbula, Linné, Syst. Nat. I. p. 160. (1766.) Coracias oriohis, Scop., Ann. I. Hist. Nat. p. 41. (1769.) Coracias galbula (Linné), Bechst., Naturg. Deutschl. I. p. 1292. (1805.) Oriolus galbula var. virescens, Hempr. et Ehrb., Symb. Phys. Aves. foI. (1829.) Oriolus aureus, \ ^ ■ , , ) Brehm, Vög. Deutschl. p. 156—157. (1831.) üríolus garrulus, ) Oriolus galbula feje. Leírása: A vén hím tiszta aranysárga; a szeme és csó're közötti része és szárnya fekete; az elsőrendű evezó'inek megfelelő fedötollak vége sárga s ez tükröt alkot ; elsőrendű evezőinek külső szegélye s a másodrendűek hegye keskenyen fehéressárga; két középső farktolla fekete, csak tövén van némi zöldessárga, hegyén pedig aranysárga szín ; többi tolla töve közelében aranysárga s k. b. egy harmadrészben fekete ; csőre halvány vörhenyes, lába sötétkékes ólomszürke ; szeme szivárványhártyája vérvörös. Hossza k. b. 24, szárnya 15'6, farka 9, csőre 2*5, csűdje 2 % A vén tojó fölül sárgászöld, legélénkebb feje és felső farkfedöi táján ; torka és begye szürke, többi része alul sárga, oldalain és alsó farkfedőin legélénkebb, ellenben hasa közepén fehér színbe megy át; melle szürkészöld hosszsávokkal csíkolt; a csőre és szeme közötti rész, nemkülönben szárnya és farka olyan, mint a hímé, de a tiszta fekete szín helyett szürkésfekete látható, zöldes árnyalattal futtatott; csőre, lába és szeme, mint a hímnél. Mérete szintén megegyezik a hímével, A fiatalok első őszi ruhájukban a tojóra emlékeztetnek, fölül azonban sokkal zöldebbek és alul kevésbbé sárgák, végig feketés hosszsávokkal tarkázott ; csőrük barnás, lábaik világosabb és élénkebb szürkék; szemeik pedig szürkésbarnák. Földrajzi elterjedése : Európa, beleértve a Mediterrán zónakört és Közép- Ázsia. Magyarországon kívül még a következő tájakon költ : Németország, Franczia- ország, Hollandia, Pyrenei-félsziget, Algéria, Olaszország, Balkán-félsziget, Dél-Orosz- ország, Kaukázus, Perzsia, Turkesztán és Dél-Szibéria némely részein. Nálunk mindenütt gyakori. April másik felében érkezik s szeptember elején távozik a meleg tartományok felé. 14 Passeriformes. III. Család. Fam Sturnidae. Seregélyfélék. A seregélyfélék vándorlási hajlammal bíró, az ó-világot lakó madarak, melyek kolóniákban élnek és rendkívül nagy csoportokban járnak bámulatos módon össze- tartva. Faodúkban, épületekben vagy sziklahasadékokban fészkelnek ; A — 7 minden rajz nélküli egyszínű — fehéres vagy világoskék — tojást raknak. Járásuk könnyed lépkedés- vagy futás. Táplálékuk rovar, hernyó, féreg és gyümölcs. Jellegei: Az elsó' evezó'toU túlságosan megrövidült, rövidebb az elsőrendű evezó'knek megfelelő fedőtoUaknál, a második evező ellenben a leghosszabb. A szájzugserték teljesen hiányoznak; az orrlikakat nem serték fedik, hanem egy lágy, hosszában félig nyitott szarúszerű lemez {operculum). Évente csak egyszer vedlenek. A fiatalok első ruházata teljesen elütő, de első őszi vedlésük után az öregekéhez hasonló ruhát váltanak. A nemek meghatározó táblázata. a. A csőr egyenes, tövénél inkább lapított ; a fej- tollak nem nyúltak feltűnően hosszúra Sturmis (14. old.). b. A csőr kissé hajlott, tövénél nem lapított ; a fej- tollak feltűnően hosszúra nyúltak és sisakot ké- peznek Pastor (16. old). Sturnus. Linné, Syst. Nat. I. p. 290. (1766.) Általános megjegyzések a közönséges seregély (St. vulgáris, Linné) és rokon alakjaira. A közönséges seregély törzsalakján kívül Magyarországon, de különösen az erdélyi részeken egy olyan közti alakkal is találkozunk, mely mintegy kapcsot képez a közönséges seregély és az indiai subspecies Sturmts ineiizbieri^ Sharpé között, a mennyiben a bíbor violaszinű zománcz a fejtetőre és torokra is kiterjed. De miután a példányok megszakitásnélküli sorozatot eredményeznek, köztük határ nem vonható, külön névvel sem jelölhető. Az indiai forma {St. mensbierí), mely nálunk eddig csak egyszer észleltetett, abban különbözik a törzsalaktól, hogy egész feje — beleértve a fülfedőket is — egészen bíborszínű, minden zöldes árnyalat nélkül. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a minálunk és Közép-Európában előforduló említett közti alak a törzsfaj és az indiai St. menzbierí keresztezéséből származott. A Dél-Szibériában honos seregély : St. poltoratzkii, Finsch szintén a törzsfaj egyik helyi alakja, habár legtöbb Auctor önálló fajnak tartja. A St. poltoratzkii abban különbözik a St. meitzbieri-tö\, hogy szárnyfedői — zöld és kék helyett — biborviolaszínnel zománczozottak. E keleti alak is néha fölkeresi a nyugatibb tarto- mányokat s a közönséges seregély csapataiba vegyül, ezt látszik bizonyítani a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő három erdélyi példány, melyet Czynk Ede Fogaras környékén lőtt a közönséges seregélyek közül. Fa,m. Sturnidae. 15 A fajok meghatározó táblázata : a. A szárnyfedő tollak zománcza zöld vagy zöldeskék a^. A fej zománcza zöld, többé-kevésbbé bíbor- vörös árnyalattal vulgáris (15. old.). b"^ . A fej zománcza bíborvörös, zöld fény nélkül subspec. tnenzbieri (16. old.). b. A szárnyfedő tollak zománcza bíboros violaszínü subspec. polto7'atzkii (16. old.). STURNUS VULGÁRIS Linné. Közönséges seregély. Siurnus vulgáris, Linné, Syst. Nat. I. p. 290. (1766.) Shirnus varius, Mey. & Wolf, Taschenb. Vög. Deutschl. I. p. 208. (1810.) Turdus solilarius, Montagu, Orn. Dict. Suppl. (1813.) S turnus solitarius, Lcach, Cat. Mamm. ctc. Br. Mus. p. 18. (1816.) Sturnus doinesticus, \ Sturnus nitens, ■ Brchm, Isis, 1828. p. 1282. Sturmis punctatus, | Sturnus sylvestris, \ Sturnus septentrionalis^ \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 398, 400, 1016. (1831.) Sturnus hollandiae, I Sturnus guttatus, Macgill., Hist. Br. B. I. p. 595. (1837.) Sturnus lo7igirostris, Brehm, Naniannia 1855. p. 282. Sturnus tenuirostris, Brehm, Vogelfang p. 222. (1855.) Sturnus europceus, Blasius. Jour. f. Orn. XI. Nachrt. p. 60. (1863.) Sturjius faeroensis, Feildcn, B. of F"aerae Isi. p. 47. (1872.) Sturnus víilgaris intermedius, Prazák, Ornith. iMonatsli. III. p. 144. (1895.) Sturnus vulgáris (typicus}, Prazálí, Jour. f. Orn. XLV. p. 402. (1897.) Sturnus vulgáris feje. Leh'ása : A vén hím fölül és alul fénylő zöld, többféle színű zoinánczczal ; tarkóján a zománcz bíborvíolaszínü, mely többé-kevésbbé az egész fejre is kiterjed, kivéve a fültájat, mely mindig zöld fényű ; háta bíborviola, sárgás vagy zöld színben játszik ; begye bíborviolaszínű., s e szín többé-kevésbbé a torokra is felhúzódik ; vékonya táján kékes vagy biborvíola fénynyel ; tarkójától kezdve a lándzsaalakúra megnyúlt tollak hegye agyagsárga ; alsó farkfedó' tollain fehér sze- gélyek láthatók ; szárnya és farka barnásszürke ; az evezők külső szegélyén vékony agyagsárga csík van, melyet egy szélesebb fekete bársonyszerü szegély követ a tollak hegyén ; a szárnyfedő tollak és a másodrendű evezők külső zászlaja zöld vagy kék zománczczal fedett ; csőre sárga, lába és szeme világosbarna Hossza k. b. 23, szárnya 13, farka 7-5, csőre 2-5, csűdje 27 %. A tojó kevésbbé élénk szinű s valamivel kisebb. 16 Passeríformes. A fiatalabb hím fején lévő tollak hegye is agyagsárga, alul pedig minden eo-yes toll hegye fehér, csőre barnás agyagsárga, lába sötétbarna, szeme szürkésbarna. A fiatalok első tollruhája egészen elütő az öregekétől. Fölül és alul fénytelen kávébarna, torka és begye barnásfehér, hasonló színnel tarkázott a has közepe is ; a szárny és fark tollainak külső szegélye szintén barnásfehér. Csőrük és lábuk sötét- barna; szemük szürke. Ezen fiatalkori ruhát első vedlésük alkalmával augusztus és szeptemberben veszítik el. Földrajzi elterjedése: Egész Európa és a Mediterrán zónakör, mely utóbbi helyen csak télen található. Minálunk, Magyarországon, közönséges ; részben áttelel. STURNUS MENZBIERI, Sharpé. Indiai seregély. Sturtms nie?izbieri, Sharpé, Ibis, 1888. p. 438. Sti/rnus vulgáris menzbieri, Richm., Proc. U. St. Nat. Mus. XVIII. p. 573. (1896.) Leírása: A közönséges seregélyre hasonlít, feje azonban egészen bíborvörös zománczczal futtatott, zöld fény nélkül. Hossza k. b. 19"5, szárnya 12-8, farka 67, csőre 2-6, csüdje 2-7 %. Földrajzi elterjedése: Sharpé szerint (Cat. B. Br. Mus. vol. XI II. p. 33.) Szibériában költ és valószínűleg Közép-Ázsia legnagyobb részén is. A telet az indiai síkságokon tölti. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy Kovilban, a kalugyerek erdejében 1893 május 11-én lőtt hím példány van. Az ott kolóniákban fészkelő seregélyek való- színűleg mind ezen subspecieshez tartoznak. STURNUS POLTORATZKII, Finsch. Szibériai seregély. Stunius púltorat-:.kii, Finsch, Proc. Zool. Soc. 1878. p. 712. Stiim/ts nobilis, Hume, Str. Feath. 1879. p. 175. Leírása: Hasonlít a közönséges seregélyre, a melytől abban különbözik, hogy az egész feje, beleszámítva a fültájat is, továbbá a másodrendű evezők- és ezeknek megfelelő fedőtollak külső zászlaja biborviolaszinű zománczczal van befuttatva. Hossza k. b. 22, szárnya 14, farka 7-5, csőre 2-6, csűdje 29 %. Földrajzi elterjedése: Dél-Szibéria, Kasmír és Afghanistán, a honnan télre Dél-Indiába és Kaukasusba vonul. A Magyar Nemzeti Múzeumban három hím példány van, melyet Czynk Ede Fogaras környékén gyűjtött 1891, 1896 és 1897. években. Pastor. Temm , Man. d'Omith. I. p. 83. (1815.) PASTOR ROSEUS (Linné). Rózsaszinű seregély. Turdus roseus, Linné, Syst. Nat. I. p. 294. (1766.) Sturniis roseus, Scopoli. Ann. I. p. 130. (1769.) Turdus seleucis, Forskal, Descr. Anim. p. VI. n. 16. (1775.) Psaroides roseus, Vieill.. Analyse p. 42. (1816.) Fam. Fringillidae. 17 Merula rosea, Koch, Sj^st. baier. Zool. p. 242. (1816.) Pasior roseus, Tcmm., Man. d'Orn. I. p. 136. (1820.) Acridotheres roseiis, Ranzani, Elem. Zool. III. pt. V. p. 177. (1823.) Boscis rosea, Brehm, Isis, 1828 p. 1282. Gracula rosea, Cuv., Régn. Anim. I. p. 378. (1829.) Fecuarius roseus, Temm. Man. d'Orn. III. p. 76. (1835 ) Thremnopliiltis roseus, Macgill., Hist. Br. B. I. p. 613. (1837.) Nomadites roseus, «Peteníz» (rectc Petényi) Bonap. Cas. Met. Nec. Eur. p. 44. (1842.) Boscis rosaiLs, Biehm, Naumannia, 1855. p. 282. Leírása: Tavaszkor és nyáron 3. hím feje, nyaka és begye köröskörül fekete, biborszerű fénynyel ; a fejtető tollai rendkívül hosszúak, a hátig nyúlnak és sisakot képeznek ; az egyes tollak töve fehér, rózsaszínű árnyalattal ; szárnya, farka, vékonya, lábszára, alsó és felsó' farkfedöi szintén feketék, aczélzöldes fénynyel ; az alsó szárnyfedó'k fénytelen feketék, fehér szegélylyel; háta és hasa gyengéd rózsa- szín íí ; a rózsaszínű tollak tövének fele a háton fehér, a hason szürke és fehér; csőre rózsaszínű, töve fekete, lába (a karmokkal együtt) barnás testszínű ; szeme barna. Hossza k. b. 22, szárnya 13, farka 8, csőre 2, csűdje 2-8 %t. A tojó a hímhez hasonló, bóbitája azonban rövidebb ; színe kevésbbé élénk és termete valamivel kisebb. Az őszi vedlés után a rózsaszínű tollak barnával vannak szegélyezve, a mi az egész madárnak barna külsőt kölcsönöz. A fiatalok hasonlítanak az öregek őszi tollazatához, csakhogy szárnyuk és farkuk kevésbbé fekete. Földrajzi elterjedése : A rózsaszínű seregély hazája India, a honnan a nyári időszakra rendetlenül, de gyakran Európába is átvándorol. Néha egymásután több éven át Magyarországot is meglátogatja. Leginkább lapályos és dombos helyeket kedvel. IV. Család. Fam Fringillidae. Pintyfélék. A mag evésére és feltörésére alkalmas kúpidomú erős csőr azon jellege e családnak, mely által minden más madártól feltűnően különbözik. Emez egyedüli jellegénél fogva is jól körülhatárolt és félreismerhetetlen csoportot alkot az ének- lök között. Az egyedüli kapocs, mely e családot a pacsirtafélékkel összeköti, ama rokonság, mely a hósármány (Plectrophenax) és a havasi pacsirta (Otocorys) közt létezik. A pintyféléknél az első evezötoll teljesen hiányzik; csak 9 elsőrendű evező- vel bírnak. A 2-ik, 3-ik és 4-ik evezők körülbelül egyenlő hosszúk. Évenkint egy- szer, őszkor vedlenek. Élénk nászruhájuk színét úgy nyerik, hogy a toll végén levő függelékek tavaszkor lehullanak s az ezek alatt elrejtett élénk színezés felszínre kerül. A fiatalok első ruháján a pettyezések és sávozások mindig jóval erősebbek, mint a vénekén ; ezen fiatalkori ruhájukat azonban már az első őszi vedléskor elvesztik. 2 18 Passeriformes Az ausztráliai zónakört kivéve, az egész földön elterjedt. Eddig ismert fajok száma meghaladja az 500-at. A pintyféléket a csőrnek kétféle szembetűnő alkotása miatt két alcsaládra osztjuk.* Az alcsaládok meghatározó táblázata : a. A szájzúg vonala egyenes Fringilliiiac (18. old.). /;. A szájzúg vonala szögben megtörik Emberizínae (38. old). Subfam. Fringillinae. A nemek meghatározó táblázata : a. A szárnyevezök rendes végzödésüek. a^ A csőr mxindkét kávája egymást keresztezi . . Loxia (19. old.). b^. A csőr kávái nem keresztezik egymást. b'K A csőr hegye felé erősen duzzadt, többé- kevésbbé gömbölyded. b'^. A fejtető nem fekete. b'^. A test nagyobb, a szárny k. b. 11 %». Piuicola (21. old.), í*. A test közepes, a szárny k. b. 8 '"%. Carpodacns (22. old.). d^. A test kicsiny, a szárny 7 ™/m.-nél rövidebb , . Serinus (25. old.). c^. A fejtető fekete Pyrrhula (23. old.). c^. A csőr hegye felé nem duzzadt, inkább hegyes. d"^. A hüvelykujj karma olyan hosszú, mint a hüvelykujj maga Linaria (26. old.). e-\ A hüvelykujj karma rövidebb a hüvelyk- ujjnál. e^. A szárny igen hosszú, majdnem a fark végéig ér ; a szárny hegye és a fark vége közötti távolság kisebb a csűd hosszánál Mo)itij ringilla (30. old.). f'^. A szárny rövidebb s hegye és a fark vége közötti távolság nagyobb a csüd hosszánál. f'. A fark vége aHg villás, inkább egyenes vágású Passer (31. old.). g'\ A fark vége többé-kevésbbé villás. g'^. Az arcztáj vérvörös Cardiielis (33. old.). //". Az arcztájon nincs vérvörös szí- nezés. * Shakpe (Cat. tí. Br. Mus. vol. Xll. p. 2. 1888) három alcsaládot különböztet meg : Coc- cothraustiiiae, Fn'ngi7/i/iae és Euibei'iziiiae. Fum. FrhigiJiidue. 19 k''. A tollazat uralkodó színe sárga vagy zöld. k^. A csó'r nagyon hegyes ; a test kisebb, a szárny k. b. 7 '"'/m Ck/yso/niíris [34. o]cl.). i^. A csőr kevésbbé he- gyes ; a test nagyobb ; a szárny több 8 "V.-nél . Chloris (34. old.). V. A tollazat uralkodó színe nem sárga és zöld Fringilla (35. old.) /; A szárnyevezök rendellenes képzó'désűek ..... Coccothraustes (37. old). Loxia. Linné, Syst. Nat. 1. p. 299. (1766.) A fajok meghatározó táblázata : a. A szárny egyszínű. a^. A csó'r alacsonyabb, tövénél 10 — 12 '"/m curvirostra (19. old.) b'^. A csőr magasabb, tövénél 14 — 15 '"%n subspec pytiopsittacus (20. old.). h. A szárny két fehér szalaggal bifasciaía (20. old.) LOXIA CURVIROSTRyV, Linné. Közönséges keresztcsőr : Loxia curvirostra, Linné, .Syst. Nat. I. p. 299. (1766.) Criicirostra abietina, Mey., Vög. Liv- uud Esthl. p. 72. (1815.) Crucirostra europaea, Leach, Syst. Cat. Mamm. cet. Br. Mus. p. 12. (ISI 6.) Crucirostra média, \ Crucirostra montana, J Brehm, Vög. Deutschl. \\. 242. (1831.) Crucirostra pinetoriim, J Crucirostra iíitercedcfis, \ Crucirostra paradoxa, \ Brchm, Xaumannia, III. p. 1S7 — 192. (1853.) Crucirostra macrorhyiichos, I Cniciroslra tofigirostris, Brehm, Vogclfang, p. 86. (1855.) Crucirostra curvirostra, var. balearica. Homcycr, Journ. f. Orn. X. p. 224. (1862.) Loxia curvirostra feje. 20 Passeriformes. Leírása : A vén hím fölül és alul sápadt rózsás skarlatvöi ös, némi selyem- szerű fénynyel, legélénkebb fején, deréktáján és felső farkfedötollain ; szárnya és farka barna, vörhenyes árnyalattal; az alsó farkfedök barnák, széles piszkosfehér szegélylyel; csőre, csüdje és szeme barna. Hossza k. b. 18, szárnya 9-5, farka 7, csőre 2, csüdje 1-6 %.. A vén tojó barnásszürke, sárga árnyalattal, mely árnyalat a deréktájon és felső farkfedőkön a legélénkebb. Méretei körülbelül ugyanazok, mint a híméi. A fiatalok első tollruhájukban hasonlók a vén tojóra, de fölül és alul erősen barnával hosszsávoltak. A fiatal hímek első őszi vedlésük után csak vékonyuk táján sávoltak, egészben pedig narancssárga árnyalattal bírnak. Földrajzi elterjedése: Egész Európa, Észak-Afrika és Észak- Ázsia. Magyarországon a fenyves regiokban mindenütt gyakori s egész éven át ott tartózkodik. Őszkor és tavaszkor csapatokban kóborol. Némely évben a fenyvesek- től távoleső lapályokra is ellátogat. Költési időszaka január végétől márczius elejéig terjed. Állítólag már karácsony táján is költ. LOXIA PYTIOPSITTACUS, Bechst Vastagcsőrű keresztcsőr. Loxia pytiopsittacus, Bechst., Orn. Taschb. p. 106. (1802.) Cruciróstra pinetoriim, Mey., Vög. Liv- und Esthl. p. 71. (1815.) Crucirostra pytiopsittacus, \ _ ,1001 \ "^•^ , . / Brchm, Vog. Deutschl. p. 241—242. (1831.) Crucirostra suopytiopsittacns, ] Crucirostra major, j Crucirostra brachyrhynchos, J Brchm, Naumannia, III. y). 181 — 185 (1853.) Crucirostra pscudopytiopsittacus. Loxia pyllüopsitiacus csőre. Leírása: Mindenben megegyezik az előbbi fajjal, csak a csőre erősebb és vastagabb. Hossza k. b. 19, szárnya lO'S, farka 7, csőre 2*2, csüdje 1-7 7m. Földrajzi elterjedése: Észak-Európa, főleg pedig Skandinávia, a honnan néha Angliába vagy Európa déli tartományaiba is levándorol; ilyenkor minálunk is elő- fordul. A Magy. Nemzeti Múzeumban három honi példány van, a melyeket Észak- Magyarországon, a Kárpátokban lőttek. LOXIA BIFASCIATA (Brehm). Szalagos keresztcsőr. Crucirostra bifasciata, Brehm, Ürnis. III p. 85. (1827.) Loxia taeiiioptera, Gloger. Isis, 1827. p. 411. Loxia Icucoptera, ('nec Gmel.X Middend. Reis. .Sib. Zool. ]). 154. (1851.) Fciin. FrinsiUidae. 21 Crucirosíra írifasciata, \ Crucirostra orientális, | Brehm, Naumannia, III. p. 241—253. (1853.) Crucirostra assintilis, 1 Leírása: A ven him fölül és alul élénk skarlátvörös; váll-, szárny- és fark- tollai sötétbarnák vörhenyes árnyalattal ; a szárny másodrendű evezőinek meg- felelő fedőtől lak és a középfedők vége fehér, a mi a madárszárnyon két fehér szalagot alkot ; az alsó farkfedök barnák, piszkosfehérrel szélesen szegélyezettek. Hossza k. b. 16, szárnya 9, farka 6'5, csőre 1-8, csűdje 1-4 %n. A vén tojó hasonlít a Loxia curvij'ostra tojójához, azzal a különbséggel, hogy szárnyán két fehér szalag van. A fiatalok ruházata ugyanazon fejlődésen megy át, mint a közönséges kereszt- csőr fiataljaié. Földrajzi elterjedése : Észak-Európa és Észak-Ázsia. Kivételes esetekben néha a déli tartományokba vonul és ilyenkor minálunk is főleg a Kárpátokban talál- ható. A Magy. Nemz. Múzeumban lévő 7 drb honi példányt 1843 és 1889 években Magyarország északi részén : Zólyom és Ungvármegyékben gyűjtötték. Pinicola. ViEiLL., Ois. d'Amér. Sept. i). IV. (1807.) PINICOLA ENUCLEATOR (Linné). Északi pirók. Loxia enuc/eaíor, Linné, Syst. Nat. I. p. 299. (1766.) Piíiico/a nibra, Vieill., Ois. d'Amér. Scpt. p. IV. j)!. 1 íilj. 3. (1807.) Loxia psittacea, Pali., Zoogr. Rosso-Asiat. II. p. 5. (1811.) Fringilla enucleator (Linné), Mey., Vög. Liv- und Esthl. p. 70. (1815.) Strobilophaga enucleator (Linné), Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. IX. p. 609. (1817.) Corythus enucleator (Linné), Cuv., Régn. An. I. p. 391. (1817.) Pyrrhula enucleator (Linné), Temm., Man. d'Orn. I. p. 333. (1820.) Corythus a7tgustirostris, Brehm, Vög. Deutschl. p. 247. (1831.) Pinicola canadensis, Cab., Mus. Hein. I. p. 167. (1850.) Enucleator mi?ior, \ Enucleator splendens. / ^'■^'^"^' Vogelfang. p. 89. (1855.) Pinicola flamtnula, Homeyer, Journ. f. Orn. XXVIII. p. 156. (1880.) Corythus enucleator kamtschatkensis, Dybowski, Bull. Soc. Zool. Francé. VIII. p. 367. (1883.) Pinicola enucleator feje. 22 Passeriformes. Leírása : A ven hím fölül rózsás karminvörös, háta tollai szürkésbarna cen- trummal, a mi a hátnak foltos küllemet kölcsönöz ; alul valamivel világosabb rózsáskarmin ; háta, vékonya és alsó farkfedöi hamuszürkék. A szárny és fark szür- késbarna, az egyes tollak többé-kevésbbé széles fehér szegélylyel, mely legnagyobb részt rózsás árnyalattal futtatott ; a legszélesebb szegélyek a másodrendű evezőknek megfelelő fedőtollakon és a középfedőkön vannak. Csőre, csűdje és szeme barna. Hossza k. b 22, szárnya 11, farka 9, csőre TV, csűdje 2 %. A vén tojó szürke narancssárga árnyalattal futtatott s ez árnyalat a fejtetön legélénkebb ; a szárnytollakat szürkésfehér szín szegélyezi. A fiatal hasonlít a tojóhoz, csakhogy sárgás árnyalata élénkebb. Földrajzi elterjedése : Európa, Ázsia és Amerika legészakibb részei, a honnan néha nagyobb csapatokban a délebbre eső tájakat is fölkeresi. Minálunk ritkábban észlelhető s legfeljebb az északi Kárpátokban szokott néha megfordulni. A Magy. Nemz. Múzeumban két hiteles, Magyarországban elejtett példány van. Carpodacus. Kaup, Natürl. Syst. p. 161. (1829.) A fajok meghatározó táblázata : a. A has oldala sötétbarnás hosszsávokkal rosens (22. old.). b. A has oldala hosszsávok nélkül erythrimis (23. old. CARPODACUS ROSEUS (Páll.). Rózsapirók. Fringilla rosea, Pali., Rcis. Russ. Reichs, III. p. 699. (1776.) Passer roseiis, Pali., Zooyr. Rosso-Asiat. II. p. 23. (1811.) Pyrrliula rosea, (_Pall.), Temm., Man. d'Orn. I. p. 335. (^1820.) Carpodacus roseiis (Pali.), Kaup, Nat. Syst. p. 161. (1829.) Erythrothorax roscus (Pali), Brehm, Vög. Deutschl. p. 240. (1831.) Erythrospiza rosea (Pali.), Bonap. Comp. List. B. Eur & N. Am. p. 34. (1838.) Propasser rosetis (Pali.), Dav. et. Oust. Ois. Chine p. 352. (1878.) Carpodacus roseus feje. Leírása: A vén hím fölül rózsaszínű, hátán sötétbarna hosszsávokkal, derék- táján legélénkebb, sávozás nélkül ; alul tiszta fehér, hasa közepét és alsó larkfedöit kivéve, szintén rózsaszínű, sötétbarna hosszsávokkal ; szárnya és farka sötétbarna, rózsaszínű árnyalattal bevont szegélylyel ; a másodrendű evezőknek megfelelő fedö- tollai és a középíedők végei hasonló színűek s a szárnyon két keskeny szalagot Fiini. JFiingilíídcie. __Z_ alkotnak; csőre felső kávája barna, az alsó világosabb; lába vöröses szürke, szeme barna. Hossza k. b. 15, szárnya 8*7, farka 7, csőre 11, csüdje 1-9 %. A vén tojó egészben világosbarna, gyengéd rózsás árnyalattal és sötétbarna hosszsávokkal; deréktáján élénkebb rózsaszínű, egyebekben hasonlít a hímre. Földrajzi elterjedése: Kelet-Szibéria, China és Japán. A Magyar Nemzeti Múzeumban van egy tojó példány, melyet a budai hegy- ségben 1850 deczember 4-én fogtak a közönséges pirókok társaságában. CARPODACUS ERYTHRINUS (Páll.). Szibériai pirók. Loxia erytkrina, Pali., N. Comm. Acad. Se. St. Petrb. XIV. p. 587. (1770.) Loxia crytlirea, Edler & Scholz, Schlesische Naturf. I. p. 17. pl. 5. II. p. 185. pl. 77. (1809-10.) Pyrrhula erythrina, Pali., Zoogr. Ross.-Assiat. II. p. 8. (1811.) Coccothraustes rosea, VieiU., N. Dict. d'Hist. Nat. XIII. p. 539. (1817.) Linaria cryliirina (Pali.), Boie, Isis, 1822. p. 552. Coccothrm'istes erythrina (Pali.), Bonn. & Vieill. Enc. Méth. 111. p. 1003. (1823.) Fringilla iucerhi, Risso, Hist. Nat. Eur. Mérid. III. p. 52. (1826.) Carpodaciis erytlirinus (Pali.), Kaup, Naturl. Syst. p. 161. (1820.) Erythrotliorax rubrifrons, Brehm, Vög. Dcutschl. p. 249. (1831.) Erythrospiza erythrina (Pali.), Bonap. Comp. List. B. Eur. & N. Am. p. 35. (1838.) Propasser sordida, Hodgs., Icon. ined. pl. 300. f. 1. 2. (1844.) Pyrrhulinoia roseata, Hodgs. Proc. Zool. Soc. 1845. p. 36. Erythrothorax riiber, Brehm, Vogelfang. p. 90. (1855.) Carpodacus ervthraeiis, Dyb. Journ. f. Orn. XVI. p. 335. (1868.) Carpodacus erytlirinus grebnitskii, Stejn., Bull. U. St. N. Mus. Xo. 29. p. 265. (1885.) Leírása: A vén /^/;// fölül barna, rózsás árnyalattal ; feje, torka, begye és melle tiszta rózsaszínű; alul fehér, némi sárgás-rózsaszínű árnyalattal; csőre és csűdje világos hússzínű, szeme sötétbarna. Hossza k. b. 15, szárnya 8-2, farka 6, csőre 1, csüdje 1-8 %n. A vén tojó fölül barna ; alul barnásfehér, begyén barna hosszsávokkal. Földrajzi elterjedése: Szibéria és Észak-Európa. Magyarországon nagyon ritkán található A Magy. Nemz. Múzeumban három hiteles honi példány van; ezek közül egy hímet és tojót Gömörmegyében, Tiszol- czon 1846 júliusban Gasparecz János, egy hímet pedig Kocyan Antal lőtt Árva vármegyében 1880-ban. P} rrhula. Brisson, Orn. III. p. 308. (1760.) A fajok meghatározó táblázata: a Nagyobb; szárnya k. b. 9-5 %. Pyrrhula (24. old.). b. Kisebb; szárnya k. b. 8-5 %- = subspec. europcea (24. old.). 24 Fasseriformes. PYRRHULA PYRRHULA (Linné). Közönséges pirók. Loxia pyrrhula, Linné, Syst. Nat. I. p. 300. (1766.) Pyrrhula rubicílla, Pali, Zoogr. Rosso-Asiat. II. p. 7. (1811.) Frijigilla pyrrhula, (Linné), Mey., Vög. Liv- und Esthl. p. 81. (1815.) Pyrrhula major, Brehm, Vög. Deutschl. p. 252. (1831.) Pyrrhula vulgáris, Ménétr., Cat. rais. Cauc. p. 43. (1832.) Pyrrhula coccinea, Selys — Longch., Faun. Belg. p. 79. (1842.) Pyrrhula pyrrhula, (Linné), Lichtsl., Nomencl. Av. Berol. p. 48. (1854. Pyrrhula germa/iica. \ Pyrrhula peregrina, / ^^'^^■'"^' Vogclfang. p. 91. (1855.) Pyrrhula pyrrhula feje. Leírása : A hivi sisakja, szem és csó'r közötti része, a kantár mellső része és tokája fekete, kékes fénynyel; háta és válla kékes hamuszürke ; dereka tiszta fehér; arcza és egész alsó része élénk világos cinóbervörös; hasa alja, vékonya és alsó farkfedó'tollai tisza fehérek; szárnya, farka és felső farkfedőtollai feketék, kékes fénynyel; az első evezők külső szegélye keskeny, fehér; a másodrendű evezőknek megfelelő fedőtollak külső harmada világosszürke; a harmadrendű evezők utolsó tollainak külső zászlaja vörhenyes; a közép és apró szárnyfedők szürkék; szárnya alul szürke s az evezők belső szegélye szürkésfehér ; alsó szárnyfedői fehérek. Csőre feketés, csűdje barna, szeme sötétbarna. Hossza k. b. 17, szárnya 9*5, farka 7*5, csőre M, csűdje LS %. A tojó fölül olyan, mint a hím, de hátának szürke színe barnával árnyalt, alul szürke, gyengén bevont barnáslila árnyalattal. A fiatalok első tollruhájukban a tojóhoz hasonlítanak, csakhogy fejükön hiányzik a fekete szín, s az egész testük fölül és alul barnássárga árnyalattal erősen bevont. FöldrarA elterjedése: Észak- és Kelet-Európa, úgyszintén Szibéria. Magyarországon a hegyvidékeken mindenütt közönséges és az egész éven át található. Öszszel és télen nagyobb csapatokban kóborol s a lapályos tájakat is fölkeresi. PYRRHULA EUROPAEA, Vieill. Nyugati pirók. Pyrrhula europcea, Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. IV. p. 286. (1816.) Pyrrhula rufa^ Koch, Syst. baier. Zool. p. 227. (1816.) Pyrrhula vulgáris, Temm., Man. d'Orn. I. p. 338. (1820.) Fam. Frinsillidae. 25 Pyrrhula s:ermaiiica, \ Pyrrhula peregrina, / ^^ehm, Vög. Deutschl. p. 252-253. (1831.) Pyrrhula pileata, Macgill., Hist. Br. B. I. p. 407. (1837.) Pyrrhula vulgáris var. minor, Schleg., Vog. Nederl. pl. 174. (1854.) Pyrrhula minor, Brehm, Vogelfang, p. 91. (1855.) Pyrrhula pyrrhula europaea, Stejn., Proc. U. S. Nat. M. 1887. p. 105. Leírása : A hím és tojó hasonlít a közönséges pirókhoz, de jóval kisebb és kevésbbé élénk színű. Hossza k. b. 15. szárnya 8'5, farka 6"5, csó're 0"9, csűdje 1*6 %n. Földrajzi elterjedése : Nyugat-Európa, főleg Angol-, Franczia-, Spanyol- és Olaszország, a hol mint állandó faj ismeretes, azonban ezen országoktól észak és kelet felé is kiterjed, söt kóborlása alkalmával messze keletre, u. m. a Kaukasusig, Turkesztánig és Dél-Szibériáig is elhúzódik. Nálunk csak téli kóborlása alkalmával fordul elő', a mikor rendszerint a közönséges pirók társaságába keveredik. Serinus. KocH, Syst. baier. Zool. p. 228. (1816.) SERINUS SERINUS (Linné). Csicsörke. Fringilla serinus, Linné, Syst. Nat. I. p. 320. (1766.) Loxia serinus, (Linné), Scop. Ann. I. p. 140. (1769.) Fringilla citrinella'{x\ec. Linné), Bcchst., Orn. Taschb. p. 124. tab. 15. (1802. Serinus hortulanus, Koch, Syst. Iiaier. Zool. p. 229. (1816.) Serinus orientális, \ Serinus meridionalis, ' Brchm, Vög. Deutschl. p. 254—255. (1831.) Serinus islandicus, I Serinus flavesccns, Gould, B. E. III. pl. 195. (1837.) Dryospiza serinus, (Linné), Cab., in Ersch. und Gruber Encycl. p. 217. (1849. Serinus occidentalis, Brehm, Vogelfang, p. 93. (1855.) Critliagra serinus, (Linné), Heugl. Orn. N. O.-Afr. I. p. 647. (1870.) Serinus luteolus, Homeyer, Journ. f. Orn. XXI. p. 223. (1873.) Serinus serinus feje. Leírása : A hím fölül szürkészöld, a toll gerincén végig futó barna hosszsávok- kal ; a sávozás a fejen gyengébb, a derékon pedig, a hol az alapszín kanári&árga, egészen hiányzik; homloka, szemöldökíve (ez utóbbi a fülfedó'k mögött a nyak oldalára kanyarodik), torka, begye és melle kanárisárga, némi zöldes árnyalattal; oldalain barna hosszsávokkal ; hasa, vékonya és alsó farkfedöi fehérek, mely utóbbiak némi sárgás árnj'alattal bevonttak s gerinczük táján barnásán hosszsávoltak; 26 Passeriíbrmes. kantára, fül- és pofatája zöldesbarna ; szárnya és farka barna, világos szegélylyel és zöldes árnyalattal; apró szárnyfedó'tollai zöldek; csó're és lába szarúbarna; szeme sötétbarna. Hossza k. b. 11 '5, szárnya 6"6, farka 5"2, csó're 0'6, csűdje 1'3 %. A tojó a hímhez hasonlít, de színe kevésbbé élénk. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy fölül barnábbak, derék-tájuk fehéres és hasuk világosabb sárga. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa, Afrika északkeleti része, Kis- Ázsia, Kaukasus és Palestina. Minálunk közönséges és mindenütt állandóan elő- fordul. A téli hónapokban csapatosan kóborol. Linaria. BiiCHSTEiN, Orn. Taschb. p. 121. (1802. part.) Typus: Linaria cannabina (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. A fejtető karminvörös. í?'. A hát világos és sötét hosszsávokkal; a torok fekete. a^. A hát alapszíne barna; deréktája nagyon fehér, rózsaszínnel bevonva. d-'. A csőr rövid; 0-8 %. linaria (27. old.). b'-\ A csőr hosszú ; TS %». subsp. holboelli (28. old.i. b'^'. A hát alapszíne vörhenyes barna, a deréktáj kevéssé fehér subsp. rufescens (28. old). c^. A hát alapszíne igen világos sárgásbarna, a deréktáj nagyon fehér, gyenge rózsás árnyalattal exiíipes (29. old.). b"". A hát egyszíníí, hosszsávozás nélkül; a torok, nem fekete cannabina (hím) (29. old.). b. A fejtető nem karminvörös. c^. A csőr barna cannabina {x.iy\ó&%'i\diláS) (29. old.). d^. A csőr sárga. d'-. A begy világos cserszínű barna flazdrostiis (30. old,). e'^. A begy világos agyagsárga brevirostris (30. old.). Fa,m. Fringillidae. 27 LINARIA LINARIA (Linné). Közönséges lenike. Frinrilln itnar/a, 1 c, . .,, ^ / Linné, Svst. Nat. I. p. 322. (1766.) rrtngt/ia flammea, j - ^ Fringilla vitis, P. L. S. Mull., Syst. Nat. Anh. p. 163. (1776.) Paxser linaria (Linné), Pali., Zoogr. Rosso-Asiat. IL p. 25. (1811.) Spinus lijiaria (Linné), Koch, Syst. baier. Zool. p. 233. (1816.) Linaria borealis, Vieill., Mem. R. acad. Se. Torino, XXIII. p. 199. (1816.) Linaria minor, Leach, Syst. Cat. Mamm. etc. Br. M. p. 15. (1816.) Linaria abtoruin, \ Linaria agrorum, ' Brehm, Vög. Dcutschl. p. 281 — 282. (1831.) Linaria betularum, 1 Acanthis linaria (Linné), Bonap. & Schl., Monogr. Lox. pl. 52. (1850.) Aegiotlms linaria (Linné\ Cab., Mus. Hein. p. 161. (1850.) Lijiaria robiista, Linaria canigularis, Linaria dubia, Linaria assimilis, Linaria leuconotus, Linaria seplentrionalis, Linaria pusilla, ' Cannabina lifiaria (Linné), Swinhoe, Ibis III. p. 335. (1861.) Fringilla linaria brevirostris, Holmgr., Skand. Fogl. I. p. 328. (1866.) Linaria linaria (Linné), Gray, Handl. B. II. p. 109. (1870.) Acanthis itilermedius, \ . ,, . . ■ / \ Dyb., Bull. S. Z. Fr. VIII. p. 366. (1883. Acanthis tnnonnnattis, ) ■' Linota ordinaria, \ r ■ , ^ ■ , ■ ) Stejn.., Auk. I. p. 147. 1884.) Linota parvtrostris, ) Brehm, Vogelfang, p. 107. (1855. Linaria linaria feje és lába. Leírása: A hívi fölül barna, világosabb és sötétebb hosszsávokkal; feje teteje selyemfényű karminvörös ; derékrésze fehér, rózsaszínű árnyalattal; feje és nyaka oldala barnásfehér ; tokája fekete ; torka, begye és melle rózsaszínű ; hasa, vékonya és alsó farkfedöi fehérek; oldalán barnás hosszfoltok láthatók; szárnya és farka barna, barnásfehér szegélyzéssel ; csőre sárga, ormóján barna vonallal ; lába és szeme sötétbarna. Hossza k. b. 12-5, szárnya 7-3, farka 6, csó're 0-8, csűdje 14 %». A tojó fölül olyan, mint a hím, alul rózsaszínű árnyalat nélkül, begyén és mellén inkább sárgásbarna. Földrajzi eltetjedése : Sharpé (Cat. B. Br. Mus. vol. XII. p. 248) szerint Észak- Európa, egész Szibéria és Észak-Amerika ; az ezektől délebbre eső részeken telel. Nálunk csak téli vendég s minden évben megjelenik, némely esztendőben azonban óriási seregekben mutatkozik, s ilyenkor az alább felsorolt rokon alakjaival együtt szokott megjelenni. 28 Passeriformes. LINARIA HOLBOELLI, Brehm. Hosszúcsőrű lenike. Linaria holboellii, Brehm, Vög. Deutschl. p. 280. (1831.) Acanthis holboelli (Br.), Bonap. Sí Schl., Monogr. Lox. pl. 53. (1850.) Linaria longirostris, \ Linaria holboellii, ] ^^'^^m, Vogelfang, p. 107. (1855.) Linaria alnorum magnirostris Meves, teste Homeyer, Journ. f. Orn. XXVIII. p. 55. (1880.) Acanthis linaria holboelli, Stejn., Auk. I. p. 153. (1884.) Acanthis brimnescens (nec Homey.), Sharpé, Cat. B. Br. Mus. vol. XII. p. 250. (1888.) {Linaria brunnescens Homey. typ. in Mus. Hung. Nat. = L. rostata (Coues). Linaria holboelli csőre. Leírása : Egészen olyan, mint a Linaria linaria^ csakhogy nagyobb és csőre jóval hosszabb amazénál (1. ábra). Hossza k. b. 15, szárnya 8, farka 6-8, csőre TS, csüdje 1-5 %a. Földrajzi elterjedése: Sharpé (I. cit.) szerint Észak-Európa, a Skandináv-fél- szigettől Kelet-Szibériáig, állitólag néha Észak-Amerikában is előfordul. Minálunk egyesével jelenik meg a közönséges lenike társaságában azon évek- ben, mikor ezek óriási csapatokban lepik el az országot. Jegyzet. Wolley megfigyelései szerint — mondja Nkwton A. (Dict. of Ornith.) — Lapplandban a L. linaria csőrének nagysága igen változó, a mit a madár táplálkozásával hoz kapcsolatba. LINARIA RUFESCENS, Vieill. Vörhenyes lenike. Linaria rnfescens, Vieill., Mem. R. Ac. Torino, XXIII. p. 202. (1816.) Ltnaria minor, Leach, Syst. Cat. Mamm. ect. B. M. p. 15. (1816.) Acanthis rufescens (Vieill.), Bp. & Schl., Mongr. Lox. pl. 54. (1850.) Aegiothus rufescens (Vieill.), Cab., Mus. Hein. p. 161. (1850.) Linacanthis rufescens (Vieill.), Des Murs, Encycl. H. N. v. p. 304. (1855—58). Linaria ininima, Doderl., Avif. Sic. p. 85. (1869.) Aegiothus caberet, Salvad., Faun. It. Ucc. p. 157. (1871.) Fringilla rufescens (Vieill.), Tschusi, Journ. f. Orn. XXIV. p. 331. (1876.) Acanthis linaria caberet, Stejn.. Auk. I. p. 153. (1884.) Leírása: Hasonlít a Linaria Itnaria-hoz., a melynél valamivel kisebb s tollazata egészben vörhenyesebb. Hossza k. b. 11-7, szárnya 7, farka 5, csőre 07, csüdje 1-3 %. Földrajzi elterjedése: Sharpé (1. c.) szerint Nyugat-Európa ; Angliában költ s valószinüleg Európa délnyugati hegységeiben is. Magyarországon néha egyes példányok találhatók a közönséges lenike csapatai között nagy vonulások alkalmával. Fam. Frinüillidae. 29 LINARIA EXILIPES (Coues). Szibériai lenike. Aegíoífms exilipes, Coucs, Pr. Phil. Ac. 1861. p. 385. Ca?i7iabi7ia canesceiis, Swinh., Ibis, III. p. 335. (1861.) Aegtothus linaria var, exiHpes, Coues, Key N. Am. B. p. 131. (1872.) Aegiothus canescejis exilipes, Ridgw., Ann. Lyc. N. Y. x. p. 372. (1874.) Linaria sibirica, Homeyer, Journ. f. Orn. XXVII p. 185. (1879.) Linaria pallescens, Homeyer, Journ. f. Orn. XXVIII. p. 156. (1880.) Acanthis hornemanni exilipes, Stejn., Auk. I. p. 152. (1884.) Leírása: A ///';// fölül olyan, mint a L. linaria, de alap.színe igen világos sár- gásbarna, alul pedig tiszta fehér, nyakán sárgás, mellén pedig igen gyenge rózsa- színű árnyalattal. Csőre sárga, lába és szeme sötétbarna. Hossza k. b. 13'5, szárnya 7'5, farka 6"5, csőre 0"7, 1"2 %. A tojó fölül valamivel sötétebb, alul pedig rózsaszínű árnyalat nélkül ; oldalain barnás hosszsávokkal. Földrajzi elterjedése : Észak-Skandinávia, egész Szibéria és Észak-Amerika. A Magy. Nemz. Múzeumban egy hiteles honi példány van, melyet 1880 decz. 3-án Pest vmegyében a gubacsi pusztán fogtak a közönséges lenikék társaságában. LINARIA CANNABINA (Linnéi. Közönséges kenderike. Fringilla cannabina, Linné, Syst. Nat. I. p. 322. (1766.) Fringilla linota, Gmel., Syst. Nat. I. p 916. )1781.) Linaria hnota (Gmel.), Bechst., Xat !-> >^ - t \ Leírása : A vén hím homloka és melle élénk vérvörös selyemszerű fénynyel ; feje teteje, tarkója ós nyaka barnás szürke; dolmánya vörhenyesbarna; deréktáján fehéres és sötétbarna hosszsávokkal; felső tarkfedői feketék; alul fehéres, oldalán barnássárga árnyalattal ; kantára, a torkán és begyén lévő foltok szürkésbarnák ; szárnya és farka barnásfekete; másodrendű evezőinek külső szegélye fehér; fark- tollai külső szegélyükön keskeny, belső szegélyükön ellenben széles fehér csíkkal ; csőre és lába barnás szaruszínű; szeme barna. Hossza k. b. 14"5, szárnya 7"8, farka 6, csőre L csűdje L5 %t. A tojó fölül barna, sötét hossztbltokkal ; fején és mellén hiányzik a vérvörös szín, helyette barna sávok vannak. A jiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de kissé vörhenyesebbek és sávozásuk erősebb. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, Közép-Ázsiának egy része és a Mediterrán zónakör. Magyarországon állandó madár s mindenütt igen közönséges. 30 ' Passeríformes. LINARIA FLAVIROSTRIS (Linné). Sárgacsőrű kenderike. Friiigilla flavirostris, Linné, Syst. Nat. I. p. 322. (1766.) Fringilla montium, Gmel., Syst. Nat. I. p. 917. (1788.) Cannabífia moiitana, \ ^ , , ( Brehm, Isis 1828. p. 1277. LaiiíiaoTna meaia, ) ' Caiuiabina microrliynchos, Brehm, Vogclfang, p. 106. (1855.) Leírása: A hím olyan, mint a közönséges kenderike tojója, avval a különb- séggel, hogy deréktája sötét rózsaszínű; nyaka elöl, begye és melle világos cser- szinű barna, oldalt barna hosszfoltokkal ; hasa és alsó farkfedöi fehérek, csőre sárga, lába és szeme barna. Hossza k. b. 14"5, szárnya 7'8, farka 6'5, csőre 0"8, csüdje 1"5 %n. A tojó hasonlít a hímhez, de derekán nincs rózsaszín ; csőre sárga. Földrajzi elterjedése : Észak-Európa, a honnan télen a délebb vidékekre vonul. Magyarországon csak télen mutatkozik s rendesen a lenikék társaságát keresi fel. LINARIA BREVIROSTRIS (Bonaparte). Keleti kenderike. Linota brevirostris, Bonap., Comp. List. B. Eur. & N. Am. p. 34. (1838.) Linaria brevirostris (Bp.), 1 / Grav, Hancll. B. II. p. 109. (1870.) Lmarta pygmaea, J ' r \ / Acanthis flavirostris (nec Linné), Severtz., Türk. Jev. p. 64. (1873.) AcanfJiis brevirostris (Bp.), Severtz., Journ. f. O. XXII. p. 438. (1874.) AegiotJius brevirostris (Bp.), Dav. & Oust., Ois. Chine. p. 547. (1877.) Acantliis flavirostris (nec Linné), Madarász, Erláuterungen cet. p. 87. No. 401, 402. (1891.) Leírása: Nagyon hasonlít a Linaria flavirostris-\\oz^ a melynél valamivel kisebb és világosabb, különösen az elönyakán és begyén, a hol világos cserszínű barna helyett igen világos agyagsárga. Földrajzi elterjedése : Kaukasus, Turkesztán és Tibet. A Magy. Nemz. Múzeum- ban két Magyarországból eredő példány van, melyet 1880 deczemberben fogtak Pest környékén, a gubacsi pusztán közönséges lenikék társaságában. Az egyik hossza : k. b. 13'5, szárnya 7'4, farka 5"7, csőre 0*8, csűdje 14 %i. a másik » » IS'S, » 7-3, » S'ó, » 0-7, » 1-4 » Valószínű, hogy e faj minálunk gyakrabban előfordul, de az ornithologusok az előbbeni fajjal tévesztik össze. Montifringilla. Brehm, Isis, 1828. !>. 1277. MONTIFRINGILLA NIVALIS (Linné). Havasi pinty. Friiigitta nivalis, Linné, Syst. Nat. I. p. 321. (1766.) Fringilla saxatilis, Koch, Syst. baier. Zool. p. 216. (1816.) Plectroplianes fringilloidcs, Boie, Isis, 1822. p. 554. Fam. Fringilliclae. 31 Montifringilla fiivalis, \ Aíontifringilla glaciális, J" ■ "> " • P- ' • ChioHOspiza nivalis (Linné), Kaup, Nat. Syst. p. 134. (1829.) Leucosticte nivalis (Linné), Des Murs, Encycl. H. N. p. 297. (1855 — 58.) Leírása : A ///;;/ feje sötét hamuszürke ; háta barna ; felső farkfedöinek oldal- toUai fehérek, a közbülsők feketék ; alul piszkos fehér ; torka fekete ; elsőrendű evezői és fiókszárnya feketék, a szárnyfedői és másodrendű evezői tiszta fehérek, har- madrendű evezői sötétbarnák ; farka fehér, egyes tollainak hegye fekete, két középső farktolla egészen fekete; csőre világos szaruszínű, ormóján sötétebb; lába fekete, szeme barna. Hossza k. b 18, szárnya 11 "5, farka 7, csőre 1*3, csűdje 22 %. A tojó hasonlít a hímhez, de tollazata valamivel fakóbb. Földrajzi elterjedése : Dél-Európa, Kaukasus és Palestina hegyvidékei. Magyar- országban a magas hegységekben fordul elő, d nincs még kiderítve, vájjon állandó madár-e, vagy csak mint ritka vendég mutatkozik. A Magy. Nemz. Múzeumban egy hím és tojópéldány van ; az egyiket Petényi Salamon Szepes-, a másikat KocYAN Antal Árva vármegyéből szerezte. Passer. Bkisson, Orn. ÍII. p. 71. (1760.) A fajok meghatározó táblázata : a. A fülfedőtollak feketék; a hím és tojó nem kü- lönbözik egymástól montanus (31. old.). b. A fülfedőtollak nem feketék; a hím és tojó egy- mástól különbözik doniesticus (23. old.). PASSER MONTANUS (Linné). Mezei veréb. Fringilla montana, Linné, Syst. Nat. I. p. 324. (1766.) Loxia hamburgia, GmcL, Syst. Nat. I. p. 854. (1788.) Fringilla cantpeslris, Schrank, Fauna Boica p. 181. (1798.) Passer montanina, (Linné), Pali., Zoogr., Rosso-As. II. p. 30. (1811.) Passer motttanus, (Linné), Koch, Syst. baier. Zool. p. 219. (1816.) Pyrgila montana (Linné), Cuv., R. An. I. p. 385. (1817.) Pyrgita campestris, ) Pyrgila septentrionaUs, \ ^'-^hm, Vög. Deutschl. p. 267-268. (1831.) Passer arboteus, Blyth in Remie's Field Nat. I. p. 467. (1833.) Salicipasser montanus (Linné), Bogdán., B. Cauc. p. 60. (1879.) Passer niontamís feje. 32 Passeriformes. Leírása: Feje fölül vörhenyes csokoládébarna, oldalt fehér, csó're és szem közötti része, a fülfedötollai és torka feketék ; dolmánya sárgásbarna, fekete hossz- sávokkal ; dereka és felső farkfedó'i világosbarnák, sávozás nélkül ; alul szürkésfehér, oldalt barnával árnyékolt ; szárnya és farka sötétbarna, sárgásbarna szegélyezéssel ; első evezőinek töve sárgásbarna, közép- és másodrendű evezőinele megfelelő fedő- tollai végükön fehérek, oldalt sárgás árnj'alattal ; csőre sötét ; lába világos szaru- színű ; szeme barna. Hossza k. b. 14, szárnya 7, farka 6, csőre 1, csűdje 11 %n. Földrajzi elterjedése : Az egész palaearktikus zónakör. Nálunk közönséges állandó madár. PASSER DOMESTICUS (Linné). Házi veréb. Friíigilla domesiica, Linné, Syst. Nat. I. p. 323. (1766.) Passer domesliais, (Linné), Pali. Zoogr. Rosso-As. II. p. 29. (1811.) Pyrgita domesiica, (Linné), Cuv. R. An. I. p. 385. (1817.) I'yrs;ila pagoruin, \ D ■, \. ) Biehm, Vög. Deutschl. p. 265. (1831.) Fyrgtta rustica, ) Fringilla pyrrhoptera, Less., Bélang. Voy. Ind. Orient. p. 274. (1834.) Pyrgita valida, \ Pyrgita mijior, Biehm, X^ogelfang. p. 98. (1855.) Pyrgita bracliyrliynclios, 1 Passer n/fidorsatis, \ Passer rufidorsalis viegarhyjichos, j Brchm, Naumannia VI. p. 376—377. (1856.) Passor rufidorsalis microrhynclios, 1 Passer domestic7is subsp. caucasicus, Bőgd., B. Cauc. p. 60. (1879.) Passer domesticiís feje. Leírása . A //ím fejeteteje szürke ; szemétől kezdve hátrafelé egy széles gesztenye- barna sáv húzódik mindkét oldalán, mely a nyakszirten egymásba olvad ; háta hasonló- színű fekete hosszsávokkal, dereka és felső farkfedó'tollai szürkésbarnák; poíatája fehér ; csőre körül, szeme és csőre között, torka és begye fekete, mely utóbbi széle néha gesztenyeszínbe megy át ; alul szürkésfehér, oldalán sötétebb ; szárnya sötétbarna, világos sárgásbarna szegélylyel ; apró szárnyfedőtollai gesztenyebarnák, középfedői fehérek, s a szárnyon egy rézsútos szalagot alkotnak; farka barna, világos sárgásbarna szegélylyel. Őszkor a tollak végén lévő apró függelékek az egész madarat világosabb színben tüntetik föl s az egésznek sárgás árnyalatot köl- csönöznek. Csőre sötét-, lába világosbarna, szeme barna. Hossza k. b. 16, szárnya 8, farka 6"7, csőre 1*5, csűdje TS %<. Fam. Fringillidae. 33 A tojó fölül a híméhez hasonló rajzokkal, de feje barnásszürke, háta pedig földszínű barna alapszínnel és szemöldöke világossárgás; alul egyszínű piszkos barnásfehér. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, csakhogy fakóbbak. Földrajzi elterjedése : Az egész palaearktikus zónakör és India. Mesterséges módon Észak-Amerikában és Ausztráliában is meghonosították Magyarországon mindenütt előjön és igen közönséges állandó madár. Carduelis. Bkisson, Orn. 111. p. 53. (1760.) CARDUELIS CARDUELIS (Linné). Tengelicze. Fringilla carduelis, Linné, Syst. Nat. I. p. 318. (1766.) Acantkis carduelis, (Linné), Bechst., Ornith. Taschb. p. 125. (1802.) Spinus carduelis, (Linné), Koch, Syst. baier. Zool. 233. (1816.) Carduelis carduelis, (Linné), Boie, Isis, 1822. p. 554. Carduelis elegáns, Steph., Shaw., Gen. Zool. XIV. p. 30. (1826.) Carduelis seplrentrionalis, \ n ^ ,■ ■ ) Brehm, Vög. Dcutschl. p. 288—289. (1831.) Carduelis germamca, ) Carduelis átirata, Eyton, Cat. Br. B. p. 20. (1836.) Carduelis communis, Blyth, Jouin. A. S. Bentf. XI Y. p. 554. (1848.) Carduelis accedens, \ Carduelis aurantiipeimis, J Brchm, Voaelfang, p. 109. (1855.) Carduelis meridionalis, I Carduelis vulgáris, Dodcri., Avif. Sic. p. 81. (1869.) Carduelis europaeus, Severtz., Tuik. Jcv. p. 64. (1873.) Fri7is:illa albi^ularis, \ ^ ^ ^ ^ * ,. ,. , ■ Madár., Zeitschr. f. Gcs. Orn. I. p. 145. pl. III. (1884.) Carduelis aloigularis, J Leírása : Arcza köröskörül karminvörös, selyemszerü fénynyel ; csó're és szeme közötti része és fejteteje fekete, s e szín tarkóján oldalt a fülfedök mögé lehúzódik; háta barna ; nyakszirt foltja, deréktája és felsó' farkfedó'tollai fehérek ; fejének oldalán és alul az egész madár fehér, mellén és oldalán rozsdás árnyalattal ; szárnya és farka fekete; evezői tövük felé élénk kanárisárgák, s e szín a szárnyon egy nagy tükröt képez ; szárnyevezői és négy középső farktolla fehér csúcsban vég- ződik; szélső farktollai belső zászlajukon, a csúcshoz közel, nagy tojásdadfehér folttal; csőre világos hússzínű, begye sötétebb, csűdje és szeme barna A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 14, szárnya 8, farka 6, csőre 1-3, csűdje L4 %n. Földrajzi elterjedése: Európa, a Mediterrán zónakör és Ázsia északnyugati része Minálunk közönséges és állandó madár. 34 Passeriformes. Chr3^somitris, BoiE, Isis, 1828. p. 322. CHRYSOMITRIS SPINUS (Linné). Csíz. Friiigilla spnms, Linné, Syst. Nat. I. p. 322. (1766.) Emberiza spinus, (Linné), Scop. An. I. p. 145. (1769.) Friiigilla fasciata, P. L. S. Mull., Syst. N. Anhg. p. 165. (1776.) Spinus viridis, Koch, baier. Zool. p. 235. (1816.) Chrysomitris spimis, (Linné), Boie, Isis, 1822. p. 322. Spinus alnonim, \ Spinus medius, Brehm, Yög. Deut.schl. p. 284—286. (1831.) Spinus betuloi uni, I Spinus obscurus, Brehm, Vogelfang. p. 108. (1855.) Leírása: A ///;;/ feje teteje fekete; nyaka és háta zöld, fekete liosszsávokkal ; dereka zöldessárga ; melle zöldessárga, hasa fehér, vékonyán fekete hosszsávokkal ; tokája fekete ; szárnya és farka fekete, sárgászölddel szegélyezett ; első' evezőinek töve és másodrendű evezó'inek megfelelő fedötollai tövük fele világossárgák ; az apró szárnyfedői zöldek ; csőre, lába és szeme barna. Hossza k. b. 12"5, szárnya 7, farka 5, csőre 1, csűdje TS lm. A tojó fölül barnászöld, sötétbarna hosszsávokkal, derekán sárgászöld, alul fehér, begyén szürkéssárga árnyalattal, oldala fekete hosszsávokkal ; szárnya és farka olyan, mint a hímé, de kevésbbé élénk szinű. A fiatal a tojóhoz hasonlít, csakhogy felül és alul erősebben sávozott. Földi'-ajzi elterjedése: Észak-Európa és Észak-Ázsia ; télen a megfelelő délebb tartományokba vonul. Mihozzánk minden évben nagy számmal ellátogat ; októberben érkezik és márczius elején távozik költési helyére. Chloris. CuviER. Legons d'Anat. Com]!. I. tab. 2. (1800.) CHLORIS CHLORIS (Linné). Zöldike. Loxia chloris, Linné, Syst. Nat. I. p. 304. (1766.) Coccothraustes chloris, (Linné), Pali., Zoogr. Rosso-As. II. p. 13. (1811.) Fringilla chloris, (Linné), Temm., Man. d'Orn. p. 346. (1815.) Ligurinus chloris, (Linné), Koch, Syst. baier. Zool. p. 230. (1816.) Serinis chloris, (Linné), Boie, Isis, 1822. p. 555. Chloris pinetorum, \ Chloris hortensis, j Brehm, Vög. Deutschl. 259—261. (1831.) Chloris septentrionalis, I Chloris flavigaster, Swains., Class. B. II. p. 281. (1837.) Chlorospiza chloris, (Linné), Bonap., Comp. List. B. Eu. & N. Am. p. 36. (1838.) Chloris montana, \ Chloris brachyrhynchűs, \ rui ^- • / • ( Brehm, Vogelfang. p. 95. (1855.) Chloris curvirostris, I > & & i \ i Chloris incerla, } Chloris viridis, DodcrL, Avif. Sic. p. 27. (1869.) Fam. Fringillidae. 35 Leírása: A /ihn fölül sárgászöld, némi szürkés árnyalattal, legélénkebb a homlok- és deréktájon; alul zöldessárga, oldalán szürkés; vékonya és alsó fark- fedői fehérek ; szárnya sötétbarna, zöldes árnyalattal ; az elsőrendű evezők külső szegélyükön, a hegy felé keskenyedő, világossárga sávval ; másodrendű evezőinek megfelelő fedó'tollai szürkék, apró fedői zöldek; szárnya szöglete és alsó szárny- fedői élénk kanárisárgák ; farka barnásfekete s a két középső tollat kivéve, tövének két harmada világossárga ; csőre és lába világos szaruszínű ; szeme barna. Hossza k. b. 15, szárnya 8'5, farka 6'6, csőre 1'3, csűdje l"? %i. A tojó fölül zöldesbarna, homályosan hosszsávolt; deréktája zöldes; alul barnásszürke, torkán és hasa alján fehéres, sárga árnyalattal; szárnya barna, első evezői külső szegélyükön keskeny sárga csíkkal ; farka szürkésbarna ; a két középső tollat kivéve, a tollak tövén világossárga szegélylyel. A fiatal első tollruhájában hasonlít a tojóhoz, de kissé világosabb vörhenyes sárga árnyalattal; fölül és alul pedig barna hosszsávokkal sűrűn behintve. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, a Mediterrán zónakör, Kaukasus, Kis- Ázsia és Perzsia. Magyarországon mindenütt előfordul és közönséges. Igen korán tavaszkor érkezik s késő őszszel távozik; néha át is telel. Fringilla. Linné, Syst. Nat. I. p. 318. (1766.) Typus : Fringilla coelebs. A fajok meghatározó táblázata : a. A deréktáj zöldes coelebs (35. old.). b. A deréktáj fehér montifringilla (36. old.). FRINGILLA COELEBS, Linné. Erdei pintje Fríngí/la coelebs, Linné, Syst. Nat. I. p. 318. (1766.) Fringilla tiobilis, Schrank, Fauna Boica, p. 176. (1798.) Passer spiza, Pali., Zoogr. Rosso-As. II. p. 17. (1811.) Slruttnis coelebs, Boie, Isis, 1828. p. 323. Fringilla hortensis, Brehm, Vög. Deutschl. p. 272. (1831.). Fringilla sylvestris, \ Fringilla alpestris, \ Brehm, Vogelfang. p. 102. (1855.) Fringilla minor, J Leírása: Tavaszkor a kim feje fölül és nyaka hátul palakék, homloka köz- vetetlen a csőr mögött fekete; dolmánya gesztenyebarna s vállán palakékesbe megy át; dereka és felső farkfedői olajzöldek; alul világos borvörös, nyaka oldalán és arcztáján sötétebb és vörhenyesebb, legvilágosabb hasán, s e szín itt és az alsó farkfedőkön fehérbe megy át; elsőrendű evezői barnásfeketék, zöldessárga külső szegélylyel ; másodrendű evezői feketék s külső szegélyük mellső fele zöldessárgán szegett; másodrendű evezőinek megfelelő fedötollai feketék, fehér véggel és sár- gás árnyalattal ; középfedői tiszta fehérek ; apró szárnyfedői palakékek ; farka fekete ; 3* 36 Passeriformes. két középső tolla barnásszürke; két szélső tolla fehér, külső szegélyén a csúcs felé, belső szegélyén pedig a tő felé rézsútos fekete sávval ; a két második toll belső szegélyének mellső harmada szintén fehér. Össkoi' a tollak sárgásbarna függelékkel bírnak s a fej kék színét egészen elfedik. Csőre tavaszkor kék, hegye és éle fekete, őszkor testszínű; a lábak és szemek barnák. Hossza k. b. 16, szárnya 9, farka 7, csőre 1-3, csűdje Vl lm. A tojó fölül földszínű barna, dereka olajzöld ; alul piszkosfehér, mellén barnás árnyalattal; a szárny és a fark rajzolata olyan, mint a hímé, csakhogy kevésbbé élénk és a fekete színt barna helyettesíti. A fiatal hasonlít a tojóhoz, de valamivel sápadtabb és fölül pettyezésnek nyomai láthatók. Földrajzi elterjedése: Egész Európa és Közép-Ázsia. Magyarországon nagyon közönséges. Igen korán tavaszkor érkezik s késő öszszel távozik; egyesek enyhébb télen néha át is telelnek. FRINGILLA MONTIFRINGILLA, Linné. Téli pinty. Friiis-illa mo>itifrius:illa, 1 -«, ^ . s r^ . -n , , ■ ( Linné, Syst. Nat. I. p. 318. (1766.) > Fringtlla luloisis, j Passer monh'fringilla (Linné), Pali., Zoogr. Rosso-As. II. p. 18. 1811.) Fringilla flamniea, Beseke, Vög. Kurl. p. 79. (1821.) Striithus moniifringilla (Linné), Boie, Isis, 1828. p. 323. Fringilla septentrionalis, Brehm, Vög. Deutschl. p. 274. (1831.) Fringilla major, \ ,^ , . ,, .... .,-; ; ,. > Brchm, Vogelfang. p. 101—102. (1855.) Monhfrtngilla boreahs, J > & & t- \ > Leírása : A hím feje és háta kékesfekete, egyes tollai többé-kevésbbé sárgás- barnán szegélyezettek; nyakszirt tollainak proximalis fele fehér, a többié szürke; dereka fehér, oldalt és a felső farkfedöi feketék, barnásszürkével keverten; alul fehér; torka, begye és melle élénk rozsdasárga, mely szín a madár oldalára is lehúzódik, a hol fekete hosszfoltok díszítik; szárnya és farka olyan, mint az erdei pintyé, azzal a különbséggel, hogy az apró fedötollak élénk rozsdasárgák, s e szín a középső fehér fedőkre is átfolyik; csőre sárga, fekete hegygyei és élekkel; lába és szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 9*2, farka 7-2, csőre 1-3, csűdje IS %«. A tojó egészben hasonlít a hímhez, de fejének és hátának alapszíne nem kékes- fekete, hanem barna; alul pedig jóval halványabb. Hossza k. b. 15, szárnya 8*5, farka 6*3, csőre L2, csűdje r7 %n. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónaköi északi fele, a honnan télre a megfelelő déli vidékekre vonul. Mihozzánk a téli idényre nagyobb csapatokban érkezik. Fiíin. Fringillidae. 37 Coccothraustes. Brisson, Orn. III. p. 218. (1760.) COCCOTHRAUSTES COCCOTHRAUSTES (Ltnné). Magtörő pinty. Loxía cocco/liraustes, Linné, Syst. Nat. I. p. 299. (1766.) Coccotlirausies vulgáris, Pali., Zoogr. Rosso-As. II. p. 12. (1811.) Fringilla coccothrausles, (Linné), Mey., Vög. Liv- und Esthl. p. 73. (ISL-í. Coccothraustes defonuts, Koch, Syst. baicr. Zool. p. 226. (1816.) Coccothraustes fagoruni, \ Coccothraustes cerasorum}^ Bruhm, Vög. Dcutschl. p. 2,56—258. (1831.) Coccothraustes planiceps, I Coccothraustes atrigutaris, Macgill., Hist. Br. B. I. p. 356. (1837.) Coccothraustes europaeus, Swains., Class. B. II. p. 227. (1837.) Coccothraustes coccothraustes (Linné), Bonap. Consp. Av. I. p. 506. (1850. Coccothraustes minor, Brehm, Vogelfang. p. 94. (1855.) Coccothraustes coccothraustes feje és az evezők vége. Leírása: A ////// feje sárgásbarna, a homlokon legvilágosabb, a nyakszirten legsötétebb; csőre körül egy keskeny sáv, szeme és csőre közötti része, valamint torka koromfekete; nyaka hátsórésze hamuszürke; dolmánya sötét gesztenyebarna; dereka és a felső farkfedői sárgásbarnák; alul világos szürkésbarna, vörhenyes árnyalattal; hasa alja és alsó farkfedöi fehérek; szárnya fekete; az evezőinek belső zászlója tövén fehér; elsőrendű evezőinek vége és a másodrendűknek külső szegélye kék és lilát játszó zománczczal bevont, a harmadrendű evezői sötét gesztenye- barnák; másodrendű evezőinek megfelelő fedőtollai fehérek, s ezek közül a har- madrendű evezőkhöz közel állók gesztenyebarna árnyalatúak; farka fekete, az egyes tollak vége a külső szegélyen szürke szinű, a belső szegélyen nagy fehér folt van ; csőre tavaszkor kék, télen hússzínű; lába világosbarna, szeme kékesfehér. Hossza k. b. 19, szárnya 10-5, farka 5-7, csőre 2-2, csűdje 2-2 %i. A tojó hasonlít a hímhez, de kisebb és egészben halványabb színezésű ; feje zöldesszürke árnyalattal, alul pedig a vörhenyes árnyalat nélkül. A fiatal első toUruhájában erősen sárgásbarnával árnyalt ; torkán hiányzik a feketeség, helyette élénk sárga ; hasa sűrűn barnával pettyezett; szeme .szürkésbarna. Földrajzi elterjedése: Egész Európa, Észak-Ázsia, Kaukasus és Kis-Azsia. Magyarországon mindenütt közönséges és állandó madár. 38 Passeriformes. Subfam. Ember izinae. A nemek meghatározó táblázata : a. A szárny aránylag rövid, hegye és a fark vége közötti távolság a csűd hosszánál nagyobb. ö\ A másodrendű evezők arányosan rövidek . . . Eniberiza (38. old.) b"^. A másodrendű evezó'k pacsirtaszerűleg kissé megnyúltak Miliaria (44. old.). b. A szárny hosszú, hegye a lark végéhez ér, vagy a távolság a kettő között a csűd hosszánál kisebb Plectrophcuax (44. old.). Emberiza. Brisson, Orn. lII. p 257. (1760.) Typus : Eniberisa citrhiella (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. A test oldala sávolt. a^. Alul többé-kevésbbé sárga. a^'. A deréktáj vörhenyes citrinelia (38. old.). b'^. A deréktáj zöldesszürke ....,,..•... cirlus (39. old.). b^. Alul többé-kevésbbé fehér. c^. Aránylag kisebb ; csőre vékonyabb ; szárnya 7-4 (9) — 8 %í. (ö") schoemclus (40. old. d'^. Aránylag nagyobb; csőre vastagabb; szárnya 7-5 (?) — 8-4 %.. (cT) subsp. palustris (41. old.). b. A test oldala nem sávolt. c\ Az egész csőr húsvörös lioiiiilana (42. old.). d"^. A csőr szaruszínű ; a felső káva rendesen sö- tétebb. e^. A torok és begy szürke c?a (42. old.). f'^. A torok és begy sárga melanocephala (43. old.). EMBERIZA CITRINELLA, Linné. Citrom sármány. Emberiza citrinelia, Linné, Syst. Nat. I. p. 309. (1766.) Emberiza sylvestris, Brchm, Vög. Dcutschl. p. 294. (1831.) Emberiza major, \ Emberiza lo7i8:iros/ris, I 77 , ■ ^, í Brehm, Yogelfan". p. 112—113. (185.5. Emberiza planorum-, j > ti & t / Emberiza brachyrhynchos, ) Cifriuella citrinelia, (Linné), Gray, Handl. B. II. p. 113. (1870.) Fsbni. Frwsülidae. 39 Emberiza ciírinel/a feje. Leírása: Nyáron a ///;// feje és hasoldala élénk kanárisárga, homlokán, nyak- szirtjén, szeme mögött és alatt zöldesszürke ; kantára többé-kevésbbé vörösbarna s barkót képez; mellén szintén vörösbarnával bevont és tarkázott; oldalán vörös- barna és fekete sávokkal ; nyaka hátul szürkészöld, s e szín a hát felé barnába megy át; háta szürkésbarna, fekete sávokkal ; dereka és felső farkfedői rozsdavörö- sek ; szárnya sötétbarna ; az egyes tollak szürkésbarnával szegélyezettek ; az apró fedőtollak zöldesbarnák ; farka sötétbarna, világos szürkésbarnával keskenyen sze- gélyezett ; a négy szélső toll belső zászlajának csúcs felöli része fehér ; őszkor és télen a sárga színt a tollak barnásszürke függelékei betakarják s az élénk szín csak imitt-amott tűnik elő. Csőre kékes ; csüdje és szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 9, farka 7'8, csőre 1, csűdje 18 %n. A tojó nyáron hasonlít a téli ruhás hímhez, de sokkal haloványabb színezésíí ; őszkor és télen pedig fölül és mellén szürkés árnyalatú A fiatalok lejének alapszíne szürkésbarna, erős sávozással ; alul nagyon halo- vány ak s végig sávoltak. Földrajzi elterjedése : Európa és Közép-Ázsia. Magyarországon mindenütt közönséges és állandó madár. EMBERIZA CIRLUS, Linné. Örvös sármánj'. Emberiza cír/t/s, Linné, Syst. Nat. 1. p. 311. (1766.) Emberiza eleatliorax, Bechst., Oin. Taschb. p. 135. (1802.) Cilrinell.a cirliix, (Linné), Gray, Hadi. B. 11. p. 113. (1869.) '■m Emberiza cirliis feje. 40 Passeriform es. Leírása: A hím feje és nyaka szürkészöld, fekete sávokkal, a sávozás leg- erősebb a homloktájon ; szeme fölött és alatt élénk sárga, a szemen át pedig egy fekete vonal húzódik, mely utóbbi a fül mögött a nyak szürkészöld színébe olvad ; torka fekete s alul két oldalt szarvat képezvén, a fülfedök alsó felére terjed; begyén élénk sárga örv van, mely mögött a begy alsó részén egy ujjnyi széles szürkészöld pánt következik, melle mindkét oldalán nagy vörösbarna folttal ; hasa halványsárga, oldalán sötétbarna sávokkal; dolmánya vörösbarna, az egyes tollak gerincze mentén feketék, szegélyük pedig szürkés ; dereka szürkészöld, s e szín a felsó' farkfedökön barnás árnyalattal bír. A szárny sötétbarna, a harmadrendű evezők s ezeknek megfelelő fedőtollak szélesen vörösbarnával szegéi yzettek ; a fark sötét szürkésbarna, két-két szélső tollának csúcsoldalán, a belső zászlón nagy fehér folttal ; csőre kékes szaruszínű; lába és szeme barna. Nyáron a vén hím háta egyszínű vörösbarna, sávozás nélkül. Hossza k. b. 16, szárnya 8, farka 7-6. csőre M, csűdje \1 'U. A /ö/V/ kevésbbé élénk; fejének alapszíne zöldesbarna; torka sárga; begyén zöldes, mellén vörhenyes árnyalat látható. A fiatal a tojóhoz hasonlít, fölül és alul erősen sávolt. Földrajzi elterjedése: Közép- és Dél-Európa, Dél-Oroszország és Kis-Ázsia. Minálunk csak a déH vidékeken fordul elő, különösen pedig a magyar-horvát tengerparton, a hol egyike a legközönségesebb madaraknak. EMBERIZA SCHOENICLUS, Linné. Nádi sármány. Emberíza schooiicliis, Linné, Syst. Nat. I. p. 311. (1766.) Emberiza arundinacea, Gmel., Reis. Russl. II. p. 175. (1774.) Cyncíiranms scl/oeniclus, (Linné), Boie, Isis, 1826, p. 974. Cynchramtis sta^natilis, \ „ , , , „ / , ^. . ■ ,- ( Brehm, Vög. Deutschl. p. 301—302. 1831. Cyncnramus septeiitrionaLis, ) Schoeiiicola arunditiacea, Bonap., Rev. Cr. p. 164. (1850.) Cyjicliranms riparius, Cynchramiis liinicola, Cynclirafnnx phragmiíis, Cyiicliranms lacuslris, Cyiichrannis aliionim, Cyiicliramus lapponicus, Cxiichramitx niicrorliyiidios, Brrhm, Yogelfano;. p. 115—116. (1855. Enifteriza schoeiiírhis feje. Fsbm. Fringillidae. 41 Leírása: A hím feje teteje, arcza és fültája tavaszkor fekete; kantára fehér, a fülfedök mögött hátrafelé kanyarodván, a nyak hátsó részén szélesebb övet képez; torka és begyének egy részéig fekete; háta vörhenyes, egyes tollainak széle világos szürkésbarna, középrésze pedig a nyíl irányában szélesen fekete ; dereka és felső farkfedó'i szürkék, barnás hosszsávokkal ; alul fehér, oldalán barnás hossz- sávokkal ; szárnya sötétbarna ; elsőrendű evezőinek külső zászlaja keskeny, a másod- rendüeknek s az ezeknek megfelelő fedőtollakénak ellenben fehérbe árnyalt széles fakóbarna szegélylyel ; közép- és apró fedőinek szegélye vörhenyes ; farktollai sötét- barnák, a két középső széle felé világosba árnyalódik ; a két-két szélső toll nagyob- bára tiszta fehér ; csőre és lába barnás szaruszínű ; szeme sötétbarna. Őszkor a tollak szürkésfehér függelékei a fej és torok fekete színét többé-kevésbbé eltakarják. Hossza k. b. 15"5, szárnya 8, farka 7, csőre 0'9, csűdje TQ %. A tojó feje és háta szürkésbarna, sötétbarna sávokkal; fehér szemöldökívvel, a mely fölött a tollak vörhenyesebbek, mint a feje tetején ; egész alsó része fehér, torkán és begyén fakó árnyalattal és barnás hosszsávokkal. Hossza k. b. 14, szárnya 7-5, farka 6-8, csőre 0-8, csűdje 1*8 %i. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. Földrajzi elterjedése: Egész Európa és Közép-Ázsia. Nálunk mocsaras helyeken és nádasokban igen közönséges állandó madár. EMBERIZA PALUSTRIS, Savi. Vastagcsőrű nádi sármány. Emberiza palustris, Savi, Orn. Tosc. II. p. 91. (1829.) Emberiza durazzi, Bonap., Faun. Ital. Ucc. tav. 36. f. 2. (1832—41.) (part.) Sckoenico/a internudia «Michah.», Bonap., Rev. Crit p. 164. (1850.) Schoeiiicola pyrrhuloides (nec Pali.), Bonap. Rev. Crit. p. 164. (1850.) Emberiza aquatica «Savi», Brehm, Vogelf. p. 115. (1885.) Cynchramus .pyrrhuloides. Brehm, Vogelf. p. 115. (1855.) Cynchramus palustris, Cyticliramus canneti, Cynchramus pseudo-pyrrliuloides, PyrrJiulorhynclia palustris, Giglioli, Ibis. YII. p. 58. (1865.) Emberiza schoeniclus intermcdia, Reiser, Ornis Balcan. II. p. 73. (1894. Leírása: Teljesen eg^^ező az Emberiza schoeniclus fajjal, azzal a különbséggel, hogy amannál valamivel nagyobb, csőre vastagabb, dereka és felső farkfedőtollak nem sávoltak. A hím hossza k. b. 17, szárnya 8-4, farka 7-6, csőre 1*1, csűdje 2 %. A tojó » « 16, » 7-5, . 7-4, » 1-0, » 1-9 » Földrajzi elterjedése : Dél-Európa, különösen a Balkán-félsziget, Olaszország és Spanyolország. Magyarországon való elterjedése még nincs kikutatva, valószínű azonban, hogy összes nádasainkban előfordul. A Magyar Nemzeti Múzeumban a következő termőhelyekről vannak példányok : Velenczei-tó, Fénszarú, Dabas, Csepel-sziget és Gyekei-tó. 42 Fasseriformes. EMBERIZA HORTULANA, Linné. Kerti sármány Eniöeriza liortulaiia, Linné, Syst. Nat. I. p. 309. (1766.) Emberiza chlo?-occphala, Gmel., Syst. Nat. I. p. 887. (1788.) Emheriza tunsíalli, Lath., Ind. Orn. I. p. 418. (1790.) Emberiza pingtiescens, Brehm, Vög. Deutschl. p. 295. (1831.) Emberiza shak, Bonap., Consp. gen. Av. I. p. 465. (1850.) Glycispina hortulana (Linné), Cab., Mus. Hein. I. p. 128. (1850.) Emberiza delicata, \ Emberiza antiquorum, \ Brehm, Vogclf. p. 113. (1855.) Emberiza intercedens, j Horítilanus clilorocephahis, Bonap., Cat. Parzud. p. 4. (1856.) Leírása: A liíin feje szürke, zöldes árnyalattal, a fejtető tollainak gerincze sötét- szürke; kantára és torka halványsárga; begyén egyujjnyi széles világos szürke öv van, sárgás árnyalattal ; alul sápadt fahéjszínű, s e szín a hastájon világos és sárgába hajló; háta földszínű barna, fekete hosszsávokkal; dereka kevésbbé sávolt; a másod- rendű evezők külső zászlajának nagy része a csúcs felé világosbarna ; farka olyan, mint a citrom sármányé ; csőre világos húsvörös ; lába testszínű ; szeme barna. Hossza k. b. 16'5, szárnya 9, farka 8, csőre 1"1, csűdje l'S %n. A tojó nagyon hasonlít a hímhez, a melytől sápadtabb színezésével és a begyén lévő gyengéd sávozása által különbözik. A fiatal a tojóra hasonlít, de sokkal sárgább és oldala is sávolt. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, Magyarországon mindenütt előfordul, de nem oly gyakori, mint a citrom sármány. EMBERIZA CIA, Linné. Czirregő sármány. Emberiza cia, Linné, Syst. Nat. I. p. 310. (1766.) Emberiza barbata, Scop., Ann. I. p. 143. (1769.) Emberiza lotharitigica, Gmel, Syst. Nat. I. p. 882. (1788.) Emberiza meridio7ialis, Cab., Mus. Hein. I. p. 128. (1850.) Emberiza hordei, \ Emberiza caniguiaris, j ^^■^^^'"' Vogelfang. p. 114. (1855.) Buscarla cia (Linné), Bonap., Rev & Mag. Zool. 1857. p. 162. Hylaespiza cia (Linné), Newt., List. B. Eur. Blas. p. 13. (1862.) Emberiza cia feje. Fam. FrivailJirla.p. 43 Leírása: A hun fölül vörhenyes barna, legélénkebb felső farkfedöin ; dolmánya fekete sávokkal; feje hamuszürke; feje tetejét mindkét oldalán egy széles fekete szalag szegélyezi, mely a nyakszirttájon elenyészik; a csőr tövétől egy másik szalag a szemen keresztül a fülfedök végéig húzódik, a hol hirtelen szögbe megtörik s a fülfedők alatt a szintén fekete kantárral egyesül ; torka és begye szürke ; melle és hasa fakószínü ; szárnya sötétbarna; elsőrendű evezőinek szegélye keskeny, szürke, másodrendű evezőié és fedőtollaié ellenben széles, vörhenyes ; középfedőinek hegye fehér; farka olyan, mint a citrom sármányé; csőre felső kávája sötét, az alsó világos szaruszínű ; lába testszínű barna ; szeme sötétbarna. Hossza k. b. 18, szárnya 8*2, farka 8, csőre 1°1, csűdje 1-9 %. A tojó jóval halványabb a hímnél s fölül inkább szürkés árnyalattal bír. Földrajzi elterjedése : Sharpé szerint (Cat. B. Br. Mus. vol. Xlí. p. 539.) Dél- Európa, Perzsián át Afghanistanig terjed. Nálunk a magyar-horvát tengerparton meglehetős gyakori, ezenkívül még Erdély déli részén lévő havasok alján is található ; másutt nem fordul elő. EMBEKIZA MELANOCEPHALA, Scop. Feketefejű sármány. Emberiza melanoceplta/a, Scop., Ann. I. p. 142. (1769.) Tanagra melanictera, Güldcnst., N. Comm. Acad. S. lm. Petrop. XIX. p. 466. (1775. Fringilla crocea, Vieill., Ois. Chant., pl. 27. (1805.) Xanthoriius caucasicus, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 428. (1811.) Emberiza granativora, Ménétr., Cat. Rais. Cauc. \). 40 (1832.) Euspiza melaiiocephala, Bonap., Comp. L. B. Eur. & N. Am. p. 32. (1838.) Euspiza símillima, Blyth, Journ. A. S. Bcng. XVIII. p. 811. (1849.) Euspiza atn'capilla, Brehm, VoLíclf. p. 112. (1855.) Emberiza melatiocepliala feje. Leírása: Tavaszkor a ////// feje teteje, arczatáj a és fülfedőtoUai feketék ; nyaka hátsórésze, háta, dereka és felső farkfedőtoUai narancsszínbe hajló rozsdavörös színűek; alul aranysárga; mellén oldalt, körülbelül a szárny szögletének megfelelő részén világos rozsdavörös folt látható ; szárnya és farka barna ; az egyes tollak szegélye barnásfehér; a középtedők vége fehér; csőre kékes, alsó kávája világo- sabb ; lába világos hússzínű ; szeme vörhenyesbarna. Őszkor a fej fekete és a hát barna színét a tollak szürke végei egészen befedik. Hossza k. b. 17'5, szárnya 9*4, farka 7'7, csőre r4, csűdje 2 %. Tavaszkor a tojó világos rozsdabarna, háta sárgás színnel kevert ; feje barna, feketével sávolt ; alul sárga. 44 Passeriformes. A fiatal és vén hím őszkor fölül l^arnásszürke, fekete sávokkal ; alul piszkos sárga, barnás árnyalattal. Földrajzi elterjedése : Dél-Francziaország, Olaszország, a Magyar-horvát tenger- part, Dalmáczia, a Balkán nagy része, Kis-Ázsia, Kaukasus, Dél-Oroszország és Közép-Ázsia. Magyarországon, a magyar-horvát tengerparton kívül másutt nem fordul elő. Miliaria. Brehm, Isis, 1828. p. 1278. MILIARIA MILIARIA (Linné). Sordély. Emberiza miliaria, Linné, Syst. Nat. I. p. 308. (1766.) Friiigilla projer, P. L. S. Mull., Natursyst. Suppl. p. 164. (1776.) Miliaria septenlrionalis, Brehm, Isis, 1828. p. 1278. Miliaria ^ermana, \ ,,.,.." . / Brehm, Isis, 1831. p. 292. Jhliaria peregrma, ) ^ Spiinis miliaria (Linné), Kaup, Nat. Syst. p. 153. (1829.) Miliaria europaea, Swains., Classif. B. II. p. 290. (1837.) Cyncliramus miliaria (Linné), Bonap., Compt. L. ect. p. 35. (1838.) Chritopliaga miliaria (Linné), Cab , Mus. Hein. I. p. 127. (1850.) Miliaria valida, \ Aliliaria meridionalis, ' Brehm, Vogclf. p. 111. (1855.) Aíiliaria minor, I Miliaria proier (P. L. S. Mull.), Giglioli, Iconogr. Avif. It. p. 186. (1882.) Cynchram2is miliaria var. miiior, Radde, Orn. Cauc. p. 196. (1884.) Leírása : Tavaszkor a hím és tojó fölül földszínű barna, fekete hosszsávokkal ; alul fehér; kantárrészén, begyén és oldalán sötétbarnával pettyezett és sávolt; szárnya és farka sötétbarna, tollai barnásfehérrel szegélyzettek ; csőre és lába világos szarúszíníi ; szeme barna. Őszkor fölül és alul sárgás árnyalattal. A fiatalok eröseb- ben sávolyozottak. Nagysága többé-kevésbbé változó. Hossza k. b. 19, szárnya 10, farka 7-6, csőre 1-2, csüdje 2-3 %. Földrajzi elterjedése : Közép-Európa, a Mediterrán zónakör, Kaukasus és Kis-Ázsia. Magyarországon mindenütt nagyon közönséges ; igen korán érkezik s késő őszszel távozik, részben azonban át is telel. Plectrophenax. Stejneger, Proc. U. St. Nat. Mus. V. p. 33. (1882.) PLECTOPHENAX NIVALIS (Linné). Hó-sármány. Emberiza nivalis, Linné, Syst. Nat. I. p. 308. (1766.) Emberiza notata, P. L. S. MülL, Natursyst. Suppl. p. 157. (1776.) Emberiza vuísíelina, \ £. , . . > Gmel, Syst. Nat. I. p. 867. (1788) Emberiza monfana, ) Fam. Alaudid&e. ^"5 Emberiza glaciális, Lath., Ind. Orn. I. p. 398. (1790.) Plectrophanes tiivalis (Linné), Mey & W., Taschenb. p. 57. (1822.) Plectrophaiies hiemalis, \ Plecírophanes hotealis, \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 304—305. (1831.) Plectrophanes mustelinus, I Plectrophenax nivalis, Stejneger, Pr. U. St. Nat. Mus. v. p. 33. (1882.) Calcarius nivalis (Linné), Giglioli, Avif. Ital. p. 56. (1886.) Leírása: ószkor és télen fölül világos szürkésbarna, hátán a tollak fekete alapszínéből keletkező háromszögű fekete foltok mutatkoznak; fejtetején, fülfedőin és felső farkfedőtoUain rozsdásan árnyalt ; alul tiszta fehér, mellén és oldalán rozsdaszínű árnyalattal ; szárnya fekete, szürkésfehér szegélylyel ; közbülső másod- rendű evezői és az ezeknek megfelelő fedőtollai tiszta hófehérek; farka hat középső tolla fekete, fehér szegélylyel, a szélsők pedig fehérek, fekete hegygyei ; csőre szalmasárga ; lába fekete ; szeme barna. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 17, szárnya 11 "2, farka 7-5, csőre 1, csűdje 1-9 %. Földrajzi elterjedése : Európa és Amerika legészakibb része ; télen a megfelelő déli vidékekre vonul. Magyarországon ritkábban fordul elő és pedig a legszigorúbb télen, a mikor nagyobb csapatokban szokott az ország különböző pontjain megjelenni. V. Család. Fam Alaudidae. Pacsirtafélék. A pacsirtafélék családjának rendszertani helyzete a pinty- és billegető-félék között kétségtelen, mert egyrészről a pintyfélékhez, másrészről a billegető-félékhez közeledik. Képviselőinek nagy része morphologiai tekintetből közelebb áll a pinty- félékhez mint a billegetőkhöz, de egy kis része annyira hasonlít az utóbbiakhoz, hogy sokszor már tévedésre adott okot, sőt maga Linné is a pipiskét a pacsirta- nembe helyezte. A mezei pacsirta (Alauda arvensis) és a pipiske (Antkus) rend- kívül nagy hasonlatosságának tulajdonítható az, hogy a nép e két fajt nem bírja egymástól helyesen megkülönböztetni s nevöket is rendesen fölcseréli. Biológiai tekintetből a pacsirtafélék családjába tartozó fajok mindannyian inkább a billegető félékre ütnek. Jellemek: A pacsirtafélék családjának legfontosabb ismertető jele a csűd hátsó részének (plánta társi) pajzsolt külsejében rejlik (1. ábra 50. old.) s e tekintetben minden más éneklőtől különbözik. A csőr alakja igen nagy változáson ment keresztül, így p. o. a minálunk előforduló nemeké közül legvékonyabb a majdnem poszátaszerű Lzillula csőre, valamivel erősebb az Alauda-é, még erösebb, kissé megnyúlt és lefelé görbülő a Ptilocorys-é, míg végre legerősebb a Melano- corypha pintyszerű csőre. Az orrlikakat tollsörték fedik. A szárny hegyes és hosszú ; az elsőrendű evezők száma 10, kivételt képeznek a Melanocorypha sibirica és az Otocorys nembe tartozó fajok mind, melyeknek csak 9 elsőrendű evezője van. A 4 46 Passeriformes. _ másodrendű evezők vagy rendkívül hosszúra nyúltak s majdnem egészen fedik az elsó'rendüeket (Alauda, Lulhda és Ptilocorys) vagy kevésbbé megnyúltak s inkább rendes alakúak (Otocorys és Melanocoryplia). A pacsirtafélék fiatalkori laza toll- ruhája rendesen erősen pettyezett oly arányban, mint a pintyféléknél láttuk ; s ép úgy, mint a pintyfélék, csak egyszer vedlenek évenkint és pedig őszkor, ellentét- ben a billegtetö félékkel, a melyek tavaszszal is vedlenek. Járásuk könnyed, gyors futás; fára ritkán szállnak. A nyilt területeket, főleg pedig a síkságokat kedvelik. Táplálékukat nyáron a rovarvilág szolgáltatja, télen pedig a nem költözködök magvakból élnek. Kivétel nélkül jó énekesek s szárnyra kelve hallatiák a poétákat hangulatra keltő dallamukat. Fészküket a földre építik s rendesen 4 — 6 fehéres, sárgás, lilás vagy szürke alapszínű, sötét foltokkal sűrűn permetezett tojást raknak. Részben állandó, részben költözködő madarak. Mintegy 120 faja és fajtája ismeretes, melyek leginkább az ó-világ különböző részein élnek; az új-világban csak az Otocorys-mvíWiQV van néhány képviselője. A nemek meghatározó táblázata : a. Az elsőrendű evezők száma 9. a^. A csőr aránylag karcsú ; a halántéktáj tollai megnyúltak Otocorys (46. old.). b^. A csőr aránylag vastag; a halánték tájon nin- csenek megnyúlt tollak Melanocorypha* (47. old.). b. Az elsőrendű evezők száma 10. c"^. A fejtető középső tollai hegyes bóbitát alkotnak Ptilocorys (48. old.). d^. A fejtető hegyes bóbita nélkül. a^. Az első evező erősen elcsenevészett s jóval rövidebb a madár csőrénél Alauda (51. old.). b^". hz első evező rövid, de hossza megfelel a madár csőrének, sőt néha még annál is hosszabb lAilhda (52. old.). Otocor} s. Bonaparte, Nuovi Ann. Se. Nat. Bologna II. p. 407. (1838.) OTOCORYS ALPESTRIS (Linné). Havasi pacsirta. Alauda alpesíris, Linné, Syst. Nat. I. p. 289. (1766.) Alauda flava, Gmel.. Syst. Nat. I. p. 800. (1788.) Alauda cornuta, Wils., Am. Orn. I. p. 87. pl. v. f. 4. (1808.) Alauda nivalis, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 519. (1811.) * E helyen is meg kell jegyeznem, hogy a Melanocoryplia nembe tartozó fajoknak általában 10 elsőrendű evezője van, de minthogy Magyarországon e nemnek egyedüli képviselője, a 71/. sibi- rica, csak 9 elsőrendű evezővel rendelkezik, a meghatározás egyszerűsítése és megkönnyebbítése végett a Melanocoryplia nemet a 9 elsőrendű evezősek sorába helyeztem. Fam. Alaudidae. 47 Ercmot'liila alpextris (Linné\ 1 £, \, ., , ,,;,., ^ ( Büie, Isis, 1828. p. 322. Eremopinla coniuta (Wils.), j Philereinos alpestris (Linné), Brehm, Vög. Deutschl. p. 313. (1831.) Oíocoris alpestris (Linné), "Bonap., Fauna Ital. Ucc. p. 5. (1832 — 41. Otocoryx alpeslfis (Linné), 1 ^, , ,,,,., s ( Lichtst., Nomencl. ].. 38. (1854.) ütocoryx corniita (Wils.), j i \ ) Phileremos striatiis, \ r,, ., r ) Brehm, Vogelf. p. 122. (1855. Pmleremos rujescens, j > » j \ Otocorys alpestris feje. Leírása: A hím fölül szürke, borvörös árnyalattal, hátán a tollak gerincze mentén barna vagy fekete sávozással ; homloka, szemöldökíve, nyaka oldala és torka halványsárga; homloka sárga színe fölött a fejtetőn fekete tollakból keskeny szalag van, s e tollak a szemöldök ív fölött hátrafelé húzódva szarvat alkotnak ; az orrlyukakat fedó' sertéi, a szem és csó'r közötti része fekete, s e szín a szem alatt a pofatájra is kiterjed; begyén egy félholdalakú fekete paizs van; melle, hasa és alsó farkfedöi fehérek ; oldalán szürke és borvörös árnyalattal, vékonya felé a tollak gerincze mentén barna hosszsávok futnak ; szárnya barna ; az elsó' evező külső zászlaja fehér, a többié fehéres vagy barnás, keskeny szegélylyel ; apró és közép fedői borvörössel erősen árnyaltak ; farka, a két középső tollat kivéve, fekete, a szélső tollak külső zászlajának szegélye többé-kevésbbé fehér, a két középső toll gerincze mentén sötétülő barna. Hossza k. b. 18, szárnya 1L2, farka 7'5, csőre 1, csűdje 2 %. A tojó fölül valamivel barnább, mint a hím s borv^örös árnyalata nincs annyira kifejlődve; különben nagyon hasonlít a hímhez. Földrajzi elterjedése : Európa és Amerika legészakibb része, a honnan télen a megfelelő délebb vidékekre vonul. Nálunk rendesen november második felétől február végéig kisebb-nagyobb csapatokban szokott megjelenni. Melanocor} pha. BoiE, Isis, 1828. p. 322. MELANOCORYPHA SIBIRICA (Gmel.). Szibériai pacsirta. Alauda sibirica, Gmel., Syst. Nat. I. p. 799. (1788.) Alauda leucoptera. Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 518. pl. XXXIIl. f. 2. (1811.) Phileremos sibirica (Gm.), Keys. & Blas., Wirb. Eur. p. 153. (1840.) Melaiiocorypha sibirica (Gm.), Degl. & Gerbe, Orn. Eur. I. p. 352. (1867.) Pallasia leucoptera (Pali.), Homeyer, Jour. f. Orn. XXI. p, 190. (1873.) Calaiidrella Icíicoptera (Pali.), Bőgd., B. Cauc. p. 76. (1879.) 4* 48 Passeriforwes. Melaiiocorypha sibirica feje. Leírása: A hím fölül világosbarna sötétbarna hosszsávokkal; fejteteje, fül- fedöi, apró szárnyfedői, a középfedök, a fiókszárny és az elsőrendű evezőknek meg- felelő fedőtollainak, valamint felső farkfedőinek szegélyei rozsdavörösek ; a szem és csőr közötti része, szemöldíve, pofatája és alul az egész madár fehér, begyén és oldalán barnás és rozsdavörös foltokkal és sávokkal tarkázott ; szárnya barna, az elsőrendű evezők csúcsa fakószínnel keskenyen szegett, az első evezőtoll külső zászlaja fehér; másodrendű evezői fehérek, tövük barna, harmadrendű evezői barnák, fehér széles szegélylyel ; farka barna, a két szélső toll egészen, az ezután következőnek pedig külső szegélye tiszta fehér, a közbülsők rozsdásbarnán szegé- lyezettek; csőre és csűdje világos szaruszínű barna; szeme barna. Hossza k. b. 18'5, szárnya 12"5, farka 7 "5, csőre 1, csűdje 2"5 %. A tojó szine kevésbbé élénk s fején, mely a hátához hasonló mustrázatú, a rozsdavörös szín hiányzik. Földrajzi elterjedése : Sharpé szerint (Cat. B. Br. Mus. vol. XIII. p. 558) Dél- kelet Oroszországtól kezdve egész Közép-Ázsián keresztül Jenesseig terjed, télen nyugat felé Törökországig, esetleg Olaszországig vonul. Egyszer Angliában is találták. Magyarországon egyetlen egy hiteles példány van Csató János magángyűjte- ményében, melyet ö Konczán lőtt 1855. deczemb. 25-én. Ptilocor3^s.* Nov. gen. Typus: Alaiuia eristata ^ Linné. A búbos pacsirta legrégibb nemi neve Gakrida (Boie, Isis, 1828. p. 321.) helyesen Galerita^ mely a latin galeriis (= sisak) szóból származik. E nevet azon- ban már Fabricius**) 1801-ben a bogarak egyik nemére alkalmazta, tehát a nomenclatura általános szabályai szerint az Ornithológiában meg nem állhat. A Galerita név után a lex prioritatis értelmében a HoncsoN-féle Heterops (1. Gray's Zool. Mise. p. 84. 1844.) következnék, de miután e név ugyancsak az Entomoló- giában korábban lefoglaltatott ***) s az irodalomban a Galerita és Heterops neveken kívül más név nincsen, szükséges volt a búbos pacsirta nemének megnevezésére Ptilocorys új nevet alkotni. * TtxíXov ^= toll, xopu; = sisak. ** Syst. El. I. p. 214. *** Blanch., Ann. Soc. Ent. Fr. 1842. p. 52. Fa.ni. Alaudidae. 49 Általános megjegyzések a búbos pacsirtára (Ptilocorys eristata) és rokon alakjaira. A legnehezebb kérdéseknek egyike a rendszerben a Ptilocojys nembe tartozó fajok megállapítása. Tudjuk, hogy a búbos pacsirta nagy földrajzi elterjedésében, alkalmazkodván a környezethez, helyek szerint igen változó ruházatot visel. Így az Észak-Európában élő' tipikus Pt. eristata fölül sötét földszínű barna ; a Közép- és Dél-Európában lévők valamivel világosabb barnák s ilyenek a mi példányaink is, azonban imitt-amott egészen tipikus sötétebb szintiekkel is találkozunk Magyar- országon ; a Középtengert környezte partvidékeken a közép-európaiaknál is vilá- gosabb példányok találhatók, a melyeket Pt. senegalensis néven emlegetnek ; ezek egészben rozsdás sárgás árnyalattal vannak bevonva. Az Algériában és Maroccoban eló'fordulók az utóbbiaknál is világosabbak (Pt. viacrorhyncha) ; ellenben Egyptom- ban határozottan sötét alak él (Pt. nigricaiis), mely a tipikus észak-európai pél- dányoknál is jóval sötétebb. Végre megjegyzendő, hogy a magyar-horvát tenger- parton elszigetelve élő Pt. senegalensis a rendes vörhenyes tipikus Pt. senegalensis- től is eltérő, a mennyiben az közelebb áll az algiri Pt. macrorhyncha-\\oz^ mint a tipikus Pt. cristata-hoz., míg a Meditirran rendes alakjainál a különbség aránya megfordított. A fajok meghatározó táblázata : a. Fölül sötét földszínű barna, rozsdás árnyalat nélkül ; a szélső farktollnak csak a külső zászlaja vörhenyes eristata (49. old.). b. Fölül világosbarna, rozsdás árnyalattal ; a szélső farktoll mindkét zászlaja vörhenyes subsp. senegalensis (50. old.). PTILOCORYS CRISTATA (Linné). Búbos pacsirta. Alauda eristata, Linné, Syst. Nat. I. p. 288. (1766.) Alauda galerita, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 524. (1811.) Gaierida eristata (Linné), Boie, Isis, 1828. p. 321. Alauda chendoola, Franki., Proc. Zool. Soc. 1831. p. 119. Gaierida varium, Brehm, Vög. Deutschl. p. 315. (1831.) Alauda gulgula (nec Franki.), Sykes, Proc. Zool. Soc. 1832. p. 92. Heterops eristatus (Linné), Hodgs., Gray's Zool. Mise. p. 84. (1844.) Certhilauda chendoola (Franki), Blyth, Jour. As. S. Beng. XIII. p. 962. (1844. Galerita major, \ Galerita pagorum, ' Brehm, Vogelf. p. 124. (1855.) Galerita altirostris, J Galerita eristata (Linné), Sharpé, Cat. B. B. Mus. XIII. p. 626. (1890.) Galerita eristata eristata, Erlang., Journ. f. Orn. XLVII. p. 324. (1899.) 50 Passeriformes. Ptilocorys eristata feje és lába. Leírása: Fölül földszinü barna, sötétbarna vagy feketés keskeny vagy széles sávokkal, másodrendű evezői széleik felé szürkésbe hajlanak ; a szárnytollak belső szegélye vörhenyes szinű ; négy középső farktolla rendesen a hát színével egyezik, a többi fekete, a két szélsőnek külső zászlaja világos, vörhenyes árnyalattal ; feje bóbitájának leghosszabb tollai feketék ; szemöldökíve fehér fakó árnyalattal ; alul az egész madár piszkosfehér némi fakó árnyalattal ; nyaka oldalán és melle feketésen hosszsávozott ; csőre és lába világos szarúbarna, szeme barna, a hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 19, szárnya 11, farka 7, csőre 1'6, csüdje 2'5 %. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör. Magyarországon mindenütt közönséges és állandó madár. PTILOCORYS SENEGALENSIS (p. l. s. mull.). Szenegáli búbos pacsirta. I. Tábla. Alauda senegalensis, P. L. S. Mull., S. N. Suppl. p. 137. (1776.) ? Alauda undata, Gmel., Syst. Nat. I. p. 797. (1788.) ? Galerita karinthiaca, \ ? Galerita abyssiiiica, ' Brehm, Vogclf. p. 124. (1855.) ? Galerita rufescetts, I Alauda leautungensis, Swinh., Ibis, III. p. 256. (1861.) Galerita macrorhyncha (nec Tristr.), Tyrwhitt, Ibis, XI. p. 153. (1869.) Alauda eristata, var. leautungensis, Seebohm, Hist. Br. B. p. 262. (1884.) Galerita eristata caucasica, Tacz., Bull. Soc. Zool. Francé 1887. p. 620. Galerita eristata (Linné), .Sharpé, B. Br. Mus. XIII. p. 626. (1890.) (part.) Leírása: Hasonlít a törzsfajhoz, a melytől világosabb színével különbözik; fölül rozsdasárgával erősen árnyalt, úgy hogy az egésznek agyagsárgás alapot köl- csönöz ; alul különösen a mellén szintén meglehetősen rozsdasárga árnyalatot mutat ; farkának két szélső tolla majdnem egészen világos rozsdavörös; csőre és lába élő állapotban igen világos fakószinü; szeme barna. A hím és tojó egymáshoz hasonló. Hossza k. b. 19, szárnya 10'5, farka 7, csőre 1*7, csüdje 2'4 %. Földrajzi elterjedése : A Mediterrán zónakör, különösen a Középtenger part- vidékei. IMinálunk a Magyar-Horvát tengerparton, a hol a közönséges búbos pacsir- tát helyettesíti, igen közönséges és állandó madár. I. Tábla. Dí' Madarász eyrajz.eslitKotjr PTILOCORYS SENESALENSIS I Pl. SM.H1 Fain. Alaüdidae. 51 Alauda. Linné, Syst. Nat. I. p. 287. (1766.) Typus ; Alauda arvensis, Linné. ALAUDA ARVENSIS, Linné. Mezei pacsirta. Alauda arvensis, Linné, Syst. Nat. L p. 287. (1766.) Alauda italica, Gmel., Syst. Nat. I. p. 793. (1788.) Alauda coelipeta. Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 524. (1811.) Alauda vulgáris, Leach, Syst. Cat. Mamm. ect. Br. Mus. p. 21. (1816.) Alauda segeium, Alauda monfana, Alauda agrestis, Alauda camfestris, Alauda cantarella, Bonap. Icongr. Fauna Ital. Ucc. p. 5. (1841.) Alauda crassirostris. Alauda bugiensis, Alauda albigularis , Alauda tenuirostris, Alauda minor, Alauda arvensis cantarella, Richm., Pr. U. St. N. M. vol. XVIII. p. 466. (1896.) " Brehm, Vög. Deutschl. p. 318—320. (1831. Brehm, Vogelf. p. 125. (1855.) Alauda arvensis farka. Leírása : Fölül barna, fekete hosszsávokkal és foltokkal tarkázott ; alul fehér, begye és melle rozsdasárgával árnyalt s háromszögű fekete hosszfoltokkal mustrázott, teste oldalán is hosszsávok vannak ; fülfedötollai többé-kevésbbé barnák ; szárnya és farka, a két szélső' tollat kivéve, sötétbarna, fehérrel és szürkésfakóval szegett ; a fark két szélső' tolla fehér s csak belső' zászlajának szegélyén mutatkozik sötét- barna szalag, a fark második tolla pedig csak külső zászlaján fehér ; csőre és lába szaruszínű ; szeme barna. A hím és tojó egyforma. Nagysága igen változó. Hossza 15-5—19, szárnya 9-8—12, farka 6-7-8, csőre 1— LS, csűdje 2-1— 2-3 % között váltakozik. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör. Magyarországon mindenütt közönséges ; korán tavaszkor (néha már január végén és február elején) megérke- zik s késő őszkor távozik. Enyhe télen egyes példányai át is telelnek. 52 Pass eriformes. Je<^yzet. A Magyarországon előforduló példányok nagy része nem is a tipikus A. arvensis törzsfajhoz tartozik, hanem ama mediterrán-formához, mely Alauda cantarella néven ismeretes s abban különbözik a tipikustól, hogy világosabb s fölül többé-kevésbbé szürkével árnyalt, alul pedig tiszta fehér. Még egy másik formával is találkozunk Magyarországon, mely jóval kisebb a rendesnél, és első pillanatra vörhenyes alapszínével tűnik fel. Hossza IS'S, szárnya 9-8, farka 6-7, csőre 1, csüdje 22 %. Ilyenek Komárom megyéből vannak a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ezeken kívül van a Múzeum gyűjteményében még egy igen érdekes madár, melyet Korber Imre tanár lőtt Csík-Somlyó vidékén 1899 máj. 2-án. Fölül szintén vörhenyes alapszínű, de arcztája egészen sötét, szemöldökíve igen szembetűnő s mustrázata fölül meg alul igen élénk s az erdei pacsirtára {Lullula arbored) emlékeztet. Valószínű, hogy e példány az Indiában élő A. gulgula valamelyik helyi formájához tartozik. Lullula, Kaup, Nat. Syst. p. 92. (1829.) Typus : Lnlhila arborca (Linné). LULLULA ARBOREA (Linné). Erdei pacsirta. Alauda arborca, Linné, Syst. Nat. I. p. 287. (1766.) Alauda nemorosa, Gmel., Syst. Nat. I. p. 797. (1788.) Alauda cristatella, Lath. Ind. Orn. II. p. 499. (1790.) Lullula arborea (Linné), Kaup, Natürl. Syst, p. 92. (1829.) Galerida nemorosa, \ Brehm, Vögel Deutschl. p. 316—317. (1831.) Galerida arborea, \ Galeri fa musica, y r^ ^ ,r ,f -.o^z-io-cn ^ , . ,, . ^ ■ ( Brehm, Vogelfang, p. 124. (1855.) Galerita anthtrostris, ) Alauda arborea cherneli, Prazak, Orn. Monatsber. III. p. 143. (1895.) •'S'i Lullula arborea farka. Leírása : Fölül földszínű világosbarna, vörhenyes árnyalattal és feketés hossz- foltokkal, alul fehér gyenge sárgás árnyalattal, begyén és mellén feketés három- szögű hosszfoltokkal és oldalán barna hosszsávokkal tarkázott ; szárnya barna, vilá- gosabb tollszegélyekkel ; a fiókszárny és az elsőrendű evezőknek megfelelő fedő- toUai feketék széles fehér hegygyei ; a fiókszárny alatt fekvő része és apró fedői közül néhány fehér ; farkának négy középső tolla a hát alapszínének felel meg, két szélső tolla hegye felé világosodó füstös fehér, többi tolla fekete, háromszögű fehér csúcsfolttal ; csőre és csűdje világos szaruszínű ; szeme barna. A hím és tojó egyforma. Hossza k. b. 15*5, szárnya 9"5, farka 6, csőre Ll. csűdje 2*1 %. Földrajzi elterjedése: Európa mérsékeltebb égöve s Közép-Ázsiának nyugati része ; a telet a Mediterrán zónakörben tölti. Magyarországon mindenütt előfordul, de jóval ritkább a mezei pacsirtánál. Szintén költözködő madár s nagyon korán érkezik hozzánk. Fa,m. MotsLciUidae. 53 VI. Család. Fam Motacillidae. Billegetőfélék. A billegetöfélék családja közeli rokonságban van a pacsirtafélékkel ; nagyon hasonlitanak is egymásra különösen fészkelési módjukban, de külsőleg is, mint p. o. a pipiskék a mezei pacsirtára. A hosszúra megnyúlt másodrendű evezők közös vonása e két, családnak ; abban azonban a poszátafélékhez közelednek, hogy éven- kint kétszer : tavaszkor és őszkor vedlenek. Jellemei: A vékony poszátaszerü csőr; az orrlikakat nem tollserték, hanem egy hosszában félig nyitott bőrhártya (operculum) fedi; a csűd mellsőrésze paizsolt, a hátsó ellenben sima; az elsőrendű evezők száma 9. E család képviselői a Csendestenger szigeteit kivéve, az egész földön elő- fordulnak; az eddig ismert fajok számát k. b. 70-re tehetjük. A nemek meghatározó táblázata. a. A hát pacsirtaszerűleg foltos Anthus (53. old.). b. A hát egyszínű, foltok nélkül. a^. Az alsó farkfedők fehérek Motacilla (57. old.). b^. hz alsó farkfedők sárgák. a^. K fark hosszabb a szárnynál Calobates (58. old.). b'^. A fark rövidebb a szárn)'nál Budytes (59. old.). Anthus. Bechstein, Naturg. Deutschl. III. p. 704, (1807.) Typus : Anthus triviális (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. A hüvelykujj karma rövidebb, mint a hüvelyk- ujj maga (1. ábra 54. old.) triviális (54. old.). b. A hüvelykujj karma egyenlő hosszú a hüvelyk- ujjal, vagy még annál is hosszabb (1. ábra 55. old.) a^. A deréktáj nem sávozott. «". Az alsó test oldala sávozott. a A hát feketével tarkázott pratensis (54. old.). b'^. A hát majdnem egyszínű spipoletta (57. old.). b'^. Az alsótest oldala nem sávozott campestris (56. old. b^ A deréktáj sávozott cervinus (55. old.). 54 Passeriformes. ANTHUS TRIVIÁLIS (Linné). Közönséges pipiske. Alauda triviális, Linné, Syst. Nat. I. p. 288. (1766.) Alauda plumata, P. L. S. Mull., Natursyst., Anh. p. 137. (1776.) Alauda minor, Gmel., Syst. Nat. I. p. 793. (1788.) Anthus arboreus, Bechst., Naturg. Deutschl. III. p. 706. (1807.) Fipasles arboreus, Kaup, Natürl. Syst. p. 33. (1829.) Aiitlms foliorum, \ Anthus juncorum, ^ Brehm, Vög. Deutschl. p. 325—327. (1831.) Anthus herbarum, I Anthus agilis, Sykes, Pr. Zool. Soc. 1832. p. 91. Anthus microrhynchus, Severtz., Ibis, 1883. p. 63. Anthus triviális lába. Leh'ása : Tavaszkor fölül barna, fején és hátán fekete hosszsávokkal; derék- táján nincsen hosszsávozás ; szemöldökíve fehér, némi sárgás árnyalattal ; alul a madár fehér, eló'nyakán, mellén és oldalán sárgával árnyalt ; az alsó álkapocs szögletétől fekete vonal húzódik lefelé a torok mindkét oldalán, mely a begy és mell foltjai között elvesz ; teste oldala hosszsávozott ; szárnya barna, a tollak barnás fehérrel szegettek ; két középső' farktolla olyan színű, mint a hát, két szélső farktolla fehér, belső zászlaján azonban töve felé rézsútosan fekete, a máso- dik fekete fehér hegygyei, a többi egészen fekete, csőre és csüdje világos szaru- színű ; szeme barna. Őszkor fölül és alul rozsdássárga színnel erősen bevont. A hím és tojó egymáshoz hasonlít. Hossza k. b. 17, szárnya 8"5 — 93, farka 6.5 — 7, csőre 12, csűdje 2 %. Földrajzi elterjedése : Európa és Közép-Ázsia; Afrikában és Indiában telel. Magyarországon mindenütt közönséges. ANTHUS PRATENSIS (Linné). Réti pipiske. Alauda pratensis, Linné, Syst. Nat. I. p. 287. (1766.) Anthus sepiarius Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. XXVI. p. 486. (1818.) Anthus pratensis (Linné), Bechst., Naturg. Deutschl. III. p. 732. (1807.) Spipola pratensis (Linné), Leach, Syst. C. Mamm. etc. Br. Mus. p. 21. (1816.) Leimoniptera pratensis, Kaup, Natürl. Syst. p. 39. (1829.) Fsbm. Motacillidae. 55 ' Brehm, Vög. Deutsch. [). 332—339 (1831.) Anthus stagnatilis, Anthus danicus, An/htfs pratorum, Anthus paliistris, Anthus alticeps, Anthus taenuirostris, Anthus musicus, Anthíis virescens, Anthus lichtensteinii, Anthus desertorum, Anthtis montanelhis, Anthus tristis, Bailly, Mém. S. d'Emul. Abbeville p. 14. (1833.) Anthus cotnmunis, Blyth, White's N. H. Selborne p. 261. (1850.) Anthus intermedius, Severtz., Ibis, 1876. p. 179. Anthus pratensis lál^a. Leírása : E fajt, melynek nuistrázata annyira hasonlít az Anthus trivialis-\\oz, legszembetűnőbben hüvelykujjának hosszúra megnyúlt karma jellemzi (1. ábra), mely első pillanatra is az A. trivialis-tóX megkülönbözteti ; színezése tekintetéből pedig hátának olajzöldes árnyalatával különbözik. Hossza k. b. 16, szárnya 7'4 — 8, farka 6 — 6"5, csőre 1, csüdje 1"9 %n. A hím és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése : Észak-Európa; a telet a Mediterrán zónakörben tölti. Magyarországon csak átvonulása alkalmával, tavaszkor és őszkor nagyobb csapatok- ban szokott megjelenni. Fővonulása tavaszkor márcziusban, őszkor pedig októberben észlelhető. Enyhébb télen, hómentes helyeken egyenkint át is telel. ANTHUS CERVINUS (Páll.). Rőtbegyű pipiske. Motacilla cervina, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 511. (1811.) Anthus cecilii, Aud., Descr. de l'Egypte p. 360 pl. 5. f. 6. (1828.) Anthus pratensis nubicus, Hempr. & Ehrb., Symb. Phys, fol. dd. (1828. Ajithus rufogularis, Brehm, Vög. Deutschl. p. 340. (1831.) Anthus pratensis rufogularis, Schleg., Rev. Crit. p. XXXVI. (1840.) Anthus rufosuperciliaris, Blyth, Journ. As. Soc. Beng. 1860. p. 105. Anthus thermophilus, Shwinhoe, Ibis, 1860. p. 55. Anthus japonicus, Shwinhoe, Ibis, 1861. p. 333. Anthus ruficollis, Heugl., Orn. N. O.-Afr. I. p. 323. (1869.) 56 Passeriformes. Leírása: A vén hím tavaszkor fölül olyan, mint a réti pipiske, azzal a különb- séggel, hogy deréktája is erősen feketével foltozott ; a csó'r és szem közötti része, szemöldökíve, nyaka oldala, előnyaka és melle világos téglavörös, s e szín észre- vétlenül olvad egybe a has sárga színével ; melle és hasa oldalán némi pettyezés és sávozás látható ; csőre szarúbarna, az alsó káva töve és lába világos szaruszínű. Hossza k. b 16"5, szárnya 8"8, farka 6"5, csőre TI, csűdje 2*1 %. A tojó külön- bözik a hímtől, a mennyiben rőt színe csakis a torkát borítja, s pettyezése és sávo- zása pedig erösebb. A fiatal őszkor nagyon hasonlít a réti pipiskéhez, mert a torok vörhenyes színe teljesen hiányzik, de a deréktáján levő határozott pettyezéssel s egyáltalában erősebb és sötétebb mustrázatával attól mégis különbözik. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör északi része, a honnan télre a Mediterrán zónakörbe és Indiába költözködik. Nálunk átvonuló s csakis az átvonu- lás ideje alatt, — mely tavaszkor május elejére, őszkor pedig október elejére esik — található. ANTHUS CAMPESTRIS (Linné). Pusztai pipiske. Alauda cainpestris, Linné, Syst. Nat. I. p. 288. (1766.) Alauda mosellana, Gmel., Syst. Nat. I. p. 794. (1788.) Alotacilla manilata, \ Motacilla ..assitúus^sj ^mel., Syst. Nat. I. p. 965. (1788.) Antkus campestris (Linné), Bechst., Naturg. Deutschl. III. p. 722. (1807.) Aiíthus gratidior, Pallas, Zoogr. Rosso-As. I. p. 525. (1811.) Aiitlms 7-i(fescens, Temm., Man. d'Orn. I. p. 267. (1820.) Anthus brachycentriis, Hempr. & Ehrb., Symb. Phys. fol. dd. (1828.) Aiithus agrorum, \ Anthus siibarquatus, j, Brehm, Vög. Deutschl. p. 324—325. (1831.) Aiühus flavesceus, J Agrodroma rufula, Jerd., Madr. Journ. XI. p. 34. (1840.) Corydalla vierthaleri, \ Corydalla gracilis, \ í^^'^hm, Vogelfang. p. 137-138. (1855.) Corydalla striaia, \ Corydalla arvensis, \ >nalis, Corydalla arenaria, Corydalla septentrionalis, \ ^^■^^™' Naumannia, v. p. 79. (1855.) Leírása: Tavaszkor fölül világosbarna, agyagsárga árnyalattal bevont, fején és hátán, a tollak gerincze mentén, többé-kevésbbé sötét színnel sávozott ; alul fehér agyagsárga árnyalattal ; szemöldökíve és szeme alatt agyagsárga ; a szem és csőr közötti része, az alsó álkapocs szögletétől a torok mindkét oldalán lefutó keskeny vonal fekete ; begyén néha hosszsávok nyomai láthatók ; szárnya és farka sötétbarna, a tollak szegélye agyagsárga ; középfedői centruma fekete, farkának két szélső tolla fehér, s ezeknek széle belső zászlaján fekete; második farktollának külső fele többé-kevésbbé fehér ; csőre és lába világos szaruszínű ; szeme barna. Nyáron a madár agyagsárga árnyalata eltűnik. A hím és tojó nem különbözik egymástól. Hossza k. b. 18, szárnya 8-9 — 9"4, farka 7 — 8, csőre 15, csűdje 2*6 %. A fiatal fej- és háttollainak szegélye, torka és hasa fehér, begyén és mellén erősen pettyezett. Fam. Motacillidae. 5' Földrajzi elterjedése : Közép-Európa, a Mediterrán zónakör és Közép-Ázsia. Télen a megfelelő' délebb vidékekre vonul. Magyarországon a lapályos vidékeken mindenütt gyakori. Hozzánk áprilisban érkezik s szeptember végén és október elején távozik. ANTHUS SPIPOLETTA (Linné). Hegyi pipiske. Alauda spinoletta (error), Linné, Syst. Nat. I. p. 288. (1766.) Anthiis aquaficiis, Bechst., Naturg. Deutschl. III. p. 745. (1807.) Anthiis moiitanus, Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 179. (1815.) Anthus coutellii, Aud.. Descr. Egypte p. 360. pl 5. f. 5. (1828.) Anthits alpitius, \ ^ , , , ^ , ,, , ,. > Brehm, Vög. Deutschl. p. 329. (1831.) Anthus hiemahs, J > & r- \ / .> Anthus orientális, Brchm, Vogclfang, p. 138. (1855.) Anthus major, \ , ,, ; Brehm, Naumannia, v. p. 79. (1855.) Anthus ?ntnor, ] Leírása: A vén hím tavaszkor íöliil földszínű barna, mely szín fején szür- késbe megy át ; a hát és fej tollainak centruma alig észrevehetöleg valamivel sötétebb színbe árnyalódik ; szemöldökíve és alul a madár piszkosfehér ; elönyaka és melle fakó színnel árnyalt s hasa oldalán barna hosszsávokkal tarkázott ; fülfedó'i barnák ; farka sötétbarna ; a két szélső farktoll fehér, s ezek belső zászlaján a tő felé szélesedő barna sáv van, a második farktoll barna, hegyén háromszög- alakú fehér folttal ; alsó szárnyfedötollai piszkosfehérek ; csőre és lába sötét szaru- színű; szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 9*2, farka 75, csőre 1*3, csíídje 23 %. A tojó a hímhez hasonló ruházatot visel. A fiatal őszi ruhája fölül többé-kevésbbé vörhenyes sárgásba hajló földszínű barna ; alul piszkosfehér, melle és hasa oldala sötétbarnával erősen pettyezett. földrajzi elterjedése: Dél-Európa és Közép-Ázsia; télen a Mediterrán zóna- körbe és Üél-Indiába vonul. Magyarországon a magas hegyeken fordul elő; főleg a Kárpátokban és az erdélyi havasokon él. Tavaszi és őszi vonulása alkalmával a lapályos helyeket is fölkeresi. Motacilla. Linné, Syst. Níit. I. p. 328. (1766.) Typus : Motacilla álba, Linné. MOTACILLA ÁLBA, Linné. Barázda billegető. Motacilla álba, Linné, Syst. Nat I. p. 331. (1766.) Motacilla cinerea, Gmel, Syst. Nat. I. p. 961. (1788.) Motacilla albeola, Pali., Zoogr. Rosso-As I. p. 506. (1811.) Motacilla septentrionalis, \ Motacilla sylvestris, J Brehm, Vög. Deutschl. p. 347—348. (1831.) Motacilla brachyrhynchos , 1 Motacilla gularis, Swains., B. \V. Afr. II. p. 38. (1837.) Motacilla fasciata, \ ,^ - ,^v ,, ^ .„ -^ . ,. > Brehm, Vogelf. p. 143. (1855.) Motacilla cervtcahs, j ' » t- Motacilla major, Brehm, Naumannia, v. p. 280. (1855.) 58 Passeríformes. Alútacilla álba feje (tavaszkor) és lába. Leírása: A vén hím tavaszkor hátán kékes hamuszürke, deréktáján sötétebb, s a felső farkfedöin feketébe hajHk; homloka, szeme körül, fülfedó'i és nyaka oldala fehér; fejteteje, tarkója, elönyaka és begye fekete; melle, hasa és alsó farkfedöi fehérek; oldalán, mellétől vékonyáig, hamuszürke; szárnya barna, har- madrendű evezői és középfedöi feketék, fehér külső szegélylyel ; farka fekete, két pár szélső tolla fehér s belső zászlajuk tövük felé feketével szegett; csőre és lába fekete; szeme barna. Hossza k. b. 19, szárnya 86 — 9, farka 8'5 — 9"5, csőre TS, csüdje 2'3 7«. A tojó a hímhez hasonlít. A vének tollruhája télen abban különbözik a tavaszitól, hogy a torok és begy egy része is fehér s csak a begy alsó részén van egy nagy patkóalakú fekete folt ; a fej fehér szine néha kénsárga lehelettel van befuttatva. A fiaínlok első őszi ruhája hasonlít a vének téli ruházatához, fejük tetején azonban nincs meg a fekete szín, s a hátéhoz hasonló szürkeszínű. Földrajzi elterjedése : Nyáron a palaearktikus zónakör, télen a megfelelő déli tartományok. Magyarországon mindenütt közönséges. Február második felében s ápril elején érkezik és késő őszkor távozik a déli vidékekre. Kivételes esetekben, enyhébb télen, egyes példányokban át is telel. Calobates. Kaup, Natürl. Syst. p. 33. (1829.) Typus : Calobates melanope (Páll.). CALOBATES MELANOPE (Pall.j. Hegyi billegető. Motaci/la melanope, Pali., Reis. Russ. Reichs, III. App. p. 696. (1776.) Motacilla boarula, Linné, Mant. p. 527. (1771.) Motacilla íscltutsctiensis, Gmel., Syst. Nat. I. p. 962. (1788.) Motacilla sulplturea, Bechst., Naturg. Deutschl. III. p. 459. (1807.) Motacilla cinerea, Leach, Syst. Cat. Mamm. etc. B. M. p. 22. (1816.) Motacilla bistrigata, Raffl., Trans. Linn. Soc. XIII. p. 312. (1820.) Calobates sulptiurea (Bechst.), Kaup, Natürl. Syst. p. 33. (1829.) Motacilla montium, Brehm, Vög. Deutschl. p. 345. (1831.) Motacilla rivális, Brehm, Vogelfang. p. 143. (1855.) Palletiura robusta, Brehm, Naumannia, v. p. 280. (1855.) Motacilla lindermayeri, Brehm, in Linderm. Vög. Griechl. p. 82. (1860.) fíudytes novae-guineae, A. B. Mey., Isis, Sitzungsb. 1875. Fam. Motacillidne. 59 Leírása: A vén hím tavaszkor fölül kékes hamuszürke, s e szín a deréktájon, de különösen a felső farkfedökön élénk olajzöldbe árnyalódik ; szemöldökíve fehér; nyaka oldala szürke; torka fekete, s a hol ez utóbbi két szín találkozik, vagyis a kantárszárán fehér; alul a madár sárga, legélénkebb hasa közepén és alsó farkfedó'in; szárnya fekete, másodrendű evezőinek töve fehér; három szélső farktolla fehér s az elsőt kivéve, külső zászlóján töve íelé szélesedő fekete, többi farktoUa fekete s a két középső külső felén zöldesszürkével szegett ; csőre fekete • lába világos szaruszínű ; szeme barna. Őszkor a torok fekete színét fehér helyettesíti. Hossza k. b. 20, szárnya 85, farka 10-5, csőre 1-3, csűdje 2 %. A tojó hasonlít a hímhez, azonban kevésbbé élénk színezésű. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör. Minálunk a hegyes vidékeken patakok mentén mindenütt közönséges. Vonulásakor a lapályokat is fölkeresi. Bud} tes. CuviER, Régne Anim. 1. p. 371. (1817.) Typus : Budytes flaznis (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. A fejtető zöld. a\ A homlok sárga campestris (59. old.). b^. A homlok szürke taivanus (60. old.). b. A fejtető világosszürke. c\ A fülfedök szürkék flaviis (61. o!d.). d\ A fülfedők fehérek subsp. beema (61. old.). c. A fejtető sötét szürke borealis (62. old.). d. A fejtető fekete. e^. Szemöldökívvel paradoxus (62. old.). /^ Szemöldökív nélkül feldeggi (63. old.). BUDYTES CAMPESTRIS (Páll.) Mezei sárga billegető. II. Tábla. 1. ábra. Motacilla campestris. Pali., Reise Russ. Reichs, III. Anh. p. 697. (1776.) Motacilla citreola (nec Pali.), Auct. plur. special. hungar. Budytes flavissima, Blyth, Mag. Nat. Hist. VII. p; 342. (1834.) Budytes rayi, Bonap., Comp. List. B. Eur. ect. p. 18. (1838.) Motacilla flava anglica, Sund., OEfv. K. Vet.-Akad. Stockh. 1840. p. 53. Budytes campestris (Pali.), Key. & Blas., Wirbelt. Eur. p. XLIX (1840.) Motacil/a Jlava rayi, Schleg., Rev. Crit. p. XXXVIII. (1844.) Budytes neglectus (nec Gould), Brehm, Vogelf. p. 142. (1855.) Motacilla Jlava campestris, Heugl., Orn. N. O.-Afr. I. p. 322. (1869.) Aíotacilla Jíava, var Jlavifrons, Severtz., Türk. Jevot. p. 67. (1873.) Budytes ffavifrons, Severtz., Str. Feath., 1875. p. 424. Motacilla Jlava flavicapilla. Petényi, Term. Tud. Társ. Évk. 1842. p. 193. 60 Pa,sseriformes. Leírása: A vén hím tavaszkor fölül olajzöld s e szín fején többé-kevésbbé sárí^ásba árnyalódik, homlokán pedig liatározottan sárga ; szemöldökíve, szeme alatt és alul az egész madár élénk sárga; szemén keresztül egy barnás olajzöld szalag húzódik ; szárnya barna szürkészöld szegélylyel ; farka fekete, két pár szélső tolla fehér s belső zászlaja feketével szegett; csőre és lába feketésbarna; szeme barna. Őszkor fölül barna zöldessárgával árnyalt; szemöldökíve és alul a madár világossárga, torka fehérbe, begye fakóbarnába hajlik. Hossza k. b. 17, szárnya 8*2, farka 7-5, csőre 1-2, csűdje 2 2 %. A tojá tavaszkor hasonlít a hímhez, de homloka zöld s az egész madár vala- mivel halványabb. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakörnek két elszigetelt pontján: egyik Nyugat-Európában különösen Angliában, másik Dél-Oroszország és Közép-Ázsia közt van. A nyugat-európai példányok télre Afrika nyugoti partjaira vonulnak. Magyarországon hitelesen csak egy esetben észleltetett és pedig Petényi Salamon által, a ki egy őszi tollazatú hím példányt lőtt 1842-ben Stubnya környékén. E példány a Magy, Nemzeti Múzeum gyűjteményében őriztetik. BUDYTES TAIVANUS, Swinhoe. Ázsiai sárga billegető. II. Tábla. 2. á b r a. Budytcs tawa7ius, Swinhoe, Proc. Zool. Soc. 1863. p. 334. Budytes melanotis, Swinhoe, Ibis, 1864. p. 364. Budytes flavus taivanus, Seebohm, Ibis, 1884. p. 39. Motacilla faivana (Swinh.), Sharpé, Cat. B. Br. Mus. X. p. 514. (1885.) Leírása: A vén hím tavaszkor fölül, beleértve a fejtetöt olajzöld, deréktáján sárgába árnyalódik; homloka kékesszürke; szemöldökíve sárga; a szem és csőr közötti része és fülfedő tollai sötétszürkék sárga középfolttal; szárnya sötétbarna, világosbarna és sárgásszürke szegélylyel; farka fekete; két pár szélső tolla fehér belső zászlaján fekete szegélylyel; csőre és lába fekete, szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 8'4, farka 7'5, csőre 1*4, csűdje 2'3 %. A vén tojó fölül zöldesbe hajló barnásszürke; feje szürkés; szemöldöke sárgásfehér; alul sápadt sárga, begyén és torkán fehéres; szárnya és farka mint a hímé. Földrajzi elterjedése: Sharpé szerint (Cat. B. Br. Mus. vol. X. p. 515.) a Kurile-szigetektől kezdve Kelet- Szibérián át, Dauria és Amur tartomány, Khina és Formosa-sziget; télen a Malai-félsziget. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy hím és tojó van, melyet Szikla Gábor tanár gyűjtött 1893. év tavaszán a velenczei-tó partján Fehérmegyében. Ezek a Magyarországon lőtt egyedüli példányok. II. Tábla. E' Wadarasz 63' r 3jz.es lirtogr 1. BUDYTES CAMPESTRIS 3. RüDYTES FLAVUS £. BU0YTES BOREALIS 2 BUD'lTES TÁlVANiJS if BUDYTES BEEMA. 6 BUDYTES PABADOXA -y BUD-ZTES feldegg: F^m. Motacillidae. 61 BUDYTES FLAVUS (Linné). Európai sárga billegető. II. Tábla. 3. ábra. Motacilla flava, Linné, Syst. Nat. I. p. 331. (1766.) Motacilla flaveola, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 501. (1811.) Moiacilla chrysogastra, Bechst., Kurze Übers. p. 327. (1811 ) Motacilla flavescens, Steph., Gen. Zool. pt. 2. p. 559. (1817.) Budytes flavus, Cuv., Regn. Anim. p. 371. (1817.) Motacilla flava vulgáris, Sund., OEfv. K. Vet. -Akad. Stockh. 1840. p. 53. Budytes gouldi, Macgill., Man. Brit. B. I. p. 163. (1840.) Budytes fasciatus, Brehm, Vogelfang, p. 141. (1855.) Motacilla flava typica, Radde, Reise Ost.-Sib. Vög. p. 229. (1863.) Motacilla flava ciuereocapilla fasciata, Heugl., Orn. N. O.-Afr. I. p. 321. (1869.) Budytes leucostriatus, Budytes flavescens, Budytes flavus leucostriatus, Stejneger, Bull. U. St. N. M. No. 29. p. 280. (1885.) tus, \ > Homever, íourn. f. Orn. 1878. p. 128—131. Leírása: Tavaszkor a ven hím feje kékesszürke, szemöldökíve fehér; feje oldalt sötétszürke, néha fehérrel tarkázott; háta és deréktája olajzöld; alul élénk sárga; tokája többé-kevésbbé fehér; szárnya sötétbarna sárgásszürke szegélylyel; farka fekete, két pár szélső tolla fehér, belső zászlaján fekete szegélylyel; csőre és lába feketésbarna; szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 82, farka 7'5, csőre 11, csűdje 2'2 %. A tojó feje szürke, háta barnás, deréktája olajzöldes; alul sápadt sárga, leg- élénkebb hasa közepén és alsó farkfedöin, leghalványabb begyén és torkán, a hol piszkos fehérbe árnyalódik; szemöldökíve fehér; csőre, lába és szeme mint a hímé. Őszkor a vének fölül barnák; szemöldökívük, torkuk és begyük fehér fakó- barnás árnyalattal; hasuk és alsó farkfedőik sárgák. A fiatalok a véneknél jóval halványabbak. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakörben két elszigetelt pontján van; az egyik Európára esik, a másik Ázsia északkeleti részére. Az európai példányok Afrikában, a kelet-ázsiai példányok pedig a Csendes tenger szigeteinek nagy részén telelnek. Magyarországon vizenyős réteken mindenütt közönséges. Ápril második felében érkezik s szeptemberben távozik. BUDYTES BEEMA (Sykes). Keleti sárga billegető. II. Tábla. 4. á b r a. Motacilla beema, Sykes, Proc. Zool. Soc. 1832. p. 90. Budytes brevicaudatus, Homeyer, Journ. f. Orn. 1878. p. 131. Motacilla flava, var. beema, Pleske, Rev. Turkest. Orn. p. 24. (1888.) Motacilla flava beema, Almásy, Ornith. Jahrb. IX. p. 88. (1898.) Budytes beema (Syk.), Madarász, Természetrajzi Füz. XXII. p. 347. (1899.)^ Leírása : Nagyon hasonlít az európai sárga billegetőhez, a melytől a követ- kezőkben tér el: feje világosabb szürke s pofatája és fülfedö tollai színe szürke helyett fehér s csak a szemén át húzódó szalag szürke; csőre, lába és szeme barna. Hossza k. b. 165, szárnya 78, farka 7, csőre 1"2, csűdje 2'3 %. 5 62 Passeriformes. Földrajzi elterjedése: «Nyugat- és Közép-Szibéria; Afghanisztánban és Indiában telel. Vonulása alkalmával valószinűleg Nyugat-Európában és a Mediterrán zóna- körben is előfordul. » (Sharpé, Cat. B. Br. Mus. X. p. 521.) A Magyar Nemzeti Múzeumban egy hiteles magyarországi példány van, melyet Petényi Salamon lőtt Péterin, Pestmegyében 1828. május 4-én. BUDYTES BOREALIS (Sund). Északi sárga billegető. II. Tábla. 5. á b r a. Motacilla flava borealis, Sundev., OEfv. K. Vet.-Akad. Stockh. 1840. p. 53. Budytes scliisticeps, \ r, , ^ r , ■ ^ i Hodgs., in Grav's Zool. Mise. p. 83. (1844.) Budytes fulinvetiter, J ^ i \ > Motacilla viridis, Gray, Gen. B. I. p. 203. (1847.) Aíotaa'llu ciiiereocapilla (nec Savi), Evcrsm., Bull. Mosc. 1850. p. 570. Budytes atricapillus, Brchm, Vogclfang, p. 141. (1855.) Leírása: Tavaszkor a vén hím feje sötétszürke, csőre és szeme közt, valamint fülfedőin feketébe árnyalt; szemöldökíve teljesen hiányzik; alul élénk sárga, csak tokáján néha látható kis fehérség; háta, szárnya és farka olyan, mint a B. flavus-é, csőre és lába fekete, szeme barna. A tojó az európai sárga billegető tojósához hasonlít, háta azonban valamivel sötétebb barna. Hossza k. b. 17'5, szárnya 8*5, farka 8, csőre 1-4, csűdje 2*5 %. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör északi része, a honnan télre a mediterrán zónakörbe, Afrikába és Indiába költözködik. Magyarországon csak az átvonulás tartama alatt észlelhető A Magy. Nemzeti Múzeum gyűjteményében fog- lalt példányok a következők: cf, 9 Növi, Fiume Modrus vm. 1896 máj. 12.; cf Csaló- köz-Somorja 1899 máj. 7. BUDYTES PARADOXUS, Brehm. Dalmát sárga billegető. II. Tábla. 6. ábra. Budytes paradoxus , Brehm, Vogelfang, p. 142. (1855.) Motacilla kaletiiczenkii, Blasius, in Nachtr. Naum. Vög. Deutschl. p. 126. (1860.) Motacilla flava kaleniczenkii, Finsch, Verh. — Zool. — bot. Ges. 1879. p. 63. Motacilla paradoxa (Brehm), Sharpé, Cat. B. Br. Mus. X. p. 531. pl. VIII. f. 5. (1885.) Motacilla feldeggii paradoxa, Almásy, Orn. Jahrb. IX. p. 99. (1898.) Leírása: Nyáron a vén hím feje fekete s tarkóján e szín szürkébe megy át; szemöldökíve fehér, háta barna zöldes árnyalattal; dereka olajzöld, szárnya sötét- barna keskeny fakó szegélylyel; farka fekete, két pár szélső tolla ellenben fehér, csak belső zászlójának széle fekete; alul élénk sárga; kantára fehéres; csőre és lába fekete; szeme barna. Tavaszkor sokkal élénkebb színű mint nyáron. Hossza k. b. 17, szárnya 8*1, farka 8, csőre 13, csüdje 23 %n. A tow ismeretlen. Földrajzi elterjedése: Sharpé szerint (Cat. B. Br. X. p. 531.) Magyarországtól és Dalmátiától kezdve kelet felé Dél-Oroszország és Crimea a kel. hossz. 47**-áig Bam. Sylviidae. 63 terjed. Magyarországon Temes-megyében Temes-Kubin környékén fordul elö (1. Almásy G. Ornith. Jahrb. IX. p. 99. 1898.). A Magy. Nemzeti Múzeumban még nincs honi példány. A fönti leírás schmidhoffeni lovag Tschusi Viktor magán- gyűjteményében lévó' magyarhoni példányról van véve, mely ugyancsak Temes- Kubinból származik és 1898 június 4-én lövetett. BUDYTES FELDEGGI (Michach.). Feketefejű sárga billegető. II. Tábla. 7. á b r a. Moiacilla feldeggi, Mich., Isis, 1830. p. 814. Rudytes me/anocephaius, Bonap., Fauna Ital., Ucc. pl. 31. f. 3. (1832-41.) Motacilla flava dalmatica, \ Af^t^.n^ f/^ ^ ^f -^ ^ i Sundev., OEfv. K. Vet.-Akad. Stockh. 1840. p. 54. A'lotacilla jiava afrtcana, J ^ Motacilla flava nielanocephala, Nordm., in Démid. Voy. Russ. Mérid. p. 239. (1840.) Budytes nigricaptlla, Bonap., Consp. Gen. Av. I. p. 249. (1850.) Budytes melanogriseus, \ Budytes aralensrs, ] Homeyer. Juurn. f. ürn. 1878. p. 128. Budytes melanocervíx, Homeyer, Mittheii. Orn. Ver. Wien, 1883. p. 86. Budytes feldeggi (Mich.), Madár,, Term. rajz. Füz. XXII. p. 347. (1899.) Leírása: Tavaszkor a vén hím feje teteje és oldala koromfekete; háta barnás olajzöld; alul élénk sárga; szárnya sötétbarna, világossárgába árnyalt szegélyiyel; farka fekete, két pár szélső tolla fehér s belső zászlajának szegélye fekete, legtöbb esetben a második pár toll külső zászlaján némi feketeség is látható töve felé ; csőre és lába fekete; szeme barna. Hossza k. b. 17, szárnya 8, farka 7*8, csőre 1*2, csüdje 2'2 %i. A tojó feje szürke; alul halványsárga; torka és begye fehéres. Földj-ajzi elterjedése : Dél-Kelet-Európa és Közép Ázsia; a telet Afrikában és Indiában tölti. E fajt Magyarországon Almásy G fedezte föl (1. Orn. Jahrb. IX. p. 98. 1898.) és pedig Temes-Kubinban 1896 máj. 21-én. A Magyar Nemzeti Múzeum- ban még nincs honi példányunk. A Il-dik tábla 7. ábrán bemutatott fej schmid- hoffeni LOVAG Tschusi Viktor magángyűjteményében lévő magyarhoni példány után készült, mely Temes-Kubin környékén lövetett 1898 június 29-én. VII. Család. Fam. Sylviidae. Poszátafélék. A rigófélékkei igen közel rokonságban álló poszátafélék családjánál nem találunk a fajok sokaságának összeségében oly morphológiai különbséget, mely azt határozottan jellemezné s mégis a fajok külső habitusában van valami, a mi az első tekintetre is elárulja, hogy ebbe a családba tartoznak. Az egyesegyedüli állandó jelleme e családnak, a mi által a rigóféléktől különbözik az, hogy a fiatalok első ruhájukban az anyaállathoz hasonlítanak, míg a rigófélék családjába 64 Passeriíormes. tartozóké az öregétől elütő, a mennyiben azok mindig bizonyos pettyezésekkel tarkázottak. A poszátafélék csőre vékony és hegyes, töve többé-kevésbbé lapított. A szájzugserték néha teljesen hiányoznak. A szárny hosszú, hegyes és laposan simul a testhez. Az evezők száma mindig 10; az első evező többé-kevésbbé rövid, de sohasem hosszabb a második felénél; a második evező hosszabb a másodrendű evezőknél. Évenkint kétszer: tavaszkor és őszkor vedlenek. Táplálékukat rendesen a rovarvilágból merítik, de őszkor gyümölcscsel is élnek. Általában véve vonuló madarak. E nagy, Amerika kivételével az egész földön elterjedt család fajainak száma hozzávetőleg sem mondható meg, mert szisztematikailag még nincsenek kellőleg rendezve; igen sok ide tartozó nem ez ideig még szétszórtan más családokba van beosztva. A nálunk előforduló poszátafélék biológiai szempontból két csoportra osz- lanak, ú. m.: erdei lakókra [Sylvia, Pylloscopiis és Hypolais)^ melyek erdők, ligetek és bokrokban és vizi lakókra {Acrocephalus, Potamodus, Loaistella, Calamodus és Lusciniold), melyek nádasokban, vizi növényzet közt és vizenyős réteken tartózkod- nak és költenek. A nemek meghatározó táblázata : a. A hónaljtollak és alsó szárnyfödők színe sárga. a^. A hónaljtollak és alsó szárnyfedők színe elüt a mell színétől; a csőr vékony, töve kevésbbé széles: poszátaszerű Pylloscopns (71. old.). b^. A hónalj tollak és alsó szárnyfedők sárga színe többé-kevésbbé a mell színével egyezik; a csőr szélesebb, különösen töve felé: nádirigószerű Hypolais (75. old.). b. A hónaljtollak és alsó szárnyfedők színe fehér, szürke, vagy világos fakóbarna. c^. A fark többé-kevésbbé egyenes vágású .... Sylvia (65. old.). d^. A fark erősen kerekített. a'^. A csőr erős, kissé lapított s töve felé ki- szélesedő Acrocephalus (77. old.). b'^. A csőr karcsú vékony: po.szátaszerű. «'l Az alsó farkfedő tollak erősen megnyúl- tak s majdnem a fark végéig érnek. a^. A hát egyszínű Potamodus (82. old.). b^. A hát pettyes Locustella (84. old.). b'^. Az alsó farkfedő tollak kevésbbé hosz- szúak és rövidebbek a szélső farktoUnál. c^. Az első evező rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál Calamodus (85. old.). d"^. Az első evező hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál Lusciuiola (88. old.). Fam. Sylviidae. 65 Sylvia. ScopoLi, Ann. I. Hist. Nat. p. 154. (1796.) Typus : Sylvia sylvia (Linné). Jellemek: A fark egyenes vágású, a szélső toll a többinél valamivel rövidebb. A szájzugserték megvannak, de gyengék. A láb aránylag meglehetősen erős. Kivétel nélkül mind rovarevök, de a fajok nagy része az őszi mozgalom alkalmával gyümölcscsel és bogyókkal is táplálkozik. Mind jó énekesek. Fészküket a föld szinétől 0"5 — 1 méter magasságban vagy azon fölül is bokrokba vagy durva sűrű gazba rakják s ezeket fűszálakból, rostokból és vékony ágacskákból készítik s szőrrel bélelik ki. A tojások száma 4 — -6, alakja és színe a fajok szerint változik. A fajok meghatározó táblázata : a. A szárny hosszabb a farknál. a^. Az első evező rövidebb az elsőrendű evezők- nek megfelelő fcdötollaknál; a második soha- sem rövidebb az ötödiknél (1. ábra 66. old.). a^. A fark felső és alsó fedőtoUai többé- kevésbbé harántsávoltak nisoria (65. old.). b'^. A fark felső és alsó fedőtollai nem sávoltak. íí'l A másodrendű evezők külső szegélye vörhenyes sylvia (66. old.). b"^. A másodrendű evezők külső szegélye nem vörhenyes simplex (67. old.). b^. Az első evező az elsőrendű evezőknek meg- felelő fedőtollaknál hosszabb, a második rövi- debb az 5-diknél (1. ábra 70. old.). c^. A fejtető fekete s e szín a fültájra is kiter- jed {lihii)\ a fejtető szürke {tojó). A szárny nagysága 7'5 — 8 % közt váltakozik orpheits (68. old.). iV^. A fejtető fekete s e szín nem terjed ki a fültájra (hűn); a fejtető rozsdaszínű {tojó). A szárny nagysága 7 — 7'6 % közt váltakozik atricapilla (69. old.), í'^ A fejtető mindkét nemnél szürke. A szárny nagysága 6 — 7 % közt váltakozik curruca (69. old.). b. A szárny rövidebb a farknál melanocepkala {70. old.). SYLVIA NISORIA (Bechst.). Sávos poszáta. Motacilla nisoria, Bechst., Naturg. Deutschl. IV. p. 580. Tb. XVII. (1795.) Curruca undata, 1 ^ , , _ . n ^ , ,\ ( Brehm, Vög. Deutschl. p. 414—415. (1831.) Lurruca undulata, ) 66 Pa,sseríformes. Sylvia Tíisoria szárnya. Leírása: A hím fölül barnásszürke; feje, dereka és farka egy árnyalattal szürkébb, szárnya pedig barnább a hátánál; másodrendű evezőinek és a szárny fedötollainak hegye fehér, e szín mögött keskeny fekete sáv látható ; farka, felső fedőtollai s néha válla is hasonló mustrázatú ; farktollainak hegye fehér s e szín két szélső tollán belső zászlójára is kiterjed ; alul fehér, mellén, oldalán és alsó farkfedőin barna árnyalatnak nyoma látható, egyébként szürkésbarna hullámsávokkal mustrázott; az alsó farkfedöin levő hullámsávok nagy folttá alakultak s a tollak középrészét foglalják el; csőre szürkésbarna; alsó kávájának töve világos; lába halvány szürkésbarna; szeme világos élénk sárga. Hossza k. b. 175, szárnya 8'9 — 9"3, farka 7"5, csőre r4, csűdje 2"5 %. A tojó annyiban különbözik a hímtől, hogy sávozása valamivel élénkebb és határozottabb. A fiatalok a vénektől különböznek, a mennyiben alul egyszinűek s a sávo- zásnak csak néha van némi nyoma, hasuk oldala és hátuk fehér helyett barnás- fehérrel szegett ; szemük pedig szürkésbarna. Földrajzi elterjedése : Közép-Európa, Dél-Oroszország és Turkesztán. A Medi- terrán zónakört csak átvonulása alkalmával látogatja. Téli tartózkodásának helye pontosan még nem ismeretes. Minálunk meglehetősen gyakori s kertekben, lige- tekben tartózkodik és fészkel. Április végén és májusban érkezik s szeptember végén költözködik el. SYLVIA SYLVIA (Linné). Közönséges poszáta. Motacilla sylvia, Linné, Syst. Nat. I. p. 330. (1766.) Ficedula sioparola, Gerini, Orn. Meth. Dig. IV. p. 35. pl. CCCXVI. fig. 1. (1773.) Motacilla rufa, Bodd., Tabl. Pl. Enl. p. 35. (1783.) Sylvia communis, Latham, Gen. Syn. Suppl. I. p. 287. (1787.) Sylvia cinerea, Bechstein, Orn. Taschenb. I. p. 170. (1802.) Sylvia cineraria, Bechstein, Naturg. Deutschl. II. p. 534. (1807.) Sylvia cineracea, \ Sylvia fniticeti, \ Brehm, Vögel Deutschl. p. 420—421. (1831.) Sylvia caiiiceps, I Curruca cinerea, Curruca cineracea, Curruca frjiticeti, Ciirrtica caniceps, Sylvia sylvia typica, Sylvia sylvia caniceps, Sylvia sylvia fruticeti Brehm, Vogelfang, p. 227—228. (1855.) \ Prazák, J J ourn. f. Orn. XLV. p. 257. (1817.) Fam. Sylviidcte. 67 Leírása : A vén hím tavaszi ruházatban fölül szürkésbarna, legsötétebb a szárnyán és farkán; feje tiszta szürke; szárnya, de különösen másodrendű evezői és azoknak fedó'tollai világos rötbarnával szélesen szegettek; szélső farktolla fehér, csak belső zászlajának széle szürke, második farktollának hegye pedig fehér; alul fehér, legtisztább a torka és hasa közepe; begye borvörös színnel árnyalt s e szín a has oldalára is kiterjed s vékonyán barnásba megy át; csőre sötét-, lába és szeme világosbarna. Hossza k. b. 15, szárnya 7 — 7-5, farka 6 — 6-7, csőre 1, csűdje 2 %. A tojó némileg eltér a lűmtöl, a mennyiben fején és farkának fedőtollain hiányzik a szürke szín, a mit a háthoz hasonló barna helyettesít; mellén pedig nincs borvörös árnyalat. A hímek őszi vedlésük után a tojóra hasonlítanak. A fiatal szintén a tojóra hasonlít, csakhogy valamivel élénkebb és vör- henyesebb színezetíí. Földrajzi elterjedése: Egész Európa, a magas Északtól kezdve le a Földközi tengerig; keleten Perzsia, Nyugat-Szibéria és Turkesztán ; Közép és Dél-Afrikában telel. Magyarországon éppen úgy, mint mindenütt, egyike a legközönségesebb madaraknak. Áprilban érkezik és október első felében vonul a déli vidékekre. SYLVIA SIMPLEX, Lath.* Kerti poszáta. Sylvia simplex, Latham, Gen. Syst. Suppl. I. p. 287. (1787.) ? Motacilla hortensis, Gmelin, Syst. Nat. I. p. 287. (1788.) Sylvia hortensis (Gmel), Bechstein, Naturg. Deutschl. IV. p. 550. Taf. XIII. (1795.) Sylvia aedonia, Vieillot, N. Dict. D'Hist. Nat. XI. p. 162. (1817.) Curruca brachyrliynclios, \ . ^i^ /ioqi \ . / Brehm, Vo". Deutschl. p. 416. (1831.) Curruca grtsea, ] Sylvia salicaria (Linné), Apud Newton ed. Yarellis Br. B. p. 414. (1873.) * A legismertebb és legelterjedtebb név a kerti poszáta megjelölésére a Sylvia fiortensis, Bechst., de sajnos — a prioritás szigorú törvényének megtartása mellett — ezen kedves és teljesen megfelelő névtől meg kell válnunk, még akkor is, ha annak auktorjául nem a későbbi BECHSTEiN-t, hanem a korábbi Gmelin-I fogadjuk el, mivel már Latham, Gmelin előtt 1787-ben Syh'ia simplex nevet adott a kerti poszátának. Seebohm H. a Sylvia-nemröl irt kitűnő dolgozatában (. & t \ / Curruca superciliaris, \ Curruca septentrioualis, I Curruca assimilis, ^'^"^^^ Vogelfang, p. 228. (1855.) Curruca obscura, ) 70 Psbsseriformes. Sy/via ciirrnca szárnva. Leírása: A vén hím tavaszkor fölül világos palaszürke, hátán többé-kevésbbé barnás árnyalattal; a csőr és szem közötti része, nemkülönben fületája valamivel sötétebb a fej színénél; szárnya és farka barna; másodrendű evezó'i és farktoUai világos barnásszürkével szegettek ; farka szélső tolla fehér, belső zászlajának sze- gélye szürkésbarna; alul fehér, melle és oldala alig észrevehetó'leg barnával árnyalt; csőre sötét kékesszürke, alsó kávájának töve világos, lába és karmai kékesszürkék, szeme világosbarna. Hossza k. b. 15, szárnya 6 — 7, farka 5"8 6, csőre 1, csűdje 2 %. A tojó a hímhez hasonlít, de valamivel világosabb, a csőr és szem közötti része és fülfedöi pedig alig ütnek el a fej színétől. Földrajzi elterjedése : Európa az E. sz. 65^'-tól kezdve a Földközi-tengerig. A telet Észak-Afrika déli részén tölti. Magyarországon mindenütt előfordul és nagyon közönséges. SYLVIA MELANOCEPHALA (Gmel.). Szardíniái poszáta. Molacilla melatiocephala, Gmel., Syst. Nat. I. p. 970. (1788.) Sylvia inelaHOcepliala (Gmel), Lath. Ind. Orn. II. p. 509. (1790.) Curnica >neianocep/iaIa (Gmel.), Boie. Isis, 1822. p. .553. Pyrűphthahna nielanocephala (Gmel.), Bonap., Ucc. Eur. p. 37. (1842.) Sylvia űckrogejiioH, Linderm., Isis, 1843. p. 344. Melizophiliis melaiiocepltaliis (Gmel.), Cab. Mus. Hein. I. p. 35. (1850.) Curruca luctuosa, \ ^ , i Biehm, Voaelfang, p. 229. (1855.) Lurruca leucopogou, \ & ?,' i \ > Pyrophllialma Higricapilla, Brehm, Naumannia, V. p. 283. (1855.) Motacilla leucogaster, Ledru, fide Bolle, Journ. f. Orn. V. p. 282. (1857.) Dnmelicola me/anocepka/a (Gm.), Homeyer, Journ. f. Orn. X. p. 277. (1862.) Pyroplillialma mclanocephala iypica, Erlang., Journ. f. Orn. XLYil. p. 261. (1899.) Leírása: A hím tavaszkor fölül palaszürke; feje teteje, a csőr és szem közötti része, szeme alatt és fülfedői selyemszerű fényű koromfeketék; alul fehér, oldala szürke ; szárnya és farka szürkésfekete, szürke szegélylyel ; szélső farktollá- nak külső zászlaja és hegye fehér, a második és harmadik toll hegye szintén fehér; csőre sötét, lába világosbarna. Hossza k. b. 15-5, szárnya 6'1, farka 6'7, csőre 1, csűdje 2'1 %i. A tojó fölül barnás ; feje szürke ; hasa barnás árnyalattal bevont. Földrajzi elterjedése: A Mediterrán zónakör. Minálunk csak a magyar-horvát tengerparton fordul elő. Báró Washington Fiume környékén észlelte és gyűjtötte (1. Madarász, Zeitschr. f. ges. Orn. II. p. b52 1885.). A Magy. Nemz. Múzeumban még nincs honi példány. Fa,m. Sylviidae. '_ Ph3 lloscopus. BoiE, Isis, 1826. p. 972. Typus : Phylloscopus trochilus (Linné). Eltekintve a többi poszátafélék morphologiai jellemétől, e nemet egyedül az elsőrendű evezők alsó fedőtollainak és a hónaljtoUaknak szembetűnő élénk sárga szine jellemzi főképen Biológiai tekintetből azonban nagy eltéréseket mutatnak az ide tartozó fajok. Fészküket rokon társaiktól elütően félgömb alakban oldalbejá- rattal készitik s a földre vagy közel ahhoz rakják. Tojásuk száma 5 és 7 közt váltakozik; alapszínük fehér, barna vagy vörös pettyekkel és foltokkal borított. Mozdulatuk élénk és fürge; táplálékuk keresése közben szárnyaikkal csapkodnak légykapók módjára. Az ismert fajok száma mintegy 30 s ezek nyáron mind kizárólag a palaearktikus zónakörben élnek, téli tartózkodásra azonban mindig igen messze délre költöznek. Magyarországon csak 3 faj fordul elő. Az irodalomban elszórtan emlegetett /VíjV- loscopiis boné Ilii \^2i^k\^kh?íx\ való előfordulása merő tévedésen alapszik. (1. Természet- rajzi Füz. XXII. p. 495., 1899). A fajok meghatározó táblázata : a. Az első evező rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál sibílator (71. old.). b. Az első evező hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál. íZ^ A második evező nagyságra nézve az 5-dik és 6-dik közt áll (l. ábra 73. old.) trochilus {71. old.). b"". A második evező nagyságra nézve a 7-dikkel egyenlő (1. ábra 74. old.) rufus (74. old.). PHYLLOSCOPUS SIBÍLATOR (Bechst). Zöld rendiké. Műtacilla sihilatrix, Bechstein. Naturforscher. XX\'II. i). 47. (1793.) Sylvia sylvicola, Montagu, Trans. Linné. Soc. IV. p. 35. (1798.) Moiactlla sylvatica, Turton, Gen. Syst. Nat. I. p. 587. (1806.) Trochilus major, Forster, Synopt. Cat. p. 54. (1817.) Phyllopneuste megarltyttchos, Brehm, Vög. Deutschl. p. 425. (1831.) SyivJa prasina, RouilL, CtBepnoBt Hep. hbx. BopoH. ryó. CTp. 35. (1858.) Sylvia sibilans, Blyth in Wite's, Nat. Hist. Sclborne p. 26. (1858.) Phylloscopus sibilatrix (Bechst.), Secbohm, Cat. B. Br. Mus. V. p. 54. (1881.) Phylloscopus sibilator, Salvad., Elenco. Ucc. Ital. p. 133. (1886.) Phylloscopus sibilatrix flavescens, \ ^^^^^^^^^. .^^ ^ q^,^ ^LVII. p. 254-55. (1899.) Pliylloscopíis sibilatrix sibilatrix, \ » ' -» Leírása : A hím tavaszkor fölül sárgászöld, legélénkebb és legvilágosabb derék- táján és felső farkfedöin; a csőr és szem közötti része s ennek folytatása keskeny vonalban szeme mögött valamivel sötétebb a fej szinénél; a csőr tövétől kezdődő és a fülfedők végéig érő szemöldökíve élénk kénsárga; szárny- és farktollai feketébe 72 Fasseriformes. hajló szürkésbarnák a deréktáj színével egyező külső szegélyekkel; alul tiszta fehér; pofatája, torka és begye élénk kénsárga s e szín részben mellére és mellének oldalára is terjed; szárnyának alsó fedői, hónaljtollai s lábszárának sarok tollai élénk kénsárgák; evezői és kormánytollai alul fényes szürkésbarnák, belső szegélyükön pedig ezüstfehérek; csőre fölül barna, alul, különösen tövén világossárgás, szárú színű, lába világosbarna, talpa sárga; szeme barna. Hossza k. b. 13, szárnya 74 — 7-7, farka 5 — 5-5, csőre 1, csűdje 1"9 — 2 %. A íojd valamivel halványabb színű. A fiatalok valamint a vének őszkor jóval halványabbak a tavaszi példányoknál. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, az É. sz. óO'^-tól le a Közép-tengerig, nyugat felé az Urai-hegységig. Előfordul ezenkívül a Kaukasusban, Kis-Ázsiában, Palesztinában és Észak-Afrikában. Ez utóbbi helyen azonban csak télen. Dél- Európában csak mint átvonuló ismeretes. Közép-Európában költ. Nálunk meglehetősen gyakori s mindenütt előfordul, a hol lomberdők vannak. Április elején érkezik s szeptember végén vonul telelő helyére. PHYLLOSCOPUS TROCHILUS (Linné). Közönséges rendiké. Motacilla irochi/us, Linné, Syst. Nat. I. p. 338. no. 49. (1766.) Motacilla fiiis, Bechstein, Naturg. Deutschl. p. 678. (1795.) Sylvia flaviveHtris, Vieillot, Nov. Dict. d'Hist. Nat. XI. p. 241. (1817.) Trochilits medius, Forster, S^mopt. Cat. p. 54. (1817.) Phylloscopus trochihis (Linné), Boie, Isis, 1826. p. 972. Phyllopneuste arborea, \ jjf ,,\. , , , ,T ■ 'N ( Brehm, Vög. Deutschl. p. 427—428. (1831.) Fhyllopneiiste acrediila (Linne), j Sylvia melódia, Blyth, Rennie's Field Natúr. I. p. 425. (1833.) Curruca viridula, Hemprich & Ehrenberg, Symb. phys. Aves. bb. (1833.) Sylvia tamaricis, Crespon, Faun. Merid. I. p. 209. (1844.) Sylvia angusticauda, Gerbe, Fauné de l'Aube, p. 139. (1849.) Phyllopneuste Eversmanni, Bonnaparte, Consp. Gen. Av. I. p. 289. (1850.) Sylvia Meisíieri, Pássler, Naumannia, Bd. I. Heft 3. p. 56. (1851.) Ptiyllopneuste seple7itrionalis, \ Pl ,,\ / •/• ( Brehm, Vogelfang, p. 332. (1855.) Ptiyltopneuste gracttis, ) > & i-^' í- \ ' Pliyllopneuste major, Tristram, Ann. and Mag. Nat. Hist. 4 ser. Vol.- VIII. p. 29. (1871. Ptiylloscopus gaettíei, Seebohm, Ibis, 4-te ser. vol. I. p. 92. (1877.) PJiyllopseuste curvirostris, Madarász, Journ. f. Ornith. XXVIII. p. 326. (1880.) PItyllopneuste citritia, Severtz., Mensbier, Bull. Mosc. II. p. 119. (nom. nudum) (1883.) PItylloscopiis trocliitus septentrio7iatis, Prazak, Jour. f. Orn. XLV. p. 266. (1897.) Phylloscopus trocliilus feje és csőre fölühöl tekintve. Fam. Sylviidae. 73 Leírása: Tavaszi tollazatban a vén hím és tojó fölül szürkébe hajló olaj- zöldes színű, legélénkebb dereka táján, az egyes tollak gerincze mentén világos sárgás vonalkák húzódnak s e vonalkák legszembetünó'bbek a fején, a hol a gerinczek egymásra való fekvése folytán négy alig észrevehető fonálszerű világos hosszsávot képez, a csó'r tövétől kiinduló s a fültakarók végéig érő szemöldíve halványsárga; a szem és csőr közötti része, mely szeme mögött keskeny vonalban folytatódik fülfedöi fölé, sötétebb a fejtető színénél; szárny és farktollai olajbarnák, a deréktáj színének megfelelő zöldesszínü külső szegélylye! ; másodrendű evezőinek és azok fcdötollainak szegélye a legszélesebb ; elsőrendű evezőinek hegye szürkésfehér, valamint farktollai belső zászlajának keskeny széle is; alul fehér alapszínű, pofa- táján sárgás és olajzöldes árnyalattal bevont, torkán, begyén, mellén, hasa oldalán és alsó farkafedőin pedig olajzölddel árnyalt és kénsárga hosszfoltocskákkal tar- kázott; alsó szárnyfedői és hónalj tollai élénk kénsárgák. Nyári tollazata fölül többé-kevésbbé barnás színbe hajló, mert a tollak lekopása által elveszíti olajzöldes árnyalatát; alul piszkos fehér imitt-amott meg- maradt sárgás hosszfoltokkal; alsó szárnyfedőinek es hónaljtollainak élénk kénsárga színe változatlanul megmarad. Őszi tollazata olyan mint tavaszkor, csakhogy fölül élénkebb olajzöld és begye táján fakó színnel van árnyalva. A fiatalok főleg abban különböznek a vénektől, hogy fölül élénkebb olaj- zöldek, alul pedig egyöntetűen és egészen sárga színnel bevontak. A lábszár sarok tollazata minden ruházatban kénsárga. A hím és tojó külsőleg nem különbözik egymástól. Szeme és csőre sötétbarna, felső kávájának éle és az alsó töve világos szaru- színű; lába és karmai szürkéssárgák, talpa sárga Hossza k. b. 12-7, szárnya 6-2 — 7 (a 2-dik evező nagysága az 5-dik és 6-dik közt áll, A 3-dik és 4-dik a leghosz- szabb és k. b. egyenlő hosszú), farka 5—6, csőre OQ— M, csűdje 1-9— 2-1 %.. Fhylloicopus trocliilus szárnya. Földrajzi elterjedése: Északon egészen a 70 "-ig: Nagy-Brittaniától kezdve egész Své(dország, Norvégia és Lapponia; keleten Siberia; délen a Mediterrán zóna- kör és Afrika legdélibb tartományai; Afrikában azonban csak téli látogató. Tulaj- donképen Közép-Európában költ, Dél-Európában csak az átvonulás idejében tar- tózkodik. A Kaspi-tenger vidékein, Kis-Ázsiában és Palesztinában szintén csak mint átvonuló ismeretes. Magyarországon mindenütt meglehetősen közönséges s főleg lomberdőkben tartózkodik. Vonulása alkalmával, mely tavaszkor április első felére, őszkor pedig szeptember második felére vagy október elejére esik, nagy számmal észlelhető. 74 Passeriformes. PHYLLOSCOPUS RUFUS (Bechst.) Vörhenyes rendiké. Syh'ía rufa, Bechstein, Orn. Taschenb. I. p. 188. (1802.) Sylvia collybita, Vieill., Nouv. Dict. D'Hist. Nat. XI. p. 235. (1817.) Trochilus tníiior, Forster, Sj'nopt. Cat. p. 54. (1817.) Sylvia abietina, Nilsson, Kgl. Vet.-Ak. Handl. p. 115. (1819.) PhvllopJieiiste sylvestris, \ Phyllop)ieuste solitaria, j, Brehm, Vög. Deutschl. p. 431—432. (1831.) Phyllopiieuste pitieíorum, I Sylvia loquax, Herbert, Wite's Nat. Hist. of. Selb. p. 55. (1833.) Sylvia brevirostris, Srickland, Proc. Zool. Soc. Lond. p. 98. (1836.) Phylloscopus habessinicus, Blanford, Ann. and Mag. Nat. Hist. 4 ser. vol. IV p. 329. (1869.) Phxlloscopus Bre/mii, Homeyer, Erinnerschr. Vers. deutsch. Ornith. p. 48. (1870.) Phylloscopus abyssiniciis, Blanford, Geol. and Zool. Abyssinia. p. 378. (1870.) Phyllop/ieusle Tristrami, Brooks, íide Dresser, Proc. Zool. Soc. Lond. 1872. p. 25. (nomen nudum). Phylloscopíis ?-íífi(s var. obscurus, Radde, Ornis Caucas. p. 233. (1884.) Phylloscopus trochilus sylvestris, Prazák, Journ. f. Orn. XLII. p. 59. (1894.) Phylloscopus rufus sylvestris, Prazák, Journ. f, Orn. XLV. p. 270. (1897.) Leírása: Tavaszkor a vén fölül olajzöldes árnyalatú barnás.szürke, legélénkebb deréktáján; a csőr és szem közötti része, továbbá szeme mögötti keskeny vonal a fejtető színével egyező; szemöldökíve elöl sárgás, hátrafelé fehérbe, majd takó- szürkébe hajlik; szárnya és farka szürkésbarna, szürkészölddel szegett; üirktollai belső zászlajának szegélye vonalvékonyságban ezüstszürke; alul piszkosfehér alap- színű, kénsárga hosszfoltocskákkal rajzolt; pofatáján, mellén és oldalán gyengén fak(')színű árnyalattal bevont; alsó szárnyfedői és hónaljtollai élénk kénsárgák. Aj'^'- ron fölül szürkésbarna, mert hiányzik az olajzöldes árnyalat; alul tisztább fehér, mellén és oldalán nincs fakószerü árnyalata. Őszkor fölül inkább sárgásbarna színű, alul pedig egészen, még alsó farkfedó'i is sárgával és fakóbarnás színnel vegyesen van bevonva; csőre fölül barna, alul világosabb; lába és karmai feketék; szeme barna. Hossza k. b. 15, szárnya 5"3 — 6*6, (a 2-dik evező rendesen a 7-dik evezővel egyenlő hosszúságú; kivételes esetekben annál vagy valamivel hosszabb vagy rövidebb, de mindig közel áll ahhoz; a 3-dik és negyedik evező a leghosszabb s k. b. egyenlő hosszú, az 5-dik ezeknél valamivel rövidebb); farka 5 — 5-7, csőre 0-9 -1-2, csűdje 1-8-2 %,.. Phylloscopus rufus szárnya. A hím és tojó külsőleg nem különbözik egymástól, de a tojó rendesen vala- mivel kisebb a hímnél. A fiatalok tollruhája hasonlít a vének őszi ruházatához, mindazonáltal fölül és alul élénkebb. Fa,m. Sylviidae. 75 Földrajzi elteijedése : Európában majdnem az északi körig terjed s mindenütt hol alkalmas helye kínálkozik költ is. Kis-Ázsiában, Palesztinában és Abesziniában telel. Görögországban, Dél- Olaszországiján, Spanyolországban és Észak-Afrikában állandó madár. Magyarországon mindenütt előfordul; különösen a fenyveserdöket kedveli; részben azonban a lapályos lomberdőkben is költ. Tavaszkor, de különösen őszi vonulása alkalmával mindenütt nagy számmal jelentkezik.^Márczius havában érkezik és október végén vagy november első felében költözködik el. Hypolais. Kaup, Natürl. Syst. p. 96. (1829.) Typus : Hypolais hypolais (Linné), E nem azt a kis csoportot foglalja magába, mely természetes kapcsot képez a rendikék és nádirigók között Lapított és tövén kiszéleseedö csőrük hasonlít a nádirigó csőréhez, farkuk azonban egyenes vágású, mint a Phylloscopus-é. Élet- módjuk és viselkedésük tekintetében inkább az utóbbiakra ütnek. Tojásaik alapszíne lilásszürke vagy lilás rózsaszínű, feketével pettyezett. Nálunk csak két faja tordul elő.* A fajok meghatározó táblázata : a. A szárny hosszú és hegyes; az első- és másodrendű evezők közti távolság valamivel nagyobb a csüd hosszánál; a második evező a 4-dik és 5-dik közt áll (1. ábra 76. old.); a láb kékes hypolais (75. old.). b. A szárny rövidebb és tompább; az első és másod- rendij evezők közti távolság jóval rövidebb a csüd hosszánál; a második evező a 6-dik és 7-dik között áll (1. ábra 77. old.); a láb barnás polyglotta (77. old.). HYPOLAIS HYPOLAIS (Linné). Sárga füzike. JMotacilla hippolais, (error.) Linné, Syst. Nat. I. p. 330. (1766.) Sylvia hypolais (Linné), Bech.st., Orn. Taschenb. p. 173. (1802.) Sylvia icterina, Vieillot, N., Dict. d'Hist. Nat. XI. p. 194. (1817.) Hypolais alticeps, \ Hypolais média, J Brehm, Isis, 1828. p. 1283. Hypolais pla)iiceps, I <. a 4-diknél is rövidebb. Az átlag tehát az, hogy a 2-dik a 3-dik és 4-dik közt áll. Acrocephalus streperus-náX (ugyancsak 20 példányt véve): 5-nél a 2-dik evező a 3-dik és 4-dik közt áll, 10-nél a 2-dik > egyenlő a 4-dikkel, 5-nél a 2-dik > a 4-diknél is rövidebb. Az átlag tehát az, hogy a 2-dik egyenlő a 4-dikkel. Az Acrocephalus palttstris színezetét az olajzöldes árnyalat jellemzi, mely a deréktájon nyer legnagyobb élénkséget, míg az Acrocephalus streperus színének árnyalata barnába hajló s ugyancsak a deréktájon éri el élénkségének legmaga- sabb fokát. Mindazonáltal mind a két alaknál vannak kevésbbé typikusan színezett * Egy Noviban 1898 május 9-én lőtt példánynak a lába friss korában élénk palaszürke volt, olyan mint az Ázsiában élő Acrocephalus orien(alis-é; szárnyaránya azonban rendes. 6* 80 Passeríformes. példányok, ugy hogy az egyes példányok nagyon könnyen zavarra adhatnak okot s csak akkortisztázhatók, ha sorozatokkal hasonlíthatjuk össze. Biológiai tekintetben e két faj között épen ellenkezőleg aránytalanul nagy különbségeket látunk. Az Acrocephahis streperiis mindig a legsűrűbb nádasokat keresi fel s abból ritkán távozik. Fészkét a víz tükre fölé építi nádszálakhoz fűzve ép úgy mint a nagy nádirigó; mozdulatai is inkább a nagy nádirigóra emlékeztetnek, éneke pedig, habár melodikus, folyton rikácsolással van összekötve. Az Acrocephahis palustris ellenben sohasem költ a nádasokban, hanem a nádasok mellett lévő vizenyős helyeken, fűzfabokrok vagy más lombos növényzet közt. Mozdulatai nagyban elütnek az A. streperus mozdulataitól. Éneke igen melodikus és finom, nem kever belé rikácsoló hangokat. Éneklési képessége oly annyira kifejlett, hogy rendes tipikus énekén kivűl más madarak énekét is képes utánozni. A hol az Acrocephahis palustris és Acrocephahis sh-eperiis ugyanazon vidéken közel szomszédságban együtt tanyázik, nincs kizárva az, hogy egymás között párosodik is. Talán épen ezen párosodás szülte korcs alakok azok, melyeken némely ornithologus nem bír ehgazodni, még ha az életmódot figyelembe vette is. S ezekben aztán egy új fajt vagy alfajt vél felfedezni, a melyet a Brehm-féle Acrocephahis horticola-yjd\ azonosít. ACROCEPHALUS PALUSTRIS (Bechst.). Fűzi nádirigó. Sylvia palusiris, Bechstein, Orn. Taschenb. p. 186. (1802.) Calamoherpe salicaria (Linné), Apud Brehm, Vög. Deutschl. p. 444. (1831.) Calatnoherpe musica, Brehm, Vög. Deutschl. p. 446. (1831.) Sylvia (Calamoherpe) horticola, \ ^ ,, ,.xtt ,„ i^r^-r^^ /, . ' , 1 Á r .■ , ( Naumann, Vög. Deutschl. XIII. p. p. 444, 453. (1853.) Sylvia (Calamoherpe) jrtiítco/a, J ^ Calamoherpe philomela, Brehm, Vogelf. p. 236. (1855.) Calamoherpe praíensis, Jaub., Rev. & Mag. Zool. VII. p. 65. (1855.) Salicaria turcomana, Severtzoff, Turkest. Javotu. p. 128. (1873.) Acrocephahis palustris horticolus, Chernél, Aquila I. p. 128. (1894.) Acrocephalus palustris typicus, Prazak. Aquila, III. p. 188. (1896.) Acrocephahis palustris feje és csőre fölülről tekintve. Leírása: Tavaszkor fölül szürkésbarna olajzöldes árnyalattal, s e szín dereka táján észrevehetőleg világosabb ; szemöldíve alig vehető észre, csak a csőr és szem közötti tájon tűnik elő; szárnya és farka barna, a hát színének megfelelő olaj- zöldes külső szegélylyel; elsőrendű evezőinek hegye fehéres szürke; alul sápadt fakószínű, legvilágosabb s majdnem fehér a torkán és hasa közepén. Nyáron a tollak elkopásának arányával olajzöldes árnyalata is fogy s inkább barnássá válik. Őszkor kevésbbé olajzöldes árnyalatú s alul majdnem egészen egyszínű sápadt fakószínű. Csőrének felső kávája barna, az alsó világos szaruszínű; lába és Fam. Sylviidae. 81 kai-mai világos szarúszínűek; szeme barna. Hossza k. b. 14, szárnya 6"4 — 7*2 (a 3-dik evező a leghosszabb, a 2-dik rendesen a 3-dik és 4dik közt áll, de néha a 3-dikkal, néha pedig a 4-dikkel egyenlő); farka 5'5 — 6, csőre 1*1 — 1'3, csűdje 2*2 %i.. A hím és tojó közt különbség nincs. Földrajzi elterjedése: Közép- és Dél-Európa s Keleten elég messzire benyúlik Közép-Ázsiáig. Télen az Európában élő példányok Közép-Afrikába vonulnak. Magyarországon mocsaras tájakon mindenütt előfordul; főleg a füzes, bokros helyeket kedveli. Ápril végén vagy május első felében érkezik és már szeptember havában távozik el. ACROCEPHALUS STREPERUS (Vieill). Kis nádirigó. } Motacilla salicaria, Linné, Syst. Nat. I. p. 320. (1766.) Motacilla arunditiacea (nec Linné), Lightfoot, Phil. Trans. LXXV. p. 11. (1785.) Sylvia strepera, Vieillot, N. Dict. dHist. Nat. XL p. 182. (1817.) Calamoherpe alnorum, \ Calatnoherpe arbustorwn, \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 443 — 447. (1831.) Calamoherpe piscinarum, I Calamoherpe brehmii, Müller, fide Brehm, Vög. Deutschl. p. 447. (1831.) Curruca fusca, Hempr. & Ehr. Symb. Phys. Aves. fol. cc. (1833.) Sylvia affinis, Hardy, Ann. de l'Assoc. Norm. 1841. Calamoherpe pinetorum, \ Calamoherpe hydrophilus, \ Calamoherpe orientális, | ^^'^^m, Vogelf. p. 235. (1855.) Calamoherpe crassirostris, ) Calamoherpe obscurocapilla, Dubois, Journ. f. Ornith. IV. p. 240. (1856.) Acrocephalus síreperus typicus, Prazak, Aquila, III. p. 188. (1896.) Leírása: Színe megegyezik a fűzi nádirigóéval azzal a különbséggel, hogy fölül az olajzöldes helyett rozsdás barnával árnyalt; deréktáján a legvilágosabb, a hol sárgás rozsdaszínű ; alul a fakószín vörhenyesebb s e szín különösen az őszi példányoknál és fiataloknál erősen szembetűnő. Az őszi példányok fölül is jóval vörhenyesebbek, mint a tavasziak; a fiatalok pedig egészen sárgás rozsdaszíntí árnyalattal bírnak. Csőrének felső kávája barna, az alsó világos szaruszínű; Iába és karmai világos szarúszínűek; szeme barna. Hossza k. b. 14, szárnya 6*2 — 7 (a 3-dik evező a leghosszabb; a 2-dik rendesen a 4-dikkel egyenlő, de néha ennél hosszabb vagy rövidebb is lehet), farka 5 — 6, csőre M — 1-3 (kivételesen 1'5. a szájzugtól 1-8), csűdje 2-2— 2-3 %.. A hím és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése: Ugyanaz, a mi a fűzi nádirigóé. Magyarországon a nádasokban mindenütt előfordul. 82 Passeriformes. Potamodus. Kaup, Natürl. Syst. p. 123. (1829.) Typus : Potmnodtis Jiuviatilis (Wolf). E kis de jól határolt csoport úgy morphologiai, mint biológiai szempontból lényegesen eltér a nádirigóktól. Jellemük a vékony, karcsú poszátaszerű csó'r, a szájzugserték teljes hiánya, az eró'sen lekerekített széles fark és a hosszú fark- fedötollak. Ös nádasokban vagy mocsaras ingoványok buja növényzetében tartózkodnak. Fészküket nád és sás levelekbó'l készítik s igen ügyesen tudják a sás- vagy nád- bokrok tövébe elrejteni. Tojásuk 4 — 6 közt váltakozik, alapszínük fehéres rózsa- színű, szürkével és barnával finoman permetezve. A fajok meghatározó táblázata : a. Fölül olajbarna; a torok és begy sötét hosszfoltok- kal mustrázott flnviatilis (82. old.). b. Fölül vörhenyesbarna ; a torok és begy hossz- foltok nélkül , luscinioides (83. oldó). POTAMODUS FLUVIATILIS (Wolf). Folyami nádifülemile. Sylvia fluviatilis, Wolf, Taschenb. I. p. 229. (1810.) Acrocephalus stagnatilis, Naum.,Nat.Land- u. Wasservög. nördl. Deutschl. p.202. pl. 26. fig.2, 3. (1811.) Locustella sfrepiíans, \ Locustella wodzúkn, / ^^^-^^m, Vogelf. p. 233-234. (1855.) Lusciniopsis fluviatilis slrcpilaíis, \ Lusciniopsis fluviatilis alticeps, I Lusciniopsis 'fluviatilis nmcrorliynchos, j ^''^^™' ^^■'^- S^m^l- Chr. L. Brehm, p. 6. (1866.) Lusciniopsis fluviatilis macroura, ) Sylvia {Threnetria) fluviatilis, 1 Threnetria grillina, / ^chauer, Jour. f. Orn. XXI. p. 161-183. (1873.) Lociistella cicada, Hausmann, Journ. f. Orn. XXI. p. 434. (1873.) Leírása: Tavaszko7- fölül sötét olajbarna; farkán bizonyos világítás mellett sötét harántsávozás látható; második evezó'jének külső zászlaja barnásszürke; alul szürkés- barna, torka és hasa közepén fehér; a torok és begy tollainak centruma sötét; alsó farkfedó'inek hegye világos szürkésfehér; alsó szárnyfedó'i hasonlókép szürkés- fehérek, néha sötét szürkével fokozottak. Nyáron fölül kissé megvilágosodik és szürkésbarnába árnyalódik; csőre felső kávája barna, éle és alsó kávája egészben világos szaruszínű barna; lába és karmai világosbarnák; szeme barna. Hossza k. b. 16, szárnya 7'2 — 7'7 (az első evező rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtoUaknál; a 2-dik a leghosszabb); farka 5-8- 6-6, csőre 1 — 1-2, csűdje 2-1— 2-3 %. Földrajzi elteifedése: Európa keleti felére szorítkozik s elterjedésének nyugati határát a Duna képezi. Oroszországban a legészakibb termőhelye a Ladoga-tó. Elő- ordul azonkívül Kis-Ázsiában és Palesztinában is. Fam, Sylviidae. 2_ Magyarországon főleg a Duna mentén lévő ligetekben és szigeteken él. Termőhelyei pontosan még nem ismeretesek az országban. Frivalszky-r\a\ (Aves Hungáriáé, p. 46, 1891.) a következő termőhelyek vannak feljegyezve: Süttör, Sop- ron vm.; Dinnyés, Fehér vm.; Csalóköz-Somorja, Pozsony vm.; Oláh-Brettye, Hunyad vm.; Nagy-Enyed, Alsó-Fehér vm.; Gyeké, Kolozs vm. és Drávatorok, Baranya vm. Hozzánk ápril második felében érkezik (a legkorábbi feljegyzés ápril 13.) és való- színűleg szeptember első felében távozik téH tartózkodási helyére. Téli tartózkodá- sának helye sem ismeretes még; valószínűleg Afrika. POTAMODUS LUSCINIOIDES (Savi.). Déli nádifülemile. Sylvia luscíjiiotdes, Savi, Nuovo Giornale dei Letterati, VII. p. 341. (1824.) Locustella luscúiioides (Savi), Gould. B. Eur. II. pl. 104. (1837.) Psetidoluscinia savit, Bonaparte. Comp. List. B. Eur. & N. Am. p. 12. (1838.) Salicaria liiscinioides (Savi), Key. & Blas., Wirbeth. Eur. p. 180. (1840.) Lusaniopsis savit (Bp.), Bonap., Ucc. Eur. p. 36. (1842.) Cettia liiscinioides (Savi), Gerbe, Dict. Univ. d'Hist. Nat. VI. p. 240. (l848.) Calamoherpe liiscinioides (Savi), Schleg.. Vog. Nederl. 149. (1854.) Lusciniopsis luscinioides rufescens, \ Lusciniopsis luscinioides brachyrhynchos, J Brehm, N'ers. Samml. Chr. L. Brehm. p. 6. (1866.) Lusciniopsis luscinioides macrorhynchos, j Sylvia iThrenetrid) luscinioides, 1 ^ , , ^ „ ,..^t ^1,^1 100 /iq'tqn i, , ( Schauer, Journ. f. Orn. XXI. p. 161—183. (1873.) Ihrenetrta acheta, ) Cettia f US ca, Severtz., Turkest. Jevotn. p. 66. (1873.) Acrocephalus luscinioides (Savi), Newt., ed. Yarr. Brit. B. I. p. 389. (1873.) Potamodus luscinioides (Savi), Blanf. Eart. Per.s. II. p. 199. (1876.) m^^ f Potamodus luscinioides feje és csőre fölülről tekintve. Leírása: Tavaszkor fölül olajbarna, vörhenyes rozsdaszínű árnyalattal; szárnya és farka valamivel sötétebb; bizonyos világítás mellett a farkon sötét harántsávok láthatók; második evezőjének külső szegélye világos bőrszínű barna, ellentétben a többivel, a melyek a hát színének felelnek meg; a szemöldökív friss példányoknál meglehetős széles és elég jól szembetűnő; alul világos bőrbarna s torkán és hasa közepén majdnem fehérbe megy át; legsötétebb a vékonyán és alsó farkfedőin, mely utóbbiaknak hegye világos; csőre barna, alsó kávájának töve világosabb, lába és karmai világosbarnák; szeme barna. Hossza k. b. 14-5, szárnya 6-5 — 7 (első evezője igen rövid, az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötollaknál rövidebb; a 2-dik a leghosszabb); farka 5-5— ó'S, csőre l-l — 1-3, csűdje 2-2 %. Nyáron a vörhenyes rozsdaszínű árnyalatából mindinkább veszít, úgy, hogy júliusban már majdnem tiszta olajbarnába változik. Őszkor a vének és a fiatalok jóval sötétebbek a tavaszi példányoknál s vör- henyes árnyalatuk gesztenyebarnába hajlik. A hím és tojó egyforma. 84 Passeriformes. Földrajzi elterjedése: Habár főleg a Mediterrán zónakörre szorítkozik, sok helyen teljesen hiányzik. így p. o. a Balkán-Félszigeten és Kis-Azsiában nem fordul elő. Minálunk jóval közönségesebb, mint a minőnek eleinte hitték, Ausztriát és Hollandiát kivéve Közép-Európában sehol sem fordul elő. Spanyolországban, Olaszországban, Dél-Francziaországban és Észak-Afrika nádas területein közönséges. Régi időkben Anghában is honos volt, de a kultúra onnan teljesen kiszorította. Az európai példányok télre Afrikába költöznek. Azt állítják róla, hogy Dél- Francziaországban egyes példányokban át is telel. Magyarországon úgyszólván mindenütt előfordul, hol ösnádasok vannak. A leg- ismertebb termőhelyei a Fertő, Velenczei tó, Kis-Balaton, a Titeli mocsarak és nádasok, Erdélyben pedig a mezőségi tósorozat. Aprihsban érkezik és szeptember elején távozik. Locustella. Kaup, Natürl. Syst. p. 115. (1829.) Typus : Locustella naevia (Bodd.). LOCUSTELLA NAEVIA (Bodd.). Tücsökmadár. Motacilla naevia, Bodd., Tabl. Pl. Enl. p. 35. no. 581. (1783.) Sylvia locustella, Lath. Ind. Orn. II. p. 515. (1790.) Muscipeta olivacea, Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 167. (1816.) Calamoherpe tenuirostris, Brehm, Vög. Deutschl. p. 440. (1831.) Locustella sibilans, Gould, B. Eur. pl. 102. (1837.) Locustella avicula, Ray, fide Gould, B. Eur. pl. 103. (1837.) Locustella rayi, Gould, fide Bp. Comp. List. B. Eur. & N. Amer. p. 12. (1838.) Psithyroedus locustella (Lath.), Gloger, Gem. Handb. Naturg. p. 298. (1842.) Locustella naevia (Bodd.), Degl. Orn. Eur. I. p. 589. (1849.) Locustella dumeticola, Blyth, White's Selborne p. 119. (1850.) Locustella vera, 1 j ^ ,, '. , ■ \ Brehm, Vogelf. p. 234. (1855.) Locustella anthirostris, f > & r Parnopia locustella (Lath.). Newt., List. B. Eur. Blasius p. 11. (1862.) Locustella vera major, \ Locustella vera fruticeti, I , ^, ^ t^ , , ,^c^,r \ j. , ,, . ■ \ ■ ) Brehm, Vers. Samml. Chr. L. Brehm p. 6. 1866.) Locustella vera tejiutrostns, Locustella vera atithirostris, ) Sylvia (Threnetria) locustella, \ ^ ^ ,^,^^ /. „„„x 4 \ ■ , . \, ( Shauer, Journ. f. Orn. XXI. p. 161—183. 1873.) 1 hrenetrta locustella, ) Acrocephalus naevius (Bodd.), Newt. ed. Yarr. Br. B. I. p. 384. (1873.) Leírása: Tavaszkor fölül szürkés olajbarna, fején, nyakán és hátán az egyes tollak közepe tojásforma, sötétbarna folttal tarkázott; keskeny szemöldökíve kevésbbé feltűnő s szeme mögött elmosódik; szárnya sötétbarna; evezőinek és fedötollainak külső szegélye szürkés olajbarna; farka szárnyánál valamivel világo- sabb; farktollainak hegye észrevehetőleg világosabb a fark alapszínénél s külső szegélyén olajzöld színű; alul fehér, mellén, begyén, hasa oldalán és alsó farkfedőin világos sárgásbarna árnyalat látható; begyének egyes tollain, vékonyán és alsó farkfedőin sötétbarna középpontok vannak. Nyáron a toll kopásának arányában Fam. Sylviidae. 85 fölül a színek megfakulnak s ez által a sötét középfoltok még jobban előtérbe nyomulnak. A fiatal és vén őszkor fölül barnás s a tollak centrumának sötét színe többé-kevésbbé elmosódott; alul pedig sárgább. Csőrének felső kávája barna, alsó kávája világos szaruszínű; lába és karmai világosbarnák; szeme barna. Hossza k. b. 135, szárnya 5*8 — 6"4 (az első evező rendesen az elsőrendű evezőknek megfelelő tollak hosszával egyenlő; a 2-dik ren- desen a 3-dik és 4-dik közt áll, de néha egyenlő a 4-dikkel sőt kivételesen ennél is valamivel rövidebb), farka 5 — -5-7, csőre 0'9- — r2, csűdje 2 — 2-2 %. A hím és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése: Európa; leggyakoribb Nyugat- és Észak-Európában; a Mediterrán zónakörben a vonulási időszakokon kivül ritka. Valószínűleg Észak-Afri- kában telel. Egyes példányok Dél-Spanyolországban át is telelnek. Ázsiában két közel rokon faja helyettesíti, melyek Loaistella straminea és L. lanceolata név alatt ismeretesek. Magyarországon jobbára lapos és vizenyős réteken fordul elő, de sehol sem közönséges, leggyakoribb mégis a Dunán túl a Fertőn és a Hanságban. A magyar nemzeti múzeumi példányok Pozsony, Sopron, Fehér, Alsó-Fehér és Hunyad vmegyékből valók. Érkezéséről és távozásáról nincsenek pontos följegyzéseink. Jegyzet. Példányaink számának csekély volta s a sorozatok és az összehasonlító anyag hiánya miatt bajos volna jelenleg még véleményt adni a felöl, vájjon a minálunk előforduló tücsök- madár teljesen megegyezö-e a nyugaton előforduló typikus alakkal s hogy nem hajlik-e inkább az Ázsiában élö Locnstella straminea, Severtz. rokon fajához. Huzamosabb megfigyelések, gyűj- tendő sorozatok és az összehasonlító anyag fogja majd megadni erre a kellő választ. Calamodus. Kaup, Natürl. Syst. p. 117. (1829.) Typus : Calamodus phragniitis (Bechst.). E nemet rendesen az Ac/'ocephalus-nemhe szokták összevonni, pedig több létjogosultsága van, mint p. o. a Jjj^olais-neninek, mely inkább volna összevon- ható az Acrocep/ialiís-szal. Nemi jellegek : A csőr vékony, karcsú, tövén alig lapított. A szájzugserték közepesek. Az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál rövidebb. A fark kerekített s az alsó farkfedők meglehetős hosszúak, de nem hosszabbak a szélső farktoUaknál. A tollazat általában fölül barna színű, sötét foltokkal mustrázott. Nádasokban és vizenyős réteken tartózkodnak, fészküket nád- és vizinövény- zet közé rakják. Tojásaik száma 4 és 6 közt váltakozik, alapszínük szürkésfehér és sötét színekkel finoman permetezett. Mind jó énekesek. k fajok meghatározó táblázata : a. A fejen lévő foltok két széles csíkot alkotnak (1. ábra 86. old.) aqiiatiais (86. old.). b. A fején levő foltok négy csíkot alkotnak: (kettő a szemöldökív fölött szélesebb, kettő a fejtetőn keskenyebb) (1. ábra 87. old.) phragmitis (87. old.). 86 Passeriformes. CALAMODUS AQUATICUS (Temm.). Csíkosfejű nádiposzáta. Sxlví'a aűuatica, Tcmmink, Man. d'Orn. p. 131. (1815.) Aíuscipeta salicaria, Koch, Sj'st. baier. Zool. I. p. 164. (1816.) Sylvni paludicola, Vieillot, N. Dict. d'Hist. Nat. XI. p. 202. (1817.) • Sylvia cariceti, isaumann, Isis, 1821. p. 785. Calamoherpe aquatica, 1 ^ , , ^ ■ ^- Boie, Isis, 1822. p. 552. Lalamolierpe cartceti, ) Calamodyta aquatica, Kaup, Natürl. Syst. p. 118. (1829.) Calamolierpe limicola, \ , , , ■. ., , , i , ■ , ( Brehm, Vög. Deutschl. p. 452. 1831.) Lalaniolierpc sfnata, j ^ Calamodyta schoenabenus, Bonnaparte, Comp. List. B. Eur. & N. Am. p. 12. (1838.) Calamodus salicariüs, Cab. Mus. Hein. I. p. 39. (1850.) Acrocephalus aqi/atüus, Newt., ed. Yair. Brit. B. I. p. 380. (1873.) Calaniüdus aqiiaticiis feje fölülről tekintve. Leírása: Alapszíne tavaszkor fölül világos cserszínü barna; háta sötétbarnával sávozott; fehéres fakósárga szemöldökíve határozott s majdnem a tarkójáig ér; szem- öldökíve fölött feje két oldalán széles sötétbarna csíkkal, melyet feje közepén kes- keny világosfehéres fakószínü szalag választ ketté; szeme mögött keskeny sötét szalag vonul; alul fehér rozsdasárgával árnyalt; begyén és mellének oldalán néha keskeny hosszsávok láthatók. Nyáron a tollak lekopása folytán hátának színe élénk- ségéből veszít, alul pedig a sárga árnyalat teljesen elenyészik. Őszkor egészben vörhenyesebb színű. Csőre felül sötétbarna, alul világos; lába és karmai világos szarúszínüek; szeme barna Hossza k. b. 13-5, szárnya 5-8 — 6-3 (az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötoUaknál rövidebb, a 2-dik és 3-dik k. b. egyenlő és leghosszabb), farka 5 — 5'5, csőre O'Q — M, csűdje 2 - 2*2 %. A hím és tojó közt nincs különbség. Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európa. Legközönségesebb Olasz- és Spanyolországban. Görögországban és Kis-Ázsiában főleg az átvonulás időben ész- lelhető. Magyarországon aránylag leggyakoribb a vonulási időszakban; nyáron meg- lehetősen ritka. A magy. nemz. múzeum honi példányai a következő termőhelyek- ről valók: Pozsony, Sopron, Fehér vm. és Erdély. Fam. Sylviidae. 87 CALAMODUS PHRAGMITIS (Bechst.). Közönséges nádiposzáta. ? Motacilla schoeiiabenus, Linné, Syst. Nat. I. p. 329. (1766.) Sylvia phragmitis, Bechstein, Ornith. Taschenb. p. 186. (1802.) Acroccphahis phragmitis (Bechst.), Naumann, Naturg. Land- u. Wasservög. nördl. Dcutschl. Nachtr. IV. p. 202. (1811.) Muscipeta phragmitis (Bechst.), Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 163. (1816.) Sylvia schoenabaenus, VieilL, Fauna Frang. I. p. 224. (1820.) Calamoherpe phragftiitis (Bechst.), Boie, Isis, 1822. p. 552. Curruca salicaria, Fleming, Brit. An. p. 69. (1828.) Calamodus phragmitis (Bechst.), Kaup, Natürl. Syst. p. 117. (1829.) Calamoherpe tritici, Brehm, Vög. Dcutschl. p. 449. (1831.) Caricicola subphragmitis, \ Caricicola danubialis, J Brchm, Naumannia, V. p. 284. (1855.) Caricicola brachyrhynchos, j Calamodus schoenabemis, Blanf., East. Pers. II. p. 199. (1876.) Calamodus phragmitis feje fölülről tekintve. Leírása : Tavaszkor fölül szürkésbarna rötszíníí árnyalattal, legélénkebb derék- táján, háta elmosódott sötét foltokkal tarkázott; szemöldökíve igen határozott, színe fehér, gyenge fakószínü árnyalattal; szemöldökíve fölött egy meglehetősen széles feketésbarna csík van mindkét oldalon s ha a fej tollai rendben állanak, párhuza- mosan egy másik ugyanolyan színű keskenyebb csík is látható; tehát négy sötét- barna csíkja van, két széles külső és két keskeny belső; a tollak rendetlen állapo- tában a fejtető két belső csíkja rendetlen foltokká alakul; szeme mögött keskeny barnás sáv van; szárnya és farka sötétbarna, világosfakó külső szegély lyel, mely legszélesebb másodrendű evezőin és szárnyának fedőtollain ; elsőrendű evezőinek csúcsa szürkésfehér; alul az egész madár fehéres fakószínű. Nyáron a tollak lekopása folytán elveszíti élénk rötszínű árnyalatát, másodrendű evezőinek és fedőtollainak széles külső szegélyét; alul pedig majdnem tiszta fehérré válik; csőre fölül sötét- barna, alul világos, lába és karmai világosbarnák: szeme barna. Hossza k. b. 13, szárnya 6-2— 6-9 (az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötoUaknál jóval rövidebb, a 2-dik alig rövidebb a 3-diknál, a 3-dik a leghosszabb), farka 5—5-5, csőre OQ— 1-2, csűdje 2—2-2 %. A fiatal sokkal élénkebb mint a vén s hátának foltjai jobban szembetűnnek ; begye pedig sötét foltokkal mustrázott. A hím és tojó egyforma. Passeriformes. Földrajzi elterjedése: Egész Európa és Szibéria. A Mediterrán zónakörben leginkább a vonulás alatt észlelhető. A telet Afrikában tölti. Minálunk a nádasokban és vizenyős réteken mindenütt bőven előfordul; őszi vonulása alkalmával pedig az egész országot ellepi. Ápril második felében érkezik és október második felében költözködik el. Lusciniola. G. R. Gray, a. List of Gen. of Birds. p. 28. (1841.) Typus : Lusciniola melanopogon (Temm.). Jelleme: Az első evező jóval hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötollaknál s majdnem olyan hosszú, mind a második fele; a 2-dik a 7-dikkel egyenlő; a 3., 4. és 5-dik k. b. egyenlő és leghosszabb. LUSCINIOLA MELANOPOGON (Temm.). Déli nádiposzáta. Sylvia melanopog07t, Temmink, Pl. Col. pl. 245. fig. 2. (1823.) Caricicola Bonellii, Brehm, Vogelfang, p. 236. (1855.) Amnicola melanopogon (Temm.), Degl. & Gerbe, Orn. Eur. I. p. 527. (1867.) Leírása: A vén hím fölül rozsdabarna; háta barnafekete foltokkal mustrázott; fejteteje sötétbarna, majdnem fekete s egyes tollainak szegélye keskeny rozsdás- barna; szemöldökíve igen határozott, színe fehér, szélein szürkés árnyalatú; a szem és csőr közti része, szeme mögött és fülfedöi többé-kevésbbé sötétbarnák; szárnya és farka barna, világosbarna külső szegélylyel; alul fehér, melle és oldala élénk rozsdasárgával bevont; igen vén példányok begye és mellének oldala sötétbarna pettyezettel tarkázott; csőre fölül barna, alul világosabb színű; lába és karmai sötét- barnák; szeme barna. Hossza k. b. 135, szárnya 5"7 — 61; farka 5*2 — 57, csőre 1-1-2, csűdje 2—2-2 %. A tojó hasonlít a hímhez, de valamivel halványabb s fején szürkésbarna árnyalat mutatkozik. Földrajzi elterjedése : A Mediterrán zónakörnek bizonyos részei s keleten Perzsia. Részben állandó, részben költözködő madár. Magyarországon csak némely vidéken fordul elő mint p. o. a Velenczei-tavon, a Kis-Balatonon s az Alsó-Duna mocsaras tájain, a hol meglehetősen gyakori. Nálunk költözködő, márczius első felében érkezik s rendesen október végéig vagy november első feléig is marad. Enyhe télen állítólag át telel. Magyarországon Petényi és Naumanu fedezték fel 1835-ben Torontálmegyében, a Béga-csatornán Szent-György és Jankahíd között. Fam. Turdidae. 89 VIIÍ. Család. Fam Turdidae. Rigófélék. Egyrészt a poszátafélék családjcával egyező vonások, másrészt a fiatal mada- rakon észlelhető erős pettyezések jellemzik e családot. A fiatal madarak első toll- ruháján észlelhető pettyezéseknek nagy phylogenetikai jelentőségük van s azt mutatják, hogy e családnak ősi tagjai, a melyektől leszármaztak, sokkal tarkább toUruhát viseltek, mint a mostaniak s az idővel lassankint kivált fajok az alkal- mazkodás törvénye szerint nyerték tollaik egyszerű színezését, hogy a környezetnek jobban megfeleljenek. Ezzel egyszersmind megdöntik azoknak a szisztematikusok- nak a föltevését, a kik a fajok leszármazásának képzelt törzsfáján a rigóféléket a legmagasabb helyre teszik, mivel épen a fejlődés szakában mutatkozó eme jelek elárulják, hogy sokkal lejjebb állanak a varjúféléknél, meg más közbeeső családok- nál, sőt még a billegetők és poszáták családjánál is. Egyéb jellemük az, hogy a csőr töve többé-kevésbbé lapított; a felső kává- nak élén a csúcshoz közel mindig nyoma van egy kis bemetszésnek; az orrlikakat nem serték, hanem lágy, többé-kevésbbé nyitott szarúhártya (operculum) födi. A szájzúgserték néha igen gyengék, de sohasem hiányoznak. A szárny hosszú, hegyes és laposan simul a testhez. Évenkint csak egyszer és pedig őszkor ved- lenek. A csűd, kivéve az Accentorinae alcsaládéit, mindig sima.* A rigófélék családja, melynek tagjai közt találjuk a madárvilág legkiválóbb énekeseit, igen nagy és egyszersmind kozmopolita. Fajai számát nehéz még meg- közelítőleg is megmondani, mivel e család, mint a poszátaféléké is, még nincs szisztematikailag helyesen rendezve. Például a mieink közül az Accentor- meg a Pratincola-gewViSt, melyek határozottan a rigófélék családjába tartoznak, a british katalógusban és több más kiváló munkában más családokba találjuk beosztva, o ugyanis az Accento?- a Tirncliidae, a Pratincola pedig a MiLScicapidae családban szerepel. Az alcsaládok meghatározó táblázata : a. A csűd mellső része paizsos (1. ábra 90. old.) . . Accentorinae (90. old.). b. A csűd mellső része sima, csak a lábujjakhoz közel eső részén van néhány paizs. aK A hát egyszínű. a\ A deréktáj, felső farkfedők és a fark töve sohasem fehér Turdinae (92. old.). b'^. A deréktáj, felső farkfedök és a fark töve mindig fehér Saxicolinac {\Vd. old.). b^. A hát többé-kevésbbé sávozott Pratincolinae{\\^.o\áX * Meg kell jegyeznem, a mit tulajdonképen a poszátafélék családjánál (63. old.) kellett volna tennem, hogy a poszátafélék csüdjének mellső része mindig többé-kevésbbé jól látható táblás paizsokból áll. 90 Passeriformes. Subfam. Accentoriuae. Accentor. Bechst., Omith. Taschb. I. p. 191. (1802.) Typus : Accentor alpinus (Gmel.). Jellemek: A csó'r közepes, ormója kevésbbé hajlott, a felső káva éle befelé görbült. A szájzugserték aprók. A cstíd mellső része paizsolt. A hím és tojó ruhája egymáshoz hasonlít Nagyon tömör, mohából és fűből készült fészküket bokrokba, földre vagy sziklahasadékokba rakják. Tojásaik száma 4 és 6 közt váltakozik; színük tiszta kék. Táplálékuk nyáron rovarokból, férgekből, apró csigákból, télen finom magvakból áll. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakör. Az ismert 16 faj k(')zül nálunk csak kettő él. A fajok meghatározó táblázata : a. Az első evező rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál. A torok fehér szürkével tarkázott coliaris (90. old.). b. Az első evező valamivel hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál. A torok egy- színű szürke . . . . , moduláris (91. old.). ACCENTOR COLLARIS (Scop.). Alpesi sövénybujkáló. Sfnnius coliaris, Scop., Ann. I. p. 131. (1769.) ,. , .„ ,^. ) Gmcl., Syst. Nat. I. p. 804, 957. (1788. Mo/fíCilla alpDia, ) ■ Accentor alpiiais (Gmcl.), Bcchsí., Orn. Taschb. p. 191. (1802.) Laiscopus alpinus, Glog., Handb. Naturg. p. 267. (1842.) Accentor fuaior, ) - , . > Brchm, Vogclfang, p. 239. 1855.) Accentor subalpimis, ) > » r,- i \ / Accentor coliaris (Scop.), Newt. ed. Yarr., Brit. B. I. p. 296. (1871. Accejilor coliaris lália. Faw. Turdidae. 91 Leírása : Nyáron a ////// és tojó fölül szürke, a hátán rövid iiosszfoltokkal, a váll toUainak külső szegélye barnás; torka fehér, sötétszürke foltokkal, vagy haránt sávokkal tarkázott, melle és hasa közepe szürke, hasa oldala rozsdavörös és az egyes tollak világosszürkén szegettek ; alsó farkfedöi feketék és fehérrel szélesen szegettek; szárnya sötétbarna, evezőinek külső szegélye a tÖfelöli részén és hegyü- kön világos szürkék ; az evezőknek megfelelő fedőtollak és a középfedök feketék, csúcsukon fehér foltosak; farka szürkés sötétbarna s tollai — a két középső kivé- telével — belső zászlajuk hegyén félköralakú fehér folttal; csőrének felső kávája, tövét kivéve és az alsó kávának hegye barna, a felső káva töve és az alsó káva hegyét kivéve, világos sárga ; lába világos szarúbarna ; szeme barna. Őszkor és télen az egész tollazatot bizonyos barnásszínű árnyalat borítja. Hossza k. b. 17, szárnya Q'S— 10-2, farka 6-5— 7, csőre 1-5, csüdje 2-4%,. A fiatalok első tollruháján hiányzik a torok fehér színe ; fölül olyan, mint a véneké őszkor; alul pedig piszkos sárgásszürke s barna pettyekkel sűrűn tar- kázott. Földrajzi elterjedése: Közép- és Dél-Európa havasaira szorítkozik. Magyar- országon a magas hegység sziklás vidékeit lakja. FRiVALDszKV-nál (Aves Hungáriáé) a következő vármegyékből származó s legtöbbnyire magyar nemzeti múzeumi példányok vannak fölsorolva : Szepes, Gömör, Árva, Torda-Aranyos, Hunyad és Pest. Danford C. G. úr a múlt esztendőben (1899. június 9.) egy egész családot (c?, 9, 2 pelyhes fiókát és fészket) gyűjtött a Retyezát hegységben az úgynevezett Gropa-Popi-n s ezen értékes zsákmányát a Magy. Nemz. Múzeumnak ajándékozta. ACCENTOR MODULARIS (Linné). Közönséges sövénybujkáló. Moíacilla modjűaris, Linné, Syst. Nat. I. p. 329. (1766.) Sylvia modtdaris, Lath., Ind. Orn. II. p. 511. (1790.) Acceittor modularis, Bechst., Orn. Taschcnb. I. p. 191. (1802.) Prunella modularis , Vieill., Analyse, p. 43. (1816.) Curruca elliotae, Leach, Syst. Cat. ect. Br. M. p. 24. (1816.) Tharrhaleus modularis, Kaup, Nat. Syst. p. 137. (1829.) Accenior pinetorum, Brchm, Vög. Dcutschl. p. 457. (1831.) Leírása : Fölül vörösbarna, fején többé-kevésbbé szürkébe árnyalódik és hátán fekete hosszsávokkal mustrázott; alul szürke, hasa közepén fehér, oldalán ellenben vörösbarna és sötétbarna hosszfoltokkal tarkázott ; szárnya és farka barna, az evezők és a fedőtollak külső zászlaja vörösbarna, a másodrendű evezőknek hegye pedig világos fakószínű'; csőre és szeme sötétbarna ; lába világos szarú- barna. Hossza k. b. 14*5, szárnya 6-5 — 7, farka 6, csőre 1*2, csűdje \-%%. A fiatalok többé-kevésbbé sárgás árnyalattal bevontak, különösen alul, a hol ezenkívül barna foltokkal is erősen pettyezettek. Földrajzi elterjedése: Európa és a mediterrán subregio. Minálunk mindenütt közönséges és az egész éven át található. 92 Passeríforwes. Subfam. Turdinae. A nemek meghatározó táblázata. a. A szárny 95 %i-nél rövidebb. a^. A 2-ik evező hosszú, jóval hosszabb a másod- rendű evezőknél. a-. A 2-ik evezőnek belső zászlaján egy öböl- szerű kis bemetszés található. «•'. Az öbölszerű bemetszés közelebb esik a csúcshoz (1. ábra 92. old.) Acdoii (92. old.). b'^. Az öbölszerü bemetszés a csúcstól távo- labb, k. b. a toll közepére esik (1. ábra 95. old.) Cyanecula (95 old.). b"-. A 2-ik evezőnek belső zászlaján nincs öblös bemetszés Ruticilla i^l . old.). b^. A 2-ik evező rövid, egyenlő, vagy alig hosszabb a másodrendű evezők leghosszabb tollainál . . Erithacns (100. old.) b. A szárny ll%i-nél hosszabb. c\ A fark a szárnyhoz arányítva inkább hosszú. c^. A hím és tojó ruházata egyforma Tiirdus (101. old.). í/"^. A hím és a tojó ruházata nem egyforma . Merula (104. old.). d^. A fark a szárnyhoz arányítva inkább rövid . . Moniicola (108. old.! Aédon. FoRSTER, Syn. Cat. Br. B. p. 53. (1814.) Typus : Ahion luscinia (Linné). Linné a fülemilét még a tágabb értelemben vett Motacilla nembe tette, míg ScopoLi (Ann. I. p. 154.) 1769-ben a poszátafélék befogadására fölállított Sylvia nembe helyezte s Forster volt az első, a ki 1814 ben Aedon* néven külön nemet állított fel e kis csoport részére. Jellemek : A csőr poszátaszerü ; az orrlikakat szarúhártya (operculum) födi, melynek alsó részén van az orrnyilas A szájzugserték igen aprók. A szárny hosszú és hegyes; a 2-ik evező belső zászlaján a csúcshoz közel egy öbölszerű kis be- metszés van (1. ábra). A hím és tojó ruházata egyforma. A fülemile 2-ik evezője. * E genus nevet nem szabad összetévesztenünk a későbbi BoiE-féle Aedofi-nal, mely a Syl7)ia galactodes és rokon fajaira vonatkozik, s a mely, magától értetődik, mint későbbi, az orni- thologiai nomenclaturában használaton kívül helyezendő. Fa,m. Turdidae. 93 A fülemilék a legegyszerűbben színezett madarak közé tartoznak; fölül barnák, alul szürkésbarnák. Ezen egyszerű színeikkel szemben bámulatos és kellemes ellen- tétet mutat legmagasabb fokú éneklési képességük, melyet már a legrégibb költök is megénekeltek, só't a melynek a régi görög mythologiában is már szerep jutott. Éneklésük a párzási idös/.akkal szoros összefüggésben van, a mikor éjjel-nappal a hím szüntelenül énekel* Fészküket a földre vagy közel ahhoz rakják s külsőleg száraz levelekből mesterséges módon, de oly lazán állítják össze, hogy könyed érintésre is szétesik; belsőleg szilárdabban füvekből készítik és néha tollakkal bélelik. Barna, vagy zöl- desbarna tojásaik száma 4 és 6 közt váltakozik. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakör és Afrika. Az ismert 5 faj közül Magyarországon rendesen kettő él, egy pedig elvétve (?) mutatkozik. A fajok meghatározó táblázata : a. Az első evező hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál . . luscinia (93. old.). b. Az első evező egyenlő hosszú az elsőrendű eve- zőknek megfelelő fedötollakkal golzi (94. old.). c. Az első evező elcsenevészedett s jóval rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál . philomela (94. old.). AEÜON LUSCINIA (Linné). Közönséges fülemile. Motacilla luscinia, Linné, Syst. Nat. I. p. 328. (1766.) Sylvia luscinia, Scop., Ann. I. H. Nat. p. 154. (1769.) A'édo/i luscinia, Forst., Syst. Cat. Br. B. p. 53. (1814.) Curruca luscinia, Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 154. (1816.) Daulias luscinia, Boie, Isis, 1831. p. 542. Luscinia megathynchos, Luscifiia média, Luscinia Okenii, Luscinia peregrina, Philomela luscinia, Sclby, Brit. Orn. I. p. 206. (1833.) Lusciola luscinia, Keys. & Blas., Wirb. Eur. p. LVIII., 189. (1840.) Erithactis luscinia, Dégl. Orn. Eur. I. p. 499. (1849.) Luscinia tninor, Brehm, Naumannia, V. p. 280. (1855.) Luscinia vera, Brehm, Vogelfang, p. 145. (1855.) > Brehm, Vög. Dcutschl. p. 356—358. (1831. Leírása: Fölül vörösbarna, legélénkebb felső farkfedőin és farkán; alul vilá- gos szürkésbarna s e szín torkán és hasa közepén fehérbe árnyalódik ; alsó fark- fedői világos fehéres fakószínűek ; csőre és szeme sötétbarna, lába világos szarú- barna. Hossza k. b. 17, szárnya 82 — 9, (az első evező k. b. 0*4 %i-rel hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál, a 2-dik egyenlő az 5-dikkel vagy «A fülemile egész étszaka énekel; és éneklésében oly szorgalmatos, hogy gyakorta, ha másnak éneklését hallja, meghal inkább, mint annak engedne». (Apáczai Csere János «Magyar Encyclopcdia» 1653.) 94 Pa,8serif'ormes. annál valamivel hosszabb, a 3-dik a leghosszabb), farka 69 — 7-4; csőre 1-4; csüdje 24—2-6 %. A fiatalok első tollruhája világos pettyezésekkel tarkázott. Földrajzi elteijedése : Európa és a mediterrán subregio nyugati fele; Afrika belsejében telel. Magyarországon mindenütt közönséges és az erdélyi részeket kivéve, a hol az A'édon philovicla helyettesíti, mindenütt költ. Április közepe táján érkezik és szeptemberben költözködik el. AÉDÜN GOLZI (Cab.). Perzsiai fülemile. Luscinia Golzii, Cab., Journ. f. Orn. XXI. p. 79. (1873.) Luscinia hafizi, Severtz., Türk. Jevotn. p. 120. (1873.) Lusciola luscinia (Linné), fi. hafizi (Sev.), Dresser, Ibis, 1875. p. 341. Daulias hafizi (Severtz.), Blanf., East. Pers. II. p. 169. (1876.) Erithacus golzii (Cab.) Seeb., Cat. B. Br. Mus. V. p. 197. (1881.) Leírása: Valamivel nagyobb az Ac. Inscima-r^kX, de színezete különösen tavaszkor azéval teljesen megegyező, nyáron azonban hátoldalán erősen megfakul, a mikor, különösen szárnya világos földszinűvé változik. Legfőbb és legállandóbb ismertető jele mindenesetre 1-ső evezőjének hossza, mely az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötollakkal egyenlő hosszúságú ; csőre barna, lába világosbarna. Hossza k. b. 17-5, szárnya 8-7 - 92 (a 2-dik evező egyenlő az 5-dikkel, vagy annál vala- mivel rövidebb), farka 7-5 — 8-5, csőre 1*4, csűdje 2-5 — 2'7 %. Földrajzi elterjedése: Seebohm szerint (Cat. B. Br. Mus. V. p. 297.) Turkesztán és Nyugot-Perzsiától a Kaukasusig nyúlik. Magyarországon 1899. május 5-én fedez- tem föl Szerem vármegyében Bánostor környékén, s akkor egy hím példánynak jutottam birtokába. AÉDON PHILOMELA (Bechst). Erdélyi fülemile. Motacilla luscinia, ,^. major, Gmel., Syst. Nat. I. p. 950. (1788.) Molacilla pJnlomela, Bechst., Naturg. Deutschl. IV. p. 536. (1795.) Sylvia philomela, Bechst., Orn. Taschb. I. p. 167. (1802.) Motacilla a'édon, Pali., Zoogr. Ross.-As. I. p. 486. (1811.) Curruca philotnela (Bechst.), Koch, Syst. baier. Zool., I. p. 154. (1816.) Luscinia major, \ r ■ . ^, , , \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 355—356. (1831.) Lusctma philomela, J Philomela tnagna, Blyth, Rennie's Field Nat. I. p. 307. (1833.) Philomela turdoides, Blyth, fide Gould, B. Eur. II. pl. 117. (1837.) Lusciola philomela, Keys. & Blas., Wirb. Eur. p. LVIIl., 189. (1840.) Erithacus pliilomela, Degl., Orn. Eur. I. p. 501. (1849.) Pliilomela 7najpr (Brehm), Bonap. Consp. Gen. Av. I. p. 295. (1850.) Luscinia exima, 1 r ■ • 7 z. -^ ) Brehm, Vogelfang, p. 144—145. (1855.) Lusctma liybrida, \ > t. &' i \ j Philomela aédon (Pali.), Salvad., Faun. Ital. Ucc. p. 97. (1871.) Luscinia occidentalis, \ T ■■ ■ r ^ 1 Severtz., Turkest. Javotn. p. 120. (1873.) LiUsctnia tnjuscata, ) j i y > Lusciola aédon (Pali.), 1 r ■ , -j o ■ r 4 ) Dresser, Ibis, 1875. p. 341 Lusciola aedon, p in/uscata, j > i i Daulias pliilomela, Dresser, B. Eur. (1876.) Lusciola injuscata (Severtz.), Lorcnz, Orn. Kauk. p. 21. (1887.) Fam. Turdidae. 95 Leírása: Fölül sötét olajbarna, felső farkfedó'in és farkán egy kissé vörhe- nyesbe árnyalódik; alul olyan mint a^közönséges fülemile; csőre barna, alsó kává- jának töve világos ; szeme barna ; lába világos barna. Hossza k. b. 17"5, szárnya 8*5 — 9'2 (az 1-ső evező elcsenevészedett, sokkal rövidebb mint az elsőrendű eve- zőknek megfelelő fedötoUak, a 2-dik a 3-dik és 4-dik között áll), farka 7 — 8, csőre 1'3, csüdje 2-7 %i. A fiatalok első tollruliája olyan arán)ban pettyezett mint a közönséges füle- miléié ; első vedlésük után az anyaállatra hasonlítanak ugyan, de mellükön a pcttye- zésnek némi nyoma marad. Föld7'ajzi elterjedése : Közép-Európának keleti és Közép-Ázsiának nyugati részére esik, a honnan télen a megfelelő déli vidékeket keresi föl. Magyarorszá- gon vonulása alkalmával majdnem mindenütt található, állandóan azonban csak Erdélyben költ. Április második felében érkezik és szeptember elején távozik. C3^anecula. Brehm, Isis, 1828. p. 1280. Typus : Cyanecula suecica, Brehm. Jellemek: A csőr poszátaszerü ; az orrlikak a fülenliléiéhez hasonlók ; a száj- zugserték közepesek. A szárny hosszú és hegyes ; az első evező az elsőrendű eve- zőknek megfelelő fedőtollaknál hosszabb, a 2-dik az 5-dik és 6-dik között áll s közepe táján belső zászlajának szélén, vagyis a hol a keskenyedése megszűnik, öbölszerű (1. ábra). A hím és tojó egymástól elütő ruhát visel. A kékhegy 7-ik evezötolla. Nádas és vizenyős helyeket kedvelő madarak. Fészküket a vizi növényzet tövében a földre vagy közel ahhoz rakják, néha földszakadásokban gyökerek közé is. A fészek belseje fűvel, növényrostokkal vagy szőrrel van kibélelve. Tojásaik száma 4 — 6; színük piszkos kékeszöld, néha vörhenyes elmosódott felhőszerű rajzzal. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakör, télen a megfelelő déli vidé- kek. Három faj ismeretes ; nálunk eddig csak egy faj észleltetett s az költ is.* * Az irodalmunkban elszórtan emlegetett északi kékbegy {Cyanecula suecica, Buehm), faunánk- ból ez idöszerint kihagyandó, mert előfordulását semmiféle biztos adat nem támogatja. 1. A Magy. Nemz. Múzeum gyűjteményében nincs honi példány s a Friv.'^ldszky «Aves Hungariae» 54. lapján fölsorolt két példány téves meghatározás következtében került oda, s mind a kettő a déli kékbegyre {Cyanecula cyanecula Wolf) vonatkozik; az egyik, mely a Velenczei tavon lövetett 1890 szeptember 21-én, fiatal hím, őszi tollazatban, a másik pedig a begyfoltnélküli úgynevezett C. wolfii, a mely nem más, mint a C cyanecula szinonimja. 2. Csató János gyűjteményében szintén nincs- honi példány; Csató János a kékbegyek dolgában váltott levelében ezt írja: «Hazánkból csak a fehér- csillagút észleltem s néhány darabot Szeged környékén lőttem, mikor néhai gróf 'Lkzka KAlmán- nal s Páv.\i EtEK-kel pár napig ott a tavakon vadásztunk, — Erdélyben én ezt se lőttem, hanem hallomásból tudom, még pedig tőled is, hogy a mezőségi tavakon nem ritka». 3. Schmidhoffeni LOVAG TscHusi X'iKTüR sziutén arról értesített, hogy gyűjteményében nincs magyarhoni pél- dány. Végre 4. Dr. Lovassy «Balaton madárvilágának rendes jelenségei» czímü dolgozatában föl- sorolt s 1895 április 22-én lőlt példány csupán az északi és déli kékbegy keresztezése (1. 97. old.). 96 P.isserifornies. CYANECULA CYANECULA (Wolf). Déli kékbegy. Motacilla suecica (part.), Linné, Syst. Nat. I. p. 336. (1766.) Sylvia cyaiiecula, Wolf, Taschb. I. p. 240. (1810.) Saxicola siiecica, Koch, Syst. baicr. Zool I. p. 189. (1816.) Sylvia Wolfii, Brchm, Beitr. zur. Vogelk. II. p. 173. (1822.) Cyanecula Wolfii, \ Cyaiiecula obscura, l Brehm, Vög. Deutschl. p. 352 — 353. (1831.) Cyanecula letico-cyana, I Phoenicura suecica, Gould, B. Eur. II. pl. 97. (1837.) Erythacus cyanecula (Woli), Degl. Orn. Eur. I. p. 510. (1849.) Cyanecula longiroslris, \ Cyaiiecula tnaj'or, l Brehm, Naumannia, V. p. 280. 1855. Cyanecula minor, I RuHcilla Wolfii (Brehm), Irby, B. Gibr. p. 82. (1875.) Erylhacus cyaneculus, Seebohm, Cat. B. Br. Mus. V. p. 311. (1881.) Erythacus coeruleitculus (nec Pali.), Frivaldszky, Aves Hungáriáé, p 54. (1891.) Leírása : A hím tavaszkor fölül barna, hasonló színű a farkának két középső tolla is, a többi töve felén rozsdavörös, apicalis felén fekete ; szemöldökíve, hasa és alsó farkfedó'i piszkos fehérek; tokája, torka és begye kobaltkék, közepén nagy hófehér folttal ; a begy kék színét a hasi részen keskeny fekete, ezt pedig egy szélesebb rozsdavörös szalag szegélyezi, néha e két szalag közt keskeny fehér is mutatkozik. Őszkor begyének és rozsdavörös szalagjának színe igen halvány s a közbeeső' fehér szalag szélesebb, tokája és nyaka elejének közepe fehér, alig észre- vehetöleg fakószínnel árnyalt, e fehérséget mindkét oldalon fekete tollak szegik. Csőre és szeme sötét, lába világosbarna. Hossza k. b. 15, szárnya 7"2 — 7"8, farka 5-7— 6-7, csőre 11— 1-4, cstídje 2-5— 2-6 %. A tojó fölül a hímhez hasonlít, alul azonban egyszerűbb ; tokája, torka és begyének középső része piszkosfehér, begyének oldalai feketék ; hasa szintén piszkosfehér, gyenge barnás fuvalattal; csőre, szeme és csűdje sötétbarna. A fiatalok fölül sötétbarnák, fakósárga hosszfoltokkal tarkázottak, alul pedig piszkos fehérek s az egyes tollak barnával szegettek. Jegyzet. Hogy az úg^'nevezett Cyanecula wolfi, vagyis a begyfolt nélküli kékbegy sem nem faj, sem nem válfaj, hanem csakis a déli kékbegynek {C. cyanecula, Wolf) egy'úí fiatalkori állapota, azt a következő eset is bizonyítja: 1891 április 28-án a budapesti madárpiaczon egy hím C. wolJi-\. vásároltam, mely 1892 február 4-éig, tehát közel egy évig élt fogságban. Őszkor meg- vedlett s begyén kifejlődött a nagy fehér fénylő folt, melynek azelőtt még nyoma sem volt látható. Ezen C. wolfi-hóX vedlés után typikus C. cyanecula-Má. vedlett példány kitömve a Magy. Nemz. Múzeumban van. A kékbegy keresztezése. A kékbegyek közt akárhányszor akadunk oly példányokra is, melyek úgy az északi kékbegy (C. suecica, Brehm), mint a déli kékbegy (C. cyaiiecula, Wolf), jellegeit viselik magukon, a mennyiben begyfoltjuk fehér is, rozsdaszínű is. Az ilyen alakok a két fajnak keresztezései.* Régente külön fajoknak tartották őket és C. dichrosterna és C. orientális néven írták le.** A keresztezést helyesen így jelöljük: Cyanecula suecica (Brehm) X Cyanecula cyanecula (Wolf). * Bővebben 1. Suchetet A. «Les Oiseaux Hybrides» p. 349. (1892.) ** Legújabban Richmond (U. St. Nat. Mus. XVIII. p. 483—485) 1896-ban kimutatta, hogy az északi és déli kékbegy Ázsiában (Kasmírban, Baltistánban és Ladokban) előfordul állandóan egy és ugyanazon helyen; nagyon valószínű tehát, hogy a nálunk is észlelhető keresztezések innen vagy hasonló helyről kerülnek. Fa,m. Turdidae. 97 Magyarországban gyűjtött ilyen keresztezésnek egy hím példányát bírjuk a Magyar Nemzeti Múzeumban s ez a Fertőn 1889. márczius 29-én lövetett; egy másik szintén hím a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet természetrajzi gyűjte- ményében látható; lőtte dr. Lovassy Sándor tanár a Kis-Balaton kisdiásszigeti füzesben 1895. április 22-én. Ruticilla. Bkeiim, Isis, 1828. p. 1280. Typus : Rtiticilla pJweniciirus (Linné). Jellemek : A csőr poszátaszerű. A szájzugserték aprók. A szárny hegyes ; az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál valamivel hosszabb, a 2-ik jóval rövidebb a S-diknál. A fark meglehetős hosszú s színe a két középső tollnak kivételével vörhenyes; máskülönben a hím és tojó ruházata egymástól nagyon elütő. Fészküket rendesen fa vagy sziklaodukba vagy elhagyott épületekbe rakják. A kevésbbé mesterséges fészek anyaga többnyire különféle száraz füvekből és mohából áll s tollakkal meg szőrrel van kibélelve. Tojásaiknak száma 5 — 8; színük tiszta fehér vagy világoskék minden rajz nélkül ; kivételes esetekben azonban vörös színnel finoman pontozottak is lehetnek. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakör és India. A fajok száma 13 ; nálunk ezek közül 3 fordul elő. A fajok meghatározó táblázata : A. (Hímek.) a. Az alsó szárnyfedők rozsdaszinűek ; a homlok fe- hér, a torok fekete, a mell rozsdaszinü a^. A másodrendű evezők szegélye fakósárgás . . phoenicurus (97 old.). b^. A másodrendű evezők szegélye, különösen a töfelöli részen teher s mintegy tükröt alkot . . mesoleuca (98. old.). b. Az alsó szárnyfedők szürkék ; a homlok, begy és mell fekete titis (99. old.). B. (Tojók.) a. Fölül barna, alul jóval világosabb, főleg hasa köze- , . ,^„ , , , , ,\ , , : , ' s í phoemcuriis (97. old.). pen, a hol teherbe megy at { , , \ . , ^ ^ ^^ \ mesoleuca (98. old.). b. Fölül és alul körülbelül egyforma sötétbarna . . . titis (99. old ). RUTICILLA PHOENICURUS (Linné). Közönséges füstfark. III. Tábla, felső ábra jobbra. ]\Iútacilla pliűenicurus, Linné, Syst. Nat. I. p. 335. (1766.) Sylvi a phoenicurus, Lath., Gcn. Syn. Suppl. I. p. 187. (1787.) Saxicola phoenicurus, Koch, Syst. baier. Zool. I. p. 188. (1816.) Ficedula p/ioenicurus, Boie, Isis, 1822. p. 553. 98 Passeriformes ' Brehm, Isis, 1828. [). 1280. Rulicilla phoenicuriíi-, Ruticilla sylvestris, Ruticilla arborea, Ruticilla hortensis, Plweiiicura muraria, Swains. & Rich., Faun. Eor.-Am. II. p. 489. (1831.) Ficedula ruticilla, Eyton, Cat. Br. B. p. 10. (1836.) Phoenicura ruticilla, Gould, B. Eur. II. pl. 95. (1837.) Lusciola phoenicurus, Kejr. & Blas., Wirb. Eur. p. LVIII, 191. (1840.) Erithíiciis pliocnicurus, Degl., Orn. Eur. I. p. 502. (1849.) Lusciitia pitocnicurux, Sundev., Sv. Fogl. p. 59. (1856.) Leírása : A hiui homloka tavaszkor szélesen fehér s e szín a szem fölött hátrafelé húzódván szemöldökívet alkot; homloka közvetlen a csó'r tövénél keslceny fekete csíkkal, mely a szem és csó'rközötti rész feketeségébe olvad; arcztája, nyaka oldala, torka és begye szintén fekete ; fejének és nyakának hátralevő' része és köpenye palaszürke ; a hát tollai többé-kevésbbé barnásán szegettek ; deréktája, felső farkfedői és farktollai — a két középső kivételével — rozsdavörösek ; a két középső toll s néha az ezekhez közelállóknak hegye barna ; alul a madár narancs- színbe hajló rozsdavörös, legélénkebb mellén, leghalványabb alsó farkfedó'in, hasa közepe pedig fehér; szárnya barna, a tollak keskenyen sárgás-fakóval szegettek; alsó szárnyfedői és hónaljtollai sárgás rozsdavörösek; csőre és lába feketésbarna. Őszkor fölül a tollak függelékei élénk barnák ; a homlok fehérsége, keskeny ; alul élénkségének rovására a tollakat tiszta fehér függelékek szegélyezik. Hossza k. b 15, szárnya 75 — 8'3 (az első evező 8 '%j-rel hosszabb az elsőrendű evezők- nek megfelelő fedötollaknál), farka 6 — 6'5, csőre 1 — 1'3, csűdje r9 — 2"1 %. A tojó fölül barna ; deréktája és farka olyan, mint a hímé ; alul világos szürkésbarna, hasa közepén fehér, alsó fark- és szárnyfedői világos fakószinűek. A fiatalok első tollruhája fölül barna, sötét szegélyekkel és világosfakó pettyekkel tarkázott; alul piszkosfehér barnán szegett tollakkal; a íiatal hímek első vedlésük után az őszi ruházatú vén hímekhez hasonlítanak azzal a különb- séggel, hogy tollszegélyeik sokkal szélesebbek, a melyek élénk színüket teljesen befödik, különösen torkukat, a hol a feketeség egészen eltűnik s csakis akkor látható, ha a tollakat megemeljük. Földrajzi eltejjedése : Nyáron Észak- és Közép-Európa, továbbá Eszak-Azsiá- nak egy bizonyos része; télen a megfelelő déli vidékek; Európából Észak-Afrikába költözködik. Magyarországon mindenütt közönséges; áprilisban érkezik s október közepéig, néha tovább is marad. RUTICILLA MESOLEUCA (Hempr. & Ehrb.) Kaukázusi füstfark. III. Tábla, alsó ábra balra. Sylvia mesoleuca, Hcmiu'. & Ehrb., Symb. Phys. fol. ee (1832.) Sylvia phoenicura (nec Linné), Ménétr., Cat. Rais. Cauc. p. 35. (1832.) Ruticilla Bonapartii, Mull., Beitr. Orn. Afr. pl. XIV. (1853.) Ruticilla mesoleuca (Hempr. & Ehrb.), Cab. Jour. f. Orn. II. p. 446. (1854.) Ruticilla marginella, Bonap., Comt. Rend. XXXVIII. p. 8. (1854.) Ruticilla pectoralis, Heugl., Jour. f. Orn. XI. p. 165. (1863.) Ruticilla mesomcla, Lochc, Expl. Se. Algér. I. p. 217. (1867.) in. Tábla. RUTICILLA.AIESOLEUCA- RUTICILLA PHOEMCURA. Fam. Tnrdidae. 99 Brehm, Isis, 1828. p. 1280. Leírása: A ///w nagyon liasonlít a iV. phocniciinis hímjéhez azzal a különb- séggel, hogy fölül kissé sötétebb és kékebbszürke; evezötoUainak külső szegélye különösen a másodrendüeken, szembetűnő fehér s a tollak töve felé széles- bedvén, fehér tükröt alkot. Hossza k. b. 15, szárnya 7-9— 8-2 (az első evezötoll csak 3 '"/m-rel hosszabb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtoUaknál), farka 6-5, csőre rS, csüdje 2*2 %i. A tojó nem különbözik lényegesen a A', phocnicnnis tojójától. Földrajzi clteijedésük : Seebohm szerint (Cat. B. Br. Mus. V. p. 339.) a Kau- kázus, Kis-Ázsia és Algéria; Nyugot-Arabiában, Abyssiniában és Sengaliában telel. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy Magyarországból származó példányunk van, melyet Korber Imre tanár lőtt Csík-Somlyón, 1899. június 26-án.* RUTICILLA TITIS (Scop.). Hegyi füstfark. Motacilla phoenictira ,3 titys, Linné, Syst. Nat. 1. p. 335. (1766.) Sylvia iithys, Scop., Ann. I. p. 157. (1769.) Molacilla atrata, \ Moiacilla gibraltariensis, ' Gmel., Syst. Nat. I. p. 987—988. (1788.) Motacilla erithacus, I Saxicola lilhys, Koch, Syst. baicr. Zool., I. p. 186. (1816.) Riilicilla aira, Rulicilla titys, Ruticilla atrata, Ruticilla gibraltariensis, Sylvia tites p campylonix, Hcmpr. & Ehrb. Symb. Phys. fol. dd (1833.) Phoenicura titkys, Gould, B. Eur. II. pl. 96. (1837.) Lusciola thitys, Kcys. & Bl. Wirb. Eur. p. LIX. 191. (1840.) Ruticilla thitis, Rupp. Syst. Ucbers. p. 57. (1845.) . Ruticilla Cairii, Gerbe, Dict. Univ. d'Hist. Nat. XI. p. 259. (1848.) Erithacus tithys, \ , ^ ^ • P .,, ^, : .. > Degl.. Orn. Eur. I. p. 504, 507. 1849.) Erithacus Cazrtt, J t > v / Ruticilla montana, Brehm Naumannia, V. p. 281. (1855.) Leírása: A hím tavaszkor fölül palaszürke (a hát tollainak centruma gyakran fekete); felső farkfedői s farktollai, a két középsőt kivéve, rozsdavörösek; a két középső toll barna ; homloka a csőr tövénél, arcza, torka, begye és melle fekete ; hasa szürke; alsó farkfedői fakó sárgák; szárnya sötétbarna; elsőrendű evezőinek külső szegélye keskeny, világosszürke, másodrendű evezőié pedig széles, fehér s mintegy tükröt alkot; apró szárnyfedőinek közepe fekete ; alsó szárnyfedői szürkék; csőre és lába fekete, szeme barna. Őszkor az egész tollazatot barnásszürke füg- gelékek borítják. Hossza k. b. 16, szárnya 8-5— 89, farka 6-8— 75, csőre M— 1-4, csűdje 2'2 %n. * ScHMiDiíOFFENi LOVAG TscHUsi ViKTOR 1900 jan. 4-én hozzám intézett levelében a többek között ezt írja: «A Ruticilla )?iesoleuca-nak fölfedezése fölötte érdekes. Pár évvel ezelőtt, azt hiszem, hogy én is láttam egy hímet kertemben; le is lőttem, de mivel csak szárnyalva volt, egy rözse rakás alá menekült, a honnan, daczára annak, hogy én és kutyám minden lehetőt megtet- tünk megtalálására, az többé elő nem került. Hogy ez a madár, melyen egy fehér szárnytükröt véltem akkoriban látni, valóban R. jfiesoleuca volt-e, természetesen ilyen körülmények között eldöntetlen mnradt». 100 Passeritormes. A tojó fölül és alul földszínű barna, csak hasa közepe táján világosodik egy kissé ; alsó farkfedöi halvány fakószinűek ; farka olyan mint a hímé. A fiatalok első ruhájukban barnásszürkélc, mellükön és hasukon valamivel világosabbak, sötéten szegett tollakkal ; alsó farkfedöik halvány fakószinűek ; a fiatal hímek első vedlésük után néha (talán mindig?) a vén tojóra hasonlítanak, s e színüket a következő' tavaszkor is megtartják. Ilyen termékenyítésre képes, tojó- ruházatú fiatalokat írtak le Ruticilla cairii néven és tartottak sokáig külön fajnak. Földrajzi elterjedése : Közép-Európa és a Mediterrán nyugati része. Nálunk a hegyes vidéken mindenütt előfordul, de vonulása alkalmával a lapályos helyeket is fölkeresi. Márcziusban érkezik s november első feléid marad. Erithacus. (^uviEK, Lcg. An. Comp. talx II. (1801.) Typus : Erithacus rubeciila (Linné). Jellemek: A csőr poszátaszerű; az orrlikakat szarúhártya (operculum) födi, melynek alsó részén van az orrnyílás ; a szarúhártya homlokfelöli részét tollak borítják; a szájzugserték közepesek. A szárny kevésbbé hosszú és hegyes; az első evező a 2-dik feléig ér, a 2-dik csekélylyel hossabb a másodrendű evezőknél. A hím és tojó ruházata egyforma. Fészküket a földön száraz levelekből és mohából építik. A fészek külseje meglehetős nagy és tömör, belül pedig szőrrel bélelt. Tojásaik száma 5 — 9; alapszínük fehér s többé-kevésbbé vörössel árnyaltak és pettyezettek. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakör. Az ismert fajok száma 4. Nálunk egy fordul elő. ERITHACUS RUBECULA (Linné). Vörösbegy. Mútacilla ruheada, Linné, Syst. Nat. I. p. 337. (1766.) Sylvia ricbecula (Linné), Scop., Ann. I. p. 156. (1769.) Curruca rubecola, Leach, Syst. Cat. Mamm. etc. Br. Mus. p 25. (1816.) Fi cédula rubecuta, 1 „ , , 2. 7 Boie, Isis, 1S28. p. 553. Dandalus rubecula, ) Dandalus pinetorum, \ Dandalus foliorum, ' Brehm, Isis, 1828 p. 1280. Dandalus xeptentriűiialis, j Kubecula pinelorum, \ Rubecula foliorum, ' Brehm, Vög. Deutschl. p. 360 — 361. (1831.) Rubecula septentriojialis, \ Erythacus rubecula, Swains., Faun., Bor.-Am. p. 488. (1831.) Rubecula familiáris, Blyth, Field Natúr. I. p. 424. (1833.) Rho)Ldella rttbecula, Rennie, White's, Selborne, p. 437. (1833.) Lusciola rubecula, Key. & Blas., Wirb. Eur. p. LVIII., 191. (1840.) Rubecula rubectila, Bonap., Consp. Gcn. Av. I. p. 295. (1850) Luscinia rubecula, Sundes., Sv. Fogl. p. 56. (1856.) Erithacus rubecula, Newt. ed. Jarr., Br. B. I. p. 305. (1872.) Fam. Turdidste. 101 Leírása: Fölül olajbarna; homloka, a csőr és szem közötti része, torka, begye és melle narancsszínbe hajló rozsdasárga ; nyaka oldalán, a hol a hát barna és a begy sárga színe találkozik, hamuszürke szalag húzódik; hasa közepe fehér, oldalt olajbarna, alsó szány- és farkfedöi halvány fakósárgák; csó're, szeme és lába barna. A hím és tojó egyforma. Hossza k. 1). 14, szárnya 6"9 — 7'5, farka 5'9 — 6'7, csó're 1 — M, csüdje 2-3— 2-4 %v. A fiatalok első tollruliája fölül agyagsárgával pettyezett s alul sárgásfehér, barna tollszegélyekkel mustrázott. Földrajzi elterjedése : Európa, télen a mediterrán subregio. Nálunk mindenütt közönséges és a hegyvidéken költ. Költözködése az idó'járástól függ; rendesen áprilisban érkezik (néha már február elején) s az első fagy beálltáig marad. Turdus. Linné, Syst. Nat. I. ]). 291. (1766.) Typus: Turdus viscivorus, Linné. E nembe sorakoznak a valódi rigók, vagyis azok, melyeknek hímje és tojója egyforma s torkuk pedig mindig többé-kevésbbé sávozott. Legközelebbi rokonság- ban állanak a Merula-fajokkal. Jellemek: A csőr hossza mintegy a koponya hosszának felel meg és ormója többé-kevésbbé hajlott. A szájzugserték közepesek. A csűd úgy mellső' mint hátsó felén sima, csak alul, az ujjakhoz közel eső részén, van 2 — 3 paizs. Az első evező igen rövid, jóval rövidebb az elsőrendű evezőknek megfelelő fedötollaknál. A fark egyenes vágású. Mind nagyon összetartó, társaságot kedvelő madarak, különösen tavaszkor és őszkor, vonulásuk alkalmával, de még azonkívül is; így p. o. a fenyőrigó a Skan- dináv félsziget és Észak-Oroszország nyírerdőségeiben nagy kolóniákban fészkel. Egy-egy ilyen kolóniában gyakran százakat is meghaladó fészek van. A valódi rigók fészke kölönben igen szilárd építmény : ágacskákból, füvekből, mohából készül, félgömb alakú és belől többnyire agyaggal van kitapasztva. Fészküket rendesen bokrokba, néha azonban fára vagy a földre is rakják. A barnával és feketével pettyezett, élénk zöldeskék alapszínű tojásaik száma 4 és 6 közt váltakozik. Táp- lálékuk tavaszkor és nyáron rovar és féreg, őszkor és télen gyümölcs és bogyók. Földrajzi körük mind az öt világrészre kiterjed. Az eddig ismert fajok száma 70 s ezek közül az egész palaearktikus zónakörre csak öt fészkelő faj esik. Nálunk összesen négy faj fordul elő: kettő költ, kettő pedig csak átvonuló vagy téli látogató. A fajok meghatározó táblázata : a. Az alsó szárnyfedők és hónaljtollak sárgák vagy vörhenyesek. a^ A szemöldökív határozott; a has oldala rozsda- barna iliacus (102. old.). b^. A szemöldökív elmosódott ; a has oldalán nincs rozsdabarna szín niusicus (102. old.). b. Az alsó szárnyfedők és hónalj tollak tiszta fehérek c^. A hát és deréktáj egyszínű szürkésbarna .... viscivarus (103. old.), í/'. A hát barna, a deréktáj szürke pilaris (103. old.) 102 Passeriformes. TURDUS ILIACUS, Linné. Boros rigó. Turdus i/iacus, Linné, Syst. Nat. I. p. 292. (1766.) Turdus mauvis, Mull., Syst. Níit. Supp. p. 141. (1776.) Turdus illas. Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 456. (1811.) Sylvía íliaca, Savi, Orn. Tosc. I. p. 215. (1827.) Turdus betularum, \ „. - . , ; Brehm, Vög. Dcutschl. p. 386. (1831.) lurdiis vnicloruDi , ) ^ •>-. Turdus pinelornm, \ ,,, , ... / Brehm, Vo"cIfan", p. ] 6ü. (1855.) lurdus graciiis, J > & &> i \ / Iliacus illas. \ j,. . > Des Murs, Traité d'Orn. I. p. 165. (1860.) Ili árus }>ii/ior, J ' ' líylocichla íliaca (Linné), Ridgw., Proc. U. St. N. Mus. IV. p. 322. (1882.) Leírása: Fölül olajbarna; alul fehér, olajbarnával sávozott és pettyezett ; alsó szárnyfedő és lionaljtollai, úgyszintén hasa oldala rozsdavörösek, hasa közepe tiszta fehér; szeniöldökíve fehér, sárgás árnyalattal; füle és arcztája olajliarna; nyaka oldala sárgás; középfedó'inek és másodrendű evezó'inek csúcsa szintén sárga; csőre barna, alsó kávájának töve sárgás ; lába világos sárgásbarna ; szeme barna. Hossza k. b. 21-5, szárnya ILS — 12-5, farka 8-9, csőre 1-7—2, csüdje 2-8 %». Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör északi része egészen az é. sz. 71"-ig. Télen a megfelelő déli vidékekre vonul s az európai részen egész Észak- Afrikáig húzódik. Magyarországon leginkábl) az átvonulás alkalmával szokott elő- fordulni, a mikor rendcsen a fenyőrigók csapatait keresi föl ; néha télen is ész- lelhető. TURDUS MUSICUS, Linné. Énekes rigó. Turdtis musicus, Linné, Syst. Nat. I. p. 292. (1766.) Sylvia musica, Savi. Orn. Tosc. I. p. 211. (1827.) Turdus miiior, \ ^ , ^,., , } Brehm, Vög. Dcutschl. p. 382. (1831. lurdus pinlomelos, J > » Merula musica, Sclby. Brit. Orn. I. p. 162. (1833.) Iliacus musicus, Dcs Murs, Traité d'Orn. p. 292. (1860.) Hylocichla musicus, Rldgw., Proc. U. St. N. Mus. III. p. 224. (1881.) Leírása: Fölül olajbarna (az előző fajnál valamivel világosabb), alul fehér, torkán, begyén és oldalán fakószínnel árnyalt és olajbarnával pettyezett, a pettyezés begyén és oldalán legsűrűbb ; fakószínű szemöldökíve elmosódott s csak homloka táján válik határozottá; alsó szárnyfedői és honaljtollai narancsszínbe hajló szalma- sárgák ; középfedöi és a másodrendű evezők megfelelő fedőtollainak hegye sárgás fakószinűek; csőre barna, alsó kávájának töve sárgás; lába világos szarúbarna; szeme sötétbarna. Hossza k. b. 22, .szárnya 11 '5 — 12, farka 9, csőre 1'7, csüdje 3 %. A jiatalok egészben véve a vénekhez hasonlítanak, de többé-kevésbbé sárgán árnyaltak s fejükön és hátukon fakósárga pettyekkel tarkázottak ; szárnyuk fedő- tollainak hegye szélesen rozsdasárga. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör. Télen Észak-Afrikát és Dél- Perzsiát is meglátogatja. Magyarországon közönséges és mindenütt előfordul. Tavaszkor és őszkor nagy csapatokban szokott vonulni. Fa,m. Turdidae. 103 TURDUS VISCIVORUS, Linné. Húros rigó. Turdtis viscivorus, Linné, Syst. Nat. I. p. 291. (1766.) Sylvia viscivora. Savi, Orn. Tosc. I. p. 208. (1827.) Ixocossyphus viscivorus, Kaup, Natürl. Syst. p. 145. (1829.) Turdus tnajor, \ rp -. j ) Brchm, Vöa. Dcuschl. p. 379—380. (1831.) lurdiis arboreus, ) Menila viscivora, Sell)y, Brit. Orn. I. p. 158. (1833.) Turdus liodgsoiti (nec Homcyer), Bonap., Con.sp. Av. I. p. 269. (1850.) Turdus meridiűualis, Brehm, Vogelfang, p. 159. (1855.) Turdus Bonapartii, Cab., Journ. f. Orn. VIII. p. 183. (1860.) Tjtrdus viscivorus, var. hodgsotii, Pleske, Wisscnsch. Rcs. Reise, Prsevvaldski cet. II. Lif. 1 . p. 3. (1 889.) Turdus viscivorus Iiodgsoni, Pleske, Mcl. Biol. XIII. p. 292. (1892.) Leírása: Fölül szürkésbarna; alul feliér, többé-kevésbbé sárgán árnyalt és sötétbarna foltokkal sürun pettyezett; elmosódott szemöldökíve szürkésfehér; szárny- tollai szürkés fakószínnel szegettek; alsó szárnyfedői és hónaljtollai tiszta fehérek; a szélső' farktollaknak liegye többé-kevésbbé fehér; csőre szarubarna, alsó kávájá- nak töve többnyire sárga; lába világosbarna; szeme sötétbarna. Hossza k. b. 27 29, szárnya 152 — 16, farka 125, csőre 2, csüdje 3^3'2 %i. A fiatalok első toUruhájukban fölül erősen tarkázottak; fejük alapszíne többé- kevésbbé szürke, sárgás-fakó pettyekkel; dolmányuk olajbarna, a tollak gerinczük mentén világos szalmasárga hosszfoltokkal mustrázottak s fekete hegyben végződnek; szárnytollaik világos fakóval szegettek s a szegélyek a közép és apró fedőkön a tollak gerinczére is fölhúzódnak. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör. Magyarországon meglehetős gyakori, főleg a hegyes vidékeken, a hol egyszersmind költ is. Állandóan nálunk tartózkodik, de télen a lapályokat keresi fel. Jegyzet. A Magyarországban előforduló húros rigó nem egészen typikus, a mennyiben vala- mivel nagyobb, mint az Észak- és Nyugat-Európában élő példányok. Nagyságra nézve ugyanis inkább megközelíti a himalayai és kelet-szibériaiakat, melyek tényleg nagyobbak és sok ideig mint önálló faj: Turdus liodgsoni «Homeyer» név alatt szerepeltek. E. Oates (Faun. Brit. Ind. I. p. 149.) kimutatta, hogy a Himala\'aban élők az európaiakkal teljesen azonosak; Scebohm pedig kimutatta azt, hogy a HuMEVER-féle Turdus tiodgsoni tulajdonképen az Oreocincla moUissima fajnak szino- nimája (1. Monogr. of thc Turdidac I. p. 139. 1898.). A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében különben a töl^bek között van egy példány (2110. sz.), melyet Nozdroviczky Lajos lőtt Szlavóniában Ivanovopolja környékén 1897 november 10-én; ez a példány teljesen megegyezik egy kelet-szibériai példányunkkal (2395. sz.), mely Katon-Karagai tájáról (Alataiból) származik, sőt alul is éppen olyan élénk sárgán futtatott, mint az. Hossza 28-5, szárnya ló'l, farka 13, csőre (a homloktól számítva) 2-2, csüdje 3-2 %. TURDUS PILARIS, Linné. Fenyőrigó. Turdus pilai-is, Linné, Sy.st. Nat. I. p. 291. (1766.) Alauda calandrotta, P. L. S. Mull., Syst. Nat. Supp. p. 137. (1776.) Sylvia pilaris, Savi, Orn. Tosc. I. p. 209. (1827.) Acreuttiornis pilaris, Kaup, Natürl. Syst. p. 93. (1829.) Turdus subpitaris, 1 ^ ,, „„^ ,^r.^^\ rr ^ ■ . \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 384—385. (1831.) líirdus jutnperortim, ) Merula pilaris, Selby, Brit. Orn. I. p. 161. (1833.) Turdus fuscilateralis, Brchm, Vogelfang, p. 159. (1855.) riauesticus pilaris, Jí-rd., B. Ind. T. p. 530. (1862.1 104 Passeriformes. _ Leírása: Feje és nyaka hátul palaszürke; a fej tetején lévő tollak centruma és a szem és csőr közötti rész fekete ; szemöldökíve fehéres ; dolmánya gesztenye- barna, gyakran a tollak hegyén szürkés szín mutatkozik ; deréktája és felső fark- fedöi szürkék ; farka fekete ; szárnya fekete, a másodrendű cvezó'k külsó' zászlaja és fedötollai gesztenyebarnák; alsó szárnyfedői és hónaljtollai tiszta fehérek; torka és begye világos fakósárga s fekete hosszfoltokkal tarkázott ; melle, hasa és alsó farkfedöi fehérek; melle és hasa oldalán a tollak közepén sárgán szegett nagy fekete foltok vannak ; csőre nyáron sárga, télen barna, ilyenkor csak tövén tartja meg sárga színét ; lába feketésbarna ; szeme barna. Hossza k. b. 29, szárnya 13-7— 15-7, farka 10-5—12; csőre 2-2-2, csűdje 3 %,. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör északi része, a honnan télen a megfelelő déli vidékekre vonul ; így p. o. az európaiak a Mediterrán legdélibb vidékeire, sőt Nubiába is elhatolnak, az ázsiaiak pedig Turkesztánig, Kasmírig és É.-Ny. Indiáig (1. Seebohm, C. B. Br. Mus. V. p. 207.). Mihozzánk rendesen nagyobb csapatokban érkezik november havában és márcziusig marad, néha valamivel tovább is. Merula. Leach, Syst. Cat. Mamm. & B. Br. Mus. p. 20. (1816.) Typus : Meriila mej-iila (Linné). E nembe, a valódi rigókkal {Ttirdus') szemben, mindama rigófajok sorakoznak, melyeknek hímje és tojója egymástól eltérő ruházatot visel ; máskülönben mor- phologiailag és biológiailag nagyon közel állanak egymáshoz. Fészkük, melyet bokrokba, földre vagy sziklahasadékokba szoktak rakni, igen szilárd alkotmány s gyökerekből, vékony ágakból és fűből, sárral vagy agyaggal keverve építik, és belsejét a legfinomabb fűszálakkal bélelik ki. Világos zöldeskék alapszínű tojásaik vöröses és szürkésbarna finom pettyekkel vannak sűrűn permetezve; a fészekalj száma rendesen 4 és 5 közt váltakozik, kivételesen 7 is lehet. Táplálékukat a rovarvilág, férgek, csigák, gyümölcs és magvak szolgáltatják. Földrajzi körük földünk legnagyobb részére kiterjed, Észak-Amerika, az aethiopiai zónakör és Uj-Zcland kivételével. Az eddig leírt fajok száma meg- haladja az 50-et. Minálunk négy faja fordul elő: három rendesen és egy mint ritka vendég. A fajok meghatározó táblázata : a, A fark fekete, vagy barnásfekete. a'^. Nyakörv nélkül; a tollazat egyszínű fekete (d'), vagy barna (9) merula (105. old.). b'^. Nyakörvvel; a tollazat barnásfekete (cf) vagy barna (9 ) és fehérrel tarkázott, a^. A has tollainak szegélye és centruma fehér, a közbeeső feketeség többé-kevésbbé patkó alakú alpestris (106, old.). b'^. A has tollainak csupán szegélye fehér, többi része fekete orientális (107. old.). b. A fark vörhenyes naiutiaiini (108. old.). Fam. Turdidae. 105 MERULA MERULA (Linné). Fekete rigó. Turdi/s meni/a, Linné, Syst. Nat. I. p. 295. (176.6.) Merula nigra, Leach, Syst. Cat. Mamm. & B. Brit. Mus. p. 20. (1816.) Merula merula, Boie, Isis, 1822. p. 552. Sylvia mem/a, Savi, Orn. Tosc. I. p. 205. (1831.) Merula pínetoriim, \ Merula truncornni, I , , , , ,, , ,,. ^ í Brchm, Vögel. Dcutschl. p. 372—374. (1831.) Merula alticeps, Merula camiolica, I Turdus merula, var. syriacus, Hempr. & Ehrenb., Symb. Pliys. fol. bb. (1833.) Merula vulgáris, Selby, Brit. Orn. I. p. 167. (1833.) Merula major, Brehm, Vogelíang, p. 158. (1855.) Turdus menegazziaiius, Perini, Ucc. Veron. p. 56. (1858.) Turdus dactylopterus, Bonap., Gray, Handl. B. I. p. 255. (1869.) Turdus merula, var. montana. Savi; Salvad. in Dresscr's B. E. II. p. 99. (1872.) Leírása: A ///;// tollruhája fénylő fekete; csőre és szemgyürűjc narancssárga; Iába és szeme sötétbarna. Hossza k. b. 26, szárnya 122 — 134, farka lOS — 115, csőre 2-2 — 2-4, csüdje 3 %n. A tojó többé-kevésbbé vörhenyesbe játszó barna, torkán, begyén és mellén sötét pettyezések mutatkoznak; csőre, lába és szeme barna. Hossza k. b. 25'5, szárnya 11-5 — 12, farka 10-10-5, csőre 21 — 23, csüdje 3 %». A fiatalok fölül barnák, sárgásbarna hosszsávokkal, alul pedig vörhenyes- sárgák, sötétbarna pettyekkel mustrázottak. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, a Mediterránt és Közép-Ázsiának nyugati részét beleértve. Magyar földön mindenütt közönséges és állandó madár. Általános megjegyzések az örvös rigóra és rokon alakjaira. Az északon élő Merula torqnata (Einné) nem fordul elő Magyarországon, legalább eddig még nem észlelték. Nyáron a legmagasabb északon tartózkodik s csak télre költözködik Európa déli részébe. E faj fészkét rendesen a földön szokta építeni, ritkán bokrok közé vagy odúba, magas fákra azonban sohasem. Közép-Európában és nálunk is egy hozzá hasonló faj a Merula alpestris, Brehm, honol. Fészkét ellentétben a Merula toj-quata-v^X^ többnyire fákra meglehetős magasságban építi. A Kaukázusban és Perzsiában egy harmadik rokonfajuk él, mely Menila orientális néven lett újabban leírva. Ez a faj sokkal közelebb áll rokonság tekintetében a Merula torquata-\\oz mint a közép-európai Merula alpestris. Fészkét szintúgy mint a Meiula torqnata a földön építi. Ezen kaukázusi faj miná- lunk a Kárpátokban fordul elő, de mindeddig íigyelmen kívül maradt. A Merula alpestris és Merula orientális közötti különbség az, hogy míg a Merula alpestris hastol lai fehérek s csak egy többé-kevésbbé patkóalakú fekete rajzzal bírnak, addig a Merula orientális hastoUai feketék és szélesen fehérrel sze- gettek. A következő oldalon mellékelt ábrán bemutatom a két faj hastoUai közti különbséget. A két felső a Merula alpestris, a két alsó pedig a Merula orientális hastolhiit ábrázolja. 105 Passen'foimes. Nagyon valószínű, hogy Magyarországon, a hol c Icct faj találkozik, a keresz- tezéseknek egész sorozatát is föllelhetni fogjuk, a mit azonban csak az czentúli szorgosabb Icutatások fognak majd beigazolni. Alenila a//ei//is és Mcnila orieiilalis hastoüai MERULA ALPESTRIS, Brehm. Középeurópai örvösrigó. A'ierula alpestris, Brchm, Isis, 1828. p. 1281. (nom. niid.) Turdus iorquatus (nec Linné), Naum. Natuig. Vög. Dculschl. VI. p. 5. (1833.) XIII. p. 363. Taf. 361. fia. 3. (1847—48.) Mcnila vociferans, \ Merula macn/a/a, ( ^"'^'''' Naumannia, Y. p. 281. (1855.) {,wm. nmf.) Merula insigiiix, Brchm, Journ. f. Orn. IV. p. 446. (1856.) {iiom. mid) Turdus alpestris, Stcjncg., Proc. U. St. Nat. Mus. IX. p. 369. (1886.) Merula iorquata, var. alfes/n's, Tschusi, M. Orn. Ver. Wien. XII. p. 70. (1888.) Merula iorquata alpestris, Secbohm, Ibis, 1888. p. 311 Turdus iorquatus {alpesi/is). Frivaldszky, Avcs Ilung p. 51. (1891.) Turdus iorquatus alpestris, Madarász, Erlaut. p. 74. (1891.) (part.) Leírása: A ///w alapszíne barnásfekete; begyén széles fehér örv van; szárny- tollait szürkésfehér szín szegélyezi; hastollainak szegélye és centruma fehér; (a hastollak, szürke töfelöket leszámítva, tulajdonkcpen fehérek, csak subapikalis részü- kön van egy többé-kevésbbé széles patkc>alakú barnásfekete rajz) (1. ábrán két felső' toll); alsé) farkfedó'inek centruma szélesen fehér; alsó szárnyfedői fehérele s Fam. Turdidae. lO'] barnával niustrázottak ; csőre sárga, hegye és töve barnás; lába szarubarna; szeme sötétbarna. Hossza k. b. 29, szárnya IST—US, farka 10-5—115, csó're 2, csLÍdje 34 %i. A tojó alapszíne barna; begyörve barnás árnyalattal bevont; torka piszkos- fehér, barnán sávozott; hastollai a híméhez hasonlóan niustrázottak, de szélesebb fehér szegélylycl bírnak; szárnya olyan mint a hímé. A fiatalok barnásfehérrel tarkázottak. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa. Magyarországon a legmacrasabb hegységeket lakja, a hol egyszersmind költ is; tavaszi és őszi vonulása alkalmával a lapályokat is fölkeresi. Április havában érkezik ; távozásáról nincsenek följegyzé- sek. A magyar nemzeti múzeumi példányok a következők: a) d Nagyenyed 1891 április 3. ő) d Pest vm. 1827 április 12. c) c? Szepes vm. 1847. dj d' Magyarország 1847 (félalbinó). e) ? Árva vm. 1891 május. f)—g) ^ Szepes vm. 1828 szeptember 6—7. h) 9 Fehér vm. 1895 április. /; ? Árva vm. 1882 április. j) juv. Árva vm. 1882 november. C Brchm, Vö^'. Dcutschl. p. 370. 1831. Petrocossyphus polyglottus, ) Saxicola saxatilis, Rupp., Neue Wirb. p. 80. (1835.) Petrocichla saxatilis, Key. & Blas , Wirl). Eur. p. L, 175. (1840.) Orocetes saxatilis, Horsf. & Moore, Cat. B. Mus. E. J. I. p. 1 89. (1854.) Pelrocincla saxatilis, Heugl., Syst. Übcrs. p. 29. (1856.) Petrocinchla saxatilis, Ncwt., List B. Eur. Blas. \^. 9. (1862.) Leírása: Tavaszkor a ven hím feje és nyaka köröskörül szürkébe hajló kobalt kék; válla és háta kékesfekete, háta közepe fehér; felső farkfedői és farktollai a két középsőnek kivételével, rozsdavörösek, a két középső toll szürkésbarna; szárnya barna, többé-kevésbbé fehéresen szegett tollakkal; alul a madár narancsszínbe hajló élénk rozsdasárga, hasonló színűek alsó szárnyfedői és hónaljtollaí is; csőre és lába barna, szeme sötétbarna. Őszkor a hátoldal tollai barnával, a hasoldaléi pedig fehérrel szegettek. Hossza k. b. 20-5, szárnya 12 — 12-5, farka 6-5, csőre 2-23, csűdje 28 %.. A tojó fölül szürkésbarna, alul fehéres fakószinü; az egyes tollak subtermínalís részükön barnával szegettek; farka olyan mint a hímé. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de fölül erősen pettyezettek; a fiatal hímek első vedlésük után már a vénekhez hasonlítanak, de valamivel halványabbak s fölül fakószínnel, alul pedig fehérrel pettyezettek. Földrajzi elterjedése : Dél-Európa és Közép-Ázsia, télen az ezeknek megfelelő déli vidékek. Magyarországon a hegyes-sziklás vidékeken mindenütt előfordul. Április végén érkezik és szeptemberig marad. 110 F;i sseriíormes. MONTICOLA CYANUS (Linné). Kék rigó. Tnrdus cyajiiís, Linné, Syst. Nat. I. p. 296. (1766.) Turdus solitarius (ncc. Mull.), Gmel., Syst. Nat. I. p. 834. (1788.) Monticola cyana, Boic, Isis, 1822. p. 552. Sylvia solitaria, Savi, Orn. Tosc. p. 217. (1827.) PetrocossypJms cyaneus, Boie, Isis, 1828. p. 319. Peírocossyphus cyainis, Brehm, Vög. Dcutschl. p. 368. (1831.) Petrocincla pandoo, \ r, , . , , Sykcs, Proc. Zool. Soc. 1832. p. 87. Fetrocuicla maal, J Petrocincla cyanus, Gould, B. Eur. II. pl. 87. (1837.) Pctrocinchla cyainis, Key. & Blas., Wirb. Eur. p. L. 175. (184U.) Turdus azureus, Cicspon, Faun. Merid. [). 179. (1844.) Petrocincla longi/-ost/is, Blyth, Jour. As. Soc. Beng. XVI. p. 150. (1847.) Pctrocossyphus cyanus, \ r> , .1 J-t ■ ( Brchm, Vogelfang, p. 157. (1855.) Petrocossyphus solitartus, J > o &> i \ j Cyanocincla cyanus, Hume, Nests and Eggs Ind. B. p. 226. (1873.) Monticola cya/iea, Dávid ct Oust., Ois. Chine, p. 163. (1877.) Cyanocincla solitaria, Hume and Davis., Stray Feath. VI. p. 250. (1 878.) Monticola cyanus, Secb., Cat. B. Br. Mus. V. p. 316. (1881.) Petrophila cyanus, Oates, Faun. Brit. Ind. II. p. 146. (1890.) Leírása: Tavaszkor a liíui fölül és alul sötét palakék, s e színt fénylő világos kobaltkék zománczozza ; szárnya és farka kékbe hajló fekete; csőre és lába fekete, szeme barna. Őszkor a tollak szürkével szegeltek. Hossza k. b. 22'5, szárnya 12-5, farka 9, csőre 2-5, csüdje 21 %n. A tojó barna, többé-kevésbbé kékkel árnyalt és hastollainak subterminalis részén sötét szegélyek vannak. A fiafalok a tojóhoz hasonlítanak, de többé-kevébbé világos pettyekkel tar- kázottak. Földrajzi elterjedése : Dél-Európa és Közép-Ázsia, télen a megfelelő déli vidé- kek. Magyarországon csakis a magyar-horvát tengerpart Karszt hegységében fordul elő, a hol 1899 augusztus 3-án lőttem le muzeumunknak az első honi példányt. A zágrábi múzeumban ugyanonnan számos példány látható. Subfam. Saxicolitiae. Saxicola. Bechstein, Ornith. Taschciibuch, p. 216. (1802.) Typus." Saxicola oenanthe (Linné). Jellemek: A csőr nyúlánk poszátaszerü; a szájzugserték közepesek. A szárny hosszú és hegyes. A hím és tojó ruházata egyinásétól eltérő; a fark töve azonban mind a két nemnél és a fiataloknál bármikor tiszta fehér. Földön vagy sziklákon élő madarak, kevésbbé mesterséges, de puha fészket raknak, melyet többnyire üregekbe, szikla hasadékokba vagy hant alá rejtenek. Tojásaik szine világoskék, némely fajéi vörössel mustrázottak; számuk 5 és 8 közt váltakozik. Fn.m. Turdidae. ^^^ Földrajzi elterjedésük: A palaearktikus zónakor — beleértve Grönlandot is — Indicának egy része és Afrika. A fajok száma a '30-at meghaladja, ezek közül nálunk három ösmeretes. A fajok meghatározó táblázata : A. A fej és hát szürke, tiszta fehér vagy bó'rszinű sárgával árnyalt Nímek tavaszkor és nyáron. B. A fej és hát barna vagy szürkésbarna Tojók, fiatalok és őszi tollazatú hímek. A. {Hímek tavaszkor és nyáron) a. A fej és hát szürke oen.vithe (111. old). b. A fej és hát tiszta feliér vagy bó'rsárgával árnyalt. aK A torok fehér stapazina (112. old.). ő\ A torok fekete melanoleuca (113. old.). l). ( Tojók, fiatalok és őszi tollazatú hímek.) Általánosságban mondva a tojók, fiatalok és őszi tollazatú lűmek fölül bar- nák, alul pedig többédcevésbbé világos fakószinüek. A részletesebb különbségek a fajok leírásánál vannak kiemelve. SAXICOLA OENANTHE (í.inné). Hantmadár. Motacilla oenanllie, Linné, Syst. Nat. I. p. 332. (1766.) Sylvia oeuan/tie, I.ath., Gcn. Syn. Suppl. I. p. 288. (1787.) Motacilla leucorlioa, Gmcl., Syst. Nat. I. p. 966. (1788.) Sylvia leucorlioa, Lath., Ind. Orn. p. 531. (1790.) Saxicola oetiantfie, Bcchst., Orn. Taschb. 1. p. 217. (1802.) Motacilla vili/tora, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 472. (1811.) Vitifiora oenantíie, Leach, Syst. Cat. Mamm. cet Br. Mus. p. 21. (1816.) CEnanilie vilifio-a, For.st., Syn. Cat. Brit. B. p. 54. (1817.) (Enanílie cinerea, Vieill., N. Dict. d'Hi^t. Nat. XXI. p. 418. (1818.) Vili/tora seplentrionalis, \ Viti/Jora grisea, [ Brchm, Vög. Dcutschl. p. 403—405. (1S31.) Vili flóra cinerea, I Saxicola rostrala, | ^ ^ ^^^^^ ^ g^.^^,^ pj^^^ _^^^^ ^^^ ^^_ ^^^ ^lg33.) Saxicola hbanotica, \ Saxicola oenanllioides, Yig. Zool. Blossom, p. 19. (1839.) Vitifora major, Brehm, Vogelfang, p. 224. (1855.) Saxicola oenantlie grisea, Saxicola oenanllic cinerea. Saxicola oenanllie seplentrionalis, Saxicola oenatittie alpestris, Saxicola oenanlfie melanoplera, Saxicola oenantlie maritima, Saxicola ocnantlie crassirostris, Saxicola ocnúiillic macrorliynclios, Brehm, Verz. Samml. C. L. Brchm, p. 5. (1860.) 112 Passeriformes. Leh'ása: h hím tavaszkor fölül hamuszürke; homloka, szemöldökíve és felső' farkfedö tollai tiszta fehérek; alul a madár fehér és többé-kevésbbé fakószínnel bevont; a csőr és szem közötti része, fületája és szárnya fekete; alsó szárnyfedői fehérek; farkának tőfelöli része fehér, a tollak apikalis harmada fekete, kivéve a két középsőt, mely majdnem egészen fekete s csak töve, a felső farkfedök által betakart részén fehér ; csőre és lába fekete, szeme barna. Őszkor minden egyes tolla barnán szegett s ilyenkor a tojóhoz hasonlít. Hossza k. b. 16, szárnya 9 — 9"7, farka 6— 6'6, csőre 1'3 — 1'6, csüdje 2'6 — 27 %n. A iojó fölül sárgásán árnyalt barna ; alul sárgásfakó, legsötétebb mellén, leg- világosabb hasa közepén ; szemöldökíve fakószínű ; felső farkfedői fehérek ; szárnya sötétbarna, alsó szárnyfedői fehérek ; farka olyan mint a hímé, csakhogy a feketét sötétbarna szín helyettesíti. A fiatalok első ruhája a tojóéhoz hasonlít, de tollai fölül szürkésfakóval pettyezettek és barnával szegettek ; a hasoldaluk világosfakó, barna tollszegélyek- kel, alsó szárnyfedőik szürkék, szélesen fehérrel szegettek; farkuk töve olyan mint a vénekéi. Első vedlésük után a tojóhoz hasonlítanak. Földrajzi elterjedése : Európa, Észak-Ázsia s az egész északi sarkkör; télen a megfelelő tájak úgymint Afrika, India és Dél-Amerika. Magyarországon mindenütt előfordul és közönséges madár. Márczius végén és ápril elején érkezik s október közepéig, vagy néha tovább is marad. SAXICOLA STAPAZINA (Linné). Dalmát hantmadár. Motűcilla stapaziiia, Linné, Syst. Nat. I. p. 331. No. 14. (1766.) Műíacilla staj^azina fi, Gmel., Syst. Nat. I. p. 966. (1788.) (V.nanthe albicollis, Vicill., N. Dict. d'Hist. Nat. XXI. p. 424. (18] 8.) Saxicola aurita, Temm., Man. d'Orn. I. p. 241. (1820.) Vítijíora aurita, Boie, Isis, 1822. p. 552. Sylvia rufescens, Savi, Orn. Tosc. I. p. 223. (1827.) Saxicola ampliilcuca, \ , . ^ , , , , n ^ . , ., '., > Hcmpr. & Ehrb., Symb. Phys. Aves fol. aa, bb. (1833.) Saxicola aiinta var. líbyca, J ' ^ j j Saxicola stapazina, Key. & Blas., Wirb. Eur. p. LIX. 193. (1840.) Saxicola albicollis, Bonap., Consp. Gen. Av. p. 303. (1850.) Vilijlora assimilis, Brchm, Vogelfang, p. 224. (1855.) Saxicola aurita aurita, \ r, ■ , ., ,, ., ; Erlanger, Journ. f. Orn. XLYII. p. 224—225. (1899.) ■Saxicola aurita ampliilcuca, j » ' -< ' Leírása: A vén hím tavaszkor fölül tiszta fehér; alul fehér többé-kevésbbé bőrsárgával befuttatott; homloka a csőr tövénél keskenyen, a csőr és .szem közötti része, valamint arczatája, a fülfedőket is beleértve, feketék; válla és szárnya, nem- különben alsó szárnyfedői feketék; farka a két középső tollat kivéve fehér, a tol- lak csúcsa fekete; a két középső toll fekete, töve fehér; csőre és lába fekete, szeme barna. Kevésbbé vén példányok hátukon is többé-kevésbbé élénk bőrsárgá- val vannak befuttatva. Őszkor a fej és hát tollai szürkés fakószínnel szélesen szegettek; deréktája és felső farkfedői tiszta fehérek; alul a madár börbarnával árnyalt; arcztája és fülfedöi feketék; szárnya fekete többé-kevésbbé szélesen fakó- színnel szegett; farka olyan mint tavaszkor, de a tollak hegyén keskeny fehér Fa,m. Turdidae. 113 szegély látható. Hossza k. b. 16"5, szárnya 85 — 9"5. fatka 65 — z^, csőre l'l — 1*4 csLÍdje 2-2— 2-3 %r. A tojó fölül vörhenyes fakószinü; deréktája és felső farkfedői fehérek; alul fehér bőrsárgával futtatott; fületája és szárnyai barnák; alsó szárnyfedői barnás- feketék; farka olyan mint a hímé, csakhogy a feketét sötétbarna szín helyettesíti. A fiatalokat első tollruhájukban alig lehet a .S". oenanthe fiataljaitól meg- különböztetni; első őszi vedlésük után a tojóra hasonlítanak, de attól vörhenyesebb börbarna árnyalatukkal, a 6". oenanthe hasonkorú példányaitól pedig fekete alsó szárnyfedőikkel különböznek. Földrajzi elterjedése : A mediterrán subregio. Minálunk csakis a magyar-horvát tengerparton a Karszt-hegység déli oldalán fordul elő, a hol igen gyakori. Érke- zésének és távozásának ideje még eddig ösmeretlen. SAXICOLA MELANOLEUCA (Guld.). Keleti hantmadár. Muscicapa melanoleuca, Güldenst., Nov. Com. Pelr. XIX. p. 468. pl. XV. (1775.) Saxicola stapazina (nec Linné), Temm., Man. d'Orn. I. p. 239. (1820.) Saxicola xatithomelaena. \ e . , , ( Hcmp. & Ehrb., Svmb. Phvs. Av. fol. aa, bb. (1833.) Saxicola albicilla, Mull., Naumannia, IV. p. 28. (1851.) Vitijlora stapazina, Brehm, Vogelfang, p. 224. (1855.) Saxicola melanoleuca (Güld.), Blanf. & Dress., Proc. Zool. Soc. 1874. p. 222. Saxicola stapazina melanoleuca, 1 „ ^ ., • / ^- w , TT c. i^u , / Erlan.rcr, Jüurn. f. Orn. XLVII. p. 223-224. (1899. oaxicola dimidtata «Hemp. & Ehrb.» j & ' •' ' Leírása : A vén hím tavaszkor fölül fehér ; homloka a csőr tövénél keske- nyen, a fej oldala, torka és begye, válla, szárnya és alsó szárnyfedői feketék; melle és hasa fehér, bőrsárgával futtatott; farka fehér, csúcsa fekete, a két középső toll fekete, töve fehér. Kevésbbé vén példányok feje és háta is többé-kevésbbé börsárgával árnyalt. Őszkor a fej és hát tollai szélesen szürkébe játszó barnával szegettek ; hasoldala vörhenyesbe hajló fakószinü ; a torok és szárny fekete tollait szintén fakószín szegi. Hossza k. b. 16, szárnya 9-95, farka 65 — 72, csőre 1-3— 1-4, cstídje 2-2 %. A tojó felül sárgába hajló barna; deréktája és felső farkfedöi tiszta fehérek; alul fehér, fakósárga árnyalattal, mely árnyalat melle táján a legélénkebb; szárnya sötétbarna, alsó szárnyfedői barnásfeketék; farka olyan mint a hímé, a fekete rajzolatot azonban barnás feketeszín helyettesíti. A jiatalok első toUruhája a 6". stapazina fiataljaiéhoz hasonlít, úgyszintén első vedlésük után is, csak a hímnek torkán mutatkozik fekete szín, még pedig a tollak töve felén, ami a 6". stapazina egyik neménél sem látható. Földrajzi elterjedése : A mediterrán subregio keleti fele; Afrikában telel. Magyarországon csakis a Karszt hegység déli lejtőjén a magyar-horvát tenger- parton él. Érkezése és távozása még nincsen pontosan följegyezve. 1 1 4 Fasseriformcs. Subfam. Pratincolinac. Pratincola. Ivjcii, Syst. ha-.cr. Zool. p. 190. (1816.) Typus: Pratincola ntbctra (FvInnk). Ezen nembe tartozó fajok csőrének töve többé-kevésbbé nyomott és kiszé- lesedő s ink'ább a légykapókéra emlékeztet. Az orrhártya (operculum) homlok- felöli részét apró tollak fedik, melyek között finom scrték is láthatók; az orrlilcak különben szabadon állnak. A szájzugserték jól fejlettek, A csüd a testhez arányítva meglehetős hosszú és rigószerü. Életmódjuk és viselkedésük sokban liasonlít a légykapi'jkcra. Kedvencz tartóz- kodási helyük a cserjék, bokrok vagy növények teteje, a honnan rendesen röptiben kapdossák el táplálékukat, melyet főleg a rovarvilág szolgáltat; de előszeretettel szedegetik a férgeket is. Fészkük, melyet többnyire magas gaz vagy bokrok tövébe rejtenek, fűfélékből és szőrből készül s tollal vagy mohával van kibélelve. Rendszerint 4 — 6 tojást raknak, melyeknek szine a világoskéktől a sötétkékig minden fokozatban előfordul; lehetnek egyszinűek, vagy vörhenyes felhőzettel és pettyezéssel mustrázottak. Shari'e e nemet a british katalógusban (Cat. B. Br. Mus. vol. IV. p. 178) a légykapók családjába osztja s 13 faját sorolja föl, melyeknek földrajzi elterjedése Európa, Ázsia, Afrika, Madagaskar, Malay-félsziget és Celebes. A Magyarországon előforduló fajok száma kettő. A fajok meghatározó táblázata: a. A fark töve fehér; a torok fakószinü riibetra (114. old.). b. A fark töve nem fehér; a torok fekete rnbicola (115. old.). . PRATINCOLA RUBETRA (Linné). Közönséges csipkemadár. Alűtacilla riibetra, \ nr , ■,, , ■ í Linné, Syst. Nat. I. V'- 'io2 — 333. (1766.) Alotacilla sencga/cnsis, ) ' ' Sylvia zya, \ e / • ; , Scop., Ann. I. p. 158—159. (1769.) Sylvia rubelra, ) ' ^ ^ ' A/olacilla fcrvhía, Gmcl., Syst. Nat. I. p. 968. (1788.)' Sylvia fcrvida, Lath., Ind. Orn. II. p. 525. (1790.) Saxicola rubelra, Bechst., Orn. Taschb. I. p. 219. (1802.) Fralincola rubelra, Koch, Syst. baicr. Zool. p. 191. (1816.) Curruca rubelra, Lcach, Syst. Cat. Mamm. cet. Br. Mus. p. 24. (1816.) Gínanlhe rubelra, \ f-n ,, r ., ) Vicill., N. Dict. cl'liist. Nat. XXI. p. 427 436. (1818.^ (.hnanllie ferviaa, \ ' ^ Saxicola orampes, \ Saxicola pralorum, \, Brchm, Isis, 1828, p. 1282. Saxicola seplenlrionalis, j Saxicola ruhecula, Bonap., Faun. Ital. p. 8. (1832.) Fruticicola rubelra, Macgillv. Br. B. II. p. 273. (1839.) Rubelra major, Gray, List. Gcn. B. p. 22. (1840.) /'ralincola senegale/isis, Hartl., Orn. W.-Afr. p. 68. (1857.) Fa,w. Tiirdidae. 115 Pratiiicola ncbetra feje és csőre fölülről tekintve. Leírása: A ///;// nászruhájában tulül fakó börsárga, barnásfekete hosszfoltokkal tarkázott; szemöldökíve, tokája és nyaka oldaki fehér; torka, begye, melle és has- oldala élénk börsárga; hasa közepe és alsó szárnyfedői fehérek; arcztája sötét- barna; szárnya barna, tollai fakószínnel szegettek; az elsőrendű evezőknek, vala- mint az ezeknek megfelelő fedötollaknak töve fehér ; harmadrendű evezői és ezeknek megfelelő fedőtollai szintén tiszta fehérek, s egy nagy váll foltot alkotnak; farkának apikalis fele barna, tőfele fehér; csőre, lába és szeme sötétbarna. Hossza k. b. 13, szárnya 7-4— 78, farka 5-2— S'ó, csőre M - 13, csüdje 22- 2-3 f™. A tojó hasonlít a hímhez, de kevésbbé élénk színű; szemöldökívét, tokáját és hasa közepét is bőrsárga árnyalat takarja ; szárnyán és farkán kevesebb fehér van. A fiatalok első toUruhája fölül sötétbarna, bőrsárgával és vörhenyessel tar- kázott ; alul fakósárgás, mellén barna tollszegélyekkel. Első vedlésük után a tojó- hoz hasonlítanak, de jóval vörhenyesebbek s mellükön barnával pettyezettek. Földrajzi elterjedése: Európa, télen Afrika. Magyarországon mindenütt elő- fordul és közönséges madár. Márczius második felében érkezik s október elejéig marad. PRATINCOLA RUBICOLA (Linné). Feketefejü csipkemadár. MotacUla ntbicola, Linné, Syst. Nat. I. p. 332. (1766.) Sylvia muscipeta, Scop., Ann. I. Hist. Nat. p. 159. (1769.) Sylvia riibicola, Lath., Ind. Orn. II. p. 523. (1790.) Saxicola rubicola, Bcchst., Orn. Taschb. I. p. 220. (1802.) Pratincola rubicola, Koch, Syst. baier. Zool. p. 192. (1816.) Curnica rubicola, Leach, Syst. Cat. Mamm. cet. Br. Mus. p. 24. (1816.) CEnaníhe rubicola, Vieill , N. Dict. d'Hist. Nat. XXI. p. 429. (1818.) Ginanthe rubicilla, Roux, Orn. Proo. pl. 202. Saxicola frnticcti, \ Saxicola média, ' Brchm, Isis, 1828. p. 1282. Saxicola tytis, | Saxicola iirbicola, Küster., I.-is, 1835, p. 217. Fruticola rubicola, Macgill., Brit. B. II. p. 279. (1839.) Motacilla rupicola, Zawadszki, Faun. galiz.-buk. Wirbt. p. 38. (1840.) Saxicola maiira (nec Pali.), Brehm, Vogelfang, p. 226. (1855.) Leírása: Tavaszkor a hím torka, begye és háta fekete, a fejtető és hát tollai többé-kevésbbé fakószínnel szegettek; felső farkfedői fehérek, néha barnával tar- kázottak; nyaka oldala fehér és szabálytalan négyszögű nagy foltot mutat, begye 116 Passeriformes. és melle élénk bó'rbarna s e szín a has oldalaira is kiterjed, de lefelé mindinkább halványul; hasa közepe fehér; szárnya sötétbarna keskeny fakó tollszegélyekkel, válla táján pedig nagy fehér folttal; apró szárnyfedó'i és középfedöi feketék; alsó szárnyfedői feketék széles fehér szegélyekkel; farka sötétbarna; csőre és lába fekete; szeme barna. Oszkoi- az egész toUazatot barna függelékek takarják, ami sokat elvesz a madár élénk színezéséből. Hossza k. b. 13, szárnya 65, farka 5'2, csőre 1, csűdje 2"1 %. A tojó fölül barna, az egyes tollak centruma fekete; alul bőrszínű világos- barna, a torok tollainak töve fekete; szárnya barna széles fakó szegélyekkel; fehér vállfoltja kisebb mint a hímé. A fiatalok első tollruiiája fölül sötétbarna; a tollak töve szürke, hegye pedig fakószinü háromszögű folttal díszített. Első őszi vedlésük után a tojóhoz hason- lítanak. Föhh-ajd dtcijedése : Európa és a mediterrán subregio északi és keleti része. Magyarországon mindenütt előfordul, de különösen a hegyes vidékeken közön- séges. Nagyon korán tavaszkor érkezik s késő őszig marad; nagyon gyakran egyes példányokban át is telel. IX. Család. Fam. Cinclidae. Vizirigófélék. Az éneklőknek ezen igen érdekes kis csoportja a régi szisztematikusokat sajátságos tévedésbe ejtette. Voltak, a kik a vízirigót a szalonkák közé tették; maga Linné is, a ki különben oly élesen megkülönböztetve osztályozta a mada- rakat, nagyon helytelenül a -S"/?/;';mjr- nembe sorozta. E családnak helyzete még mindig bizonytalan a rendszertanban. Sharpé a nagy british katalógusban (Cat. B. Br. Mus. vol. VI. p. 306.) 1881- ben a Timeliidae család Troglodytinae alcsalád- jába helyezte képviselőit s az ökörszemfélékkel hozta szorosabb kapcsolatba ; újabban azonban (Rev. Rec. Att. Class. Birds p. 87. 1891), már mint önálló csalá- dot — a mi különben a leghelyesebbnek látszik — a Turdidae és Troglodytidae családok közé ékelte. A vizirigófélék teste rigóforma, habár szárnyuk és farkuk aránylag igen rövid. Morphologiai tekintetből tényleg legközelebb állnak a rigófélékhez s amaz anatómiai különbség, melyre Newton Alfréd (Dict. B. III. p. 668, 1894) Nitzsch megfigye- lésére hivatkozva íigyelmeztet t. i., hogy a vízirigó mellcsontjának alsó szélén (margó posterioj- sterni) nincs bemetszés, téves, mert az az ablakszerű betüremlés [incisura sterni, vagy semifenestra), a mely a mellcsont alsó szélét megosztja és oldalt az úgynevezett trabecula lateralis-t alkotja, a vízirigónál is megvan ép úgy, mint a rigóknál s általában az éneklöknél szokott lenni. A Cinclus- és a Turdus- genus mellcsontjának alsó széle közti különbség csak is az, hogy míg az elsőnél a trahcXíLÍa laterális vége a mellcsont középrészével egy vonalban van (I. ábra), addig az utóbbinál mindig valamivel följebb esik. Fam. Cinclidae. 117 A Cinchis cinchis mellcsontjának alsó széle {mai-go posteríor sterni). Biológiai tekintetből e család a rigóktól távolodik, különösen vizi életmódja és fészkelése által, niely utóbbival az ökörszemfélékhez közeledik. Jelleme : A testet sűrű toUazat fedi s a tollsorok közti mesgyék nem csupaszok, hanem pelyhekkel sűrűn borítottak, a mi minden bizonynyal vizi életmódjukkal szoros kapcsolatban áll. A csó'r egyenes és többé-kevésbbé a rigóéra emlékeztet; az orrlikakat operculum födi, melynek tó'felőH része apró tollakkal van benőve. A szájzugserték teljesen hiányoznak. A szárny rövid és domború; az elsőrendű evezők száma 10; az első rövidebb a második felénél. A fark rövid és egyenesen levágott. A csűd rigószerű (1. ábra 119. old.). Hegyi patakok mentén tartózkodnak, szoros vizi életet folytatnak, s vizi csigákból, vizi rovarok- és ezek álczáiból és férgekből álló táplálékukat a víz alá bukva nagy ügyességgel kerítik elő a víz fenekéről* Fészküket, melyet rendesen partszakadásokba, sziklák vagy gyökerek közé, hidak alá stb. rejtenek, különös módon, az ökörszemekéihez hasonlóan készítik. A fészek csésze alakú, megfelel a madár nagyságának; füvekből, gyökerekből készül és száraz levelekkel bélelt, de magát a fészket egy sajátságos, mohából készült tömött burok veszi körül, melynek egyik oldalán egy kis kerek nyílás szolgál bejáratul. A vízirigók rendesen 4 és 6 közt váltakozó tiszta fehérszínű tojást raknak. Földrajzi elterjedésük : Európa, Ázsia, Észak- és Közép-Amerika. Cinclus. Bechstein, Omith. Taschcnbuch, p. 206. (1802.) Typus : Cinchis ciuclns (Linné). A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, Európa különböző helyei- ről származó példányok sorozatából kiindulva lehetetlennek tartom a C. cinchis^ C. aquaticHS és C. albicollis formák között meghúzni azt a határt, mely ezeket, mint fajokat avagy akár csak helyi formákat elválasztaná. De nemcsak ebben, hanem magyarországi példányainknak sorozatában is föllelhetjük a nevezett főbb formáknak megszakítás nélküli átmeneti sorozatát, A Magyar Nemzeti Múzeum honi példányainak sorozata : Sötéthasú példányok vö- rösbarna szín nélkül (ty- pikus C. melanogaster) c?, Kőköz, Alsó-Fehér vm. 1896 szept. 7. — , Árva vm. 1891 okt. d', Csik-Rákos, Csík vm. 1899 nov. 16. — , Árva vm. 1891 szept. * Az a pusztítás, melyet állítólag a halállományban visznek véghez, többszörös vizsgá- latok folytán lényegtelennek bizonyult. 118 Pa SS eriíorm es. Átmeneti alakvok Rozsdavörös mellsávval, mely a hason fokozatosan sötétbarnába árnyalódik (typikus C. aqiialiciís) Átmeneti alakok Világos téglavörös hasú (typikus C. albicoUis) c?, Fogaras. 1896 okt. 17. 9, Vcreskö, Gömör vm. 1899 decz. 24. 9, Murány, Gömör vm. 1899 decz. 27. — , Szepes vm. 1847. c?, Oravic, Árva vm. 1882 nov. — , Árva vm. 1891. okt. — , Csik-Gyimes, Csik vm. 1899 nov. 23. r * E névnek legrégibb nyomát az «Érsekt(Jvárí Codexy>-hen (1530 — 31) találhatjuk. Gros- siNGER (Univ. Hist. Phys. Regn. Hung. ect. II. 1793.) a Rendikével téveszti össze. Gáti István nál (A Term. Hist. 1792. 2dik kiad.) «Az ökörszem .... deákul pedig J?egul7ís-na.k neveztetik». De életmódjára vonatkozó leírása kétségkívül az ökörszemre talál. Földi jÁNos-nál (Természeti Hist. 1801.) csaláncsattogató, ökörszem vagy királyka. Ezekből s a BRissoN-féle Ficedula reguliis- ból (1. Orn. III. p. 425, 1760) is kitűnik, hogy az ökörszem és királyka elnevezés egy és ugyanazon madárra vonatkozott, s hogy c madárnak a később fölállított Regulus nemhez: vagyis az Arany- pipökéhez egyáltalában semmi köze. A királyka név kétségkívül az általánosan ismert s az ökör- szem királyságára vonatkozó régi meséből keletkezett. E mesét már Akistophanes is érinti (Arany J. ford. VII. 511. 1. «. . . madarak fejedelme ökörszem»). E helyhez szóló jegyzetében Arany J. így szól: «A magyar mese szerint is, elnyerte a királyságot, mikor a repülő-versenyen csellel meggyőzte a sast». Miskolczi Gáspár (Egy jeles Vad-Kert . . . 1702.) ezt mondja: «Az okor-szem tsak igen kitsíny Madárka, melly gyakrabban a' sövények között bujkál, és szökdétsel. OUy nagy bátorságot vött pedig magának, hogy a' magasan való repüléssel, és minden Madarak között való elsőséggel még a' Saskeselyű ellen is mér ditsekedni. Mert tudni való dolog ama' Példabeszéd: Hogy mikor a' Madarak között való Király választáskor, a' Sast magasabban való repülésével megygyözte volt — is, ezzel nyerte: hogy a' Sasnak hátára ült, és mikor vette eszébe, hogy már a' Sas magasabban nem repülhet, ö a' Sasnak hátáról akkor indult-fel az ég felé repülni, 's úgy kezdett ditsekedni véle, hogy a' Sasnál-is feljebb repülhet: Mellyhez képest ma sem illik akár kinek-is ellenségét semminek álitani, ámbár tsak igen kitsíny és erötelen légyen-is az». Hasonló eredeti magyar népmese után tudsliozódván, a folklóré nagynevű tudósához, dr. Katona Lajos tanárhoz fordultam, a ki a legnagyobb készséggel állott rendelkezésemre. «Ilycn tárgyú ?/í/5mesére — írja Katona — nem emlékezem. S ha van is valahol feljegyezve, aligha lesz népmese, minthogy már oly régi irodalmi hagyományon alapul, a mint az Aristophanes helye bizonyítja*. . . . «Nirics azonban kizárva, hogy már (Miskolczi GÁsPÁR-nál) régebben is ismerték nálunk e mesét valamely más irodalmi forrásljól. Az ókori irodalomban csak cze'lzások vannak rá. A múltkor említetten (Aristophanes) kívül még Plinins X. 74. s már előtte Aristoteles: Hist. anim. IX. 12, 3. (Strack Frigyes ném. ford. Frankf. a. M. 1816. 498. 1.) is emlegeti. Utóbbi azt mondja, hogy a Trochilus nevű madarat, — a melyben az ökörszem valamely fajtáját sejtik a görög író magyarázói, — «íJr^^»-nek és «/í'/ra/y»-nak is nevezik, a miért a sas öt állítólag üldözi. A mesének itt tehát még nincs világosabb nyoma. Ilyenre először a középkorban akadunk, Rabbi Barachia Nikdani, XIII. században élt zsidó írónál, kinek «Parabolae vulpium» czímcn jelent meg a munkája. Népmesei féljegyzések közül németek alig régebbek a múlt század végénél. » Visszatérve az ökörszem nép- szerű elnevezésére, mondhatjuk, hogy emez éppen e mese következtében általánosan ösmeretessé vált madárnak mindenütt sokféle név jutott, de legtöbb mégis Francziaországban, ahol M. Rolland nem kevesebb mint 139 népies nevet mutat ki (1. Newton A. Dict. B. IV. p. 1050.). Maga az ökörsze7n szó előfordul más nemzeteknél is, csakhogy az más és más állatra vonatkozik; p. o. az angol ox-eye a kerti czincgénck {Parus major) népies neve (1. Newton. 1. c. p. 680.). Fa,m. EeguJidcie. 121 Anorthiira communis, Rennie, Mont. Orn. Dict. p. 570. (1831.) Troglodyies commuiiis, Gould, Pioc. Zool. Soc. 1834. p. 51. Anorthura irog/odytes, Macg. Br. B. III. p. 15. f. 188. (1840.) Troglodyies troglodyies, Schle<,^, Rev. Crit. p. XLIV. (1844.) Troglodyies ienuirosiris, \ Troglodyies bifasciaius, ^ Brehm, Vogclfang, p. 238. (1855.) Troglodyies Nauniaimi, I Leírása: Fölül vörösbarna; feje egyszínű, háta, szárnya és farka többé-kevésbbé sötétbarnával harántsávolt; az elsőrendű evezők barna harántsávjai között levő rész világos fakószinű; a szárny fedötoUainak hegyén pedig háromszögű fehér foltok vannak; alul barnásszürke, többé-kevésbbé sárgásbarnával árnyalt s oldalán és alfeltáján sötétbarnával harántsávozott; csó're és lába szarúbarna, szeme sötétbarna. A hím és tojó egyforma. Hossza k b. 10, szárnya 4'6-4'8, farka 3"2 — 35, csőre 1—1-3, csűdje 1-6— 1-8 %. Földrajzi elterjedése : Európa és a mediterrán subregio. Magyarországon közönséges és állandó madár. Nyáron a hegységekben, télen a lapályokon tartózkodik. XI. Család. Fam Regulidae. Aranypipőkefélék. Ebbe a családba tartoznak a honi madarak legkisebbjei, azok, melyek még az ökörszemnél is kisebbek. Különös ismertető jelük a fejközépen hosszában végig- futó aranysárga sáv, mely a hímeknél még narancssárga és tűzvörös színt is mutat. Emez ismertető jelen kívül az orrlyukaknak különös szerkezete és a hasonló mada- rakétól elütő életmódjuk külön családot követel számukra. Linné őket az általános Motacilla-, Scopoli pedig a Sylviar\eví\hQ. tette. Újabb szisztematikusok részint a poszátafélék családjába a rendikékhez, részint a czinegékhez teszik. Gadow (Cat. B. Br. Mus. vol. VIII. p. 79) ez utóbbiakhoz csatlakozik. Sharpé (Rev. Rec. Att. Class. Birds p. 86) mint külön családot említi. Ez szerintem a leghelyesebb is. Jelleme: A csőr vékony, hegyes; az orrlikakat operculum födi, melynek mellső részén van a tojásforma kis orrnyílás, az egészet pedig egyetlen egy különös formájú toll takarja. Az elsőrendű evezők száma 10 ; az első toll rövid, a második mindig rövidebb a nyolczadiknál. A fark hossza a testhez arányítva rendes s hegye gyengén kivágott. A csűd aránylag hosszú és vékony, mellső és hátsó része sima. Társaságot kedvelő madarak. Őszkor és tavaszkor nagyobb csapatokban kóborolnak s ilyenkor előszeretettel csatlakoznak a czinegékhez. Gyönyörű kis fészküket gyapotszerü anyagból, lágy mohából, pókhálóból finoman szövik, tol- lakkal bélelik és mindig valamely ág végének alsó részére több mellékághoz erősítik. Sárgásfehér, néha rózsaszínbe hajló tojásaik száma 6 és 10 közt válta- kozik s ritkán finom vörös pettyekkel tarkítottak. Földj-ajzi elterjedésük: a palaearktikus zónakör, a Himalaya és Észak-Amerika Az ismert fajok száma 7; nálunk kettő fordul elő. 9 122 Passeriformes. Regulus. KocH, Syst. baier. Zool. p. 199. (1816.) Typus : Reguhis 7-eguIns (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. Fehér szemöldökívvel ignicapillus (122. old.). b. Fehér szemöldökív nélkül regiLhis (122. old.). REGULUS IGNICAPILLUS (Brehm). Tűzfejű aranypipőke.* Sylvia ignicapilla, Brehm, fide Temm., Man. d'Orn. p. 231. (1820.) Regulus ig7iicapilhis, Mey., Taschenb. III. p. 109. (1822.) Regulus pyrocephalus, Brehm, Beitr. Vogelk. II. p. 130. Tb. I. f. 1. (1822.) Regulus mysfaceus, Vieill., Faun. Fran^. p. 231. (1822.) Regulus Nilsoiiii, \ r,^ j / ^ / / / i Brehm, Vö". Deutschl. p. 482—483. (1831.) Regulus oracliyriiyncnos, ) Leírása: A hím homloka vörhenyessárga; fejteteje hosszában élénk narancs- sárga, s e színt két oldalán széles fekete sáv követi; szemöldökíve és szeme alatt fehér, szemén át pedig sötét feketés szalaggal; háta olajzöld s e szín a nyak oldalán narancssárgába árnyalódik; szárnya és farka sötétbarna, olajzölden szegett tollak- kal; másodrendű evezőinek megfelelő fedó'tollai és a középfedök csúcsa és alsó szárnyfedői fehéresek; alul a madár világos zöldes fakószinű; csőre és szeme barna, lába szaruszínű. A tojó hasonlít a hímhez, feje azonban kevésbbé élénken színe- zett. Hossza k. b. 95, szárnya 5-5, farka 4, csőre 0"8, csüdje 1-7 %. Földrajzi elterjedése : Közép-Európa és a mediterrán subrcgionak egy része. Magyarországon az eddigi megbízható megfigyelések csak annyit mutatnak ki, hogy őszkor és tavaszkor a közönséges aranypipöke társaságával kóborol. Hogy a költési idő alatt is itt tartózkodnék, arra nézve még nincsen semmi bizonyos adatunk. REGULUS REGULUS (Linné). Közönséges aranypipöke. Motacilla regulus, Linné, Syst. Nat. I. p. 338. (1766.) Sylvia regulus, Scop., Ann. I. p. 161. (1769.) Regulus cristalus, Koch, Syst. baier. Zool. p. 199. (1816.) Regulus vulgáris, Steph., Gen. Zool. X. p. 758. (1817.) Regulus aureocapillus, Mey., Taschb. III. p. 108. (1822.) Regulus crococephahis, Brehm, Beitr. Vogelk. II. p. 120. (1822.) RegiUus flavicapillus, Naum., Vög. Deutschl., III. p. 968. (1823.) Regulus sepletilrionalis, \ Regulus chrysocephalus, j ^'^^'^' ^^^S' Deutschl. p. 479-81. (1831.) Regulus auricapillus, Selby, Brit. Orn. I. p. 229. (1833.) * Az eddig használatban volt királyka név az ökörszemre vonatkozik (1. 120. old.). Fiim. Paridae. 123 Leírása: A hím fölül olyan, mint az előbbi faj; feje közepe eró'sen selyem- fényű és élénk tűzvörösbe hajló narancssárga s e színt elöl és mindkét oldalán keskeny vijágossárgíi, ezt pedig egy szélesebb fekete szalag szegélyezi; homloka szürkés zöldesfehér; a fehér szemöldökív és a szemen áthúzódó sötét sáv hiány- zik; alul világos szürkés-zöldes fakó; alsó szárnyfedó'i és hónaljtollai fehérek; csó're és szeme barna; lába sárgás szaruszínű. A tojó a hímhez hasonlít azzal a különb- séggel, hogy feje közepe egyszínű czitromsárga. Hossza k. b. 9'5, szárnya 54, farka 4'3, csó're 0*9, csűdje 1'7 %i. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus zónakör. Magyarországon őszkor és tavaszkor mindenütt kisebb-nagyobb csapatokban szokott kóborolni, nyáron csakis a magas hegység fenyveseiben található. XII. Család, Fam Paridae. Czinegefélék. E családot főképen az áralakú hegyes csőr, az aránylag erős lábak s a puha de sűrű tol lazát jellemzi. A mi pedig az egyesek biológiáját illeti, sajátságos kóbor- lásukat kell leginkább kiemelnünk, mely úgy történik, hogy a költési időszak kivé- telével, a különböző fajok egyedei csoportokba verődnek össze s így, bizonyos tervszerűséggel, nagy kiterjedésű területeket barangolnak be. Gyakran egészen idegen fajok, mint például az erdei pinty, az aranypipőke, vagy a küllő és mások is csatlakoznak hozzájuk. Midőn a költési idő elérkezik, párokra szakadnak s mindkét ivaregyén a leg- nagyobb szorgalmat tanúsítja ivadékaik felnevelésében. Többnyire kétszer szoktak költeni; az első alkalommal 8—14 tojást tojnak, néha többet is, a második költésnél azonban mindig kevesebbet. A Paiuirinae és az Aegithalinae alcsaládoknak tagjai, továbbá még az Acredida nembe tartozók művészi fészket építenek a szabadban, a többiek azonban faodúk- ban, kőfal-lyukakban s egyéb alkalmas búvóhelyeken készítenek fiaik számára egy- szerű lakást. Az egész földön el vannak terjedve, Dél-Amerika, Madagaskar és a Csendes- Oczeán szigetei kivételével Az eddig ismert fajok száma összesen jóval túlhaladja a százat. Az alcsaládok meghatározó táblázata : a. Az orrlyukakat operculum födi, melynek alsó részén hosszúkás rés szolgál nyílásul Fanurinae (124. old.). b. Az orrlyukak kicsinyek és kerek formájúak. a^ A csőr egyenes és igen hegyes ; az első evező elcsenevészedett, az elsőrendű evezőknek meg- felelő fedőtől lakkal egyenlő, néha azonban cse- kélylyel hosszabb vagy rövidebb is lehet . . . Aegithalinae (128. old.). 9* 1 24 Passerí/b rmes. b^. A csó'r ormója többé-kevébbé hajlott, vége ke- vésbbé hegyes ; az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál jóval hosz- szabb s majd a második közepéig ér Farináé (130. old. Subfam. Panurinae. Panurus. KocH, Syst. baicr. Zool. \>. 202. (1816.) Typus : Paniirns biarmicns (Linné). A jelenkor ornithologusainak egy része ezt a nemet a czinegefélék család- jából egészen kiveszi s külön családba helyezi. Gadow a british katalógusban (Cat. B. Br. Mus. VIII. p. 3, 77. 1883.) a czinegefélékhez osztja ugyan, de megjegyzi, hogy nem ide, hanem talán a pintyfélékhez tartozik. Sharpé szerint (Hand-book B. Great Brit. vol. I. p. 150, 1894.) legközelebb áll az Alsó-Himalayaban és Kinában élő Faradoxornis, Cholornis stb. nemekhez. Jellemek: A csőr inkább kúpalakú, hegyes és ormója erősen hajlott; szine sárga; az orrlyukak bőrhártyával (operculum) vannak ellátva, melynek alsó részén hosszúkás rés szolgál nyilasul ; az egészet apró tollak és tollserték födik. A nyelv tőharmada többé-kevésbbé húsos, csúcs-harmada ellenben oldalt fölhajló szarúlemezből áll s csatornát alkot ; hegye kicsipkedett és szine, ellentétben a nyelv sárga szí- nével, fekete.* Paimrus biarmicus nyelve nagyítva, (term. nagys. 8 '"^j.) A szárny meglehetős rövid ; az első evező elcsenevészedett, vékony és hegyes, a második körülbelül a 6-dikkal egyenlő. A fark hosszú s tollai a középsők felé fokozatosan nagyobbodnak. A csüd mellső része táblás paizsokból áll. A karmok oldalt többé-kevésbbé összenyomottak és barázdáltak. A lábak szine fekete. A hímek pofatájukon mindkét oldalon hosszú, hegyes, fekete barkót viselnek, a tojók nem. A fiatalok első tollruhája a háton nagy fekete foltokkal mustrázott. Eme különösen érdekes és csudálatraméltó madárkák életmódja sokban elüt a többi czinege-félékétöl. Cerva Frigyes «A barkós czinke életmódja szabadon s kalitkában » czímű dolgozatában (Aquila I. p. 95. 1894.) igen érdekes megfigyelé- sekkel gyarapítja a barkós czinege biológiájára vonatkozó ismeretünket ; megfigye- lései közül e helyen a következőket tartom szükségesnek fölidézni : * Gadow szerint (Cat. B. Br. Mus. VIII. p. 77.) : «A nyelv szarúszertí, tompa, vége osztott és néhány szarúszertí sertében végződik.* Ez vizsgálataimmal ellenkezik. Fam. Paiidíie. 125 < Április elején veszi a költés kezdetét, melyben mindkét házasfél egyformán osztozik. A fészek anyaga igen különböző : gyékény, nádlevelek, pelyhcs nádbuga, tollak stb, A fészek alakja s nagysága sokszorosan elütő : néha 3 — 4 nádszál között függ, hasonlóan a nádi rigók (Acrocephahis) fészkéhez, máskor ismét egy-egy letört káka vagy nádcsomón egész szabadon áll, a víz szinétöl 40 — 120 cm.-nyire. A barkós czinke fészkét gyakran igen tévesen ismertetik, a mennyiben megfoghatatlan módon a függő czinke [Aegithalns pendiilinus, L.) fészkével cserélik fel. A felső részen egy búvólyukkal ellátott fészket (Friedrich, neueste Auflage, 1891.) sohasem találtam s az én tapasztalásom szerint a barkós czinke fészke igen mély ugyan, de felül mindig nyitott. «Ha az időjárás kedvez, már április második felében teljes fészekaljakat talál- hatunk, melyek többnyire hat, néha hét darab, vékony héjjú, gömbölyded, veres fehér alapon külr)nböző sötétbarna vonások s pontokkal tarkázott tojásból állanak. A második költés június közepére esik s c hó végéig is eltart. A költési idő tartamát tehát hazánkra vonatkozólag általában április közepétől június végéig ter- jedő időközre tehetjük. Június 19-én sok fészket találtam fiókákkal ; csupasz, azon mód kibujt állatkáktól kezdve, egész anyányi, neki tollasodott kamaszkorbeliekig. E mellett azonban fészkek tojással is találhatók voltak, szintén sok változatban ; 1 — 2 tojás, majd teljes fészekaljjal, mi azonban a második (sarjú) költésnél már nem haladja meg a 4 — 5 drb tojást. «Fiókjáit a barkós czinke bátran védelmezi, el nem menne fészke közeléből, hanem hiven kitart mellette, folytonosan nagy lármával hangoztatván «tsiep, tsiep» szavát. De már tojásaival nem törődik, egykedvűen veszi, ha megfosztjuk tőle, kivált ha a fészekalj még nem teljes, vagy ha még egészen friss, költetlen. «Ha a fiókák már valamennyire felcserepedtek, nem várják be, míg a fészket elérjük, hanem kiugrálnak s oly gyorsan bújnak el a sürü nád között, hogy ugyan- csak oda kell kapni, ha a 6 — 7 tagból álló családból csak egy-kettőt is akarunk szerezni. « Fiatal madaraknál a hím és tojó nemre egymástól meg nem különböztet- hető. Legbehatóbb vizsgálással sem akadtam oly jelre, mely az ivarokat egymástól biztosan megismertetné. Háta valamennyinek sötét, a szélső farktollak a hímnél és a tojónál egyaránt feketék s fehérrel szegvék. A második farktoll inkább csak a hegye felé fehér, a többi, a felső farkfedők kivételével, fekete, helyenként sárgával tarkázva. Augusztus második felében a hát sötét színezete eltűnik, a farktollak egyenként kihullanak s a helyükbe növök már olyan színűek, mint az öreg mada- rakéi. A farktollakkal egyidőben nőnek ki az alsó farkfedők is, melyek a hímnél feketék. Mikor a fark már teljesen kinőtt, a fej megkopaszodik s ekkor üt ki a hím fejének szép, hamuszürke tollmeze s csak legutoljára, mintegy két hó múlva kapja meg barkóját. Ezt megelőzőleg a barkók helyén a tollazat kihull, úgy hogy a nyak mindkét oldalán úgy néz ki a hely, mintha meg volna kopasztva. A barkók teljes kifejlődése 'után, úgy szeptember közepe táján, éri el a tollazat egész pom- páját. E leírt vedlésmód azonban csakis a fogságban élő s a második költésből származó madarakra vonatkozik. «Igen érdekes a barkós czinke magatartása a kalitkában. Két tojót s egy hímet tartottam hosszabb ideig együtt egy kalitkában. Mindaddig, míg fiatalok, azaz pár hetesek voltak, igen szépen megfértek egymással s a nézőnek gyakran igen kclleTiies látványt szolgáltattak . . . 1 26 Passeriformes. < Pár hónap multán, mikor a tél zordsága már jócskán alábbhagyott, czivakodókká váltak; különösen az egyik tojónak nem volt a hímtől maradása. A kalitkában annyira össze-vissza kergette fel és alá s oly eró's csörvágásokat osztott neki, hogy tolla egész csomókban repdesett szét s egy ízben oly csúnyán bánt el vele, hogy azt liittem, elpusztul a szegény , . . «Minden valószínűség szerint — s ezt később a tapasztalás is igazolta — e viaskodások a párzásnak voltak közeli előjelei, mely pár nap múlva márczius hóban tényleg be is következett s ettől fogva naponkint többször ismétlődött. Sőt mintha a fészekrakás gondolata is foglalkoztatta volna őket, minden elhullatott tollat gon- dosan felszedegettek a kalitka aljáról, felszedték a czérnaszálakat is, mely a kalit- kára véletlenül oda került s hordozták csőrükben fel alá, folytonosan hallatva hívó szavukat. « Egyszer csak — azt hiszem, a hideg fürdő okozta meghűlés következtében — váratlanul megvedlett mindkét madár. Elveszték farktollaikat, felső testfedő s külö- nösen fejtoUazatukat. Bánat lépett a vígság helyébe, a szerelmeskedéssel egészen felhagytak s aggcjdnom kellett, hogy elvesztem őket. Szerencsére kiállották a vedlést s április 10-én újból megkezdték a párosodást Április 18-án rakta a tojó első tojását a kalitka fenekére. A mint ezt észrevettem, azonnal fészket adtam be nekik, még pedig egy véletlenül épen kéznél levő barkós czinkefészket s e mellett el nem mulasztám a meglehetős terjedelmes kalitkát gyékénynyel és náddal akként fel- ékesíteni, hogy a természetes költőhelyekhez lehetőleg hasonló legyen. A kalitka aljára rakott tojást óvatosan a fészekbe tettem s abban a kellemes reményben rin- gattam magam, hogy a tojó még több tojást is fog rakni, még pedig most már a fészekbe. S bár mindkét házas fél ki- bejárt az új lakásba, a legközelebbi napon, április 19-én, megint csak a földön találtam a második, április 20-án a harmadik tojást. Ez utóbb rakott két tojást is betettem ugyan a fészekbe, de mikor meg- győződtem, hogy a tojó a költéshez legkisebb hajlandóságot sem mutat, sőt pár- jával egyetemben inkább a fészek szétrombolásával mulat, kivettem a tojásokat belőle s kíváncsisággal néztem, mi czélja lesz a fészek szétrombolásának } S midőn a fészek teljesen szét volt rombolva s elemeire szedve, a nélkül, hogy annak anyagá- ból még csak egy, legalább a fészekhez hasonló bárminemű alkotmányt összeszerkesz- tettek volna, a párosodást azért csak folytatták tovább. Április 25-én újból egy tojás feküdt a kalitka fenekén, 26-án a második s 27-én a harmadik. S a tojó különböző időközökben április 18-ától július 21-ig összesen 23 drb tojást tojt le, még pedig áprilisban hat, májusban hét és júliusban tíz darabot, valamennyit a kalitka fenekére. Néhány tojást sorsára hagytam ; mikor azonban meggyőződtem, hogy a költés egyáltalában nem érhető el s hogy a tojásokat maguk a madarak közösen pusztítják el, a további tojást elszedtem tőlük s praeparálva legalább gyűj- teményem számára mentém meg. > A barkós czinegék nyári táplálékát rovarok, főleg pedig a nádszálra kimászott apró vizi csigák szolgáltatják. Összesen két faja, illetőleg csak egy faj s ennek keleti formája ismeretes. Földrajzi elterjedésük Közép- és Dél-Európa és Közép-Ázsia. Nálunk a nyugati forma él. PANURUS BIARMICUS (Linné). Barkós czinege. Pan/s biarmicus, Linné, Syst. Nat. I. p. 342. (1766.) Parus russicus, Gmel., Reise durch Russl. II. p. 164. t. 10. (1774.) Panurus biannícus, Koch, Syst. baier. Zool. p. 202. (1816.) Calamophilus biarmicus, Leach, Syst. Cat. Mamm etc. Br. Mus. p. 17. (1816.) Mystacinus biarmicus, Boie, Isis, 1822. p. 556. Aegithalus biarmicus, Boie, Isis, 1826. p. 975. MystaciHUS russicus, \ Mystacinus arundinaceus, \ Brehm, Vög. Deutschl. p. 474. (1831.) Mystacinus dentatus, I Calamophilus barbatus, Key. & Blas., Wirbt. Eur. p. XLIII. (1840.) Hypenites barbatus, Gloger, Handb. Natg. p. 281. (1842.) Paroides biarmicus, Gray, Gen. B. I. p. 193. (1847.) Panurus barbatus, Saunders, Ibis, 1871. p. 208. 128 Fdsseriformes. Paiiiinis hiarmiciis feje. Leíj'ása: A ////// feje világos kékes liamuszürke; a csőr és szem közötti része és kantára fekete, mely utóbbinak tollai megnyúltak s hosszú hegj^es barkót alkot- nak; háta, farka és hasa oldalai világos fahéjsárgák, felsó' farkfedó'i lilásba, farktollai pedig vörhenyesbe árnyalódnak; két szélső farktolla egészen fehér, csak l:)első zászlajának széle feketével tarkázott; az ezt követő két tollpár külső zászlaja fehér, néha tövén fekete; alsó farkfedői feketék; torka, begye, melle és hasa közepe fehér, az utóbbi helyen lilás rózsaszínnel lehelt; szárnya sötétbarna; elsőrendű evezőinek külső zászlaja és az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollai s válltollainak egy része hófehér, a másodrendű evezők és ezeknek fedőtollai vörhenyes fahéjszínűek; csőre élő korában élénk narancssárga; szeme világossárga, lábai feketék. Hossza k. b. 17"5, szárnya 6'1 — 6'5, farka 9 — 98, csőre 0'8, csűdje 2 lm. A tojó fölül szürkés világos fahéjszínű, legélénkebb a farkán, alul fehér, melle és hasa közepe lilás rózsaszínnel, hasa oldala és alsó farkfedői fakószínnel árnyal- tak; fekete barkója hiányzik, szárnya hasonlít a híméhez, de valamivel halványabb; csőre, szeme és lábai olyanok, mint a híméi. A fiatalok első vedlésük előtt a tojóhoz hasonlítanak azzal a külömbséggel, hogy fölül és alul sárgásán árnyaltak, hátuk közepe és a csőr és szem közötti részük pedig fekete. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa. Magyarországon nagy nádasokkal fedte területeken mindenütt igen gyakori és állandó madár. Subfam. Aegitlialinae. Aegithalus. - BoiF, Isis, 1822. p. 556. Typus: Aegitliahts pciidulinns (Linné). Jeliéinek: A csőr egyenes és nagyon hegyes; az orrnyílás kicsiny kerek, apró tollakkal és sertékkel födött. Az első evező elcsenevészedett, keskeny és hegyes. A fark vége gyengén kivágott. A csűd mellső része tábláspaizsokból áll. Ezen madárkálc főleg vizenyős talajú erdőkben és füzesekben tartózkodnak, de néha a nádasokat is fölkeresik. Fészkelcsi módjuk a valódi czinegékétől fölötte Farn. Paridae. 129 különbözik, a mennyiben fészküket a legmesterségesebben nyárfa-pelyhekböl vagy barkából — néha faháncs-rostokkal keverve — bámulatos ügyességgel szövik oly- formán, hogy az egy hosszú kócsányon lógó zacskót alkot, melynek felső felén oldalt a madár nagyságának megfelelő keskeny, rövid csöalakú bejárat van. Fész- küket két métertől minden magasságban szokták elhelyezni, melybe 6 és 9 közt váltakozó tiszta fehér, hosszúkás tojást raknak. Földrajzi elterjedésük : Dél-Európa, Közép-Ázsia és Afrika. Az ismert fajok száma 8, nálunk kettő fordul elő; egyik rendesen, a másik kivételesen. A fajok meghatározó táblázata : a. A fejtető fehér, vagy világosszürke pendulimis (129. old.). b. A fejtető gesztenyebarna (néha világos tollszegé- lyekkel) castaneus (130. old.). AEGITHALUS PENDULINUS (Linné). Közönséges függőczinege.* Partis pciidulÍ7Ljis, Linné, Syst. Nat. I. p. 342. (1766.) Parus ftarboHeuiís, Gmel, Syst. Nat. I. p. 1014. (1788.) Aegithalus peitdulimis, Boie, Isis, 1822, p. 556. Pendulinus polo7iia(s, \ Pendulinus medius, ' Brchm, Vög. Dcutschl. p. 476 — 477. (1831.) PenduHiius macrourtis, I Remizel penduliiui, Stcjn., Pr. U. St. Nat. iM. 1886. p. 398. Acgitlialitx pendulinus typicus, Raddc, Samml. Kauk. Mus. [). 146. (1899.) Aegithalus penduliniis feje. Leírása: Tavaszkor a ven hím feje fehér, tarkója és nyakának hátsó része szürkével árnyalt; homloka, szeme körül és fülfedő tollai feketék; a homlok fekete szalagja fölül töl)bé-kevésbbé gesztenyebarnába árnyalódik ; a madár hátoldala világos fakósárga, hátán többé-kcvésbbé széles gesztenyebarna folttal, mely néha egész dolmányát befödi; torlca és begye fehér, melle borvörös, a tollak szegélyei azonban fehérek, hasa sárgásfehér; evező és kormány tollai szürkésfeketék, többé- kevésbbé széles fehér szegélylyel; az első- és másodrendű evezőknek megfelelő fedőtollai gesztenyebarnák sárgásbarna csúcscsal, közép- és apró fedői, valamint válltollai fakóbarnák; csőre szürkés szaruszínű, szeme barna, lábai kékesfeketék. Őszkor és télen a fej tollai többé-kevésbbé szürkésbarnával vannak befuttatva. Hossza k. b. 12, szárnya 5-4 — 58, farka 5 — 5'4, csőre 9, csűdje 1-3 - 1*4 %i. * GROssiNGER-ncl (Univ. Hist. Phys. Regn. Hung. ect. p. 432. 1793.) Pendulus, seu Pendu- linus Függö-maddr Gáti István nál (A Terin. Hist. 1798.) Fige madár. «Fészkét az ág hegyeken úgy rakja, hogy mint egy kis kutsma, külömbb külömbb-féle pelyhekböl pokrotz formába öszve szövi, 's azt az ág végihez úgy ragasztja, hogy onnan le-függjön». Földi jÁNOS-nál (Tcrm. Hist. ect. 1801.) Függömadár, Kemicz. 1 30 Passeriformes. A tojó egészben véve nagyon hasonlít a hímhez, de színezete jóval halványabb, hátán nincsen gesztenyebarna határozott folt, feje pedig szürkével erősen árnyalt. A fiatalok a vén tojóhoz hasonlítanak azzal a különbséggel, hogy homloku- kon és arczuk táján hiányzik a fekete, mellükön pedig a borvörös szín. Földrajzi eltei-jedése : Dél-Európa, Kis-Ázsia és Közép-Ázsiának egy része. Magyarországon csak bizonyos lapályos területeken, vizes talajú vagy vizekhez közel eső füzesekben és ligetekben, főleg a nagyobb folyók mentén tartózkodik. Helyen- kint költözködő, helyenkint pedig állandó madár. AEGITHALUS CASTy\NEUS, Severtz. Kaukázusi függőczinege. Xanfhoriins poidiiliniis, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 428. (1811.) Aegiihalus castanejis, Severtz., Türk. Jevotn. p. 136. pl. 9. (1873.) Aegithalus caspius, Bogdanow, Tr. Soc. Kazán. VIII. p. 91. (1879.) Leírása : A vén hívi hasonlít az Ae. pendíüiuus hímjéhez azzal a különbséggel, hogy fejteteje és nyaka hátul fehér helyett gesztenyebarna s e szín a hát barna színével egybefolyik; a gesztenyebarna tollak szegélyei többé-kevésbbé sárgásfehér- rel szegettek; a hát hátralevő színe világos szalmasárga. Hossza k. b. 11"5, szárnya 5'5, farka 5"5, csőre 0'8, csűdje TS %i. A tojónál és a kevésbbé vén hímnél a hát és fej barna színét a hátsó nyak fehéres fakószíne választja ketté s a fejtető tollait többé-kevésbbé széles sárgásszürke szín szegi. Földrajzi elterjedése : Dél-Oroszország, Kaukázus és Közép-Ázsiának egy része. Magyarországon az első példányt Kunszt K.íroly tanító Csalóköz-Somorján, 1896. máj. 9-én, lőtte s ez a Magy. Nemz. Múzeum tulajdonába került. E példány liatal hím. Subfam. Parinae. ' A nemek meghatározó táblázata: a. A fark igen hosszú s tollai a középsők felé foko- zatosan hosszabbodnak; a csőr igen rövid, magas és ormója erősen hajlott Acrednla (130. old.). b. A fark közepes, hegye egyenes vágású vagy gyengén kivágott; a csőr közepes, ormója kevésbbé hajlott. a^. A fejtető tollai hegyes bóbitát alkotnak .... Lophophancs (134. old.). b"^. A fejtető tollai nem alkotnak hegyes bóbitát Parus (135. old). Acredula. KocH, Syst. baicr. Zool. p. 199. (1816.) Typus : Acrednla candata (Linné). y elleniek : A fark igen hosszú s tollai a középsők felé fokozatosan hosszab- bodnak, a két középső ellenben a mellette levőknél valamivel rövidebb. A csőr igen rövid, magas és ormója erősen hajlott; a kicsiny, kerek orrlyukakat sürü, apró tol- Fam. Piiridae. 1 3 1 lak és tollsörték takarják. A nyelv szerkezete inkább a Panunis nyelvéhez hason- lít, lévén hátsó részén egy véredényekkel dúsan ellátott izmos rész (1. Madarász, Adatok a czinkcfélék boncz- és rendszertanához. 14. 1. 5. b. ábra, 1881.). A nyelv szarús mellső részén három barázdának nyoma látható; csúcsa négy nagyobb és több apró, serteszcrü foszlányra szakadozott. A csüd mellső' része többé-kevésbbé egymásba olvadt, táblás paizsokból áll. A szárny a madárhoz arányítva kicsiny; első evezője az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollaknál jóval hosszabb s majdnem a 2-dik közepéig ér. A hím és tojó ruházata egyforma. E nembe tartozó fajok szabadon álló művészi alkotású fészket készítenek. A fészek jó ököl nagyságú, magasabb mint széles; fölül kupolaszréűen zárt és kicsiny, kerek bejárata fölül a fészek oldalára esik. A fészek váza mohából készül, mely- hez gyapot, pókháló és különféle moszat van szőve bámulatos ügyességgel. A fészek belsejét mindig pazarul puha tollak bélelik. Macgillivray egy ilyen fészekben 2379 tollat számlált meg (1. Newton, Dict. B. p. 969.). Ezeknek a kis madárkáknak fész- kük teljes felépítése két hetet vesz igénybe. A fészek egy vagy több ághoz szokott erősítve lenni, a föld színétől fél méter magasságtól kezdve fölfelé. Tojásaik formája gömbölyded, alapszínűk fehér és igen gyengén vörössel pontozott; számuk 6-tól 20-ig terjed. SEEBOHM-nak (Hist, B. I. p. 489, 1883.) több megfigyelővel egyetem- ben táplált abbeli véleményét, hogy a túlnagy fészekaljak több pártól származhat- nak, Cerva Frigyes alapos megfigyelése (Zeitschr. f Oologie Vili. No. 7 p. 25, 1898.) teljesen beigazolta. "*') A fajok földrajzi elterjedése a palaearktikus zónakörre szorítkozik. Az eddig ösmert fajok száma 12. Nálunk kettő fordul elő. A fajok meghatározó táblázata: a. A fej körös-körül tiszta fehér caiidata (131. old.). b. A fejtető mindkét oldalán többé-kevésbbé széles fekete csíkkal r-osea (133. old.). ACREDULA CAUDATA (Linné). Közönséges molnárczinege. Panis cauda/7ís, Linné, Syst. Nat. I. p. 342. (1766.) Acrediila caudata (Linné), Koch, Syst. baier. Zool. p. 200. (1816.) Acgithaliis caiídatiis, Boie, Isis, 1825, p. 556. * «(A Csepel-szigeten, 1898. április 17-én) egy meredek töldszalíadáson lévő öreg fűzfának kimosott gyökerei között egy molnárczinege- {Acredula caudata) fészket találtam. A mint a fészekbe nyúltam, éreztem, hogy benn az öreg madár valószínűleg tojásait kotolja. Kezemet hihúztam s az öreg madár kirepült a fészekből. Újra belenyúltam a fészekbe s a vélt tojások helyett egy sereg apró, csupasz fejecskét éreztem ujjaim között. Alig távoztam el pár lépésnyire, két öreg molnár- czinege érkezett eleséggel a fészekhez, de mivel én nagyon közel álltam hozzá, egyikük sem mert belé menni. Két perez sem múlt el, egy harmadik czincge is érkezett, szintén eleséggel a szájában. Különös gyönyörűséggel szemléltem ezt az érdekes jelenetet, s eleinte szentül meg valék győződve, hogy eme gyermeksereg két anyának és egy apának ivadékai. Amint azonban, legközelebbi kirán- dulásom alkalmával, e fészket újból meglátogattam, azt tapasztaltam, hogy tulajdonképen négy szülő szorgoskodott a számos családtag fölnevelése körül. S így csakhamar megbizonyosodtam, hogy ebben az esetben csakugyan két pár együttesen használt egy fészket ivadékaik közös föl- neveléséhez. » 132 Fíisserí/brmes. Paroides lűmricaudus, \ „ ., , , / Brehm, Yögcl Dcutschl. p. 470—471. (1831.) rarotdes caiidatus, j '^ ' ■ ' Aíecistura caudata, SelysLongch., Fauné Belge p. 103. (1842.) Oriies randáin, Horsf. & Moorc, Cat. B. Mus. E. I. Comp. I. p. 373. (1854.) Paroides fítieforuin, Brehm, Vogelf. p. 243. (1855.) Acrediila macnira, Secb., Hist. B. I. p. 487. (1883.) Aegiihalos caudaius, Stejn , Proc. U. St. Nat. Mus. 1886. p. 386. Acrediila caudata, var. macrura, Pleske, Przew. Reis. Wiss. Res. II. p. 149. (1894.) Aeeitlialus caudatns, ) . .,, , Sharpé, Hand-book Great Br. I. p. 146, 149. (1894.) Aegttlialiis i7iacnirux, j ' i > \ / Acrediila cnndata feje. Leírása: Feje körös-körül, torka, begye, melle, hasa közepe és alsó szárny- fedői tiszta hófehérek ; hasa oldala és alsó farkfedöi rózsaszínnel vannak árnyalva; háta közepe fekete; vállai rózsaszínbe hajló borvorösek; szárnya fekete, a másod- rendű evezők külső zászlaján többé-kevésbbé széles, fehér szegélylyel; farka fekete, három szélső tollának külső fele és csúcsa fehér; csőre és lábai feketék; szeme barna; szemhéja élő korában élénk sárga. Hossza k. b. 16, szárnya 6"3 — 65, farka 9'5 — 10.5, csőre 0*5, csűdje r5 %. A hím és tojó egyforma. A fiatalok fölül barnásfeketék; fejük közepe és másodrendű evezőinek széle fehér; hasoldaluk fehér, némi barnásfekete árnyalattal; alsó farkfedöik rózsaszínbe hajló borvörösek. Földrajzi elterjedése : Észak- és Közép-Európa, Kaukázus és Közép-Ázsiától Szibérián keresztül egészen Japánig. Magyarországon befásított és erdős területe- ken mindenütt télen-nyáron előfordul. Jegyzet. A skandináviai és egyáltalában az észak-európai példányok farka rövidebb, mint a szibériai példányoké; ez utóbbiak az irodalomban újabban Acrediila macrura néven szerepelnek. A magyarországi példányok, farkuk hosszát tekintve, inkább az A. macrura-\\oz közelednek. Összehasonlítás végetl dr. Reichiínovv A. tanártól néhánv észak-európai példányt kaptam. Ezeknek méreteit a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményél)en levő, különböző termőhelyekről származó példányok méreteivel összehasonlítva, a következő táblázatot nyerjük: A. caudata e a \ 9 Norvégia ...... szárnya 6'2 b — d j rf 9 Németország .... » 9 Zion . » (S'9 Dobrudscha » f? d* Kaukázus » t—z \ Közti alakok ^x _-x ( d"? Magyarország a' A. macrura k^ \ (^ Krasnojarsk, Szibéria. , /' — //^ I r?? Permskoe-Mülki, Amur. 6-2 %„ farki 10 0/ 6-1- -6-4 » » 9-6- -10 » 6-3 » » 9-6 » 61- -6-3 » » 8-8- - 9-5 » 6.1- -6-4 » » 9-9- -10-1 » 6-3- -6-5 » » 9-5- -10-5 » 6-7 » » 10-5 » 6-5- -6-6 » » 10-2- -10-3 * Fam. Paridae. 133 ACREDULA ROSEA (Blyth). Csíkosfejű molnárczinege. Acredu/a vagans, Leach, Syst. Cat. Mamm. ect. Br. Mus. p. 17. (1816.) (sine descr.) Mecistura rosea, Blyth, White's Nat. Hist. Selboine p. 111. (1836.) Mecisíura longicaudata, Macgill, Hist. Brit. B. II. p. 454. (1839.) Acrcdula rosea, Sharpé, Ibis 1868, p. 300 Parus roseus, Gray. Handl. B. I. p. 234. (1869.) Acredula caudata (nec Linné), Newt. ed Yarr. Br. B. p. 304. (1871) Acredula caudata var. longicauda, A. Dub., Fauné ill. Vert. Belg. Ois. I. p. 442. (1883.) Aegi/halos europaeus, Stejn., Proc. U. St. Nat. Mus. 1886, p. 383. Orites roseus, Madarász, Erlauter. p. 80. 1891. Aegithahis vagans, Sharpé, Hand-book Great. Brit. I. p. 147. (1894.) Acredula caudata rosea, E. Hart., Journ. f. Orn. XXXV. p. 258. (1887.) Acredula irbyi rosea, Raddc, Mus. Caucas. p. 148. (1899.) Acrcdula rosea feje. Leírása : Nagyon hasonlít az Acrcdula caudata-\\oz azzal a különbséggel, hogy fejének mindkét oldalán, a szem mellső részétől kezdve, a szem fölött fekete csík húzódik hátrafelé s a nyakszirt táján a hát fekete színébe olvad; mellén néha fekete pettyek mutatkoznak. A hím és tojó egyforma. Méretei az előbbi fajéval teljesen megegyezők. Földrajzi elterjedése: Nyugot- és Délnyugot-Európára esik. Magyarországon e faj meglehetősen közönséges és úgy látszik, állandó madár. A Magyar Nemzeti Múzeum honi példányai a következők : a. ? Komárom 1898. febr. 2. d. d Cs.-Somorja 1891. b. 9 Komárom 1898. decz. 7. e. ó' Znióváralja 1899. márcz. 11. c. ? Gárdony 1898. márcz. 20. / 9 F'ogaras 1896. novemb. 2. Az Acredula caudata és Acredula rosea keresztezései. A mely területen az A. caudata és A. rosea közösen lép föl, ott e két faj egymás között párosodik és korcs ivadékokat hoz létre. E korcs ivadékokat így jelezzük : Acredula caudata (Linné) X Acredula rosea (Blyth) Az ily korcs ivadékok, magukon hordván mind a két fajnak jellemeit, az első pillanatra fölismerhetők. Fejük nem tiszta fehér, hanem mindig többé-kevésbbé erősen kifejlett csíkkal must rázott, de a csíkok sohasem feketék, mint az A. rosea-é\, hanem inkább szürkés-barnák és nem a szem mellső részéből, hanem a szem fölött vagy mögött indulnak ki. A Magyar Nemzeti Múzeum a következő honi példányokat őrzi; 134 Fa,ss erifo vm es . a. ? Cs.-Somorja 1897. január J6. /a d" Komárom 1898. decz 14. c. c? Gárdony 1898. márcz. 20. d. (f Érsekújvár e. — Nógrád vm. f. c? Fogaras g. ? Hargita 1897. május 9. 1894. febr. 16. 1898. május 6. 1899. ápr. 3. Lophophanes. Kaup, Níitüii. Syst. p. 92. (1829.) Typus : Lophophanes cristatiis (Linné). Jelleviek : A csó'r hegyes árforma, közepes hosszú, ormója gyengén hajlott ; kicsiny, kerek orrlyukait süríí, apró tollak és tollsörték takarják. A fej középső tollai hosszúra megnyúltak és hegyes bóbitát alkotnak. A szárny, a testhez arányítva meglehetős hosszú és hegyes ; első evezője az elsőrendű evezőknek megfelelő fedő- tollaknál jóval hosszabb, de nem ér a második közepéig; második evezője a nyol- czadikkal egyenlő vagy annál is rövidebb. A fark vége egyenesen levágott. A csüd mellső része táblás paizsokból áll. E nembe sorolt fajok kizárólag fenyvesekben laknak, a honnan csak nagy ritkán, elvétve kerülnek ki. Fészküket rendesen faodukba, 2 -3 méter magasságban, néha elhagyott harkályodukba, sőt más madarak elhagyott fészkébe is rakják. Tojásaik száma 5 és 7 közt váltakozik, alapszinük fehér, vörösbarna pontokkal és durvább foltokkal pettyezett. Földrajzi elterjedésük: Európa, Közép-Ázsia, a Himalaya, Észak- és Közép- Amerika. Az ösmert 12 fíij közül nálunk csak egy él. LOPHOPHANES CRISTATUS (Linné). Búbos czinege. Parus eristatus, Linné, Syst. Nat. I. p. 340. (1766.) LophopluDics eristatus (Linné), Kaup, Natürl. Syst. p. 92. (1829.) Parus mitratus, Brehm, Vög. Deutschl. p. 467. (1831.) Parus rufeueus, Brehm, Vogelf. p. 243. (1855.) Parus eristatus mitratt/s, \ Parus eristatus rufeseens, ( I^leinschm., Orn. Monatsb. V. p. 2. (1897.) LűpJiopiiaiics eristatus feje. Fsbw. Pebrídae. 135 Leírása: Fölül barnásé szin deréktáján egy keveset világosodik és némileg vörhenyesbe árnyalodik ; feje fehér, feketével mustrázott s e két szin a következó'- képen van elosztva: a fejtető tollai fehéren szegett feketék, feje és nyaka oldala fehér, szeme mögött keskeny fekete csík húzódik hátrafelé és a fülfedök mögé félkörben kanyarodik; nyakszirtjétöl egy másik fekete csík indul ki szintén félkör alakban és az előbbivel párhuzamosan a nyak mindkét oldalára terjed ; torka és begye fekete ; hasoldala fehér, oldalain és alsó farkfedöin fakósárgával futtatott ; csó're és lábai feketék; szeme sötétbarna. Hossza 13, szárnya 6'5, farka 5'8, csőre 1, csűdje 1'7 %i. A hím és tojó nem különbözik egymástól. A fiatalok az anyaállathoz hasonlítanak, csakhogy bóbitájuk rövidebb. Földi'ajzi elteijedése : Európa. Magyarországon a búbos czinege fenyvesekkel borított magas hegyeken mindenütt előfordul és közönséges, állandó madár. Parus. Linné, Syst. Nat. I. 341. il766.) Jellemek : A csőr többé-kevésbbé hegyes árforma ; kicsiny, kerek orrlyukait süríí, apró tollak és tollscrték takarják. A nyelv csúcsa egyenesen lemetszett, melyből rendcsen négy vagy több szarúserte nyúlik előre; a nyelv mellső, szarúrészét három barázda négy részre osztja. A lábak, a testhez arányítva, erősek ; a csűd mellső része jól fejlett táblás paizsokból áll. Az első evező az elsőrendű evezőknek meg- felelő fedőtollaknál hosszabb. A fark vége egyenes, néha gyengén kivágott. A fiatalok az öregekhez hasonlítanak, de mindig bizonyos sárgás árnyalattal bevontak. E nembe tartozó fajok fészküket rendesen faodúba, néha más madarak elhagyott fészkeibe, használaton kívül lévő kutakba, virágcserepekbe és sok más, hasonló helyekre és tárgyakba rakják. A fészek anyagát moha, szőr és toll alkotja. Vörös- barnával finoman pontozott és pettyezett fehér alapszínnel bíró tojásaik száma 8 és 14 között váltakozik. Emberi lakások körül, kertekben, gyümölcsösökben előszere- tettel tartózkodnak. A fajok száma igen nagy; és ha ezeknek alárendeltebb jellemeit, különösen pedig színeit és mustrázatait veszszük tekintetbe, e nem meglehetősen jól határolt alnemekre osztható. Az alnemek meghatározó táblázata : a. A nyakszirt és hát között világos folttal. a^. A has közepe sötét csík nélkül . subgen. Püecile (136. old.). b^. A has közepe sötét csíkkal. rt\ A has középcsíkja a torok sötét színének folytatása . subgen. Farus (137. old). />'■"'. A has középcsíkja a torok sötét színével nem áll összeköttetésben subgen. Cyanistes (138. old.). b. A nyakszirt és a hát között nincs világos folt . . subgen. Phaeophai'us (139. old.). 1 36 J'asstiriíormes. Poecile. Kaup, Natürl. Syst. p. 114. (1829.) Typus : Poecile atra (I.inné). E nemet a barátczinegékre alkalmazzák a jelenkor ornithologusai kivétel nélkül mind, és ez határozottan hiba, mivel Kaup e nem fölállításánál elsö sorban — tehát typusképen — a LiNNÉ-féle Pariis ater-X. jelölte meg. Kaup fönt nevezett munká- jának erre vonatkozó része így hangzik : Dohlenmeise. Poecile (ttoíxiXoc) [PariLs ater et palustris). E. Wie bei Parus und Cyanistes. Ch. Kleine Meisen mit glattem, schwarzem Kopfe, kurzem Schwanz und aschgraulichem Gefieder. L. Hierin áhneln sie den übrigen Meisen. A nomenclatura szabályai szerint, ha a typus külön megjelölve nincs, vagy ha az illető genericus név több fajra vonatkozik, typusul mindig a legelsőnek fel- sorolt tekintendő. De eltekintve eme szabályoktól és a Kaup által megjelölt két névtől,* a fönti diagnózis még akkor is inkább a Linné- féle Pm'us ater-ve^ mint a P. palustris-ve illik. Ennélfogva én e nemet eredeti rendeltetésére bocsájtom, a későbbi és a Selys-Longchamps által 1884-ben (Bull. Soc. Zool. Francé) fölállított Peripariis nemi nevet pedig a föntiek alapján egyszerűen mellőzöm. E subgenus a búbos czinege (LopliopJianes) és a Parits között természetes kapcsot képez. A fej középső tollai többé-kevésbbé megnyúltak, a fejtollak föl- borzalásakor többé-kevésbbé észrevehető bóbitát mutatnak. A tollazat uralkodó szine szürke, fekete és fehér, külföldi fajoknál ezen szinekhez még barna vagy vörhenyes szín is járul. ** Életmódjukban inkább a búbos czinegékre ütnek és főleg a fenyveseket kedvelik. Földrajzi elterjedésük a palaearktikus zónakörre esik, Nálunk csak egy faj fordul elő. POECILE ATRA (Linné). Fenyves czinege. Parus ater, Linné, Syst. Kat. I. p. 341. (1766.) Parus carbonarius, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 556. (1826.) Poecile ater (Linné), Kaup, Natürl. Syst. p. 114. (1829.) Parus abietum, Brehm, Vög. Deutschl. p. 466. (1831.) Parus pinetorum, Brehm, Naumannia V. p. 285. (1855.) Periparus ater (Linné), Selys-Longch., Bull. Soc. Zool. Francé 1884. p. 76. Parus ater subsp. ? Stejn. Proc. U. St. Nat. Mus. 1886. p. 377. * A szövegben (114. old.) a két kijelölt név közül Parus ater az elsö, míg a mü végén lévő «Uebersicht»-ben (192. old.) megfordítva, Parus palustris áll elöl. Ugyanígy van a Cyanistes- nemnél (99. old.); az elsőnek megjelölt madár Parus cyaneus, hátul pedig az «Ucbersicht»-ben (192. old.) Parus coeruleus az elsö. ** A Poecile nemi név alá a L:NNÉ-féle Parus ater-en kívül még P. pekineiisis (Kina és Kelet-Szibéria), P. brittannicus (Anglia), Parus phaeonotus (Perzsia és Kaukázus), F. cyprotis (Cyprus), P. ledouci (É. -Afrika). P. rufipectus (Turkesztán), P, acinodius (Hímalaya), P. rufonuchalis (Kasmir, Kina), P. beavaiii (Himalaya), stb. sorakoznak. Fetm. Faridcie. 1^7 LeÍJ'ása : Feje fölül kékesfényü fekete, nyakszirt táján nagy fehér folttal; háta kékesszürke s e szín dereka táján sárgás-szürkébe árnyalódik; szárnya és farka sötétszürke, kékesszürke szegélyekkel, a másodrendű evezőknek és ezeknek meg- felelő fedötollainak, valamint a középfedöknek csúcsa, arcza tája, nyakoldala és hasa közepe fehér ; torka, begye és mellének felső része koromfekete ; hasa alja, oldalai és alsó farkfedöi sárgásszürkével árnyaltak, csőre fekete, szeme barna, lábai kékes- feketék. Hossza k. b. 11 "5, szárnya 6 — 6"4, farka 5"2, csőre 1, csűdje 17 %i. A hím és tojó egymáshoz hasonlít. A fiatalok a vénekhez hasonlítanak, de szinük kevésbbé élénk és tollazatúkat sárgás árnyalat borítja. Földrajzi elterjedése : Európa és Nyugat-Szibéria. Magyarországon a fenyves területű hegységekben mindenütt közönséges és állandó. Az őszi és tavaszi moz- galom alkalmával gyakran a lapályos területeken levő lomberdőket is fölkeresi. Parus. Linné, Syst. Nat. I. p. 341. (1766.) Typus: Farus major, Linné. PARUS MAJOR, Linné. Kerti czinege. Parus major, Linné, Syst. Nat. I. p. 341. (1766.) Varus ignolus, Lath., Gen. Syst. II. p. 537. (1781—1785.) Parus fringillago, Pali., Zoogr. Ross.-As. I. p. 555. (1826.) Parus robustus, Brehm, Vög. Deutschl. p. 461. (1831.) Parus cyanotos, Brehm, Vogelf. p. 241. (1855.) Parus major verus, \ Parus major robustus, ' Brehm, Naumannia, VI. p, 367. (1856.) Parus major cyanotos, I Parus major newtotii, \ r, ■ u; f 4- í Piazák, Ornith. Jahrb. V. p. 239—240. (1894. Parus major btanfordi, ] Leírása: A hím köpenye zöld s e szín a nyakszirt táján sárgába, majd feliérbe megy át; dereka és felső farkfedöi kékesszürkék; feje fölül, nyaka oldala, torka, begye s ez utóbbiból kiinduló, a madár kénsárga hasoldalát hosszában ketté osztó sáv sötétkékbe játszó fénylő fekete; arcza tája és alsó szárnyfedői fehérek; evezőtollai szürkésfeketék, külső szegélyük világoskék és fehéres színű; szárnyfedői hamvas- kékek, a leghosszabbak csúcsa fehér; farka szürkésfekete, a két szélső toll nagyobb- részt fehér, a többi külső zászlaján világoskékbe árnyalódik; az alsó farkfedők középső tollai feketék, a szélsők fehérek; a csőr szürkésfekete; lábai kékes szarúszínűek; szeme barna. Hossza k. b. 15-5, szárnya 7-4—8, farka 6-7 — 7-5, csőre 1, csűdje 1-8—2 %. A tojó kevésbbé élénk színű, a hasoldalát ketté osztó sávja keskenyebb s nem terjed le az alfeltájig. • A fiatalok pofatája sárgával futtatott. Földrajzi elterjedése: Gadow szerint (Cat. B. Br. Mus. VIII. p. 20) a palaeark- tikus zónakör nyugati része: Irlandtól Szibériáig, Norvégiától Algériáig, Palesztináig és Perzsiáig. Magyarországon mindenütt, a hol erdők, kertek, gyümölcsösök és egyáltalában befásított területek vannak, igen közönséges. 10 138 Passeriformes Cyanistes. Kaup, Natürl. Syst. p. 99. (1829.) Typus : Cyanistes cyaujis (Páll.). A fajok meghatározj táblázata: a. A hát zöld; a hasoldal sárga caeruleus (138. old.). b. A hát kék; a hasoldal fehér cyanus (138. old.). CYANISTES CAERULEUS (Linné). Kék czinege. Panis caeruleus, Linné, Syst. Nat. I. p. 341. (1766.) Cyanistes caeruleus (Linné), Kaup, Natürl. Syst. p. 99. (1829.) Parus caerutescens, Brehm, Vögel Deutschl. p. 463. (1831.) Cyanistes salicarius, Brehm, Naumannia V. p. 285. (1855.) Cyanistes caeruleus typicus, Radde, Orn. Cauc. p. 142. (1884.) Leírása: Háta és dereka szürkészöld; nyakszirtje mögött nagy kékesfehér folttal ; homloka szélesen fehér s e szín, mindkét oldalon a szem fölött hátrafelé húzódván, a fej hátsó részén egybefolyik, teljesen körülfogván a fejtető kobaltkék szinét; a felső káva tövétől keskeny, fekete szalag indul ki, mely keresztülhúzódva a szemen a fülfedők mögött a nyakszirt sötétkék szalagjába olvad, ez utóbbi pedig a nyak oldalaira fut s a torok fekete foltjának keskeny oldalágával egyesül, teljesen körülkerítvén a pofatáj fehér szinét; a madár hasoldala kénsárga; melle közepén kékesfekete hosszfolttal ; hasa közepe fehér ; szárnya és farka szürkés- kobaltkék ; másodrendű evezői gyenge, zöldes árnyalattal bevontak és fehér csúcs- csal vannak ellátva ; a másodrendű evezőknek megfelelő fedőtollak csúcsa szintén fehér, a mi a szárnyon mintegy szalagot alkot ; alsó szárnyfedői fehérek ; csőre szarúbarna ; szeme barna; lábai ólomszinűek. Hossza k. b. 12"5, szárnya 6"3 — 7*1, farka 5-7— 6-3, csőre 0*8, csűdje r7— 1-8 %n. A hím és tojó egyforma. A fiatal fejteteje erősen szürkészöld, homloka, szemöldökíve és arcza tája hasonló sárga szinű, mint alul ; torkán és melle közepén hiányzik a fekete szín. Földrajzi elterjedése : Oroszországot kivéve egész Európa és Kis-Ázsia. Magyar- országon mindenütt közönséges. CYANISTES CYANUS (Páll.). Lazur czinege. IV. Tábla.* Parus cyanus, Pali., N. Comm., Acad. Sci. Imp. Petrop. XIV. p. 588. Tab. 13. (1770.) Parus saebyensis, Sparm., Mus. Carls. I. No. XXV. (1786.) Parus kjijaesci/!, Gmel., Syst. Nat. I. p. 1013. (1789.) Cyanistes cyaneus, Kaup, Natürl. Syst. p. 99. (1829.) Parus cyaneus, Schleg., Rev. Crit. Ois. Eur. p. XLVI. (1844.) Parus elegafis, Brehm, Vogelf. p. 242. (1855.) Cyanistes elegáns, Brehm, Naumannia, V. p. 285. (1855.) * A táblán Cyanistes cyaneus helyett olv. Cyanistes cyami.s. I^^Táblrl. .o.C%. CYANISTES cn'iSiNEUS a ex Hungária. 'b e Sibiria. Fam. Pa,rida,e. 139 Leírása: Feje fehér, gyenge liláskékes fuvalattal; a szemén át húzódó és a nyakszirten összefutó sáv sötétkék; háta világosszürkés kék, nyakszirtje táján nagy fehér folttal ; dereka fehér; hasoldala fehér, melle közepén kékesfekete hosszfolttal; szárnya és farka sötét lazurkék fehérrel mustrázva ; apró szárnyfedői világos szürkés- kékek ; csőre és lábai kékes szarúszinűek ; szeme barna. Hossza k. b. 13, szárnya 6-8, farka 68, csőre 0*8, csűdje 1*4 %. A Magyar Nemzeti Múzeumban lévő honi példányaink a fenti leírással nem egészen egyeznek meg, a mennyiben azoknak háta erősen lazurkék; szárnyuk és farkuk fehérsége pedig csekélyebb kiterjedésű. Hasonló sötét példányokról Menzbier (Bull. Soc. Zool. Fr. 1884. p. 28) is megemlékezik: a többek között egy, Bécs környékén lőtt példányról, mely a bécsi cs. és kir. udvari múzeum gyűjteményében őriztetik. ScHMiDHOFFENi LOVAG TscHusi ViKTOR Úr gyűjteményében levő példányait tanulmány czéljából rendelkezésemre bocsájtotta. Tschusi úr példányai igen tanul- ságosak, mert, habár számuk csekély, de mégis egy teljes átmeneti sorozatot alkotnak a typikus színezésű, világos hátú példányoktól a legsötétebben árnyal- takhoz. Az ide mellékelt IV. tábla a lazur czinege két szélső alakját ábrázolja. Az a ábra a Magyarországon lőtt sötét példányok egyike, a b ábra pedig egy, Szibé- riában, Krasznojarsk környékén lőtt, typikus szinezésü, világos példány. Földrajzi elterjedése: Észak-Európa és Szibéria. A tavaszi és őszi mozgalom alkalmával kivételes esetekben Közép-, Dél- és Nyugot-Európát is meglátogatja. Németországban nagyon gyakran észlelték, sőt Reyes (Aves Espana, p. 52, 1886.) tanúsága szerint Spanyolországban is többször előfordult már. Magyarországon eddig hitelesen csakis a megboldogult dr. Mihalovits Sándor bártfai főorvos figyelte meg, a ki Bártfa városa környékén, 1882-ben, több példányt hozott terítékre.* Mihalovics gyűjteményéből a Magy. Nemzeti Múzeum birtokába a következő három példány került : a. ^ 1882. ápril. 25. Hossza k. b. 13'5, szárnya 6'8, farka 6 %». b. ^ 1882. novb. 1. > » » 13-5, >> 6-6, » 6-2 » c. ? 1882. okt. 25. » « » 13-7, » 6-6, » 6-3 » Phaeopharus.** Nov. subgen. Typus : Phaeopharus palustris (Linné). E subgenusba tartozó fajokat, mint azt a 136. old. kifejtettem volt, az ornitholo- gusok tévesen a KAUP-féle Poecile-Vi&WíO& sorozzák. S mivel a barátczinegéknek e tévesen használt néven kívül más genericus nevük nincsen, szükségesnek tartottam részükre a Phaeopharus nevet alkotni. * L. DR. A. Mihalovits «Pariís cyanus Pali. in Ungarn», Zeitschr. f. ges. Ornith. I. p. 234. (1884.) *' tpaío's = barna, tpapo; = palást, ruha. 10* 140 Passeriformes. A fajok meghatározó táblázata : a. A szárny 7 %í-nél rövidebb ; az elönyak fekete szine az állközötti részre szorítkozik pahcstris (141. old.). b. A szárny 7 %i-nél hosszabb ; az eló'nyak fekete szine a torok és begyre is kiterjed lugubris (143. old.). Általános megjegj^zések a közönséges barátczinege (Phaeopharus palustris) fajkörére, tekin- tettel a magyarországi példányokra. Sem az ornithologiában, de talán az egész zoológiában sem találkozunk még egy olyan fejezettel, mely annyi bajt, zavart és fejtörést okozott volna, mint épen a közönséges barátczinegéé (Ph. palustris). Hatalmas és szokatlan jellegű formakörrel van itt dolgunk, melyben a külön- böző' egyének méretarányai, különösen pedig színezetük annyira változók és mégis fokozatosan egybeolvadok, hogy míg az ornithologusoknak egy része csak néhány fajtát különböztet meg, addig mások a fajok, alfajok, fajták és helyi formák egész seregét állítja fel. Csakhamar egész monographia-féléket dolgoztak ki e czinegéró'l, melyek azután a zavart úgy a szisztematikában, mint a szinonimikában teljessé tették. Az alantabb összeállított szinonimák világosan bizonyítják ezt, melyeket különben, már csak curiosum kedvéért is, a rendelkezésemre álló irodalom segé- lyével minél pontosabban iparkodtam összefoglalni. A mi engem illet, én a Phaeopharus palustris sok al- és válfaját, meg helyi formáit nem tartom azoknak, hanem csupán színvarietásoknak, hogy ne mondjam, individuális eltéréseknek. Ha a magyarországi példányok nagy sorozatát végigtekintjük, kitűnik, hogy a sokféle al- és válfajt, a Ph. borealis-nak leírt forma kivételével, úgyszólván minden vidéken föllelhetjük. Előfordul nálunk még az a nyugati forma is, melyet leg- újabban dressei-i név alatt írtak le. Brusina Spiridion, a zágrábi múzeum érdemes igazgatója, rendelkezésemre bocsátotta múzeumukban foglalt összes barátczinege példányait, számszerint 14 darabot ; ezek közül 10 példány valóságos Ph. dresseri. Meg vagyok győződve, hogy ha kellő anyag állana rendelkezésünkre, egy oly sort állíthatnánk össze, melyben, az egyik formától egészen a legutolsóig, fokozatos és sima átmenet volna észlelhető. Hasonló jelenséggel van itt dolgunk, mint a Cinclus cinclus-nú\ vagy külö- nösen a Certhia familiaris-néA., hol a színbeli eltérések még nagyobbak és még jobban szembeötlők, s mégsem jutott senkinek is eszébe, Brehm óta. a közönséges barátczinegéhez hasonló, végtelenségig menő fajok, alfajok és változatok fölállítása. így tehát a közönséges barátczinegéről fölállított mindenféle al- és válfaj nem állja még helyét, mivel az egyes alakok közötti különbségek inkább individualisok, ezért én még a néhány megszokott főformát sem különböztetvén meg, az összese- ket a Phaeopharus palustris (Linné) név alá foglalom össze. Fa,m. Paridae. 141 Selvs-Longch., Bull. Ac. Roy. Brux. X. p. 28—29. (1843.) Hrehm, Vofíclf. p. 242. (1H55.) F.rrhm, Naiimannia V. p. 286. (1855. PHAEOPHARUS PALUSTRIS (Linné). Közönséges barátczinege. Parns palusiris, Linné, Syst. Nat. I. p. 341. (1766.) Pariís salicarius, Brehm, Isis 1828. p. 1284. Panis cinereus communis, Baldenst., Neue Alpina, II. p. 30. T. 2. (1829.) Poecile paliistris, Kaup, Natürl. Syst. p. 114. (1829.) Parns borealís, | Parus frigoris, / Poecila pahisiris, Poecila borealis, ' Bonap., Consp. Gen. Av. I. p. 230. (1850.) Poecila frigoris, I Panis alpestris, Bailly, Bull. Soc. llist. Nat. Savoic, 1851. p. 22 Parus meridio7ialis, Liljeb., Naumannia, II. p. 100. (1852.) Pari/s /r?cliceti, Wallengr., Naumannia IV. p. 141. (1854.) Pa n/s a SS ini i/is , Parus salicarius, Parus accedeus, Parus wuriiius, Parus stag7iatilis, Parus subpalustris, Poecila alpesiris, Poecila borealis, Poecila assimilis, Poecila frigoris, Poecila salicaria, Poecila accedens, Poecila murin a, Poecila palusiris Poecila. subpalttslri. Poecila sordida, Poecila stagiiatilis, Poecila palustris slagnatilis, Poecila palustris vera, Poecila palustris subpalustris Poecila palustris sordida, Poecila salicaria alpina, Poecila salicaria borealis, Poecila salicaria assimilis, Poecila salicaria accedens, Poecila salicaria vera, Poecila salicaria fnurina, Parus palustris, var. borealis, Gadamcr, Naumannia, VIII. p. 293. (1858.) Parus baldensteinii, De Salis, Mém. Soc. H. N. Grisons p. 106. (1861.) Poikilis palustris, \ Poikilis palustris ^ borealis, | Blasius, List B. Eur. p. 8. (1862.) Poikilis palustris ■{ alpestris, I Parus kamtschatkensis (nec Bonap.), Swinhoe, Proc. Zool. Soc. 1863. p. 270. (1870.) Poecile cotnmunis, Degl. & Gerge, Orn. Eur. I. p. 567. (1867 ) Poecile palustris communis, A. Dubois, Consp. Syst. & Gcogr. Av. Eur. p. 14. (1871.) Poecile baicalensis, Swinhoe, Ann. and Mag Nat. Hist. 1871. p. 257. Poecila brevirostris, 1 ,. , ^ „ ,^,, ... i,^^n,\ „ ., ^ . , .i . Taczanowski, Journ. f. Orn. X\. p. 444. (lS/2.) Poecila kamtschatkensis, ) Poecilia palustris, Taczan., Bull. S. Zool. Fr. II. p. 145. (1877.1 Parus palusler, Homey., Journ. f. Orn. XXVII. p. 69. (1879.) Brchm, Naumannia, VI. p. 368—370. (1856.) 142 Passeriformes. Scebohm, Ibis, 1879. p. 32. Stejn., Pi-oc. U. St. N. Mus. XV. p. 343. (1892.) Brchm, OIphe-Gall., Chr. L. Brehm's Ornith. Briefe; Orn. Jahib. III. p. 145—146. (1892.) Parus palusiris subsp. borealis, Parus palustris subsp. japonicus, Parus palustris, subsp. kamtschatcensis, I Parus japonicus, Wallace, Island Life p. 63. (1881.) Parus musicus, «Brehm» Homey., Orn. Briefe p. 76. (1881.) Parus palustris japonicus, Blakist., et Pryer, Tr. As. Soc. Jap. X. p. 150. (1882.) Parus palustris var. alpestris, \ „ ^ , , . . ■ 7 ■ ( Dubois, Faun. Belg. Ois. I. p. 437. (1883.) Parus palustris var. batcalensts, ) ^ Parus palustris var. brevirostris, Seebohm, Ibis 1884. p. 37. Poccilia palustris crassirostris, Taczan., Bull. Soc. Zool. Fr. X. p. 8. (1885.) Parus palustris dresseri, Stejn., Proc. U. St. N Mus. 1886. p. 200. Poecile borealis var. alpestris, Homey. & Tschusi, Verz. Österr. Ung. Vög. p. 10. (1886.) Parus colletti, Stejn., Proc. U. St. N. Mus. XI. p. 74. (1888.) Poecilia salicaria, Olphe-Gall., Contr. Faun. Orn. XXVI. p. 32. (1891.) Parus borealis alpestris, Reiser, Vog. Saraj. p. 52. (1891.) Parus palustris alpestris, Tschusi, Orn. Jahrb. II. p. 252. (1891.) Poecilia palustris macrura, Taczan. Faun. Orn. Sib. Orient Pt. I. p. 436. (1891.) Parus seebohmi, \ Paríís he7isoui, \ Parus palustris stagnatilis, Parus palustris communis, Parus palustris subpalustris, Parus salicarius assimilis, Parris salicarius borealis, Parus salicarius alpestris, Parus salicarius accedens, Parus salicarius commuuis, Parus salicarius murijtus, Parus palustris borealis, Hartert, Orn. Monatsb. I. p. 168. (1893.) Partís palustris alpestris, Prazák, M. T. Orn. Ver. XVII. p. 69. (1393.) Parus palustris montanus, Prazák, Orn. Jahrb. V. p. 67. (1894.) Poecile borealis var. macrura, Pleske, Przew. Reis. Wiss. Res. II. p. 157. (1894.) Parus dresseri, Sharpé, Hand-book B. Great Br. I. p. 139. (1894.) Poecile palustris fruticeti, Poecile palustris dresseri, Poecile palustris fruticeti (vera), Poecile palustris fruticeti a frjiticeti, Poecile pabistris fruticeti ^ musica, Poecile pahistris fruticeti y sordida, Poecile palustris stagnatilis, Poecile palustris borealis (vera), Poecile palustris colletti, Poecile palustris montaita, Poecile pahistris communis, Poecile palustris salicarius, Poecile palustris baicalcítsis, Poecile palustris. crassirostris, Poecile palustris macrura, Poecile palustris, var. fruticorum, Csató, Alsó Fehér vármegye, növény- és állatvilága, 1896. Parus dresseri longirostris, Parus meridionalis subpalustris, Parus comminiis stagnatilis, Parus brevirostris, Parus brevirostris crassirostris, Parus (crassirostris f) seebohmi, Parus {crassirostris > commuuis ?) Jiensoni, Prazák Orn. Jahrb. VI. p. 18—53. (1895) Kleinschmidt, Orn. Jahrb. VIII. p. (1897.) 45—103. Fam. Paridae. 143 Klcinschmidt, Orn. Jahrb. VIII. p. 45—103. (1897.) Parns spec. nov. Partis salica7-iiis muriniis, Parus salicarius acceciens, Parus nw7ttanus assimilis, Parus borealis colletti, Parus borealis macrurus^ Parus cominunis meridioiialis, Parus conimunis síag?iah7ís, Parus coni7nunis conumiuis, Parus communis subpalusfris, Parus cotmnunis dresseri, Parus borealis borealis, Parus borealis baicaleusis, Parus moiilanus monlanus, Parus moníanus accedejis, Parus moniamis murinus^ Parus monla?ius assimilis, Pariis montanus salicarius, Poecile salicaria iieglecta, Zarucíny et Haims, Ornith. Monatsl). VIII. p. 19. (1900.) > Tschusi, Orn. Jahrb. IX. p. 175—176. (1898.) Leírása: Hátoldala szürkésbarna; pofatája és liasoldala fehér, vékonyán és oldalain többé-kevésbbé fakószínnel árnyalt; fejteteje kékbe vagy barnába fénylő fekete s e szín tarkójára s néha lejebb is húzódik; tokája fekete; torka fehér, de a tollak töve fekete; szárnya és farka sötétbarna, a tollak szürkésfakóval szegettek; csó're és lábai kékes szarúszínüek; szeme barna. Hossza k. b. 12 — 13, szárnya 6—7, farka 5'2— 6-5, csó're 0-7— 11, csűdje 1-5— 1-7 %... A hím és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése : Észak-Afrika kivételével az egész palaearktikus zónakör. Magyarországon mindenütt közönséges és állandó. PIIAEOPHARUS LUGUBRIS (Temm.). Nagy barátczinege. Parus lugubris («Natt.»), Temm., Man. d'Orn. I. p. 293. (1820.) Poecila lugubris, Bonap., Consp. Gen. Av., p. 230. (1850.) Poecile lugubris, Cab., Mus. Hein. I. p. 91. (1850.) Peiílhestes lugubris, Reichenb., Av. Syst. Nat. pl. 62. (1850.) Poecile lugens, Brehm, Vogelfang, p. 243. (1855.) Poikilis lugubris, Blas., List B. Eur. p. 8. (1862.) Poecile lugubris lugens, Praz., Orn. Jahrl:). p. 80. (1895.) Leírása: Hátoldala szürkésbarna; pofatája és hasoldala fehér; fejteteje, torka és begye barnásfekete; szárnya és farka szürkés sötétbarna, a tollak külsó' zászlaja többé-kevésbbé szélesen szürkésfehérrel szegett; csőre és lábai sötétkékes szarúszínüek. Hossza k. b. 156, szárnya 73 — 7'6, farka 6'7 — 72, csőre 1 — 1-2, csűdje 2 — 2'1 %. A hím és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése : Dél-Kelet-Európa, vagyis a Balkán-félsziget, Dél-Magyar- ország és Dél-Oroszország, — azonfelül még llliriában és Olaszországban is elő- fordul, továbbá Kaukázus, Kis-Ázsia és Szíria. Nálunk nagyon elszigetelt pontokon lép fel, a hol egyszersmind állandó. így Mehadia környékén és Erdélynek egyes részein, ú. m. a hátszegi és plopi szőlőknél (1. Csató J. Muz. Egyl. Evk. VI. köt.) Farkasdin, Déva és Nagyenyed környékén. 144 Passeriformes. XIII. Család. S i 1 1 i d a e. Küllőfélék. E családba tartozó madarak igen közel rokonságban vannak a czinegefélék- kel; a fákon való sajátságos kúszásuk azonban a régi szisztematikusokat tévútra vitte, a kik őket az énekló'k rendje helyett, a következő' családdal (Certhiidae) egye- temben a harkályok közé helyezték. A jelenkor ornithologusai e család tagjait részint a czinegefélék, részint a famászófélék (Certhiidae) családjába olvasztják, de vannak olyanok is, a kik külön családnak tekintik. Ez utóbbiakhoz csatlakozom én is és már 1881-ben ezen álláspontra helyezkedtem az « Adatok a czinkefélék boncz- és rendszertanához* czímü dolgozatomban. Ennek helyességét legújabban LucAS F. A. (Proc. U. St. Nat. Mus. XIII. p. 337-345, 1890.) oszteologiai vizsgálatai végleg megerősítették. A küllöfélék a fák törzsén sajátságosan, mindig fölülről és pedig fejjel lefelé, kúsznak, * ámbár néha az ágakon, czinege módra is, testükkel lefelé lógva szedeget- nek. Fészküket faodúkba rakják, az odú nyilasát pedig sárral vagy agyaggal betapasztják, kis kerek nyilast hagyván bejárat- nak. Tojásaik szintén a czinegékéihez hasonlítanak; alapszínük fehér és rozsdavörös foltokkal tarkázott; számuk 5 és 8 közt váltakozik. Nyáron rovarokból, télen többnyire magvakból táplálkoznak. Jellemek: A csőr hosszú árforma és a harkályokéra emlékez- tető, az orrlyukakat operkulum födi, melynek mellső részén van a keiek orrnyílás; az egészet sűrű, apró tollak és tollsörték födik. A csűd aránylag rövid, erős; mellső része táblás paizsokkal borí- tott, a lábujjak igen hosszúak és erős karmokkal fegy vérzettek. A száiny hosszú, hegyes; az első evező az elsőrendű evezőknek megfelelő fcdőtollaknál hosszabb. A fark inkább rövid, vége egyenesen levágott. E meglehetősen nagy és több nemre osztott családnak földrajzi köre, a neotropikus és ethiopiai regiot kivéve, az egész földre kiterjed. Nálunk egy faja ösmeretes. * Ez okozhatta a régi megfigyelőkben azt a hitet, hogy e madarak hátrafelé is röpülnek. L. jegyzet 145. old. Fam. Sittidae. 145 Sitta. Linné, Syst. Nat. I. p. 177. (1766.) SITTA CAESIA, Mey. & Wolf. Küllő.* Siíía caesia, Mey & Wolf, Taschenb. p. 128. (1810.) Siíla pincíorum, Brchm, Vög. Deutschl. p. 205—207. (1831.) Sitta fúiioniin, Sitta septe7itrioiiu lis, Sitta advciia, Sitta coerulescens, Brehm, Vogelf. p. 74. (1855.) Sitta caesia homeyeri, Hart., Orn. Monatsb. I. p. 171. (1893.) Sitta caesia csőre és lálja. * Magyarország Icülönbözö tájain küllőnek a zöld harkályt (Gecinus viridis) nevezik. Küllb\ küt/ü, külii; baranyai Ormánság, Göcsej, Zilah, Székelyföld, Udvarhely vm. (L. Szinnyei, Magy- Tájsz. 1266. 1.) A legújabb madarászati munkákljan is alatta a zöld-harkályt és rokonfajait értik. Én azonban e nevet a Sittidae család tagjaira alkalmazom a « favágó » és egyéb hasonló nevek helyett. Miskolczi Gáspár Küllő alatt valószínűleg szintén a Sitta-\. értette (1. Egy jeles Vad-Kert p. 457. 1769.), a kinek szavai szerint: «A' Küllőnek (a' melly a' Harkálynak neme, tsak hogy annál kisebb) tollai rész szerint kék, és a' hasa alatt piros szinűek, orra ige kemény 's hegyes vagyon, mellyel mindennemű kalitkákat öszve ront és vagdácsol, hanem vasból való lészen, úgy nem árthat nékie Egy dolog vagyon, mellyel o benne mindenek felett tsudál Aelidnus I. k. 51. r. Hogy tudnillik minden egyébb Madarak, mintegy ugyan sinór szerint egyenesen szemnek mentében repülnek; de a Küllő viszsza a' farka felé, és ól.!alra-is mind egyaránt repülve tsapong: A' melly mindazáltal testének nehéz volta miatt láttatik esni, mely miatt magasan is nem igen repülhet, sot fészkét-is nem rakja magas fákra, sem pedig a' fü kozott, vagy valami bokron, hanem föld alatt, mintegy hat láb nyomatni mély lyukban .... De ez légyen elég erről a Madárról is. Mivel feljebb a' 19-dik Részben a' Harkályról bőven szólottunk, melly Kűllonek-\?. neveztetik, ez-is pedig a' Harkálynak neme, tsak hogy kisebb a' Harkálynál. » GROSsiNGER-nél (Univ. Hist. Phys. Regn. Hung. Tria Regna Nat. p. 319, 1793.) «Picus caeruleus, aliorum Sitta, nonnihil Fringillis major: cáput illi parvum, rostrum teres, & longum, lingua bifida: dorsum e plumbeo in cinereum colorem vergit, gúla albescit, pectus pallide flavit, venter rufescit: linea fusca ab oculo in occiput tenditur, pedes subíiavi sünt & tridactyli, digiti antrorsum porriguntur: in cavis stipitibus nidum párat, in quo numerosum faetum enutrit. Hyeme circa domos muscas exquirit. Pueri nostrates aucupio dediti minores Picos Fa-vágó, Kováts e-= Kurta-kalapáts vocitant, forsan ex Graeco Dendrocolaptes, Xylocopos, quod universale Picorum apud Graecos nomen erat. Kalapáts verő in Hungarico malleum denotat, proinde aviculum brevem malleum compellant: Germani ^faufpedjt, IfaBet aut Mmx: Slavi ^omafifi nominant.» 146 Passeriformes. Leírása: Fölül erősen kékesszürke, homlokán és szemei fölött keveset fehéres; a csőr tövétől kiinduló, a szemen át húzódó s a nyak oldalára terjedő sáv fekete; alul többé-kevésbbé vörhenyesbe hajló agyagsárga s e szín torkán és feje oldalain fehérbe megy át; vékonya vörhenyesbe hajló gesztenyebarna, hasonló színnel sze- gettek fehér alsó farkfedő tollai is ; farktollai, a két középsőt kivéve, mely egészen kékesszürke, feketék, csúcsuk szürke, a három szélsőnek pedig a csúcs mögötti része fehér; csőre palaszürke, az alsó káva töve világos; szeme barna; lábai világos szarúbarnák. Hossza k. b. 14, szárnya 8-2 — 9, farka 5 — 5'5, csőre 1*8 — 2, csüdje 1-6— 1-9 %.. A hhn és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa és Ázsiának egy része. Magyar- országon fákkal benőtt területeken és erdőségekben mindenütt gyakori és állandó madár. Jegyzet. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében foglalt különböző termőhelyekről származó honi példányok (50 drb) tanúsága szerint a legsötétebb hasú példányok a dunántúli vármegyékből, a legvilágosabbak pedig Erdélyből, Fogaras vármegyéből származnak. Ez utóbbiak hasoldalukon fehéres világos agyagsárgák, minden vörhenyes árnyalat nélkül. XIV. Család. Certhiidae. Famászófélék. yellemek : A csőr többé-kevésbbé hosszú árforma, hegyes és ívben lefelé hajló; az orrlyukak hosszúkásak, részben operculummal födöttek, máskülönben szabadon állók, tollak nem borítják. A csüd rövid, mellső része táblásán paizsolt; az ujjak hosszúak és aránylag erős karmokkal fegyverzettek. Az elsőrendű evezők száma 10, ezek közül az első mindig jóval hosszabb az elsőrendű evezőknek meg- felelő fedötollaknál s legtöbbnyire a második középéig ér. A test tollazata sűrű és puha. Életmódjuk a küUőfélékékez (Sittidae) hasonlít. Erdős vagy sziklás helyeken élnek. Fészküket faodukba, fahéjak alá, vagy sziklaüregekbe rakják. Tojásaik szine fehér és vörhenyessel, vagy barnával finoman pettyezettek, számuk 3 és 9 között váltakozik. Táplálékukat a rovarvilág szolgáltatja. Földrajzi körük: Dél-Amerika és Uj-Zeeland kivételével, az egész földre kiterjed. A nemek meghatározó táblázata : a. A fark rövid, puha és vége egyenesen levágott. . Tichodroma {\\1 . o\áj b. A fark hosszú, ruganyos és kemény, tollai a kö- zépsők felé fokozatosan hosszabbodnak és meg- nyúlt hegyben végződnek Certhia (148. old.). Fam. Certhiidae. 147 Tichodroma. Illiger, Prodrom. Syst. Mamm. et. Av. p. 210. (1811.) Typus : Tichodroma muraria (Linné). JcUevíck : A csó'r hosszú árforma, hegyes és ívben lefelé hajló. A szárny igen hosszú s majd a fark végéig ér A fark rövid és vége egyenesen levágott. E nemből csak egyetlen egy faj ismeretes s ez Közép- és Dél-Európa, meg Ázsia alpes-vidékeit lakja. Különösen a mészsziklákon szeret tartózkodni és mindig fölfelé kúszva szedegeti táplálékát a rovarvilágból. Fészkét néha elérhetlen meredek sziklafal hasadékaiba rakja. A fészek fö anyagát moha képezi, habár szőrrel, gyapjúval, fűvel s más egyébbel is keverve építi ; nagyon gyakran még sziklatörmeléket is kever beléje. Tojásainak száma 3 és 5 között váltakozik; alapszínük fehér, széles oldalukon elmosott lilás foltokkal és finom vörös pontokkal tarkázottak. TICHODROMA MURARIA. Lepkemadár. Certhia muraria, Linné, Syst. Nat. I. p. 184. (1766.) Picus murarius, Grossinger, Un. Hist. II. p. 319. (1793.) Tichodroma miiraria (Linné), Iliig., Prodr. p. 211. (1811.) Tichodroma alpiiia, Koch, Syst. baier. Zool. p. 80. (1816.) Petrodroma muraria, Vieill., Nov. Dict. d'Hist. Nat. XXVI. p. 106. (1818.) Tichodroma phoenicoptera, Temm., Man. d'Orn. I. p. 412. (1820.) Tichodroma europaea, Steph., Shaw's Gen. Zool. XIV. p. 187. (1826.) Tichodroma brachyrhvfichos, 1 7,. , . , , ; Brehm, Vögel Deutschl. p. 213. (1831.) lichodroma macrorhynchox, f > ?. t- \ / Tichodroma phoeiiicoptera var. subhemalavana, Hodgs., in Gray's Zool. Mise. p. 82. (1844.) Tichodroma iiepalensis, Hodgs., Journ. As. Soc. Beng. XIV. p. 581. (1845.) Tichodroma hoffmeisteri, Reichenb., Handb. spec. Orn. Scans. p. 27. (1851.) Tichodroma média, Brehm, Vogelf. p. 77. (1355.) Tichodroma muraria csőre. Leírása : A hím teli tollasaiban fölül világos hamuszürke, némi barnás lehe- lettel bevonva; felső farkfedői sötét szürkésbarnák; nyaka eleje szürkésfehér, melle, hasa és alsó farkfedői palaszürkék, az utóbbiak szürkésfehérrel szegettek; szárnyai karminvörössel és fehérrel tarkázott barnásfeketék; apró fedőtollai, középfedöinek és az elsőrendű evezőknek megfelelő fedőtollak egy része ugyanis karminvörös, hasonló színű az evezők külső zászlajának tőfele ; a második, harmadik, negyedik és ötödik evezőinek belső zászlaján pedig két-két nagy, kerek, fehér folttal, az egyik a csúcs mögötti, a másik a tőfelöli részén van; néha a hatodikon is található egy a tő felőli részen; farktoUai barnásfeketék, a szélsők fehér, a többi füstös- szürkés csúcscsal; csőre és lábai feketés szarúszínűek; szeme sötétbarna. Nyári tollazatban 148 Passeriformes. torka és begye fekete. Hossza k. b. 155, szárnya 97 — 102, farka 5'5 — 6, csöre 2"8 — 35, néha hosszabb (egy Szepesmegyéböl származó múzeumi példánynak csöre 4'7); csűdje 2 — 2"3 %. A tojó hasonlít a hímhez, azzal a különbséggel, hogy másodrendű evezőinek belső zászlaja a tő felőli részen többé-kevésbbé nagy, agyagsárga, kerek folttal mustrázott. Földrajzi elterjedése ugyanaz, mint a mit a családnál mondtunk. Magyar- országon a magas hegység mészsziklás területein fordul elő; ilyenek a Kárpátok, Erdélyi havasok. Karszthegység stb. Télen néha a mélyebben fekvő területeket is fölkeresi. A budai Szt-Gellérthegyen, sőt a budai vár falán gyakrabban megfigyel- ték. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében van egy példány, melyet a budai várpalotában fogtak 1860. márczius 15-én. Certhia. Linné, Syst. Nat. I. p. 184. (1766.) Typus : Certliia jannliaris^ Linné, Jellemek: A csőr hosszú árforma, vékony, hegyes és ívben lefelé hajló; az orrlyukak hosszúkásak s részben operculummal födöttek ; tollak nem borítják. A szárny meglehetős hosszú. A fark hosszú, ruganyos és kemény, tollai a középsők felé fokozatosan hosszabbodnak és megnyúlt hegyben végződnek. A lábak aránylag erősek és ujjai nagy karmokkal vannak ellátva. E nembe tartozók a fán kúszva járnak és pedig mindig alulról fölfelé, pergevonalban. Ha egy fát átkutattak, akkor másikra szállnak, a hol ismét alulról kezdik és fölfelé haladva keresik a fa kérgén rejtőző rovarokat vagy azok álczáit és petéit. Fészküket repedt vagy elálló fakéreg alá rejtik. Tojásaik alapszíne fehér, vörössel finoman pontozottak. Földrajzi elterjedésük: a palaearktikus zónakör és Észak-Amerika CERTHIA FAMILIÁRIS, Linné. Famászó. Cer/hia familiáris, Linné, Syst. Nat. I. }>. 184. (1766.) Certhia major, \ ^ ,, . ." ) Frisch, Vög. Dcutschl. Tb. 39. (1817.) Certliia scandulacea. Pali. Zoogr. Rosso-As. I. p. 432. (1826.) Certliia macrodactyla, \ Certhia septentrionalis \ Certhia brachydactyla, ' í^''^^"^' ^^S^' Dcutschl. p. 208-211. (1831.) Certhia megarhynchos, ) Certhia nattereri, Bp., Comp. List. p. 11. (1838.) Certhia costae, Bailly, Bull. Soc. Hist. Nat. Savoie 1852, jan. Certhia paradoxa, Brehm, Vogelf. p. 76. (1855.) Certhia hodgsoni, Brooks, Journ. As. Soc. Beng. XLI. p. 74. (1872.) Certhia brittanica, Ridgw., Proc. U. St. Nat. Mus. V. p. 113. (1882.) Certhia familiáris barchydactvla, 1 Certhia familiáris candida, ' \ ^^''"^''^ J°"™- ^- O™' ^^^V. p. 256. (1887.) Certhia (familiáris: brachydactyla, Kleinschm., Journ. f. Orn. XLII. p. 122. (1894.) Certhia familiáris typica, Erlanger, Journ. f. Orn. XLVII. p. 314. (1899.) Fam. Certhiidae. -^^ Certhia familiaru csőrének két szélső formája. Leírása: Fölül sötétbarnával, rozsdasárgával és fehérrel tarkázott; deréktája rozsdasárga; farka szürkés vagy sárgás világosbarna, az egyes tollak nyele barnás- fehér, vagy vörhenyes fakószínű; alul selyemfényű fehér; vékonya és alsó farkfedö- tollai'legtöbbnyire sárgásfakó színnel futtatottak: csőrének felső kávája sötétebb, az alsó világosabb szaruszínű; szeme barna; lábai barnás szarúszinűek. Hossza k. b. 13-5_14-5, szárnya 58 6-5, farka 5.7-6-9, csőre 11 2, csűdje 1-4— 1-5 %.. A him és tojó egyforma. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör legnagyobb része. Magyar- országon úgy a lomb-, mint a fenyveserdőkben egyaránt mindenütt .közönséges és az egész éven át található. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében foglalt honi példányainkat össze- vetve a zágrábi múzeum gyűjtemény példányaival, mely utóbbiakat Brusina Spiridion múzeumi igazgató összehasonlítás végett rendelkezésemre bocsájtott, színbeli el- térésüknél fogva három osztályba csoportosíthatjuk. I. Legsötétebb példányok. A hát uralkodó szine sötétbarna, a hasoldal szürkés selyemfehér. Mértékük : a csőr 1-4 és 2 %x közt váltakozik, a szárny 5-8— 6-4 %., a fark 5 8— ó'ó %.. 5 példány (3 cf, 2 ?) a következő termőhelyekről: Budapest, Guta (Komárom vm.), Csalóköz-Somorja, Léka (Vas vm.) ; ez utóbbi példány Csatő JÁNOS tulajdona. E példányok deczember, január és február hónapokban lövettek. II. Kevésbbé sötét példányok, mondhatni aypikusan színezettek. Hasuk tiszta selyemfehér. Mértékük: A csőr 11— 1-7, a szárny 6-2— 6-4, a fark 5-7—6 9 %.. a—b, czímű dolgozatában (Ibis, 1886, p. 30 — 40) ilyeneknek is tartja. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy e formák földrajzilag nincsenek szorosan egymástól elkülönítve, hanem messzire belenyúlnak egymásnak körébe. S ha a létező közti alakok végtelen átmeneti sorozatát tekintjük, azt kell hinnünk, hogy itt tulajdonképen inkább egyéni eltérésekkel, mintsem helyi for- mákkal van dolgunk. Hogy, például, a L. excubitor és L major valóban csak individuális változások, azt maga Collet is, a saját megfigyelésére és több más, hasonló esetre hivatkozva, kimutatja. Ugyanis ő úgy a typikus L. excubitor, mint a typikus L. Wííjíö?- jellemeit magukon viselő fiatalokat gyűjtött egy és ugyanazon fészekből. Collet különben dolgozata folyamán a L. excubitor összes formáiról is meg- emlékezik s ezek közül a már fönnebb említett s mi nálunk is előforduló formákat földrajzilag a következőképen osztályozza: 1. forma excubitor: Közép- és Nyugat-Európában, 2. forma major: az arktikus subregióban és Észak-Ázsiában, 3. forma homeyei'i: Észak-Európában csak elvétve, délfelé mindinkább gya- koribb; Délkelet-Európában pedig rendesen, és 4. forma leucoptera : Dél-Szibériában fordul elő. Funi. Lauiiihie. 153 A hasoldal harántsávok nélkül. A hasoldal haiántsáv^ok nélkül. A hasoldal haránt- sávozott. A A Magyar Nemzeti Múzeum honi példányainak sorozata : 1. A másodrendű evezők töve egészen fekete (typikiis L. major): a. d", Tata, 1898. janucár 22. b. ?, Tata, 1898. január 22. c. 9, Trencsén, 1896. nov. 23. A hasoldal harántsávozott. d. 9, Pest vm. I 2. A másodrendű evezők töve többé-kevésbbé fehér (átmeneti alakok a L. major és L. excubitor között) : e. d, Magyarország, 1891. /. cí, Nógrád vm., 1893. g. d, Alsó-Fehér vm. (Szt-Király) 1891. szept. 20 //. 9, Fogaras, 1891. október 18. i. ?, Csík vm. (Hargita), 1899. ápr. 12. /. 9, Pest vm. (Kerpes), 1898. márcz. 7. k. cf, Fogaras, 1896. augusztus 24. /. 9, Sopron vm. (Hegykő), 1890. márcz. 23. m. 9, Alsó-Fehér vm. (Nagy-Enyed), 1896. aug. 30 n. 9, Szilágy-Cseh, 1897. nov. 20. 0. juv., Pest vm. 1840. 3. A másodrendű evezők töve fehér s jól látható tükröt alkot (typikus Lanius excubitor^ : p. cf, Fogaras, 1898. január 15. q — r. 9, Fogaras, 1897. október 23, deczember 1 ó\ 9, P^ogaras, 1896. október 24. t. 9, Csík-Borzsova, 1899. ápril 17. II. — , Trencsén vm., 1896. nov. 24. V. d, Szilágy-Cseh, 1895. febr. 26. zv. 9, Ivanovopolja (Szlavónia), 189/. nov. 22. X. (f, Szolnok-Doboka vm.(Szt-Gothard) 1899. márcz. 28. _y. d'. Pest vm. (Veresegyháza), 1825. okt 15. 2. d, Fogaras, 1891. okt. 22. aK d, Fogaras, 1898. szept. 22. bK 9, Fogaras, 1897. okt. 9. 4. Átmeneti alakok (a L. excubitor és L. homeyeri között): c^. ad., Szilágy-Cseh, 1897. nov. 3. dK rf. Pest vm. (Kelenföld), 1898. okt. 11. 5. A szárnyevezök tövén lévő fehérség jóval nagyobb, mint a typikus L. excubitornál, azonfelül a másodrendű evezők hegye szélesen fehér, a deréktáj és felső farkfedők szürkésfehérek (typikus L. homeyeri) : e\ d. Szilágy-Cseh, 1898. febr. 14. j\ — Pest vm. (Üllő), 1897. decz. 19. 6. A. hátoldal igen világos szürke, a deréktáj alsó része és a felső farkvédők fehérek, a szárny fehér mustrázata az élőbbem formáénál is nngyobb kiter- jedésű (typikus L. leiLCOpteriis) : g^. c?, Fogaras, 1897. ápril 30. h\ ad., Béld (Erdély), 1892. júl. 9. i^. 9, P^ogaras, 1891. jún. 29. 11 lasoldal harántsávok nélkül. í A hasoldal a harántsávozás némi nyomaival. 154 Passeriformes. LANIUS MINOR, Gmel. Kis szürkegébics. Lann/s minor, Gmel., Syst. Nat. I. p. 308. (1788.) Lanius italiciis, Lath., Ind. Oin. I. p. 71. (1790.) Lanius vigil, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 403. (1826.) Lanius nis;rifrons, 1 r . ,. ) Brehm, Vöííel Dcutschl. p. 236. (1831.) Lamus meaius, J - & t \ i Lanius favesceiis, Hempr. & Ehrb. Symb., Phys. fol. e (1833.) Lanius longipennis , Blyth, Journ. A. S. B. XV. p. 300. (1846.) Enneoctonus italicus, Bonap., Rev. & Mag. de Zool. 1853. p. 43í Lanius roseus, Bailly, Orn. de la Sav. II. p. 26. (1853.) Lanius pi7ietoru7n, \ Lanius eximius, \ Brehm, Vogelfang, p. 83 — 84. (1855.) Lanius graecus, I Enneoctonus minor, Giay, Handl. B. I. p. 393. (1869.) Lanius minor feje. Leírása: A hím fölül hamuszürke, fején és felső farkfedöin valamivel világo- sabb; homloka, szeme körül és fülfedöi feketék; szárnya fekete, elsőrendű evezői- nek tőfele fehér, a mi a .szárnyon fekér tükröt alkot; szélső farktollai fehérek s közepükön többé-kevésbbé feketével mustrázottak, a közbülső tollak feketék, fehér csúcscsal; alul a madár fehér, melle és oldalai lilás rózsaszínű árnyalattal borítot- tak; csőre és lábai kékcsfeketék; szeme barna. Hosszak, b. 21, szárnya 11'5 — 12*2, farka 9'5, csőre 15, csüdje 2-4 %i. A tojó a hímhez hasonlít, de a fekete színe barnába hajlik ; a mell és hasa oldalának árnyalata sárgás rózsaszínű. A fiatal fölül barnás árnyalatú szürke, fehérrel és feketével harántsávolt; homloka szürke; szeme előtt és fülfedői barnásfeketék; szárnytollainak hegye fehér; alul fehér, melle és hasa oldala fakósárgával árnyalt. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa, továbbá Közép-Ázsiának egy része. Az európai példányok télen Afrikába költözködnek. Magyarországon általában véve mindenütt előfordul, az Alföldön igen közönséges. Május elején érkezik, augusztus végéig marad. LANIUS COLLURIO, Linné. Tövisszúró gébics. Lanius collurio, Linné, Syst. Nat. I. p. 136. (1766.) Lanius spinitorquus, Bechst., Natuig. Deutschl. II. p. 392! (1791.) Enneoctonus collurio, Boie, Isis, 1816. p. 973. Lanius dumetorum, Brehm, Vög. Deutschl. p. 234. (1831.) Fam. J.uniidae. löo Leh'ása : A ///;// feje és nyaka fölül, dereka, felső farkfedö tollai hamuszürkék, dolmánya vörösbarna; homloka, a csó'r és szemközötti része és fülfedö tollai feke- ték; szárnya sötétbarna, vörösbarnával szegett tollakkal; farka fehér, fekete csúcs- mögötti széles pánttal, a két középső toll egészen fekete; alul a madár lilás rózsa- színnel futtatott fehér; csőre és lába kékesfekete; szeme barna. Hossza k. b. 17 — 18, szárnya 91 9 5, farka 8'2 — 8-5, csőre 1'5, csüdje 23 %n. A tojó fölül rozsdásbarna, fején többé-kevésbbé szürkével árnyalt, a szem és csőr közötti része, szemöldökíve és az egész madár alul piszkosfehér, elönyaka, melle és a hasoldala szürkésbarna harántsávokkal tarkázott; farka barna, a tollak hegye fehér. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak; hátoldaluk harántsávozott. Földrajzi elterjedése : Egész Európa, kelet felé Kis-Azsia, Palesztina, Perzsia, Turkesztán és Dél-Szibéria; télen Afrika. Magyarföldön mindenütt egyaránt közön- séges. April végén érkezik és szeptemberig marad. LANIUS RUFUS Briss.* Kőtfejű gébics. Laiiius riiftis, Briss. Orn. II. p. 147. (1760.) Laiíius niinor primus, Tunst., Orn. Brit. p. 2. (1771.) Lanius auriculatus. Mull., Natursyst. Suppl. p. 71. (1776.) Lanius pomeranus, Sparmm., Mus. Carls. pl. I. (1786.) Lanius collurio y rufus, \ j . ,, ■ 1 ■ i Gmel. Syst. Nat. I. p. 301. (1788.) Lanius collurio senegalensis, ] ■' i \ / Lanius rutitus, Lath., Ind. Orn. I. p. 70. (1790.) Lanius ruficeps, Bechst., Nat. Vög. Deutschl. II. p. 1327. (1805.) Lanius ruficollis, Shaw., Gen. Zool. VII. p. 316. (1809.) Lanius superciliosus, Lichst., Verz. Doubl. p. 47. (1823.) Phoneus rufus, Kaup, Nat. Syst. p. 33. (1829.) Lanius melanotos, Brehm, Vög. Deutschl. p. 238. (1831.) Enneoctonus rufus, Bp., List. B. Eur. & N. A. p. 26. (1838.) Enneoctonus pomeranus, Cab., Mus. Hein. I. p. 73. (1850.) Enneoctonus niloticus, Bonap., Rev. et. Mag. Zool. 1853. p. 439. Lanius paradoxus, \ r . , \ Brchm, X'ogelf. p. 84. (1855.) Lanius cognatus, ) » t v Enneoctofius pecíoralis, \ ^ , . ,. . ( Mull., Jour. r. Orn. III. p. 450. (1855.) Enneoctonus jardtnei, J r \ / Lanius niloticus, Gray, Handl. B. I. [). 393. (1869.) Lanius senator senator, Erlang., Jour. f. Orn. XLVII. p. 502. Taf. II. (1899.) Leírása: A hím fejteteje és nyakának felső része élénk vörösbarna; homloka, fülfedői és hátának mellső része fekete; hátának hátsórésze szürke, dereka és felső farkfedői fehérek; szárnya barnásfekete, elsőrendű evezőinek töve fehér, a mi a szárnyon kis tükröt alkot; válla fehér; a csőr és szem közötti része, valamint alul az egész madár szintén fehér, melle és hasa sárgás árnyalattal futtatott; farka fekete, szélső tollainak töve és csúcsa fehér; csőre és lábai feketék; szeme barna. Hossza k. b. 18, szárnya 9-7 — 101, farka 8-5, csőre 1-5, csűdje 2'4 %. A tojóéi hímhez hasonlít, de kevésbbé élénk, a fekete szint sötétbarna helyettesíti. * Lanius senator, Linné, Syst. Nat. edit. X. p. 94. (1758.) 11^ 1 56 Passeriformes. A fiatalok fölül szürkésbarnák, sötétbarna és fakószínű harántsávokkal must- rázottak; válltollaik fehéres fakószínűek, sötétbarna csúcsmögötti csíkkal; hasonló színűek felső farkfedó' toUaik is; szárnyuk sötétbarna, vörösbarnával szegett tollakkal; alul piszkosfehérek, mellükön és hasuk oldalain szürkésbarnával harántsávozottak. Földrajzi elterjedése : Közép- és Dél-Európa; télen Afrika. Magyarországon csak elszórva fordul elő', leggyakoribb a Dunántúlon, az erdélyi részeken egyáltalában hiányzik. A Magyar Nemzeti Muzemban lévő honi példányaink (2 hím, 1 tojó és 2 fiatal) Nógrádmegyébó'l származnak, melyeket Kosztka László gyűjtött és ajándékozott a Múzeumnak, XVI. Család. Fam Ampelidae. Selyemfarkfélék. Csak néhány fajból álló család ez, melynek egyik oldalról sincs közeli rokon- sága. Különös ismertető jele a másodrendű evezők végén lévő spanyolviaszszerü függelékek. Seebohm e családba tartozó madarak külső habitusát meglehetősen találó hasonlattal így jellemzi : < szárnyuk a seregélyé, lábuk a gébicsé, csőrük pedig a gébics és fecskéé közt áll». Csőrük elég széles, duzzadt; a felső káva ormója gyengén hajlott, hegye kissé kampós, csúcsmögötti részén bemetszéssel; az orrlyukak tojásdad alakúak és sűrű serteszerű tollakkal borítottak. Elsőrendű evezőik száma 9. A másodrendű evezők csúcsán spanyolviaszszerü, hosszúkás, lapos függelékekkel, melyek a madár korával fejlődnek; igen vén példányoknál a fark tollainak csúcsán szintén hasonló függe- lékek vannak.* Tollazatúk selyemszerű puha és sűrű; a fejtető tollai hosszú, hegyes bóbitát alkotnak. Evenkint egyszer, őszkor, vedlenek. A fiatalok hasoldalukon sávo- zottak. Fészkük meglehetős nagy és tömör, de kevés művészetet árul el; tojásaik alapszine sárgás rózsaszínbe árnyalodó fehér, egyenletesen elosztott bíborszínű pettyekkel mustrázott (1. Wolley On the Nest and Eggs of the Waxwing . Proc. Zool. Soc. 1857. p. 55—56). A palaearktikus és nearktikus regio északi részét lakják, a honnan némely esztendőben óriási seregekben lepik el a déli tájakat. ** Európában egy faj él. * Andiírsen (OEfver. K. Vet.-Ak. Föihandl. 1859 p. 219—231. Tf. II.) kimerítően foglal- kozik e függelékekkel. ** Newton A. szerint Angliában a sefyemfark rendellenes megjelenéséhez a babonás nép régente jóslatokat fűzött s e madarat a háború, pestis és dögvész előhírnökének vélte. Ugyancsak Newton emliti, hogy Tuiíner, a ki az eszkimók között járt s velük e madárról is értekezett, azt mondja, hogy e madár eszkimó néven annyit tesz, mint az «apró madarak gyilkosa», s a szárnyakon levő függelékek «a legyőzötteik kifolyt vére». Fam. AmpeJidae. ^^^ Ampelis. Linné, Syst. Nat. I. p. 297. (1766.) Typus : Ampelis garrnlus, Linné. AMPELIS GARRULUS, Linné. Selyemfark, Ampelis garriilus. Linné, Syst. Nat. I. p. 297. (1766.) Bombyciphora foliocoelia, Mey., Vög. Liv. und Esthl. p. 104. (1815.) Bombycivora garrula, Temm., Man. d'Orn. p. 77. (1815.) Boinbycilla bohemica, Leach, Syst. Cat. Mamm. ect. Br. M. p. 18. (1816.) Bombycilla garrula, Vieill., N. Dict. d'Hist. N. XVI. p. 523. pl. 10. (1817.) Pariis bombycilla, Pali., Zoo<;i-. Rosso-As. I. p. 548. (1811.) Bombycilla brachyrchynchos, Brehm, Vogelf. p. 79. (1855.) Bombycilla caerulea, Dubois, Rev. et Mag. de Zool. XII. pl. 2. (1860.) Ampelis garruliis feje. Leírása: Az egész madár borvörösbe árnyalt szürke, a fején legélénkebb, homloka és arcza tája gesztenyebarnába hajlik; dereka, felső farkvédö tollai és hasa közepe szürkék ; alsó farkfedó'i gesztenyebarnák ; torka, szeme előtt és mögött fekete; szárny evezői feketék; az elsőrendű evezők hegye aranysárgával és fehérrel szegett; a másodrendű evezők külső szegélyeinek végén nagy, fehér folt van, a toll gerinczéböl spanyolviaszszerű, vérvörös, hosszúkás, lapos függelékek nyúlnak elő; farka fekete; a tollak csúcsa aranysárga, a mi a fark végén meglehetős széles szalagot alkot; vén példányoknál a farktollak vége is vérvörös spanyolviaszszerű függelékekkel díszített; a csőr és lábai kékesfeketék; szeme vörösbarna, néha karminvörös. Hossza k. b. 19, szárnya ll'S, farka 6-5, csőre 1-4, csűdje 2 hn. A hím és tojó egymáshoz hasonlít; a tojó bóbitája valamivel rövidebb. Földrajzi elterjedése : a palaearktikus és nearktikus zónakör északi része, a honnan télen némely esztendőben nagycsapatokban a déh tájakra vándorol. Ilyen alkalmakkor minálunk is óriási csapatokban szokott mutatkozni. 158 Pusseritörmes. XVII. Család. Fam. Hirundinidae. Fecskefélék. E családot a lapított és tövénél erősen kiszélesedő csőr, hosszú, hegyes szárnyak, többé-kevésbbé villás fark és rövid lábak jellemzik. Az elsőrendű evezők száma 9. Megemlítésre méltó jellem továbbá az is, hogy a fajok évenkint csakis egyszer és pedig tavaszi költözésük előtt vedlenek. A fecskefélék családja igen nagy t's kozmopolita. Az északi félgömb, hideg és mérsékelt égövének lakói őszkor délre vonulnak s az egyenlítő táján töltik a telet.* Fészküket részint sárból, agyagból sajátságos teknikával építik, részint pedig a földbe ásott lyukakba meredek partokban helyezik el. Tojásaik tiszta fehérek vagy fehér alapon vörössel vagy barnával petty ezettek; számuk 4 és 6 közt váltakozik. E család Sharpé szerint (Cat. B. Br, Mus X p. 85 — 210) két alcsaládra és 11 nemre oszlik, melyek 82 fajt és 18 alfajt ölelnek föl. Nálunk 3 neme s 3 faja ösmeretes. A nemek meghatározó táblázata : a. A csűd és ujjak nincsenek tollakkal födve; a fark erősen villás, a két szélső toll igen hosszú s a csúcsa felé erősen szűkített Hintndo (159. old.). b. A csűd tövének hátsó részén, a hüvelykujj fölött, egy kis tollpamattal; a fark villásan bemetszett Clivicola (159. old.). c. A csűd és ujjak tollakkal födöttek; a fark villás Chelidon (160. old.). * Azelőtt azt hitték, különösen a nép, hogy a fecskék csak egy része költözködik el, másik része visszamarad s a telet átaluszsza. Régi természetrajzi íróink is hasonló véleményben voltak. Legérdekesebb a dologban az, hogy most is akadnak, még pedig modem «ornithologusaink» között, olyanok is, a kik a fecskék áttelelésében hisznek. A régi természetrajzi íróink közül p. o. MiSKOLCzi Gáspár (Egy jeles Vad-Kert 458. 1. 1769.) azt mondja, hogy: «A' mi a' Fetskéknek tőlrmk való oszszeli el meneteleket illeti, tudnunk kell azt, hogy azok mind egyig nem mennek el, hanem felesen köztünk-is maradnak. Némellyek pedig kozzülok, a' tengeren túl való meleg tarto- mányokra mennek: Némellyek a' tengerek körűi, vagy hogy a' vizekbe rejteznek, avagy a' tenger meljéki kősziklák hasadékiba bújnak-bé; mert mivelhogy a' tenger igen sós, ezokáért a közel lévő helyeket-is az által meg-melegíti: Némellyek pedig tsak valamelly közel való hegyek közzé rejtez- nek, és sokszor meg-meljesztve mezítelen találtatnak a' kősziklák hasadékiban, és a' hegyek omlásinak óldahban. Némellyek a' Fetskékrc veres selymet szoktanak kötni, és jóllehet egész teletszaka tolok nem láttatnak, mindazáltal tavaszszal haza jővén, azon selyem rajtok találtatott*, vagy Gáti István szerint (A Term. Hist., 181. 1. 1798.): «Őszre kelve, egész táborral együvé gyűl- nek 's úgy mennek-el tőlünk, némellyek, más melegebb tartományokra, minthogy nálunk sem eledelt már ekkor nem kaphatnak, úgymint bogarakat, sem a' hideget nem szenvedhetik; némellyek a' kősziklák, vagy vén fák odvaiba, partokba, sőt, a' vizeknek fenekeire, honnan egész hordó nagyságú gombalyagokba húzzák ki télen a' Halászok. De a' tavaszi meg-újjúláskor elő jönek, azért-is tavasz hirdetőjének neveztetnek, és nagy kedvességben voltak, 's vágynak még mais az emberek elött». Fam. Hiruudinidae. 159 Hirundo. Linné, Syst. Nat I. p. 343. (1766) Typus; Hinindo rustica, Linné. HIRUNDO RUSTICA, Linné. Füsti fecske. Hirumiű ruslica. Linné, Syst. Nat. I. p. 343. (1766.) Hirundo domestica, Pali., Zoogr. Rosso-As. L p. 528. (1826.) Cecropis rustica, Boie, Isis, 1826. p 971. Cecropis pagorum, Brehm, Vög. Deutschl. p. 138. (1831.) Cecropis stabulornm, Brehm, Vogelfang, p. 47. (1855.) Chelidon rustica, Stejn., Pr.. U. St. N. Mus. VI. p. 31. (1882.) Hirundo rustica pagorum, Brusina, Ornith. Jahih. II. p. 16. (1891.J Hirundo rustica lába. Leírása: A hím fölül fénylő bíborba hajló sötétkék; homloka és torka gesztenyebarna; torka alatt, begyén a hát színével egyező széles pánttal; melle és egész hasoldala vagy tiszta, vagy többé-kevésbbé vörhenyes fakószínnel árnyalt fehér; szárnya és farka zöldbe játszó fénylő fekete; a szélső farktollak belső zász- lajának közepe táján fehér raustrázattal; csőre és lábai feketék, szeme barna. Hossza k. b. 19-5, szárnya ILÓ— 12-7, farka 9-8-1L5, csőre 09, csüdje 09 %n. A tojó a hímhez hasonlít, farka rövidebbb; hossza 9-4—9.8 %n között váltakozik. A fiatalok a vénekhez hasonlók, de egészben halványabbak s farkuk szélső tolla kevésbbé megnyúlt. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör, télen a megfelelő déli tájak, ú. m. Közép- és Dél-Afrika, India, Kína, a Maláji félsziget. Hozzánk márczius végén érkezik s októberig marad. Clivicola. FüKSTER, Syn. Cat. Br. B. p. 55. (1817.) Typus: Clivicola riparia (Linné). CLIVICOLA RIPARIA (Linné). Parti fecske. Hirundo riparia, Linné, Syst. Nat. I. p. 344. (1766.) Clivicola curopea, Forst., Syn. Cat. B. B. p. 55. (1817.) Hirundo cinerea, Vieill., N. Dict. d'Hist. Nat. XIV. p. 526. ^1817.) Cotile riparia, Boie, Isis, 1822. p. 550. Cotyle fluviatilis, \ ^^^^^^ Yy^nischX. p. 142. (1831.) Cotyle niícrorlixnclios, J Clivicola riparia, Stejn., Pr. U. St. N. M. VI. p. 32. (1882.) 1 60 Passeriíormes. Leíj-ása : Fölül selyemfényű, földszínű barna, legsötétebb fején, legvilágosabb felső farkfedó'in; szárnya és farka sötétbarna; alul fehér, begyén földszínű barna, széles szalaggal, mely mindkét felén a mell oldalára húzódik, melle közepén hasonló színű, keskeny liosszfolt látható; csőre feketésbarna; szeme és lábai barnák. Hossza k. b. 13-5, szárnya 10-2 — 10'8, farka 6 — 6'4, csőre 0'6, csűdje 1 %.. A hím és tojó egyforma. A fiatalok fölül többé-kevésbbé fakóbarna tollszegélyekkel mustrázottak. Földrajzi elterjedése : A palaearktikus és nearktikus zónakör, télen a meg- felelő déli tájak az egyenlítő körül, néha azon jóval alul is. Magyarországon nagyobb folyók és vizek mentén, hol meredek partszakadások vannak, mindenütt közönsé- CTes és kolóniákban fészkel. o Chelidon. BoiE, Isis, 1822. p. 550. Typus : Chelidon iirbica (Linné). CHELIDON URBICA (Linné). Házi fecske. Hinindú iirbica, Linné, Syst. Nat. I. p. 344. (1766.) Hirundo domesfica, Lcach, Syst. Cat. Mamm. ect. Br. M. p. 19. (1816.) Ckelidou urbica, Boie, Isis, 1822. p. 550. Chelidon fenesirarumA ,. „,. n ^, ,., • , . Biehm, Vög. Deutschl. p. 140. (1831.) Chehdon ritpestru-, \ Hifundo candída, \ Hirundo varia, \ Naumann, Vög. Deutschl. VI. p. 77. (1833.) Hirundo pal/ida, J Chelidon tectorum, Brt-hm, Vogelfang, p. 47. (1855.) Chelidon urhica lába. Leírása: Fölül fénylő biborszínbe hajló sötétkék; deréktája és alul az egész madár fehér; szárnya és farka zöldesbe játszó fekete; csőre fekete; szeme barna; lábait apró fehér tollak födik, talpa és karmai világos, fakó testszinűek. Hossza k. b. 14, szárnya 11- 11-4, farka 6-5, csőre 0-7, csűdje 1-2 %n. A liíni és tojó egyforma. k fiatalok a vénekhez hasonlók; fejük szürkés-fekete, torkuk és hasuk oldala barnás színnel arnyait. Földrajzi elterjedése: Európa, télen Közép-Afrika; néha Ázsiában is meg- fordul. Hozzánk május első felében érkezik s szeptember végéig marad. Fam. Muscicapidae. 16^ XVIÍI. Család. Farn. M uscicapidae. Légykapófélék. Akkora családnál, mint a minő a légykapófélék családja és a hová annyiféle typus szerint változó alak sorakozik, ott általános és közös jellemekről alig lehet szó, különösen, ha az még szisztematikailag sincs teljesen rendezve. Ha azonban csak az európai vagy a palacarktikus formákat veszszük figyelembe, a mi vajmi csekély töredéke e családnak, úgy megállapíthatjuk a következő jellemeket: A csőr lapos, töve kiszélesedő; az orrlyukak tojásdadok; a szájzugserték jól fejlettek. A szárny hosszú, hegyes ; az elsőrendű evezők száma 10. A fark közepes s többé- kevésbbé egyenesen levágott. A csűd rövid és sima. A nemek meghatározó táblázata: a. A fark töve fehér ; a hím torka rozsdasárga .... Erytlirostcrna (161. old.). /;. A fark töve nem fehér ; mindkét nem torka fehér. a}. A szárny fehérrel mustrázott ; a hím és tojó egymástól különbözik ; a hím hátoldala fekete, hasoldala fehér, a tojó hátoldala barna Ficednla (162. old.). b^. k szárny fehér mustrázat nélkül; a hím és tojó egyforma ; hátoldaluk barna, hasoldaluk fehér, mellük barnán sávozott Muscicapa (164. old.). Erj^throsterna. Bonaparte, Comp. List. B. Eur. & N. Ani. p. 25. (1838.) Typus: Erythrosterna parva (Bechst.) ERYTHROSTERNA PARVA (Bechst.) Vörösbegyű légykapó. Muscicapa parva, Bechst., Naturg. Deutschl. IV. p. 505. (1795.) Muscicapa rufogu/aris, Brehm, Vög. Deutschl. p. 228. (1831.) Muscicapa lais, Hempr., & Ehrb., Symb. Fhys. Aves, fol. t. (1833.) Muscicapa mitiuía, Hornsch. & Schill., Verz. Vög. Pomm. p. 4. (1837.) Muscicapa rubecola, 1 . ^. /.„„„x ^, . , \ Su-ains., larcl. Nat. Libr. X. p. 221. 1838.) Muscicapa leucura, ) Erythrosterna parva, Bonap., Comp. List. B. E. & N. A. p. 25. (1838.) Muscicapa rufigularis, Brehm, Vogelf. p. 81. (1855.) Erythros/er?ia parva r?ificollis, 1 , ^ , ^, t t. i o i u^a ■■ „■' , , ^ r , ■ í Brehm, Verz Samml. Chr. L. Brehm. p. 3. (^1860.; Erythrostertia pa/'va rujigulari, j Leírása: A hím fölül földszinü barna, fején szürkésbe, felső farkfedöin feketésbe árnyalódik; arcza tája és nyaka oldala hamuszürke, torka és begye narancs- színbe hajló rozsdasárga; hasa és alsó farkfedö tollai fehérek, hasa oldala tfibbé- 162 Passeriformes. kevésbbé fakóbarnán árnyalt ; farktollai, a két középsőt kivéve, fehérek, csúcs- harmaduk és a két középső toll fekete Csőre és lábai feketésbarnák; szeme barna. Hossza k. b. 12-5, szárnya 6'5 — 7, farka 5'5 — 5*8, csőre 1, csűdje 17 %. A tojó annyiban tér el a hímtől, hogy arcza tája és nyaka oldala hamuszürke helyett barnás, torka és begye fakósárgás árnyalattal bevont íehér. K fiatalok első vedlésük előtt hátoldalukon agyagsárgával, mellükön és begyükön barnával pettyezettek. Első vedlésük után a vén tojóhoz hasonlítanak, de alul végig fakószínnel futtatottak és másodrendű evezőik hegyén rozsdasárgával pettyezettek. Földrajzi elterjedése: Közép- és Dél-Európa, kelet felé Közép-Ázsiáig nyúlik. Mag3'arországon őszszel és tavaszszal, az átvonulás ideje alatt úgyszólván mindenütt előfordul ; nyáron azonban csak bizonyos hegyes vidékeken található; Sáros, Szepes, Heves és Bars vármegyékben nagyon közönséges; a bükk és fenyőerdőket kedveli. Ficedula. Brisson, Oinith. III. p. 369. (1760.) Typus : Ficedula atricapilla (Linné). A fajok meghatározó táblázata : A. {Hímek) a. A hátoldal fekete, fehér nyakörv nélkül atricapilla (162. old. b. A hátoldal fekete, fehér nyakörvvel coliaris (163. old.). B. {Tojók) c. A hátoldal barna ; csak a másodrendű evezők töve fehér atricapilla (162 old. d. A hátoldal barna ; az első és a másodrendű evezők töve fehér . coliaris (163. old.). FICEDULA ATRICAPILLA (Linné). Feketehátú légykapó. Ficedula ficedula, Briss. Orn. III. p. 369. (1 760.) Muscicapa atricapilla, Linné, Syst. Nat. I. p. 326. (1766.) (J') Molacilla ficedula, Linné, Syst. Nat. I. p. 330. (1766.) (?) Emberiza luctíiosa, Scop., Ann. I. p. 146. (1769.) Muscicapa maculata, P. L. S. Mull, Syst. Nat. Anh. p. 171. (1776.) Muscicapa mtiscipeta, Bechst. Naturg. Deutschl. IV. p. 502. (1795 ) Muscicapa luctuosa, Temm., Man. d'Oin. p. 101. (1815.) Muscicapa alticeps, \ Muscicapa fuscicapilla, -, Brchm, Vög. Deutschl. p. 225 — 227. (1831.) Muscicapa atrogrisea, I Muscicapa picata, Swains, Járd. Nat Libr. X. p. 254. (1838.) Hed\mela atricapilla, Sund., OEfv. K. Vet.-Ak. Förh. 1846. p. 225. Muscicapa nigra (Briss.), Degi. & Gerde, Orn. Eur. I. p. 580. (1849.) Muscicapa speculigera, Selys, fide Bonap., Consp. Gen. Av. I. p. 317. (1850.) Muscicapa speculifera, Selys, fide Schl., Vög. Nederl. p. 225. (1854.) Ficedula atricapilla, Sund., Av. Meth. Tent. p. 23. (1872.) Miiscicapa atricapilla speculigera, 1 . ,^ .„^ ,, . \ , , \.,, \ . f.,, ) Eviang., Journ. t. üin. XLVII. p. 505-506. (1899 . Muscicapa atricapilla alrícaprlla, j ^^ ' -> Faw. Mucicapklae. ^^ Leírása: A vén hím fölül fekete; homloka és alul az egész madár tiszta fehér; szárnya barnásfekete; másodrendű evezőinek töve és a harmadrendűk külsó' szegélye fehér; farka fekete, a szélső tollak külső zászlajának közepe fehér; a kevésbbé vén hátoldala barna tollakkal kevert; csőre és lábai feketék; szeme barna. Hossza k. b. 13-5, szárnya 7-9--8-3, farka 6, csőre 1, csűdje l'ó - TV %. A tojó fölül keveset vörhenyesen árnyalt földszínű barna; alul fehér, előnyaka, melle és hasoldala sárgásbarnával futtatott; másodrendű evezőinek töve és harmad- rendű evezőinek külső szegélye sárgásfehér; szélső farktollának külső zászlaja a tő felén többé-kevésbbé fehér. A fiatalok első vedlésük után a tojóhoz hasonlítanak. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör nyugati fele. Magyarországon, a tavaszi és őszi vonulása alkalmával mindenütt előfordul, nyáron azonban a leg- nagyobb ritkaságok közé tartozik. FICEDULA COLLARIS (Bechst.). Örvös légykapó. Miiscicapa coliaris, Bechst., Natur^^ Deutschl. IV. p. 495. (179.5.) Muscicapa albicollis, Temm., Man. d'Orn. p. lOU. (^1815.) Muscicapa streptophora, Vicill, Fauné Fran^. p. 145. (1820.) Muscicapa albi/rons, Brehm. Vög. Deutschl. p. 223. (1831 ) Hedy?nela coliaris, Sundev., OEfv. K. Vet.-Ak. Förh. 1846. p. 225. Muscicapa melanoplera «Heckel», Naum., Vög. Deutschl. XIII. p. 245. Taf. 352. (1860) Muscicapa coliaris albi/rons, \ Muscicapa coliaris microrhyncha, \ Brehm, Verz. Samm. Ch. L. Brehm, p. 3. (1860.) Muscicapa coliaris atroslriata, j Ficedula coliaris, Salvad., Ucc. Ital. p. 86. (1887.) Leírása: A hím fölül fekete, deréktája szürkésfehér, homloka és nyaka körös- körül, valamint egész hasoldala hófehér; szárnya és farka fekete; az evezők töve, a másodrendű evezőknek megfelelő fedőtollak és a harmadrendű evezők nagyrészt szintén hófehérek; a fark szélső tollának külső zászlaja többé-kevésbbé fehérrel mustrázott; csőre és lába fekete; szeme barna. Hossza k. b. 14-5, szárnya SS, farka 6, csőre 1, csűdje \1 %. A tojó fölül olajbarna; szárnya és farka barnás-fekete; az első és másodrendű evezők töve és a harmadrendű evezők külső szegélye fehér; a fark szélső tollának külső zászlaja többé-kevésbbé fehér; hasoldala piszkosfehér, torka és begye gyen- gén barnával árnyalt. A fiatalok első vedlésük előtt fölül barnák, a tollak centruma fehéres agyag- sárga, külső szegélyük feketés; evezőik töve és a harmadrendű evezők külső sze- gélye sárgásfehér ; hasoldaluk fehér, mellük fehéres agyagsárgával futtatott és barnás- fekete foltokkal mustrázott; csőrük és lábaik szarúbarnák. Első vedlésük után a tojóhoz hasonlítanak. Földrajzi elterjedése: Közép- és Dél-Európa és Kis-Ázsia. Magyarországon a bükk- és tölgyerdőkben fészkel; ápril végén érkezik s szeptember végéig marad. 164 Passeriformes. Muscicapa. Linné, Syst. Nat. I. p. 324. (1766.) T)'pus : Muscicapa o-r/so/a, Linné. MUSCICAPA GRISOLA, Linné. Szürke légykapó. Muscicapa grisola, Linné, Syst. Nat. I. p. 328. (1766.) Buta/is grisola, Boie, Isis, 1826. p. 973. Bufalis moiifana, \ „ , ,. ^. , > Brehm, Vög. Dcutschl. p. 220—221. (1831.) Buialis píiieíorum. j ' Butaslis af ricafia, Bonap., Compt. Rend. XXXVIII. p. 652. (1854.) Buialis alpeslris, | „ , ,. , ,. > Brehm, Voeelf. p. 80. (1855.) Buialis domeshca, \ ^ *y t- \ j Muscicapa africana, Gray, Handb. B. 321. (1869.) Leírása : Fölül szürkésbarna ; a fejtető tollainak centruma sötétbarna ; alul piszkosfehér; oldalai és melle szürkésbarna sávokkal mustrázott; szárnya és farka feketésbarna; szárnytollai többé-kevésbbé barnásfehérrel szegettek; csőre és lába feketés; szeme barna. Hossza k. b, 16, szárnya 8-5 — 8'9, farka 6"5 — 7, csőre LS, csüdje 1*5 %. A hűn és tojó egymáshoz hasonlít; a tojó fölül valamivel barnább. A fiatalok fölül barnásfehérrel pettyezettek és barnásfekete toUszegélyekkel mustrázottak. Földrajzi elterjedése : Egész Európa; télen Dél-Afrika és Indiának észak- nyugati része. Magyarországon mindenütt közönséges madár; április közepén érkezik és szeptember végéig marad. Függelék az éneklök rendjéhez. 6-dik oldalhoz: Corone corone. Legújabban egy, Székudvar környékén, Arad vármegyében, 1900. február 15-én lőtt példányt szerzett a Magy. Nemz. Múzeum Rosonowsky Frigyes praparatortól. E szerint a fekete varjú, úgy látszik, nemcsak Magyarország legnyugatibb határszélein, hanem másutt is előfordul elvétve. 7. és 8. oldalhoz: A csókát nemi néven véletlenül Lycus névvel jelöltem. E név az általános szabályok szerint, az ornithologiai nomenklatúrában meg nem állhat, mivel ezt a nevet már 1787-ben Fabricius a bogarakra (1816-ban Hübner a lepkékre) fog- lalta le. A lex prioritatis értelmében a Lycus után a Monedíila (Brehm, Isis, 1828. p. 1273) következnék, de miután ez a név is már 1798-ban szintén az Entomo- logiában fordul elő, ennélfogva a csókát a KAUP-féle Coloeus-^z?\ kell jelölnünk. Ezek alapján tehát nomenklatúránk a következőképen fog változni: Függelék. il^ Coloeus. Kaup, Natüi-1. Syst. p. 117. (1829). Typus: Coloeus vwncdula (Linné). COLOEUS MONEDULA (Linné). Közönséges csóka. COLOEUS COLLARIS (Drumm.). Keleti csóka. 19-dik oldalhoz: Loxia. Linné, Syst. Isat. 1. p. 299. ^Mtb.) Typus : Loxia curvirostra, Linné. A fajok meghatározó táblázata : a. A szárny egyszínű. a^. A csó'r alacsonyabb, tövénél 10—12 % .... curvirostra. b\ A csó'r magasabb, tövénél 14—15 '"/«. snhspec. pj'tiopsit/acus. b. A szárny két világos szalaggal. c^. A szárnyszalagok rózsasziniiek, vagy fehéres sárgák subspec. rubrifasciata. dK A szárnyszalagok fehérek bifasciata. LOXIA CURVIROSTRA, Linné. Közönséges keresztcsőr. LOXIA PYTIOPSITTACUS, Bechst. Vastagcsőrű keresztcsőr. LOXIA RUBRIFASCIATA (Bonap.). Vörös szalagos keresztcsőr. Loxia airvirostra rubrifasciata «Brehm in litt», Bonap. et Schleg., Monogr. dcs Loxiens p. 5. pl. 5. (1850.) Crucirosíra rubrifasciata,\ ^ , ,, ttt . .r.. ..qq /iqcqN ^ / > Brchm, Isaumannia III. p. 194, 199. (Iböá.j Crucirostra erytkroptera, J Leírása: Mindenben a közönséges keresztcsörrel egyezik, de a másodrendű evezőknek megfelelti fedőinek és a középfedők csúcsa fehéres, vagy vörös árnya- latú, a mi a szárnyon két keskeny szalagot alkot. Hossza k. b. 18, szárnya 10, farka 6'5, csőre 2*1, cstídje 15 "^n. 166 PasserH'oniies : Függelék. Haaája: Közép-Oroszország, a honnan télen néha mihozzánk is ellátogat. A fönti leírás schmidhoffeni lovag Tschusi Viktor gyűjteményében levő magyar- honi példányról van véve, melyet Kocyan Antal 1884. febr. 7 én, Oravitz (Árva vm.) környékén lőtt. Gyűjteményünkben csak egy honi példányunk van s ez szintén Árva vármegyéből való. De példányunk kevésbbé typikus, mert szárnyának két szalagja igen keskeny és alig látható. Medreczky István Ungvár környékén szintén észlelte 1895-ben (l. Aquila 11. 86. 1. 1896). LOXIA BIFASCIATA (Brehm). Szalagos keresztcsőr. II. Rend. ORDO CORACIAEFORMES. Rikácsolok. Jellemek: A lábujjak száma négy (néha három), melyek járásra és fákon való ülésre (Il-dik, Ill-dik és IV-dik ujj eló're, I-sö — /m//u.v — pedig hátra irányult: anisodactyli), vagy kapaszkodásra alkalmasak (mind a négy ujj eló're irányult : emprosthodactyli). A hüvelykujj [halliix) sohasem hiányzik. A nyak- csigolyák száma 13 és 15 közt váltakozik. A fartömirigy csupasz, néha tollkoszorús. A végbélnyujtvány némelyeknél megvan, másoknál hiányzik. A fiókák, míg repülni nem tudnak, fészküket el nem hagyják. E rendbe igen különböző alakú madarak tartoznak. Az luuópában honosak a következő alrendekre oszolnak : Upupae, Meropes, Coraciae, Halcyoues, Cypseli és Cap?Í!intI^^i. 1. Alrend. Subordo UPUPAE. Bankák. A bankák a legmagasabb helyet foglalják el a rikácsolok rendjében s mint- egy összekötő kapcsot alkotnak ezek s az éneklök közt, a mennyiben alakjuk, különösen pedig lábuk szerkezete, az éneklőkére vall (1. ábra 170. old.). Az ujjak járásra és fákon való ülésre alkalmasak; a csüd mellső és hátsó része, mint a pacsirta-féléké paizsolt. Igen jellemző az ujjmozgató inak szerkezete és elhelyezése, mert a Jíexoj- perforans digitorum három részre osztott mellső része — mint az éneklőknél — a Il-dik, lll-dik és IV-dik ujjba, a flexor hallucis pedig a hüvelykujjba vezet. Az ínycsont kötött (desuiognathns). A mellcsont külső for- mája az éneklökéhez hasonlít, de felső részén forarnen interspiiiale-v7\\ bír, a mi rendszerint a méhészmadaraknál (Meropes) és szarvorrú madaraknál (Buceroies) fordul elő. A mellcsont belső felületén \ftv(S forarnen puejimatieiívi egy h^ivomszögii 12 168 Coracmeformes. Upupa epops mellcsontja oldalról tekintve, (sp. st. ex. spina síerni exferna ; sp. st. i. spina sícrni intenia ; f. i. foramcn inlerspiiialc ; s. a. c. sulciís a?'tiailaris coracoídeiis ; st. c. sterno coi'acoideus ; cr. crista ; tr. 1. /rabec?/Ia laterális?) nagyobb nyílást alkot közvetetlen a belső tövis (spina stei'iii interna) töve alatt.* A bankák jellemei közé tartozik továbbá az is, hogy a (kettős) fartömirigy tollkoszorús s a tojónak és fiataloknak e mirigye a költési időszakban saját- ságos büdös feketés folyadékot választ el. Ettől kaphatta minálunk a banka « büdös » előnevét.** Fészküket faodukba, sziklahasadékokba, vagy épületekbe * Dr. MuRiE «:0n the Upupidae and their Relationships» (Ibis, 1873. p. 181—211. pl. V— VII.) czimű dolgozatában igen kimerítően foglalkozik a bankák boncztanával. =''* MisKOLCzi Gáspár «Egy jeles Vad-Kert»-jében (1702, 440. 1.) a büdösbankáról ezt írja: «A' Büdös Bábuk avagy Banka, jóllehet az ö kettős Száz konty forma bóbitájára, avagy taréjjára nézve, és egyéb külső láttatjára nézve, némellyektól merő Királyi Madárnak, söt Paraditsom Madárnak ítéltessék; mindazáltal némellyek ellenben az ő maga viselésére nézve ötét az i.stcn- telenek és minden undok fertelmes életű embereknek eleven ábrázoló képének lenni tartják, a' kik efféle bűnökben, 's még pedig merő azon baromi undokságbS gyönyörködnek, a' mcllycktöl minden Istent és idvesség szeretök méltán iszonyodnak. Minémúck minden bordélybeli személyek- kel társalkodók, és éjjel nappal a' csap-székeken és pálinkás kortsomákban nyalakodók. Ugyan-is tsudálkozásra, söt bizony meg- siratásra méltó, óh tsak végső romlásunkat jelentő dolog ne volna, hogy e-féle undok Büdös-bankák akár melly nemzetek kőzt-is bővebben nem találtathatnak, mint e' mi boldogtalan Magyar Nemzetünk között. 1. Mert a Büdös-banka kiváltképen a büdös temető és táborozó helyekéiig az undok ganéJoko7t, és egyébb ots?náiíyságokon szokott Járni kelni, íni/it a magának moslékot kereső Disznó : Azonképen: vajki sokan vannak e' mi nemzetünk között, a' kik egészen a' bűnökben, úgymint a' halálnak tisztátalan munkáiban foglalatoskodnak. 2. A Büdös-banka többire embergaiiéjjal él, és régi megsenyvedt büdösségekkel táplálodik; néha mindazáltal a' szölöt-is megeszi, söt meg-is részegedik tőle. 3. Gyakrabban pedig még fészkét-is emberganéjból készíti meg: a' minthogy sok emberek-is rút tisztátalan dolgokkal szoktak nyerekedni. Ezt pedig a' Banka a' mint felöle írják ezokáért tselekszi, hogy a' reája fenekedő állatokat az undok bűzzel, magától annál inkább el-irtoztassa. 4. Nem gyűlölségből, hanem inkább az emberektől való féltében tselekeszi, hogy nem a' városokban, nem-is a' kertekben, hanem az erdőkön nagy nyögéssel járván kelvén, magának fészket ott szokott rakni, szüntelen kiáltván pu-pu-pu, melyről Deákul Upupának-'ys neveztetik. Azonkép: a' hamis és tisztátalan életű embereknek gonosz lelki-esméretek lévén, mindenkor, mindenütt és mindenektől félnek rettegnek. 5. Ez sokképen szokta az ő színét és tollát változtatni ; mert Tavaszkor fejér szabású , derék Nyárban pedig tarka szokott lenni: Azonkép: az istentelen hamis emberek-is örömest alkalmaztatnák mindenképen önnön magokat, néha nyúl, néha bárány, néha pedig róka börbe-is öltöznek; és az aranynak kedvéért esküsznek, átkozódnak, és minden undokságot el-kő vetnek. 6. A Büdös-banka esmér egy bizonvos füvet, mellyel minden öszokott nyavalyái ellen magát szokta orvostani, mellyel a Természetről írók Amiantlnuniiak szoktanak 7ievez.ni. Mlianus írja Fam. Upupidíie. ^ ^^ rakják. Tojásaik szine fehéres. A tojót költés alatt a hím eteti.* A fiókák szüle- tésük után csupaszok és tehetetlenek s az éneklő madarak fiókáira emlékeztetnek, mert a szájzúg-széleit széles duzzadt fehér bó'r borítja. Ezen alrend összesen 17 fajt számlál, a melyek két családot alkotnak. Európában, Afrikában és Ázsiában honosak. Minálunk s egyáltalában egész Európáiban csak egy faj ösmeretes. I. Család. Fam Upupidae. Büdösbankafélék. Upupa. Linné, Syst. Nat. I. p. 183. (1766.) Typus: Upupa cpops, Linné. UPUPA EPOPS, Linné. Büdösbanka. i'pupa cpops, Linné, Syst. Nat. I. p. 183. (1766.) L'piipa vulgáris, Pali., Zoogr. Rosso-As. I. p. 433. (1826) Upupa africana (nec Bcchst.), Less., Traité d'Orn. p. 323. (183L) Upupa bifasciata, Brehm, Vög. Dcutschl. p. 215. Taf. XV. f. 2. (1831 Upupa seuegalensis, Swains., B. W. Afr. II. p. 114. (1837.) együtt, hogy egy Paraszt ember egykor egy puszta helyen, valami régi romladozott kü-falban reá akadván a'' Bankának fiaira, kiknek megútálásokból sárral tapaszlotta-bé ,a' fészeknek száját; azonban szeme láttára az anya Banka megérkezvén, hogy látja a' lyukát bétapasztva, menten vissza repült a' mezőre, és hozott ollyan füvet, mellyel meg-illctvén a' fészeknek ajtaján lévő sárt, azonnal annyira meghigilotta véle, hogy a' falon folyt le. És midőn a Paraszt ember azon lyukat egynéhányszor azután-is bé-tapasztotta volna, a" Banka mind annyiszor azzal a' füvei megnyitotta, miglen a' Paraszt ember azt a' füvet megesmérhette, mellynek olly nagy megnyitó ereje volt: Ez pedig valóságos dolog légyené, nemé? a' Tudósok itéljék-meg, a' minthogy im^ e' kovctkezendüt^is. Azt Ts Írják felöle: Hogy midón a Banka megöregedvén, a miatt szeme világá- ban meg kezd fogyatkozni, az 6 fiai meg-vénhedett annyoknak tollait ki szokták tépni, annak- utána valami fűnek vizével annak szemeit szüntelen mosogatják, és megvakult vén annyokat szárnyok alatt mind addig szokták melengetni, mig a' vízzel való mosogatás által mind szeme világa megfordul, mind pedig tollai újjobban szépen meg-nevekednek. Mellyek ha mind e' szerint valóságosak volnának, igen szépen kifejezői volnának annak, a' mit együtt Krisztus Urunk-is hoz clö ama' hamis Sáfár felöl, hogy e' világ fiai okosabbak^ légyenek a világosságnak fiainál, de csak az ö nemek szerint való dolgokban. Luk. 16: 9. Ez a büdös Madár pedig még régente-is a' tisztátalan IVIadarak Ivözzé számláltatott. 3 Mos. 11:19. Kétség nélkül azért, hogy' ez által-ís jelentessék-meg. hogy az undok, tcslett és tisztátalan erlvőltsöket, mindeneknek el-kellessék távoztatniok, a' mint feljebb-is említők. Továbbá. A! Büdös-banka ki-ábrázoló képe lehet az együgyű Paraszti rendeknek-is, kik tisztátalan mesterségeket gyakorolnak, és egészen tsak a' földiek körül vannak.» * Ez a sajátságuk a bankákat biológiailag is rokonságba hozza a szarvorrúakkal (Bucerotes). A szarvorrú madarak ugyanis faodúkban fészkelnek s kotlás alatt a hím az odú nyílását agyag- szerü anyaggal erősen befalazza s csak annyi nyílást hagy rajta a bennülő tojónak, hogy azon a csőre hegyét kidughassa. Természetes, a hímnek ezen idő alatt egyedüli és legfőbb gondja, hogy párját táplálékkal kellőképen ellássa. 12* ^70 ^^^ Coraciaefovmes. L'piipa maailigcra, Rcichenb., Handb. Scans. p. 319. (1853.) Up7ipa macrorhynchos, \ ,: ^ -^ -^ } Brehm, Vogelf. p. 78. (1855.) Lptipa exihs, ! Upiipa major, ) Upupa epops cpops, \ ^ , A \ \\ í //w ] Erlans., Journ. f. Orn. XLVII. Taf. X. (1899.) Lptipa epops pa/haa, J ^ ' Up7ipa epops pa/h'da, Eilang.. Journ. f. Ornith. XLVIII. p. 15. (1900.) UpTipa epops lába. Leírása : Fölül világos sárgás-barna, szürkés vagy borvörös árnyalattal ; háta és deréktája közt félköralakú fekete szalaggal ; feje, nyaka, begye és melle többé- kevésbbé borvörössel árnyalt világos fakószinű ; bóbitatollai rozsdás fakószinüek fekete csúcscsal, a hátsó tollakon a fekete csúcs mögött fehér folt látható ; hasa és alsó farkfedöi fehérek, lágyékán hosszúkás barna foltokkal tarkázott; derék- tája fakó végíí fekete tollakból s széles fehér szalagból áll ; felső farkfedöi feketék ; farka fekete, tó'harmadán széles fehér szalaggal s e szalag a széllsó' tollon a csúcs felé közeledik; elsőrendű evezői feketék, csúcsmögötti részükön széles fehér szalaggal (az első evező belső zászlaján csak kerekded folttal) ; másodrendű evezőit három- három fehér szalag szeh ; harmadrendű evezői fakóval árnyalt fehérrel szegettek; apró szárnyfedői részben világos fakószinüek, részben feketék ; közép és nagy fedői fehérrel és feketével szélesen szalagozottak ; csőre barnás szaruszínű, töve felé vilá- gosodó ; szeme barna ; lábai eleven korában rózsaszínűén árnyalt barnák. Hossza k. b. 24--26, szárnya 14-5— 15-5, farka 9-5^10-5, csőre 5—6-5, csűdje 2—2-3 %. A hhn és tojó egymáshoz hasonlít, a fiatalok hasonlítanak a vénekhez. Földrajzi elterjedése : a palaearktikus zónakör mérsékelt égövében Angliától Japánig tart; a megfelelő déli tartományokban telel. Nálunk mindenütt egyaránt gyakori. April közepén érkezik s korán őszszel távozik melegebb éghajlat alá. Jegyzet. Báró Erlanger (Journ. f. Orn. 1900. p. 15) legújabban az északafrikai büdösbankát világosabb fakó színe miatt a közönségestől megkülönbözteti s Upupa epops paliida névvel jelöli. Én a magyarországi példányainkat marokkóiakkal hasonlítottam össze s azt találtam, hogy a mi példányaink közt is vannak ép oly világos példányok, mint a minők a marokkóiak. A büdösbanka alapszíne nem állandó; a legvilágosabb és legsötétebb individumok között megszakítás nélküli átmeneti sorozatot ad. Az a kis, különböző termőhelyekről származó sorozat, melylyel a M. N. Múzeum ezidőszerint rendelkezik, elég tanulságos és világosan mutatja azt, hogy a színezésnek fokozatos árnyalata csakis az individuumok sajátságának tulajdonítható. Legvilágosabb példányaink Marokkó- ból, Dübrud-sából és Magyarországból származnak, a legsötétebbek ellenben Dél Francziaországból Fa,m. Upapidae. 171 és a Kaukázusból (Wladikawkaz). Ez utóbbiakhoz is vannak nálunk hasonlók. Meg vagyok győ- ződve, hogyha Tuniszból és Marokkóból kellő anyag állana rendelkezésünkre, azokon a színárnyalatok megszakításnélküli sorozatát épen úgy föllelhctnők, mint akár a magyarországi példányokon. Végre egy igen érdekes példányról kell említést tennem, melyet Csató János nagyenyedi gyűjteményében láttam. Ez a példány jóval világosabb, mint bármelyik északafrikai; homloka, nyaka és melle erősen sái)adt fakószínü, minden borvörös árnyalat nélkül; nyaka mindkét oldalán valamivel élénkebb; bóbitája is jóval világosabb a tipikus példányokéinál; a hát sötét szalagja s másodrendű evezőinek sötét része barnás; a bóbita hosszú tollainak csúcsmögötti részén megvan a normális fehér folt. Legérdekesebb e példányon az, hogy első evezője hosszú s belenyúlik a szárny fehér szalagjába. (Az Upupa cpops fajt különösen rövid első evezője jellemzi, mely sohasem ér a második evező fehér szalagjáig. Hosszú első evezővel a Madagaskar szigetén élő Upupa marginala, Bp. bír.) CsATÓ János ezen érdekes és eltérő példányt lcS64. augusztus 14-én Konczán Erdélyben lőtte. Szárnya 14, farka 10, csőre 5, csüdje 1-y %i. II. Alrend. Subordo MEROPES/' Méhészmadarak. Jellemek: A csőr hosszú, hegyes, kissé ívalakban lehajló. Az orrlyukakat apró sörték fedik. Az ínycsont kötött (desmognathtis). A csí^id rövid, elől paizsolt, hátul reczés; az ujjak kapaszkodásra és fákon való ülésre alkalmasak: három ujj előre a hüvelyk hátra irányul (anisodactyli) ; a két szélső ujj tőfelén a közép- sőhöz forrott; a közép ujj karma közepe táján kissé lapátszerüen kiszélesedik. A hüvelyk az úgynevezett Jiexor perforans digitorum-m7x\ nem pedig a flexor hallucis longus-sz^l függ össze (1. Garrod, Proc. Zool. Soc. 1875. p. 344.). A szárny hosszú, hegyes ; az elsőrendű evezők száma 10 ; az első evező rövid, elcsenevészett. A kormánytollak száma 10. A fartőmirigy csupasz. A nyakcsigolyák száma 14. A mell- csont (stcnmm) felső részén lévő foranien interspinale olyan mint az Upiipa-náX (I. ábra 168. old.). A foramen pneumaticum három nyílásból áll: kettő rendes helyen egymás mellett, egy pedig fölül a spina steriii és a spina sterni internet közti mélye- désben van. A mellcsont alsó szélén (mai-go posterio7- sterni) négy bemetszés (incisura xiphoidea laterális et interniedia) az úgynevezett trahecnla lateralis-t és //'. interniedia-'i alkotja (1. ábra). n\ c. l i TI c im A JSIerűps apiasícr mcllcsontjának alsó széle, inc. im. incisura xiphoidea interniedia. inc. 1. incisura xiplioidea laterális. V. ö. Sharpi-, Rev. Rcc. Att. Class. B. p. 80. (1891.) — id., Hand-Lisf. B. II. p. 72. (1900.) 172 Coraciaeformes. Társas életű madarak; kolóniákban fészkelnek. Fészküket part szakadásokba mélyen a földbe építik. A fészekhez hosszú csöalakú bejárást vájnak, mely mindig arányban áll a madár testének vastagságával. Maga a fészekürcg kerek, lapos 20 — 'dO%n. átmérójLÍ úgy, hogy a madár benne kényelmesen megfordulhat. Hófehér és porczellán fényű tojásaikat az odúban a puszta földre rakják. A fiókák eleinte csupaszok és tehetetlenek. A Mcrops apiaster odújában — saját tapasztalásom szerint — a frissen tojott tojások mindig a puszta földön voltak ; később, vagy mikor már a fiókák kikeltek, az odú feneke az anyamadár hányadékával, különféle rovarok kitin héjával vastagon volt kibélelve. Az eddig ismert méhészmadarak száma 41 (1. Sharpé Hand-List B. II. p. 72, 1900), melyek mind a Meropidae családba tartoznak. Földi'ajzi elterjedésük : az óvilág mérsékelt és tropikus tájaira esik. Nálunk csak egy faj él. I. Család. Fam Meropidae. Méhészmadárfélék. Merops. Linné, Syst. Nat. I. p. 182. (1766.) Typus : Merops apiaster^ Linné. MEROPS APIASTER, Linné. Méhészmadár.* Merops apiaster, Linné, Syst. Nat. I. p. 182. (1766.) Merops coiigener, Linné, Syst. Nat. I. p. 183. (1766.) Merops apiarius, Steph., Shaw's Gen. Zool. XIII. p. 73. (1825.) Merops Hungáriáé, Brehm, Vög. Deutschl. p. 146. (1831.) Merops elegáns, Brehm, Vogelf. p. 50. (1855.) Leírása: A vén hím fehér homlokát zöldes-kék keskeny csík határolja; fejteteje, nyakahátulja és köpenye élénk gesztenyebarna; deréktája sárgás-barna; válltollai fehéres-sárgák ; felső farkfedöi és kormánytollai kékes-zöldek ; a két középső toll megnyúlt s 1 — 2 %i-rel hosszabb a többinél ; elsőrendű evezői kékes-zöldek feketés csúcscsal; másodrendű evezői rozsdaszinűek széles fekete csúcscsal; a csúcsok külső szegélye kékes-zöld ; harmadrendű evezői és apró szárnyfedői kékes- zöldek ; közép és nagy szárnyfedői rozsdaszinűek ; szárnya alul világos-szürke, evezői tövük felé fehéres-fakószinűek, hasonlóak alsó szárnyfedői is ; szeme előtti- és alatti-része és fülfedöi feketék; torka és pofatája élénk kanárisárga, s e szín kantár- táján zöldbe, fültakarói alatt pedig fehérbe hajlik ; a sárga torok szinét fekete szalag szegi ; begye, melle és alul az egész madár élénk kékes-tengerzöld ; legsötétebb * Népies nevei: Piripió, Piripjó, Gyurgyóka, Gyurgyalag, Méhész-banka, Fecske király stb. Földi J.-nál (Term. Hist. 151. 1. 1801.) Piripio-gyurgyalag, Fellegi fecske. Sárgafejű gyurgyalag. Fa,m. Upupidatt. 173 begyén, legvilágosabb alsó farkfedöin ; csőre fekete ; lába szürkés-bariía ; szeme vörösbarna vagy karminvörös. Hossza k. b. 27, szárnya 15, farka li'5, csó're (a homloktól) 3'7, csűdje 1 %n. A tojó a hímhez hasonlít, de valamivel kisebb és egészben halványabb ; válla inkább zöldesbe hajló. A fiatal a tojóhoz hasonlít, de jóval halványabb ; torkán pedig hiányzik a fekete szalag ; fülfedó'i zöldes feketék. Földrajzi köre: Dél-Európától Közép-Ázsiáig terjed; a telet a megfelelő déli tartományokban tölti. Magyarországon nagyobb folyók és vizek mentén, föld- szakadások körül mindenütt közönséges és kolóniákban fészkel. Május második felében érkezik s szeptember elején távozik téli tartózkodási helyére. III. Alrend. Suöordo CORACIAE.'' Szalakóták. Jellemek : A csőr a varjúfélékére emlékeztető erős vaskos, de felső kávájának hegye kampó alakban lefelé hajlilc, az orrlyukak hosszúkásak és közvetlen a káva tövén nyílnak' ; serték nem födik. A csüd meglehetős rövid ; elöl paizsolt, hátul reczés ; a lábak járásra és fákon való ülésre alkalmasak, három ujj előre, a hüvelyk hátra irányult (anisodaciyli). A hüvelykujjba a flexoi' perforans digitonim, nem pedig a flexor longus hallucis szolgál. Az elsőrendű evezők száma 10 ; az első toll nem sokkal rövidebb a másodiknál. A kormánytollak száma 12. Az ínycsont kötött (desmognathus). A nyakcsigolyák száma 13 — 14. A mellcsont alsó széle [jiiargo posterior sterui) négy bemetszéssel bír. A fartőmirigy csupasz. F'aodúkban fészkelnek; tojásaik gömbölydedek; színük porczellán fényű tiszta fehér. A fiókák eleinte csupaszok és tehetetlenek. Földrajzi elteijedésük : az óvilágra esik. Az ösmert fajok száma 32. (1 Sharpé, Hand-List. B. II. p. 45, 1900). Nálunk egy faj él. * V. ö. Shakph, Rcv. Rec. Att. Class. B. p. 80. (1891.) — id., Hand-List. B. 11. p. 45. (1900.) 174 Coicicíaeíornies. I. Család. Fam Coraciidae. Szalakótafélék. Coracias. Linné, Syst. Nat. I. p. 159. (1766.) Typus : Coracias garmbis, Linné. CORACIAS GARRULUS, Linné. Szalakóta.* Coracias garntla, Linné, Syst. Nat. I. p. 159. (1766.) Coracias picta, Grossintícr, Univ. Hist. Phys. Reg. Hung. II. p. 304. (1793.) Galgulus garrulus, Vicill., N. Dict. d'Hist. Nat. XXIX. p. 428. (1819.) Coracias Gerniajüciis, 1 ,, , . , ^ , „ . , . } Brehm, Vög. Deutsch. p. 158—159. (1831.) Coracias plaiiiceps | Coracias glaucoptenis, Brehm, Vogelf. p. 55. (1855.) Coraciiis garrulus, Linn., Sharpé, Cat. B. Br. Mus. XVII. p. 15. (1892.1 Leírása : A vcii liíiii feje köröskörül és alul az egész madár világos zöldes-kék, homloka az orrlyukak fölött és tokája fehéres ; a torok és begy tollainak gerincze igen élénk világoskék ; köpenye, válltollai és harmadrendű evezői világos vörhenyes- barnák ; dereka sötét ultramarinkék; felső farkfedői és két középső farktolla sötét kékes-zöld; többi farktollának tőfele belső zászlóján fekete, külsőjén kékes-zöld, csiícsfele fehéres kékes-zöld ; a két szélső toll kissé megnyúlt s fekete hegyben végző- dik; farka alul töfelén gyönyörű ultramarinkék, csúcsfclén fehéres kékes-zöld ; első és másodrendű evezői fölül feketék (az első toll külső zászlaján zöldes-kék árnya- lattal), alul feketék s belső zászlajukon, a csúcs kivételével, sötét ultramarinkékek; apró szárnyfedői ultramarinkékek ; közép és nagyfedői világos zöldes-kékek, hasonló szinűek alsó szárnyfedői és hónaljtollai is ; az elsőrendű evezőknek megfelelő fedő- tollak csúcsa ultramarinkékbe hajlik; csőre feketés-szaruszinű, lábai szennyes-sárgák, szeme barna. Hossza k. b. 30—31 %«, szárnya 20, farka 13, csőre 3, 5, csűdje 2-2 %i. A tojó a hímhez hasonlít. h fiatalok kevésbbé élénk színezetűek: fejük körös-körül, nyakuk és begyük zölddel kevert barnás-szürke ; hasuk világos szürkés-kék; hátuk világos fakóbarna, szárnyfedő tollaik szürkés-kékek ; evezőik feketék, az elsőrendűek külső zászlaja sötétzölddel, a másodrendűeké ultramarinkékkel bevont; farktollaik fölül sötét-, alul világos szürkés-kékek. Földrajzi elterjedése : Európa és Nyugat-Ázsia; télen a megfelelő déli tarto- mányok. Magyarországon mindenütt meglehetős gyakori, különösen pedig az Alföldön. Május első felében érkezik hozzánk ; szeptember elejéig marad. * Földi jÁNOs-nál (Term. Hist. 156 1. 1801.) Szalakotd (Szaritsoka); Karitsa Szalakóta. GKOSsiNGEK-nél (Univ. Hist. Phys. Reg. Hung. II. p. 304., 1793) <. j i \ i Alcedo ispida bella, Alcedo ispida advena Leírása: A hini feje sötét kékes-zöld, az egyes tollak hegye világos zöldes- kékkel szegélyzett ; válltollai sötét kékes-zöldek ; háta közepe, deréktája és felső fark- fedői világos zöldes-kékek ; farka fölül sötétkék, alul szürkés ; evezői feketék, sötétkék- külső zászlóval ; szárnyfedői sötét kékes-zöldek, hegyük világos zöldes-kékkel mustrá- zott; kantárrésze zöldes-kék; szeme előtti része és fülfedői rozsdaszinűek ; nyalca oldalán a fülfedők mögött hosszúkás, többé-kevésbbé fakó színnel árnyalt nagy fehér folt van; torka fehér, néha fakószínnel árnyalt; begye, melle és alul az egész madár rozsda- szinü barna; csőre fekete; lábai vörösek; szeme barna. Hossza k, b. 17, szárnya 6-7— 7-5 ; farka 3-5— 4-2, csőre 3-5—4 ; * csűdje O'S— 9 %. A tojó a hímhez hasonlít, de annál valamivel halványabb, alsó kávájának tőfele pedig vörös. A fiatalok a vén tojóhoz hasonlítanak, melytől csak mellük szürkés árnyala- tával különböznek. Földrajzi elterjedése: A palaearktikus zónakör, beleértve Japánt is, és India, Magyarországon mindenütt előfordul, de sehol sem nagy számmal. Állandó madár. V Alrend. Subordo CYPSELI.'''' Álfecskék. Ezen alrendbe tartozó madarak külső tekintetre igen nagy hasonlatosságot mutatnak a fecskékhez, de hogy semmi közelebbi rokonságban nem állanak velük, azt számtalan vizsgálat igazolta. Legközelebbi rokonaik egyfelől a lappantyúk (Caprininlí!;i)^ másfelől a kolibrik (Trochili). Jellemek: A lapos csőr tövénél erősen kiszélesedő, rövid, a kávák elől kissé ívalakban lefelé hajolnak; az orrlyukak kerekdedek s hátul félkerek bőrhártyával * A M. N. Múzeumban egy Gömörmegyéböl származó hím példány van, melynek csőre rend- kívül hosszú: a homloktól ö, a szájzugtól számítva 6 %,,. ** V. ö. Shakpe, Rev. Rec. Att. Class. B. p. 81. (1891.) — id. Hand-List. B. II. p. 88. (1900.) Fain. Cypselidae. Yll (operculum) szegettek ; a szájzug a szem aljáig terjed, minek folytán a száj- nyílás rendkívül nagy. Az ínycsont az éneklőkére emlékeztet (aegilhognatus). A nyakcsigolyák száma 13 — 14. A mellcsont alsó széle (niargo posterior sterni) A Cypseius apus mcllcsontjának alsó széle. osztatlan (1. ábra); a mellcsont taraja {crista stcnii) igen magas; a mellcsont felső tövisei (spina sterni externa et intcrna) hiányoznak. A lábak rövidek; az ujjak hegyes karmokkal fegy vérzettek, kapaszkodásra alkalmasak s járásra egyáltalán nem valók. Mind a négy ujj előre irányult (emproslhodactyli) (1. ábra 179. old.); a hüvelykujjba a Jiexor perforaus digitoruni vezet. A szárny keskeny, hegyes, kissé sarlóalakúlag hajlott és igen hosszú, a fark végén jóval túlér. A fark villás vagy egyenesen vágott. Kitűnő repülők; eledelöket, melyet a rovarvilágból merítenek, repülés közben szedik. Fészküket a nemek szerint különböző módon készítik és faodukba, épüle- tekbe, sziklákba vagy sziklahasadékokba rakják. Tojásailc szine tiszta fehér. A hatalolc eleinte csupaszok és tehetetlenek. Az egész föld kerekségén el vannak terjedve. Az ösmert fajok száma 100 (1. Sharpé, Iland-List. B. II. p. 88 — 96, 1900), melyek két családba : Macropterigiae és Cypscluiac soroztatnak. Európában csak az utóbbinak* vannak képviselői, még pedig a Cypsclus-\\Q\'\\hiS\^' I. Család. Fam. Cypselidae. Sarlósfecskefélék. Cypselus. Illiger, Prodrom. p. 229. (1811.) Typus : Cypselus apus (Linné). A fajok meghatározó táblázata : a. A hasoldal fehér 7uelóa (178. old.). ő. A hasoldal feketés. a\ Nagyobb, a szárnya 17 - 18-5 lm ; a tollazat koromfekete szinű apus (178. old.). ó^. Kisebb, a szárnya 16-17 5 %i ; a tollazat egérszinü murinus \\19. old.). * Kivételes esetekben más nemekbe tartozó fajok is tévednek Európába messze idegenből így P- o- a ChaetiD'a caudacuta (Lath.), melynek földrajzi köre Kelet- .Ázsia, két ízben is meg- fordult Angliában (1. Prof. Newton, P. Z. Soc. 1880. p. 1.) 178 Corsbcicbeformes. CYPSELUS MELBA (Linné). Nagy sarlósfecske. Hirundo inelba, Linné, Syst. Nat. I. p. 345. (1766.) Hinindo alpina, Scop., Ann. I. H. N. p. 166. (1769.) Micropus alpiiius, Mey. & Wolf, Taschenb. p. 282. (1810.) Cypselus melba, 111., Prodr. p. 230. (1811.) Cypse/us alpinus, Tcmm., Man. d'Orn. p. 270. (1815.) Apus mclba, Cuv , Rcgnc Anim. I. p. 373. (1817.) Cypselus alpimcs, \ /.\ , ,, ; Brchm, Vög. Dcutschl. p. 134. (1831.) Cypselus melba, J '^ i \ j Micropus melba, Boic, Isis, 1844. p. 165. Cypselus melba alphius, \ Á , , , , / Brehm, Vez. Samml. C. L. Brehm, p. 3. (1866.) Cypselus micrűrliyiichűs, ] i \ / Apus melba (typicus), Hartcrt, Das Tierreich, Aves I. Lif. p. 84. (1897.) Leírása : Fölül egérszinü, szárnya és farka valamivel sötétebb mint háta ; torka, melle és hasa fehér ; begyén egérszinü örvvel ; testoldala, lábtollai és alsó farkfedöi egérszinűek ; csőre és lába fekete ; szeme sötétbarna. Hossza (csőrétől szárnya hegyéig) k. b. 29, szárnya 22'5, farka 9, csőre a homloktól 1, csűdje 1"2 %i. A ///;// és tojó egymáshoz hasonlít, a fiatalok fölül világos tollszegélyekkel bírnak. Földrajzi elterjedése : a mediterrán subregio és Ázsiának délnyugati része. Mi nálunk a magyar-horvát tengerparton és a Karszthegységben fordul elő. A Magy. Nemzeti Múzeumban lévő első hiteles magyarhoni példányt Növi környékén, Fiumc- Modrus megyében 1899. augusztus 12-én lőttem. CYPSELUS APUS (Linné). Közönséges sarlósfecske.* Hirundo apus, Linné, Syst. Nat, I. p. 344. (1766.) Micropus murarius, Mey. & Wolf, Taschenb. p. 281. (1810.) Cypselus apus, 111., Prodr. 230. (1811.) Brachypus murarius, Mey., Vög. Liv.- u. Esthl. p. 143. (1815.) Cypselus niger, Leach, Syst. Cat. M. & B. Br. Mus. p. 19. (1816.) Cypselus murarius, Temm., Man. d'Orn. I. p. 434. pl. IX. (1820.) Apus viurarius. Less., Tiaité p. 267. (1831.) Cypselus murarius, 1„, ,^ ,^ ,, ./„,,.n /^ , ' > Brehm, Vög. Deutschl. p. 135—136. (1831.) Cypselus apus, ) Micropus apus, Boie, Isis 1844. p. 165. Cypselus lurritim, Brehm, Vogelf p. 46. (1855.) Cypselus atterimus, Hcugl., Journ. f. Orn. IX. p. 422. (1861.) Cypselus apus niger, j Cypselus apus vulgáris, ^^^^^^ ^,^^^ 3^^^^, ^ L. Brchm p. 3. (1866.) Cypselus apus murarius, | Cypselus apus turrium ) Cypselus balsloui, Bartl., Proc. Zool. Soc. 1879. p. 770. Apus apus, \ j^^j.^^j. ^^^ Tierreich, Vög. Lif. I. p. 85. (1897.) Aptis apus (typtcus), j * GROssiNGER-nél (Univ. Hist. Phys Reg. Hung. p. 197, 1793.) Lábatlan-Fetske ; Földi JÁNOs-nál (Term. Hist. p. 179, 1801.) Lábatlan-Fecske, Köfali-Fecske. Népies nevek: szirti-fecske, kövi-fecske, torony-fecske, kazári -fecske stb. Fam. Cypselidcie. 179 Cypselus apus lába. Leírása : Az egész madár koromszinü, némi zöldes zománczfénynyel ; tokája és torka többé-kevésbbé fehér ; csőre és lába fekete ; szeme sötétbarna. Hossza (csőrétől